Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2012-es évfolyam

2012/1/ Ragnarök - A régi világ bukása

Pentagram > 2012-es évfolyam

A legkülönfélébb kultúrkorszakok számtalan mítosza maradt ránk. Ezek a korai emberiség elképzeléseiről szólnak: a világ keletkezéséről, a természeterők és istenek tevékenységéről, és a halál utáni sorsról.



Az emberré-válásnál alapvető - az Edda szerint - Lokinak, a félistennek a fellépése. Minden világok teremtésének a kezdetén ő az, aki Bifröst hídját, melyet hajdanán Heimdall épített, ellátja különböző színekkel és szivárvánnyá varázsolja. Ezután kész a világ és megjelenhet benne az ember (a Völuspa 17-18. verse).



Így Lokit a megkülönböztetést és különválasztást lehetővé tevő erőnek tekinthetjük. A görög Prométheusz közeli rokonaként ő is segített az ember teremtésében. Ahogyan pedig Prométheusz is, ő ajándékozta az embereknek a logikus-elvont gondolkodás képességét, melynek segítségével az ember egyszer az istenekkel válhat egyelővé. Loki megfelel Lucifernek is: nélkülözhetetlen az ember továbbfejlődésében, azonban nem ingyen. Három különböző mitológia, az északi, a görög és a keresztény, többé-kevésbé hasonlóan írja le az impulzus jellegét, melyet az ésszerű gondolkodás tüze lobbant lángra az emberben. Ahogyan Lucifer, úgy Loki is egyszerre képviseli a jó és gonosz első fellángolását. Mert az ember, amióta csak gondolkodni képes, kénytelen viselni tetteinek a következményeit. Azóta egyre inkább csak a külsőségek, jobban mondva, a tetteinek a belső és külső következményei azok, amelyek meghatározzák tudatát. A bölcsesség és isteni értelem, melyeket egészen eddig belsőleg észlelt az ember, és azok szerint cselekedett, egyre inkább eltávolodnak tőle, egészen addig a pontig, amíg „az istenek” - a szellemi energiák, akik eddig vezették - láthatatlanná válnak számára.

Ódin és az övéi - az ember valódi lénye - elsötétednek. Így az embernek meg kell tanulnia, saját belátásai szerint cselekedni - amely rendkívül gyenge alapokat jelent, ha még nincsen jelen a belátás! Kezdetben a természeterők hatnak benne tovább: értelem nélkül, bölcsesség és szeretet híján. Egyszer a megtévesztés, a hazugság és az önzés határozzák meg a tetteit - amelyek mind az önfenntartásból és az önzésből erednek -, a másik pillanatban pedig a kegyelem impulzusai vagy a tulajdon védelme. A lélek ismételten belevész a külsőségek nyugtalanságának zavarába, amely csordultig telt látszattal és csalással. Az érzés egoistává válik, a gondolkodás ész-szerintivé, az akarás pedig ösztönszerűvé.



Baldur



Ezzel szemben áll Baldur Isten, Ódin egyik fia. Ők messzemenőkig a háttérben maradtak. Ő Ódin, a magasztos szellemi lény egyik utolsó nézete, egy világos, fényes világ jelképe, melyből az ember valaha eredt. Baldurt az emberben világosság-elemnek, az isteni szeretet képességének és egyetemes szemléletnek tekinthetjük.

Különleges képesség kapcsolódott hozzá: amíg él, folyamatosan az egykori életteréből, a palotából, világosságot és tavaszerőket bocsát ki a Földre, az emberek pedig igazat szólnak és bölcsekké válnak. A beszédkészség jelképe volt, jóakaratú igazságossága pedig gondoskodott arról, hogy senki se emlékezzen az egyszer volt sötét napokra.

De, ahogyan a mítosz folytatja, egy álomban megjövendölik, hogy valaki meggyilkolja Baldurt. Baldur halála egyben beharangozza az arany világrend bukását is, melyben istenek és emberek egy napbirodalmon osztoznak. Az istenek ezt szerették volna elkerülni. Elhatározták hát, hogy úgy az anyagi, mint az anyagtalan világ minden lényét megesketik, hogy Baldur általuk semmi gonoszat ne szenvedjen. Még az istenek legádázabb ellenségei, az óriások is készek voltak erre az ígéretre. Mindannyian fenn akarták tartani a világosságot és a régi, harmonikus világrendet.

Így ünnepi harci-játékok kezdődtek, melyeken az istenek örömmel telve mutatták meg, hogy Baldur mostantól sérthetetlen. Még Thor kalapácsa és Ódin lándzsája sem tehettek vele semmit. De a ravasz Loki idős nővé változott, és megkérdezte Frigg istennőt, hogy létezik-e valami, ami nem esküdött fel Baldurra. Frigg azt válaszolta, hogy a fagyöngyhajtás Walhallától nyugatra még túl fiatal volt, hogy megkérdezzék. Mire Loki levágta ezt az ágat és átnyújtotta a vak Hödur istennek az Ásék egy újabb harcjátéka közben. Felszólította, hogy lőjön az ággal Baldur felé. Hödur ezt először nem akarta megtenni, mert nem látta Baldurt, de Loki megadta neki az irányt és kezeit is vezette, mire a fagyöngy-nyíltól sebzetten, Baldur holtan rogyott a földre.



Hel



A istenek és a világ minden lényének gyásza mérhetetlen volt, de Balduron már semmi sem segített. Hel elé, az alvilág fejedelemnője elé került. Az Istenek egy küldöttének Helhez kellett lovagolnia és megváltania Baldurt az alvilágtól. Hel azonban feltételt szabott, hogy gyászuk bizonyítékául minden lény sírjon érte. Így is lett. Csak Thöck, egy öreg óriásnő nem gyászolta Baldurt - éppen ellenkezőleg. Thöck nevében testesíti meg az alattomosságot (németül „Tücke” - a ford. megj.), hamisságot és gonoszságot. Szívének megkeményedése miatt Baldur világosságában semmi hasznot sem fedezett fel, sőt inkább céljaira (előrehaladó anyagosodás) leselkedő fenyegetésnek látta. Így Baldurnak Hel birodalmában kellett maradnia.

Amíg a kozmikus tudat a szellemi világgal összhangban hatott, Baldur világosságereje mindenütt jelenlévő volt. De minden fejlődésnek ára van. Hogy a külső világot teljességében észlelhesse és így öntudatra ébredjen, az embernek el kellett engednie az istenekkel való közvetlen kapcsolatot. Ez úgy történt, hogy teljesen és tökéletesen arra összpontosított, ami az anyagi térben történt. Így Baldur fényes, szikrázó energiái, fejlődésük során egyre gyengébbek lettek és halála - a misztériumok szokásos, jelképes értelmezése szerint - megpecsételte a tudat alatt ható világossághatások régen bejelentett végét. A szellemelv teljesen elsüllyedt, és minden, ami anyagi és külsőség, a helyére lépett. A régi világrend összetöretett. A fényes, de egyben álomszerű asztrális szférák észlelése megszűnt, és mostantól minden érzék a hihetetlenül lebilincselő földi fejlődés területére irányult. Szó szerint lebilincselő, ugyanis e pillanattól fogva az ember maga vált felelőssé mindenért, ami vele történik. A hősök pedig ebben a fejlődésben elsőként ragadták magukhoz a kezdeményezést, ahogyan az Edda történetei mesélik.

Az anyag világa és annak alakítása váltak az ember új kihívásává. Új rendet alkotott magának, az én és a nem-én látszólag végtelenségig folytatódó polarizálódásával. Ez olyan folyamat, amely a cselekedetek szabadságával kezdődik, és végül minden ember tökéletes szabadságához vezet. Ám így az új szabadsággal egyetemben a szolgaiság is kialakult, amely mind a mai napig meghatározza és korlátozza létünket - és az egykori szabadság az ok és okozat szinte feloldhatatlan láncához való kötöttséggé vált. Egészen addig, míg a Szellem, a szellemi látás megvilágosító erői újfent előtörnek, ám ezúttal tudatosan!

A látenssé vált világosságerő egészen addig marad rejtve bennünk, míg a reá való emlékezetünk fel nem ébred, és a tudatosság világossága nem gyullad fel. Akkor útra kelhetünk, hogy Baldurt felkeltsük és megváltsuk elsüllyedt állapotából - mert az egész teremtés gyászolja őt, és az ember tapasztalatból megérti, hogy a világosság nélkül tényszerűen nem lehet olyan élet, amely méltó a nevére. Ezzel Baldur egy olyan belső lélekalak, akit az isteni nézet tökéletesen eltölthet, és amely mindent áthathat.

Baldur halála után az istenek üldözőbe vették majd elfogták Lokit. Egy sziklához kötötték, egy kígyó pedig szakadatlanul mérget fecskendezett a testébe. Milyen mélyrehatóan jeleníti meg e jelképes beszéd a valóságot, nemde! Ugyanis nem büntetésről van szó, hanem arról a jelképről, hogy az emberben az értelmet ettől kezdve az anyaghoz kötözték. A dialektika szelleme, a metszett nyelvű kígyó mérge szakadatlanul befolyásolja a tudatot. A gondolkodás közvetlen összeköttetése az intuícióval megszakadt. Az ember alvó istenné lett. az istenek hanyatlása ezzel az eseménnyel megkezdődött. Ragnarök, a világ megváltozása elindult.



A 31. és 32. szakasz így szól:

„Láttam Baldurnak,

véres istennek,

Ódin vérének,

kimért sorsát:

Földeknek fölébe

növekedve állt

finom és gyönyörű szép,

fagyöngy.




Ennek hajtása,

volt bármi zsenge,

veszélyes nyíl lett,

Hödur röpítette...”



A fagyöngy valójában egy gyógynövény, melyet a világosság és az örök élet jelképének tartanak. Egyúttal azonban az anyag varázserejét is szimbolizálja. Ha Loki ezt a varázserőt beveti, hogy Baldurt, a világosságot, kiiktassa, akkor valójában az ellenkezőjét okozza: lehetővé teszi, hogy ismét újjászülessen! Mert azáltal, hogy az ember önhatalmú célokat követ, az emberben lévő Istenerőnek meg kell „halnia”. A Germánok a fagyöngyöt „Guidhel” néven is ismerték. Az angol „guide to hell” (útmutató a pokolba) visszacseng ebben.

Hel, az alvilág istennője, Baldurt arany csillogásban várja. Asztalok és padok díszben és aranytól pompáznak. Az emberben uralkodó sötétség közepette megőriztek egy sugárzó helyet. A Rózsakeresztesek a szív mélyén szunnyadó szellemszikráról beszélnek.

A Loki-hatás „kieszközölte, hogy Hödur természete legyőzte Baldur természetét. Ezt azzal fejezik ki, hogy Loki szerzi be a fagyöngyöt, mellyel a vak Hödur megöli a látó Baldurt.” (Rudolf Steiner: Egyes néplelkek küldetése)

Az értelem, amely csak az „igent” és a „nemet” ismeri, „vak” Baldur világosságból, életből és tavaszerőből álló légkörére. Az ember növekvő tudatában tükröződtek az istenek. Az önállósult tudat vaksághoz vezetett, hogy az Ént megtapasztalhassa, és egyben az öntudat magányossága is érzékelhetővé és tapasztalhatóvá váljon.

A tükör homályossá vált az eredeti számára, és már csak a dolgok külsejét mutatta. Az istenekkel való együttműködés a régi módon lehetetlenné vált. Hogy az ember istenné váljon, az isteneknek vissza kellett vonulniuk - kezdetét vette a nagy várakozás: vajon elkezd-e az ember végül ismét az isteni világosságerők után kutatni?

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,