Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2012-es évfolyam

2012/2/ Megtalált a Világosság

Pentagram > 2012-es évfolyam

Az ötszörös Gnózis

Catharose de Petri



Az Arany Rózsakereszt Iskolája új területen, teljesen új légkörben áll. Az integető, hívó és előre sürgető Világosság mozdulatlanul állt a születés barlangja felett, és ebben a barlangban valami tökéletesen új ébredt fel. A csoport azonban most az előtt a feladat előtt áll, hogy hagyja az újat növekedni, és születése földjét és annak környékét ne művelje, hanem transzfigurálja.



Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri, az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának alapítói leírták a lélek megszabadulásához vezető utat. Ezt többek között az Egyetemes Tanból származó ősi szövegek alapján tették, melyeket megmagyaráztak és életük példájával bemutattak a tanulóknak és az érdeklődő embereknek.



Az Iskola tanulója, aki hosszú évek folyamán figyelemmel kísérte az Iskola fejlődését és menetét, tudja, hogy ez a fejlődés és ez a menet egymástól nagyon világosan elkülöníthető szakaszokra oszlik. Ezek a különbségek nem állnak éles ellentétben, hanem sokkal inkább logikusan összefüggnek egymással. Ahhoz hasonlítható, mint amikor a régi szemita nép kivonult az ígéret földjére. Ez minden olyan gnosztikus szerzet története, amely az új valóság felé vezető útra akar indulni.

Az első szakaszban egy kialakuló csoport világosan tudatára ébred szorongattatásának és fogságának, amelyben él, és egyértelműen „zúgolódik”, tiltakozik ellene. Lélektanilag ez teljesen megmagyarázható, mert a tudatalattiból ilyen állapotban mindig erősebben bukkan fel a történelem előtti haza tudata, ahol egészen más, jobb, sőt, nagyon jó volt. Ezért ebben az első szakaszban az a vélekedés alakul ki, továbbá az a világos törekvés, hogy mind a személyes, mind a csoportos körülményeken, valamint a fogság külső viszonyain javítsanak, sőt egészen elviselhetővé tegyék őket. Okkult beállítottság és általános humánus-etikai megnyilatkozás lép előtérbe. Az ember ekkor még nem tudja, hogy egy ilyen szakasznak be kell fejeződnie, feltétlenül a saját falaiba, a saját határaiba kell ütköznie.

Mert Isten Országát a „földön” nem lehet megvalósítani; a lélek-világközösség értelmében vett igazi rendet a dialektika világában nem lehet megalapítani, mivel a dialektika szükségrendjét az ellentétek mozgatják.

Az okkult ember saját magát növeszti, ő az énközpontú ember a szó legszorosabb értelmében, aki igaz, hogy felismeri határait és hiányosságait, de önmaga művelésével mindenek fölé akar emelkedni. Ennek „az első szakaszhoz” tartozó embernek elkerüli a figyelmét, hogy ez lehetetlen, és pont ezzel hívja fel az ellentétet. A fehér mágia volt hát mindig is a fekete mágia teremtője, mert amikor az én ilyen vagy olyan művelődéssel elért egy adott csúcspontot, és a dialektikában szembekerült az ellentétpárokkal, érvényesülnie kellett, és meg kellett kezdenie a létért folytatott küzdelmet. Így siklik át a fehér a feketébe annak minden következményével együtt. Ez Önöknek nagyon ismerős.

Ezért ha egy ilyen nagyon fájdalmas tapasztalat után az első szakaszhoz tartozó embernél az elveszett haza ideája rendíthetetlenül tovább él, akkor belép a második szakaszba: a menekülés, a kivonulás szakaszába! Ebben a szakaszban egyértelműen és tökéletesen eltávolodik minden régitől, és széttör minden béklyót. Ekkor rátér az elutasításra. „Az én birodalmam nem ebből a világból való!” Ennek tiszta, élő felfogásával húzódik vissza.

És azután… azután következik a puszta! Mert hogyan találhatnánk meg ebben a világban a nem ebből a világból való birodalmat? Hogyan lennénk képesek a természetszülte és az általa kialakult lényiséggel egy másik természetbe belépni?

Ezért a második szakasz a puszta szakasza.

Az ember keresztülvonul az ellentétek természetének homoksivatagán. De hová kell vonulnia? Így járja felemésztő útjait: akár északra, akár délre, akár keletre, akár nyugatra megy, minden ugyanaz. Mindenütt csak homokot talál, amely kipereg az ujjai közül.

Mi haszna van annak - így olvassuk az Ószövetségben -, ha korán kelünk, és sokáig ébren maradunk. Tovább esszük a fájdalmak kenyerét. Semmi új sincs a nap alatt. Minden, ami van, és minden, ami jön, már volt az előttünk eltelt évszázadok során. A prédikátor valóban pusztai vándor, a második szakaszhoz tartozó ember volt!

Az abszolút felismerésnek, a pusztán keresztül vezető fáradságos útnak, hogy „minden semmi” és „semmi sem tud lenni”, mindazonáltal lenyűgöző lélektani következményei vannak. Az aggodalom és az ellenállás különféle görcsös erőfeszítései után az út megnyugvást hoz, az énnek éntelenséggel és önelhalással történő szétolvadását okozza.

Kezdetben szomorúnak látszik, hogy a pusztai élmény az én pusztulását okozta. De ez csak időleges; mert az én pusztulása a mélypont. E szakasz végén az ember majdnem a sivatagi homokkal válik egyenlővé, viszont ebben az állapotban az emberi rendszerben nyitottság keletkezik az új Világosság iránt. Ez egy nagy csoda. A lénye mélyén minden bizonnyal megtalálta a Gnózist, annak sugárzó képességét.

Nos, aki pusztai szakasza során megtalálta ezt a Világosságot, látta a Világosságot, az belépett a harmadik szakaszba. Elkezdi a Jordánhoz, az élő lélekállapothoz vivő utazását. A Világosság az az erő, amely a pusztai vándornak hatalmat ad, hogy új módon cselekedjen. Ezért a harmadik szakaszra már nem a dolgok okkult nézete lesz jellemző, hogy kísérletezéssel, a régi önmagával és a régi önmaga által érje el a célt, hanem ekkor misztikus átélés, a hála, a bizonyosság és a szeretet misztikája jön létre! Az a tudás, hogy önmaga semmi, semmit sem birtokol, és mégis beárnyékolja a Világosság, az emberből misztikust, hálás, a Világosságot dicsérő és magasztaló embert alkot.

A Világosság e tapasztalásában közeledik az Iskola és a tanuló a Világosság forrásához, az isteni áramlathoz. Ennek a közeledésnek csak egy vége lehet, mégpedig az új lélekállapot megszületése.

Ezután következik a negyedik szakasz, a rózsák keresztútja. Mert amikor a csoport belép a negyedik szakaszba, arról van szó, hogy a nagyon ellenséges és idegen természetben megszületett új életelvet „hazavigye”, biztosítsa és minden veszélytől megóvja.

Valójában az Iskola és a tanuló, aki az Iskolával együtt átkelt az áradaton, új területen, valóban az „Ígéret Földjén” áll. Az integető, hívó és előre sürgető Világosság valóban lebegett, mozdulatlanul állt a születés barlangja felett, és e barlangban valami tökéletesen új ébredt fel. A csoport ekkor azonban az előtt a feladat előtt áll, hogy az újat növekedésre serkentse, és egész környezetével együtt e születés földjét ne művelje, hanem transzfigurálja. Ezért kell a Bibliában „az Ígéret Földjét az ellenségeink kezei közül kiszabadítani”. Ez a rózsák keresztútja!

A rózsák azok az új életelvek, melyek révén a lélek-újjászületés szabaddá vált, és ezeket a rózsákat növekedésre kell sürgetni. Ezért krisztusközpontú ennyire határozottan az igazi rózsakeresztesség. Ez az abszolút gnosztikus transzfiguráció, és semmilyen tekintetben, még a legcsekélyebb mértékben sem okkult. Akit Isten Szelleme lángra lobbantott, annak késznek kell lennie Jézusban meghalni, és így mernie valóban rózsakeresztessé válni.

Ezután belépünk az ötödik szakaszba is, melyet a Szent Szellemtől való újjászületésnek neveznek. Az ötödik szakasz a „kétszer születettek” szakasza. Az első születést Krésztoszban ünnepeljük - ez a lélekszületés; a második Krisztus születése, minden ellenállás legyőzése a lélek által, az Ígéret Földjének újrateremtése a transzfiguráció által, a tökéletes lélekember egyesülése a Szellemmel, magával az Atyával. Ez az „új Jeruzsálem” tökéletes életre kelése az arany fej sugárzó templomával együtt.

Aki meg tudja érteni az Iskolának és a jelöltnek ezt a gnosztikus misztériumokban megtett ötszörös útját, az fel fogja ismerni, hogy milyen rendkívüli jelentőségű az új időszak az ifjú Gnózis egész Élő Teste számára.

Az ifjú Gnózis Élő Testének első öt szakasza teljesen összhangban van azzal az ötszörös ösvénnyel, melyet megpróbáltunk Önöknek ismertetni. Az új gnosztikus birodalomban ezután út tárul fel egészen az élő lélekállapot magszabadító életéig.

Korunkban az ifjú Gnózis Iskolája addig tartja nyitva ezt az utat mindazok számára, akik járni akarnak ezen a hosszú és bonyolult ösvényen, ameddig csak valamelyest is lehetséges.

E nagy és csodálatos tettet véghezvivők számára a béke, az összhang és a nagy lélekközösség mélységes nyugalmának korszaka köszönt be. Nos, mivel az építmény kész, az Iskolában és a tanulók életében mindenki áldására minden nézetet egymással tökéletesen egyensúlyba lehet és kell hozni.



Mivel elveszítettem az énem,

pusztaság van körülöttem.

Csak a nem-én él már bennem,

megszűnvén kiválasztott lettem.



Bár elgyötört a kínzó rabság,

de megtalált a világosság.

A sivatagból kiszólított,

Isten áramához hívott.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,