Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2012-es évfolyam

2012/2/ Egy másfajta, mélyebb belátás

Pentagram > 2012-es évfolyam

Mi a fény valódi lényege?

Einstein a fényben látta a legnagyobb csodát, mégis a fény sebességének kiszámításával bizonyos értelemben korlátok közé szorította azt. A „fény” fogalma ezáltal végérvényesen összekapcsolódott az „idő” fogalmával. A CERN (a Részecskefizikai Kutatások Európai Szervezete) részecskegyorsítójában nemrégiben tett felfedezés - melynek során tulajdonképpen Einstein fénysebesség-képletét akarták megcáfolni - olyan hatalmas hatást fejtett ki, amely nagyon sok embert elgondolkodtatott. A felfedezés következményei ugyanis a feje tetejére állítanák az egész világot. Olyan földcsuszamlás lenne, amely alapjaiban rendítené meg a tudományt. Nos, talán őrültségnek tűnik a gondolat, hogy az idő, a fény sebessége felülmúlható. Igen, és ezzel már meg is kezdődött a verseny, hogy elérjék és meghaladják ezt a sebességet. Aki a fény ura, az az időn is uralkodhat. Most az a kérdés, hogy mi az, ami a fénynél is gyorsabb mozgásra képes.

És mindenekelőtt: Egészen pontosan mi a fény? Nem létezik-e már régóta, a tudomány paradigmáin kívül, egy másik, kevésbé abszolút, de annál mélyebb belátás e fényt illetően? Egy olyan belátás, ahol a fény megjelenése és manifesztációja helyett a fény lényegéről van szó?

A hermészi bölcsességtan lélekről és annak korlátlan lehetőségeiről szóló részében remek példát találhatunk erre.



„...Parancsold meg a lelkednek, hogy Indiába menjen, és már ott is van...”

Mi a fény valódi lényege?



Arthur Zajonc így ír erről a Fényt látni című művében:

„A tudomány az idők folyamán levagdosta a szellem ornamentumait, díszítményeit, és megalkotta a fény materialista, matematikai képét. Ezzel az ember és a kozmosz képét is újrateremtette. A fény egykor Isten látását jelentette.” - írta.

„Amikor a napisten, Ra pillantását a térre vetette, a fény az univerzum egyik végétől a másikig terjedt. (…) Tehát az egész anyagi teremtés kondenzált fényből tevődik össze.”



A modern építész, Louis Kahn egy alkalommal így nyilatkozott a Time című folyóirat egyik újságírójának:

„Kijelenthetjük, hogy valójában a fényből születtünk. Meggyőződésem, hogy a fény minden anyag teremtője. Az anyag elhasznált fény.”





Képaláírás (33. oldal):

Mark Rotho, „Orange, Tan and Purple” (Narancssárga, Sárgásbarna és Lila) 1949. „Az emberek, akiket műveim néha annyira megérintenek, hogy könnyekre fakadnak, így ugyanabban a vallásos élményben részesülnek, mint én magam, amikor a képeket festettem...”





Időt teremteni: a fényt bebocsátani



Nap nélkül, fény nélkül az általunk ismert élet elképzelhetetlen. Az időt a Nap állásából vezetjük le, még sincs időnk arra, hogy a fénnyel foglalkozzunk. Teremtsünk időt, hogy kiszabaduljunk az idő markának szorításából, és így beereszthessük a fényt!



Az ember ősidőktől fogva a Föld Naphoz viszonyított pozíciójának meghatározásával méri az időt. Ahol a Föld a Nap felé fordul, ott „nappal” van, ahol elfordul a Naptól, azt „éjszakának” nevezzük.

A Föld Nap körül leírt pályája által jöttek létre az évszakok, és így alakult ki az évek egymást követő váltakozása. Reggelente a fény ébreszt fel bennünket, míg esténként a lemenő Nap arra ösztönöz, hogy újra lezárjuk szemeinket.

Egy embereken végzett kísérlet folyamán az vizsgálták, hogy milyen ébrenlét-alvás ritmust alakít ki az ember, ha hiányzik számára az információ, hogy nappal van-e vagy éjszaka. Úgy tűnik, hogy ennek az úgynevezett „biológiai órának” 24,5-28 órás ritmusa van.

Az által, hogy a Nap egy 24 órás ritmus körforgásában tart minket, természetünket a fény nyilvánvalóan egy kissé „megsürgeti”. Az emberről tehát joggal állíthatjuk, hogy „fényérzékeny lény”.

A Napnak az életfolyamatokban betöltött meghatározó szerepét tekintve ez a kijelentés természetesen nem okoz meglepetést. Nap és fény nélkül az általunk ismert élet elképzelhetetlen. A napóra mutatója - mely „csak a derűs órákat számolja” - még egy felhőcskét sem tűr meg a Nap előtt.



Zárófény

Asszociatív (összekötő) értelemben ezért érvényes az a kijelentés, hogy „az idő fény”. E költői axiómát az emberiség jelenlegi hajszolt életmódjának forgatagában gyakran a prózai „az idő pénz” vagy annak személyesebb változata: „az én időm roppant értékes” kifejezésekre cserélik. Tulajdonképpen mi az, hogy értékes? Életünket, azt az időtartamot, melyet itt a földön, a Nap alatt élvezhetünk, ingyen, ajándékba kaptuk. És mi értékesebb: egy rövid vagy egy hosszú élet?

A gyakorlatban, úgy tűnik, nem mindig egyszerű élvezni az életünket a Nap alatt. Gyakran túl kevés idő áll a rendelkezésünkre.

Életünk nem más, mint kötelességek és elvárások teljesítésének sorozata; „kellemes dolgok megtételére” gyakran már csak a zárófény nyújt lehetőséget. Gyakran tesszük fel a kérdést, hogy csak azért élünk, hogy dolgozzunk, vagy játszhatunk is egy keveset? Vagy talán pillantásunk átsiklik az érdekes választási lehetőségek felett? Bizonyos lehetőségeket ideiglenesen még lehetetlennek tartunk - világító ösvényeket pedig járhatatlanoknak?



Oltárkő

Az ember már a legtávolabbi múltban is tudatában volt a Nappal való szent kapcsolatának. Stonehenge megalit építményében június 21-én a felkelő nap a sarokkövek között pontosan az emlékmű oszlopkörében elhelyezkedő oltárkövet világítja meg. Június 21-én délben a Nap merőlegesen áll a Ráktérítő felett, s ezzel a legtávolabbi ponton a Föld északi félgömbjén. Az északi félgömb lakói számára a Nap a nyári időszámítás elején van a legközelebb. Az egyiptomi szfinx pillantását kelet, az „Orient” felé irányítja, ahol a Nap felkel, tehát a szó szoros értelmében a Napra „orientálódik”. A templomok épületeit is már évszázadok óta úgy építik, hogy azok a kereszt hossztengelyével kelet-nyugat irányba mutatnak.



„Időt teremteni”

A Nap minden embernek 24 órát biztosít naponta. Ebből többet nem hozhatunk ki. Csak annyit tehetünk, hogy a számunkra kiszabott időt úgy használjuk ki, hogy a „nincs elég időm” érzése fel se merülhessen, hanem megelőzzük a fenyegető időhiányt. Akkor hát inkább semmibe se kezdjünk bele? Ez egészen biztosan nem működne, ehhez az ember túlságosan nyughatatlan lény. De még ha meg is tudnánk fékezni a bennünk fellobbanó cselekvési kényszert, még mindig megmaradna az a nyomás, melyet embertársaink és életkörülményeink fejtenek ki ránk. Egy mechanikus, kézzel felhúzható órában azt az apró kereket, mely folytonosan föl-le mozog és a ketyegő hangot okozza, németül „nyugtalanságnak” („Unruhe”) is nevezik. A nyugtalanság mint az idő karmestere...

Az időtől való elszakadást pedig az „örök nyugalomra lelt” kifejezéssel jelöljük. A köznyelv néha nagyon találóan fejezi ki a dolgok nem mindennapi értelemben vett lényegét! Meglehetősen paradox módon tehát úgy mondhatnánk, hogy időt kell teremtenünk ahhoz, hogy az időtől megszabadulhassunk. Akkor az idő, mint jármű feleslegessé válik, amint a segítségével elértük a célunkat.

Az időn át vezető ösvényünk egy tapasztalati út, mely az örökkévalósághoz vezethet bennünket. Az életút kiragadása az időből és az örökkévalóságba emelése! Olyan lehetőség ez, melyet gyakran nem veszünk figyelembe.

A szfinx mögött emelkedik a nagy piramis, amely egy templom. Nem imák vagy istentiszteletek temploma, hanem a tudatossá válás helye. Kőből vésett bizonyítéka annak, hogy az ember az Istenné válás útjára térhet. Erősebb kifejezéssel élve úgy is mondhatnánk: az emberi élet célja nem más, mint a biológiai lét elhagyása, és az istenibe való felemelkedés.

E feltámadási út kulcsát a szfinx nyújtja át nekünk: Célunkat akkor fogjuk elérni, ha pillantásunkat kelet felé irányítjuk - már ha megkockáztatjuk, hogy kapcsolatba kerüljünk a fénnyel, az eredeti élet fényével, ami e világi létünk közmondásos sötétségét megvilágíthatja.

Ha ehhez a fényhez közeledünk, irányulásunknak olyannak kell lennie, hogy a kör közepén álló oltárkövet - mely nem más, mint a bennünket körülfogó mikrokozmosz közepén elhelyezkedő emberi szív - ez a fény teljesen megvilágítsa.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,