Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: A boldognak-mondások misztériuma

X. Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: A boldognak-mondások misztériuma


Ha a keresztény misztériumok ösvényén haladó tanuló elérte az irgalmasság állapotát, amelyet az előző fejezetben részleteztünk, akkor magasabb értékekhez emelkedik tovább. Tudata előtt megjelenik az elérés ösvényének következő lépcsőfoka.

Azért, hogy felismerjék ennek az új fokozatnak a jelentőségét, amelyet a „Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják” Krisztus-ige körvonalaz, szeretnénk még egyszer rávilágítani a „Boldogok az irgalmasok” lényegére.

Felfedeztük, hogy az irgalmasság korántsem valamilyen emberi jóságot fejez ki, hanem ez a szívszentélynek bizonyos állapota, amelyen keresztül megnyilvánulhat az újjászületett ember lélekmágiája.

A léleknek ez a mágiája a földi világon túlmutató szeretet áramlatára vonatkozik, amelynek segítségével a tanuló az egész emberiséggel személytelen kapcsolatban lévőnek tudhatja magát. Ez a kapcsolat egyúttal negatív és pozitív is.

A negatív (befogadó) összeköttetésben a tanuló képes felmérni embertársának létállapotát tudati, lelki és testi szinten is, képességeit, nehézségeit és szükségleteit, valamint hiányosságait mind általános értelemben, mind teljesen a személyre vonatkozóan.

E negatív lélekkapcsolat révén a tanuló tehát elszenvedi embertársának minden fájdalmát és bűnét, annak aggasztó és primitív állatiasságát, és mindezek következményeit és rezgéseit. Ennélfogva állapotának megfelelően magára veszi e világnak minden szenvedését. Ez a negatív lelki kapcsolat olyan erős lehet, hogy ha két ember barátságtalanul viselkedik egymással, akkor ő érzi, hogy elönti a szégyenpír, amit legalábbis az egyiknek éreznie kellene, miközben pedig ilyesminek nyoma sincs, és érzi a sértés által okozott fájdalmat is, amit a másiknak kellene tapasztalnia, noha az nem veszi ezt észre.

A ziláltságnak és romlottságnak ebben a tengerében, amelyben az egész emberiség elmerült, a tanuló élete e kapcsolat miatt olyannyira megnehezül, hogy olyan pillanatok is elérkezhetnek, amikor az Úr szolgálatában magára vett helyettesítő szenvedést alig képes elviselni. De legnagyobb szorongattatásai közben mindig megtapasztalja Üdvözítője szavainak igaz­ságát: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek”. A kereszten át folyamatosan áramlik be az erő. Egy nem evilágból származó nagy öröm emeli fel őt, és erősíti minden eddiginél jobban.

A pozitív kapcsolat nem befogadó, hanem kisugárzó. Ha a tanuló embertársának fájdalmát, kínját, bűnét és durvaságának következményeit megtapasztalja, és vele együtt vagy érte szenved, akkor a pozitív kapcsolat által valami egészen mást adhat neki vissza, mint amit tőle kapott.

Ennek a pozitív kapcsolatnak a szinte mindig személytelenül kiküldött sugárzó ereje a befogadó számára mély vigaszt, mennyei kegyelmet jelenthet, legtöbbször azonban mégis emésztő tűzként hat. Az alantas ember nem képes elviselni a mennyei szeretetfényt, amelyet perzselő tűznek tapasztal. Ez a láz tüzeként tisztítóan, finomítóan, betegséget elűzően hat, a befogadó azonban negativitása miatt megbetegítőnek és bonyodalomkeltőnek érzi.

Gondolkozzanak el ezen alaposan! Amikor Urunk helyettesítő szenvedéséről szólnak, vagy erről elmélkednek, ha a hívek közössége arról énekel, hogy „milyen barát a mi Jézusunk, aki helyünkre akar állni”, aki tehát fájdalmakat tűr el miattunk, aki szenved - az ember közben semmit se tud erről, mert olyan hihetetlenül ostoba és elfogult, hogy alig van fogalma saját tökéletlenségének mértékéről.

A Krisztussal negatív lélekkapcsolatba került közösséget egyúttal Urunk pozitív lélekkapcsolata is megérinti. Más szóval, az alantas és dialektikus problémák nem oldódnak meg, hanem ekkor éleződnek ki igazán. Ha az ember tudatosan, függőségi helyzetét felismerve megnyílik a negatív lélekkapcsolat előtt, akkor éli át teljes mértékben a pozitív lélekkapcsolat perzselő hőségét. Ha saját magát és életét nem változtatja meg alapvetően, akkor ez az égés láz, emésztő tűz, diszharmónia, Isten haragja. Ezeknek a dolgoknak a felismerése ezer szentbeszédnél gyümölcsözőbb lenne az emberiség számára.

Mi történik, ha a keresztény misztériumok ösvényén haladó tanuló felfedezi, hogy életében a lélek mágiája kezdi jogait követelni és erőit megnyilvánítani? Mivel részesül Krisztusban, megtapasztalja, hogy a negatív lélekkapcsolat miatt Vele együtt viseli el a helyettesítő szenvedést, a pozitív lélekkapcsolat miatt pedig képes embertársain - nem evilági módon - segíteni. Ha tehát a tanuló ilyen módon irgalmasságot tanúsít és irgalmasságot nyer, akkor egy új figyelmeztetést intéznek hozzá, új tanácsot adnak neki, új kilátás nyílik meg számára. Ez a figyelmeztetés, ez a tanács, ez az új kilátás a következő szavakban rejlik: Boldogok, akiknek szívük tiszta.

A tanulónak fel kell ismernie, hogy új lélekképességét teljesen ki kell fejlesztenie. Mielőtt lélekképességét személyre szólóan használhatja, szívét meg kell tisztítania, szívszentélyének állapota meg kell hogy feleljen egy minimális követelménynek. A szív megtisztítása sohasem valami elhatározás következménye. Szívét senki sem tudja megtisztítani egy elhatározás alapján. A szív tisztasága mindig egy folyamat eredménye.

A lélek a vérrel kapcsolatos, a vér a lélek egyik nézete. Már a régiek is mondták: „Az ember lelke - az ő vére.” És mivel a szív a vér, a test motorja, mivel a vér a szívben újul meg és itt veszi fel az atmoszféra új erőit, megérthetik, hogy a szív tisztasága mindenekelőtt a vér tisztaságára és képességére vonatkozik.

Néhányan úgy vélik, hogy a tisztaság csupán egy testi állapot, mások szerint a tisztaság lélekállapot kérdése, ismét mások nézete szerint a tudat egy állapotáról van szó elvont, misztikus értelemben. Mi azonban azt mondjuk: a tisztaság a vér képességének következménye. Ez mindent magában foglal: mind a tudatra, mind a testre és a lélekre vonatkozóan. Tudatuk feldolgozó képessége, értelmi felfogóképességük, ítélőképességük és elmarasztaló hajlamuk, a legkülönbözőbb helyzetek valamennyi nézetét és összefüggését áttekintő képességük, az egyes emberek számára a különböző helyzetekben a kellő segítség nyújtásának a képessége, vagy annak eldöntése, hogy mikor beszéljenek s mikor hallgassanak, mindez a vérképességüktől függ.

Vérképességük megszűri vagy visszatükrözi azokat a benyomásokat, amelyeket mint tanulók, a negatív lélekkapcsolat miatt az ösvényen szereznek. Pozitív lélekkapcsolatuk pedig teljesen attól a képtől függ, amelyet a vér a tudatukban tükröz.

Piszkos lencse nem mutathat tiszta képet, és a bepárásodott tükör is használhatatlan. Erre vezethető vissza az, hogy az ösvényen járó tanulónak és az intuitív embereknek általában sajnálattal kell felfedezniük, hogy ha megérzésük, benyomásaik iránytűjét követve haladnak, életük hajója minduntalan zátonyra fut.

Ezért a legelső feltétel a szív tisztasága, a vérképesség tisztasága és gyarapodása. Útjuk csak ezt az iránytűt követve nevezhető biztonságosnak, mert a szív tisztasága azt jelenti: Istent látni. „Istent látni” pedig közvetlen, tudatos kapcsolatot jelent az Isten-lénnyel, az istentervvel, a mindenség isteni céljával, ezért az ebben az állapotban nyert benyomás vagy intuíció tökéletes megértéssel ajándékoz meg, és jótáll azért, hogy helyesen reagáljunk.

„Istent látni” azt is jelenti, hogy egyetlen akadály sincs már Isten világa és a tanuló között. Ezt az állapotot a szív tisztaságával, vagyis a vérképesség megtisztításával és gyarapításával érjük el. A vérképesség gyújtópontja, magja, bejárati kapuja a szívszentélyben található.

Ezért ajánlatos, hogy a tanuló lelkiismeretesen megfontolja, hogy szívének tisztaságát hogyan érheti el, vagy hogyan tudja azt kedvezően befolyásolni. Annak nincs sok értelme, hogy misztikus révületben meditáljunk valamilyen isteni értékről, amit be kellene illeszteni életünkbe, anélkül, hogy iparkodnánk meg is hódítani ezt az értéket. Ezért mindenekelőtt meg kell még érteniük, hogy ebben a tekintetben mit várnak el Önöktől.



A vér minden szervet átjár, minden rostot, a test minden sejtjét. A vér működteti, valamennyi nézetével és rezgésével - amelyekre most nem térhetünk ki - az emberi templomot.

Vérünket születésünkkor kaptuk szüleinktől, majd ezen az alapon, úgy hetedik életévünk körül kezdjük el termelni a saját vérünket. Ezen kívül mikrokozmikus elődeink élet-eredményei is be vannak vésve vérlényünkbe. Amit szüleinktől és őseinktől kaptunk, és amit az ismeretlen mikrokozmikus múltunkból hoztunk magunkkal, az egyéni mágneses képességet kölcsönöz vérünknek, mégpedig a következő recept szerint: hasonló a hasonlót vonzza.

Ezáltal olyan természeti körforgás keletkezik, amely az egyes családoknak, népeknek és fajoknak bizonyos jellemző sajátosságokat ajándékoz, amelyeknek az utódok, a fajok és alfajok mindig meg kell, hogy feleljenek. E természet miatt minden ember a vérhez van kötve. Természetünk bukottsága és a vér alacsonyabb rendűsége miatt keletkezett a nagy emberi dráma, amely már eonok óta fogságban tart minket.

Az intelligens, a gondolkodó, az Istent és a megszabadulást kereső ember, aki a vérén keresztül felismeri ezt a fogságot, felismeri azt is, hogy itt egyfajta öntevékenységnek kell kibontakoznia, amellyel válaszolni lehet az ebben a világban kifejtett Krisztus-fáradozásra, és együtt lehet működni vele. A tanuló így kezdi el azt a folyamatot, amelynek a szív megtisztulásához kell vezetnie.

Ez nem misztikus ábrándozás, hanem egy tiszta, tudományos történés. Itt a tudat, a lélek és a test szintjén véghezvitt megújulásról van szó. A tanulónak tudnia és világosan látnia kell, hogy ennek a megújulási folyamatnak minden egyes nézetét hogyan kell elkezdeni és végbevinni. Már az első lépésnél teljesen meg kell értenie, hogy itt nem látszatról, hanem valóságról, nem szavakról, hanem tettekről van szó, valamint azt is, hogy egy külső tettnek mindig egy belső tett legyen a kiindulópontja.

Amikor a tanuló a Hegyi beszéd figyelmeztetését olvassa: „Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt, és vesd el magadtól, és ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt, és vesd el magadtól”, akkor tudja, hogy egy szerkezeti tudományos megújítást kell véghezvinnie. A kéznek, amely egy helyzetet felidéz és egy bizonyos mágiát gyakorol, és a szemnek, amely bizonyos értékekhez köti az embert, meg kell változtatnia a tevékenységét. A tanuló tehát így állítja magát „a törvény alá”. Legnagyobb bajában, szükségét mélyen átérezve és legbensőbb vágyakozása alapján önként „a törvény alá” helyezi magát.

A világra és az emberiségre vonatkozó terv kihirdetőjeként ez a törvény kifejezésre juttatja, hogyan kell az embernek élnie, mit kell tennie, milyen utakat kell bejárnia ahhoz, hogy a vérkötelék bilincseit széttépje, és szíve folyamatszerűen megtisztuljon.

Vajon ez a legfőbb törvény? Vajon mindenek felett áll-e a törvénynek alávetett élet? Természetesen nem. A törvény voltaképp egy munkaterv, egy élő, szellemi rezgési tér, amelyben és amely által az élet értelme intelligensen kibontakozik. A törvénynek alávetett élet célja az, hogy az ember maga váljon törvénnyé, felemelkedjen a törvény által, és így mások számára elősegítse, előkészítse a törvénnyel való kapcsolatot.

Meg kell tanulniuk, hogy a törvényre - gnosztikus értelemben - mint Jákob létrájára tekintsenek, amely egészen a mennyekig ér fel, s amelyen Isten angyalai felszállnak és leereszkednek. Tekinthetik a létrát szemöldökfával összekapcsolt két cölöpnek, a törvényt pusztán szavaknak és formaságnak, prostituálhatják a törvényt, és úgy tehetnek, mintha megvalósítanák. Félhetik is a törvényt, hiszen A rómaiaknak írt levélben ez áll: „A törvény alatt mindenki vétkezik. Nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.”

A törvényt azonban a Krisztus által életre keltett Egyetemes Tannak is tekinthetik, Isten kéznyújtásának, olyan keresztnek, amelyet az embernek meg kell tanulnia viselni, és amelyet el kell hordoznia; és olyan keresztnek, amely az örökkévalóságot összeköti az idővel.

Az igazi tanuló számára a törvény az egyetemes igazság világosságának sugara, és neki meg kell tanulnia válaszolni egymás után minden sugárra. Minden egyes sugarat egy egyszerű képlet segítségével lehet érzékeltetni, amely szeretetteljesen közeledik a felemelkedni vágyó, bukott ember primitív felfogóképességéhez, és az ösvényt így mint józan és tiszta követelményt tárja fel előtte.

A vérképesség megtisztul, kibontakozik, és természeti kötöttségéből az eszmeiség, erkölcsiség és a valóság segíti megszabadulni. Az eszmeiség a miértet kérdezi, az erkölcsiség azt, hogy mi célból, a valóság pedig a hogyant akarja tisztázni.



Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.



A gondolat, az eszmeiség alapján most megértik ezt az Igét. A vérképesség bizonyos állapota miatt kapcsolatba kerülnek az Isten-lénnyel.

Az erkölcsiség jelentőségét is látják. A miért után tisztázódik a mi célból is. Megtisztult szívük képessé teszi Önöket arra, hogy helyes módon gyakorolják az irgalmasságot, megfelelően tudják méltányolni a negatív lélekkapcsolatot, a pozitív lélekkapcsolattal pedig kellő segítséget tudjanak nyújtani.

De most a valóságot is figyelembe kell venni. A felismerés és a megértés után a megvalósításon és a dinamikussá tételen a sor. Nem szabad megállniuk a dolgok nézegetésénél és a megértésnél. Mert ez nem lenne más, mint az Ábel-ember negatív jellegű sütkérezése. Meg kell ragadniuk a valóságot, és ezt meg is tudják tenni, hála a törvénynek, amely megújítja Önöket, és Krisztusban közelít Önökhöz.

A törvény bizonyos fokig tisztán tudományos alapon működik. Ha tudják, hogy lélekképességük a vérkeringés foglya, akkor nagyon is logikusan, a vízszintes síkon, mégpedig alulról, egy szisztematikusan megváltoztatott életmóddal kezdik el támadni ezt a természeti körforgást. Eközben a tanulónak szem előtt kell tartania, hogy az életmód nem cél, hanem csupán a cél elérésére szolgáló eszköz.

A keserű valóságból elindulva tehát a tanuló egymás után gyűri le az akadályokat, és a valóságon át egyre jobban megközelíti az erkölcsiséget, hogy végül magát az eszményt valósítsa meg: a szív tisztaságát és Isten látását. Ennek az állapotnak a boldogsága nem foglalható szavakba. Csak a jóság, az igazság és az igazságosság szilárdíthatja meg azt az időben, az egész emberiség vigasztalására és áldására.

Értsék meg hát mindenekelőtt, hogy a szív tisztasága a lélek legmagasabb fokú fejlettségének, a teljes lélekerőnek és a tökéletesen megtisztított vérnek a jele.

„Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakoz­ha­tik szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében... Aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.” (Zsolt. 15)


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,