Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: A boldognak-mondások misztériuma

XI. Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: A boldognak-mondások misztériuma


Ha el akarnak mélyedni ebben a Boldognak-mondásban, akkor meg kell válniuk minden megszokott gondolkodási formától. Hiszen, ha meghallják ezt a szót, hogy „béke”, gondolataik a békének és a békeszeretetnek a világunkban ismert, kedvelt és elérni vágyott nézeteire terelődnek. Hát nem rendkívül kívánatos dolog-e a béke és a békeszeretet egy olyan ínséges világban, mint a miénk? Vajon nem vágyik-e mindenki a tartós békére? És nem a boldogságot jelentené-e mindenki számára ez a béke és ennek következményei? Vajon nem hevítenek-e át minden szívet az állandóan megnyilvánuló és terjedő erőszak megfékezése érdekében mondott imák? „Ó, Uram, adj nekünk békét!” Mily boldogság volna ez!

Egy harmadik világégés fenyegető veszélye közepette ez a Boldognak-mondás mintha az ember szívéből szólna: „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” Természetesen! Ha Önök valamit is megértenek a Bibliából, akkor nyilván ez az.



Meggyőződésüket azonban nem tudjuk osztani, mert ez a Boldognak-mondás nem a vízszintes síkra vonatkozik. Ez egy olyan békéről tanúskodik, amelyet Önök még nem ismernek, amit még nem birtokolnak, amely a tömegembernek még sohasem jutott osztályrészül, még ha a durva erőszak és az azzal való szörnyű fenyegetettség normális viszonyoknak adna is helyet. Sőt Önök is éppoly kevéssé tudják felfogni, hacsak nem járnak be egy hosszú utat.

A szóban forgó béke nem dialektikus jelenség. Aki birtokolja, soha többé nem veszti el, és sohasem szegi meg. Isten békéjére gondolunk! Arra a békére, amelyről Pál a következőket mondja: „Isten békéje, amely minden észt felülmúl, őrizze meg szíveteket és értelmeteket Jézus Krisztusban.”

A Hegyi beszéd a tanuló figyelmét erre a biológiai tudattal fel nem fogható békére irányítja. Ez a béke, ha már birtokolja a tanuló, áthatja a dialektikus élet minden szakaszát, és még a legdurvább erőszak és legnagyobb csapások közepette is felismerhető és a karjaiban tart.

Amikor a régi beavatottak találkoztak, mindig elhangzott: „Béke legyen veletek!” Ezzel a köszöntéssel nem azt akarták mondani, hogy: „No, legyen már vége a viszálykodásnak, békéljetek meg!”, hanem a lélek-mágiának minden rendelkezésükre álló erejével kölcsönösen összekötötték egymást Isten békéjével, amely minden észt felülmúl. „Isten a mi békességünk”, mondja és vallja a beavatott tanuló. Itt mindenekelőtt arra a Krisztus-igére gondoljanak, amelyet a János evangélium 14. része nyújt át nekünk: „Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek. Nem úgy adom én néktek, amint a világ adja.”

Fejtegetésünk legerősebb bizonyítékát ezek a szavak adják. A Krisztus-misztériumok békéjének tehát semmi köze sincs ahhoz a békéhez, amelyet talán egyszer majd az egymás ellen küzdő pártok kötnek, bármilyen pompás, kívánatos, boldogító is lenne - a dialektikus természet értelmében - egy ilyen földi béke. Ezért kell Önöknek minden földi dologtól megválniuk és felemelkedniük, hogy felismerjék azt a minden észt felülmúló békét.

De lehetséges-e ez? Nincs itt ellentmondás? Vajon megérthetünk-e olyasmit, ami értelmünket felülmúlja?

Ez valóban lehetséges, és szükséges is, hogy a tanuló, aki azt szeretné, hogy egyszer Isten gyermekének nevezzék, felülemelkedjék ésszerű agytudatán.

Amit értelemnek szoktunk nevezni, az nem más, mint a szokásos én-tudat, a testtudat felfogó és megértő képessége. Ez az értelem földi mércével mérve lehet nagyon kiművelt és nagy dolgokra is képes, de semmilyen szempontból sem megszabadító, sőt abszolút akadályt képez a valódi szellemi fejlődés útján.

A testtudat értelmi képességét semmiképpen sem akarjuk lebecsülni. Csak azzal kell tisztában lenniük, hogy a szokványos értelem egy hármas lánc egyik tagja csupán. Az emberi értelemnek ugyanis három gyújtópontja van, s ezek közül kettő a legtöbb esetben rejtőzik. Van egy szellemi, egy lelki és egy testi értelem. Amikor a régi misztikusok azt mondták, hogy az embernek meg kell tanulnia a szívével gondolkodni, akkor a lélek-értelemre utaltak. Amikor pedig az Úr a tanítványainak a figyelmét arra hívja fel, hogy akkor lehet majd Isten igazi gyermekeinek nevezni őket, ha a minden észt felülmúló békében lesz részük, akkor itt a tanuló figyelmét a szellemi értelemre irányítják.

A szellemi értelem felfogja és átéli, a lelki értelem megeleveníti és megvilágítja, a testi értelem pedig megvalósítja a gondolatot. A Nagy Építtető szolgálatában úgy lehetünk jó építőmesterek, ha kilépünk a testi értelemből, de nem azért, hogy azt mint használhatatlant elutasítsuk, hanem azért, hogy megtanuljuk azt a helyes módon alkalmazni.

Ha a három értelem-gyújtópont a helyes módon együttműködik, akkor a tanuló három feladatkört lát el, amelyek egyetlen művé forrnak össze. Ő így építész, vagyis a terv megalkotója, építőmesterként a terv megelevenítője és kisugárzója, és mint segéd egyúttal a terv kivitelezője is.

Mihelyt a tanuló felülemelkedik az értelmen, és ebben a térben építményét megfelelően megalapozta, valamint megvalósította a nagy, az értelmünkkel fel sem fogható tervet, akkor ez a tette egyúttal a lélek megnyilvánulása is lett, és az eszme teljes szépségben ragyog benne. A teremtő a teremtménye által mutatkozott meg.

Ha a tanuló rendelkezik a három működő tudati gyújtóponttal, akkor a gondolattól, amely Istenben van, leszállhat a tetthez, és megszabadító cselekedete által pedig ismét felemelkedhet a gondolathoz, amely maga Isten.

Elméletileg az ember bukottságában is Isten gyermeke marad, elveszett fiú, aki eltévedt, s aki megszakította közvetlen kapcsolatát az Atyával. De ha a három tudati fókusz vezetése alatt él és munkálkodik, akkor az elveszett fiú ismét hazatért, és újból - egészen sajátos értelemben - Isten gyermekévé vált. Az Atyával való közvetlen kapcsolata ismét helyreállt, Istent nemcsak úgy látja, mint ahogy a „boldogok, akiknek szívük tiszta” kapcsán megállapítottuk, hanem Istenben van, újra Isten gyermeke lett, hazatért. Szelleme találkozott Isten Szellemével. Ezt a találkozást és ezt a létállapotot talán leginkább a „béke” fogalmával írhatjuk körül.

Isten békéje tökéletes harmónia, örök szépség, belső energiában gazdag nyugalom. Ez a béke az isteni gondolatnak és annak az embernek az egyensúlyi állapota, aki ebből a gondolatból és eszerint él. Ekkor már minden ellenállás megszűnt, hiszen Isten gyermeke ő, aki Atyja kezét fogva, az Ő gondolata alapján építette fel művét, s az értékeknek, erőknek és gondolatoknak ebben a harmóniájában átéli, hogy minden együttműködik a Jó érdekében.

Azoknak szól tehát a Hegyen kimondott ige: Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak, akik elérték ezt a békét, vagy azon buzgólkodnak, hogy elnyerjék. És megtörténhet, hogy az ösvényen haladó tanuló, mintegy elragadtatásban meghallja a testvéri köszöntést: „Béke legyen veled!” Ekkor már tudja, hogy itt a barátság és szeretet tanújeléről van szó, és hogy most e szeretet erejében annak a reménynek adnak kifejezést, hogy a szellemi tudat felé vezető ösvényén képes lesz kilépni az alantas értelem korlátozottságából.

Ebben a köszöntésben a tanuló egy mantramnak, egy mágikus képletnek az erejét tapasztalja meg. A „Béke legyen veled!” elhangzásakor a tanuló megszokott érzékszervi központjaiban, mint egy fénysugár, felragyog az igazi szellem. A tanulónak az a benyomása, mintha a falak egy pillanatra meghátrálnának, a függönyök lehullanának és a sötét felhők felszakadoznának. Ekkor, téren és időn túl, egy pillanatra meglátja az igazi békét, amely Istenben van, amelyhez kimondhatatlan szeretettel hívják. E béke magasztos fenségének uralma nem ér véget soha; örök és elmúlhatatlan.

Ismerik-e ennek a boldogság-érzésnek a jelentőségét, amelyben Önök is részesülnek, ha felülemelkednek az értelmen? A tanuló, aki látja ezt az ösvényt, felismeri, hogy mire választották ki, és egészen személyesen éli meg Ézsaiás könyve 9. fejezetének szavait és gondolatait. Ezek nemcsak a történelmi Messiásról szólnak, hanem Krisztus születéséről is az emberben:

A nép, amely sötétségben jár vala,

lát nagy világosságot;

akik lakoznak a halál árnyékának földében,

fény ragyog fel fölöttük!

Te megsokasítod e népet,

nagy örömöt szerzesz néki,

és örvendeznek előtted az aratók örömével,

és vigadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.

Mert terhes igáját és háta vesszejét,

az őt nyomorgatónak botját összetöröd,

mint a Midián napján.

Mert a vitézek harci saruja

és a vérbe fertőztetett öltözet megég,

és tűznek eledele lészen.

Mert egy gyermek születik nékünk,

fiú adatik nékünk,

és az uralom az ő vállán lészen,

és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak,

erős Istennek, örökkévalóság atyjának,

békesség fejedelmének!



Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak
.



„Isten békéje, mely minden észt felülmúl, meg fogja őrizni szíveteket és értelmeteket Jézus Krisztusban. Minden, ami igaz, minden, ami tisztességes, minden, ami igazságos, minden, ami tiszta, minden, ami kedves, minden, ami jó hírű; ha van valami erény és dicséretre méltó, ezekről gondolkodjatok”, mondja Pál.

De hogyan képes megszerezni a tanuló mindezeket a tulajdonságokat, és honnan tudhatja, hogy mi az igazi becsületesség, tisztaság és kedvesség?

Mindabból fogja megtanulni és tudni, amit kapott, amit befogadott, látott és hallott; mert mind­ezeket tartalmazza az Egyetemes Tan, amelyet az emberiségnek adtak, és amely elkíséri az emberiséget bukottságának legmélyére is, hogy a világosságba visszavezető utat megmutathassa neki.

A Szellemi Iskola közvetlenül felhasználható erőként birtokolja Jézus Krisztus szellemtörvényét, valamint annak filozófiáját is, amelynek segítségével Önök érvényre juttathatják a megszabadulás szellemtörvényét. Mindazt, amit így kapnak, megtanulnak, látnak és hallanak, azt tenniük is kell! És a béke Istene Önökkel lesz.



Most tehát az első hét Boldognak-mondásról szóló fejtegetéseink végére értünk, a szellemben való szegénységtől felemelkedtünk az istengyermekségig, e minden észt felülmúló békéig. A természet sötét barlangjaiból az ember ismét felhatolt a szférák összhangjába.

A szellemben szegény így nyeri el a gazdagságot: hétszeres boldogság az osztályrésze. Eloldozta magát a természet istenétől - hazaérkezett.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,