Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: A boldognak-mondások misztériuma

XII. Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: A boldognak-mondások misztériuma


Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket,

és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek énérettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges

a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is,

akik előttetek voltak.



Elérkeztünk tehát a két utolsó Boldognak-mondáshoz a kilenc közül, és most szinte erőszakkal kell elszakítani magunkat a „Boldogok a békességre igyekvők” magasztosságától, mert hirtelen a szürke valóság kellős közepén találjuk magunkat.

Előző fejtegetéseink alapján láttuk, hogy a minden észt felülmúló békében hogyan jut el a tanuló az istengyermekség állapotába. És most e derűs boldogságból kell leereszkednie, hogy ebben a sötét sírbarlangban eleget tegyen a szívvel, fejjel és kezekkel elvégzendő feladatának.

Alighogy hozzáfogott, máris ellentmondásos helyzetbe kerül, amit igen jól kifejez a 120. zsoltár 6. és 7. sora: „Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel! Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.”

És valóban, amikor a tanuló a minden észt felülmúló békével, Isten békéjével jön az emberiséghez, heves viszály lesz az eredmény. Ez a két természetrend létezésének egyik legvilágosabb bizonyítéka. Két természetrend van: az Istenrend, a statika, és a bukott emberiség rendszere, a dialektika; két ellentét, amelyek kibékíthetetlenek és össze nem egyeztethetőek. Ezért ha az Istenrend - Jézus Krisztus és a hierofánsi Szellemi Iskola tanulója által - behatol ebbe a bukott természetrendbe, akkor magasra csapnak a lángok, és üldöztetés kezdődik.

Azoknak, akik szeretik Isten igazságosságát, és Istenben újjászületett állapotukban ezt az erőt kiviszik a világba, nem kell az üldöztetéstől tartaniuk, de üldöztetést szenvednek el; az üldöztetés éjjel-nappal ott leselkedik az ajtajuk előtt. Háromszoros üldözésről van szó: a szellem, a lélek, és az anyag, azaz a test szerint.

Jól meg kell érteniük, hogy mindaz, amit az új menny-földön élő tanuló e világban meg akar valósítani, az a természet szerint bolondság, egy lehetetlen dolog, és veszélyt jelent. Ezért akar a fekete ellenség mindig mindent megölni, amit a szellem a tanulóban éleszt.

Az Istenrend tanait elferdítik, meghamisítják, és szándékosan hamis megvilágításba helyezik. A régi kultúráknak olyan tanúit, akik még közel álltak Isten birodalmához, az intellektuális érdeklődés elől elvonják, s ők így mint zavarosak, homályosak, a süllyesztőbe kerülnek. Ez úgy történik, hogy a régi kultúrák ilyen emlékeit, a papirusz-tekercseket, régi iratokat és hasonlókat, kivonják a forgalomból, vagy pedig újból kiadják őket, de siralmasan romlott állapotban. Ami a kínai bölcsességből megmaradt, annak a nagy részét például a Róma világhatalma érdekében ügyködő jezsuiták hamisították meg. És a jezsuiták rostálták meg azt is, ami az inkák, aztékok, és a Kolumbusz előtti népek bölcsességéből megmaradt.

Nem riadnak vissza attól sem, hogy a legabszurdabb vádakat hozzák fel, csak a világ és az ember felett nehogy az Istenrend nyerjen hatalmat. Ezért a szellemi síkon a nagy szőlőskert munkásainak napi kenyere az üldöztetés.

A lélek szintjén az üldözés többnyire személyes és morális jellegű. Hamis színben tüntetik fel a megtámadott erkölcsi múltját és magatartását. A nagy művet úgy próbálják aláaknázni és meggátolni, hogy zavaros anyagi helyzetről és tisztességtelen erkölcsi szándékról szóló rágalmakat terjesztenek. Néhány társunk mesélhetne Önöknek arról, hogy életében milyen szörnyű lelki üldöztetésnek volt kitéve. De legyenek meggyőződve: terjesszék bár jó vagy rossz hírünket, a munkás elveti a magot még a gyakran oly terméketlen talajba is.

És ha a szellemi és lelki üldöztetés sem tudja őt megtörni, akkor a klasszikus ellenség az anyagi, a testi üldözés fegyveréhez nyúl. Olyan helyzetet teremtenek vagy idéznek elő, amely a munkás anyagi, testi megsemmisítését célozza. Amint a történelem is szolgál erre példákkal, üldözték és üldözni fogják őket, s mint kártékony állatokra, vadásznak rájuk, kínozzák, máglyára küldik és törvényen kívül helyezik őket.

Aki arra törekszik, hogy a valódi igazságosságot lehorgonyozza az időben, annak ezekkel a következményekkel számolnia kell. A tanuló tiszta fejjel és tárgyilagosan veszi számba ezeket a magától értetődő tapasztalatokat. Megállapítja ezeket a dolgokat, felkészül rájuk, és minden keserűség nélkül, sőt bizonyos humorral fogadja az eseményeket. Elmúlt már az az idő, amikor felháborodásában az öklét rázta vagy tiltakozott. Tudja, hogy ez csak energiafecsérlés, és hogy teljesen felesleges, hiszen a győzelem, a tökéletes győzelem az ő kezében van. Övé a mennyeknek országa!



Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.



Azt jelenti ez talán, hogy a tanuló, miután harcát megvívta, jutalmát elnyerve valami mennyei létben kipihenheti magát? Vagy talán azt, hogy ennek a jövőnek a boldogságát már előre érzi?

Egyáltalán nem! Ennek a Boldognak-mondásnak a következő az értelme: bármilyen fegyvert is akartak vagy tudtak a klasszikus üldözők a szellem, a lélek és a test síkján a tanuló ellen bevetni, a győzelem mindig a kereszt oldalán van. A kereszt végül is olyan kardhoz hasonlít, amely minden ellenállást megtör, és a fekete fenevad esetleges sikeréről szó sem lehet. Látszólag talán megviselten és megvetve, halálos fenyegetettségben és mindattól megfosztva, ami az évekig folytatott emberszolgálatban felépült, de a világosság seregeinek győzelme - belülről nézve - egy pillanatig sem késleltethető.

Mily nagyszerű is lenne, ha minden tanuló felismerhetné, hogy az erőszak és veszélyek, gúny és megvetés közepette, ebben a világban felépült a Világosság Birodalma! Itt magasodnak a falak, a tornyok pedig az új Nap világosságának teljes bőségébe nyúlnak fel. A jóság, igazság és igazságosság fellegvára világít mindazoknak, akik csak látni kívánják.

Keltsék bár rossz hírünket és gázoljanak akár a becsületünkbe, vagy szenvedjünk anyagi, testi üldöztetést: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.”

A tanuló részesül az Istenrend tiszta birodalmában. Ő is az Istenbirodalom építője lesz, amelyet itt hatalmas fegyverekkel, a szeretet, a tiszta ismeret, Jézus Krisztus szellemtörvénye alkalmazásával hódított meg. A világtörténelemben még soha, sehol nem találták meg ezeknek a fegyvereknek az ellenszerét.



Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek énérettem. Örüljetek és örvendezzetek!


Úgy kell-e ezt értenünk, hogy örüljünk a megszégyenítésnek, az üldözésnek és a hazugságoknak? Ez természetesen esztelenség volna. A hazugság és a gyalázkodás, a megszégyenítés és a megértés hiánya a tanuló mindennapi kenyere. Ez nagy fájdalmat, komoly szenvedést okoz neki. Mi tehát semmiképpen sem osztjuk néhány misztikus álláspontját, akik örvendeznek a gya­láz­kodás és megaláztatás miatt, mert a Boldognak-mon­dá­sokat szó szerint veszik.

Szenvedés és öröm egymásba folynak itt. Ha a tanuló a megbízatásának a helyes módon eleget tesz, ha a világosság igazságával aknát fúr a sötét mélységbe, akkor a rettegés sóhaja fut végig a természeten. A természet miután észleli, hogy mohóságát és önzését felfedezték, mindig csak egyféleképp tud reagálni, mégpedig úgy, hogy hazugsággal, rágalmazással, megszégyenítéssel és üldözéssel válaszol.

Ha azután e támadások miatt természetesen szenvedés jut osztályrészéül, akkor az öröm és derű mégis jelen van, hiszen a tanuló tudja, hogy mihelyt a saját bőrén érzi az ellenhatást, ha a vérében hordozza és szellemileg is megszenvedi azt, akkor ez azt jelenti, hogy munkáját a helyes módon végzi. Tettei és tapasztalatai által a próféták és a nagy munkások nyomdokaiba lép, azokéba, akik őelőtte voltak. Öröme ezért tökéletes, igen, nagy az ő jutalma a mennyekben.

Ezt az igét is értsék úgy, ahogy érteni kell. Amikor az építőmesterek a Nagy Építtető tervét kivitelezik, akkor minden felmerülő nehézség ellenére tudják, hogy a háznak fel kell épülnie, és hogy a munka jutalma magában a munkában rejlik.

E kétszeres boldogság kapcsán két dolgot kell jól megérteni: először azt, hogy a természet embere Jézus Krisztus Szellemrendjére csak egyféleképpen tud reagálni. A Szellemrend nagyságát a természet nem képes felfogni, és ha a Szellemrend érintkezésbe kerül vele, akkor ezt a természet tervei és értékei ellen intézett támadásnak tekinti, és saját törvényei szerint védekezik. Jól meg kell tehát érteniük, hogy Krisztus nem azért jött, hogy a békét, hanem, hogy a kardot hozza. Ezért, ha a tanuló a Szellemrend szolgálatába akar lépni, tiszta szívből késznek kell lennie arra, hogy felvegye keresztjét. Ez a világos belátás dolga. Ez az ő szenvedése, de egyúttal győzelme és öröme is. A győzelem a kereszt hordozásában rejlik. Amikor a tanuló Krisztust követve, szolgálata értelmében Golgota halmán (a maga részéről) kimondja: „elvégeztetett”, akkor ez nem a kétségbeesés sikolya, hanem a győzelem kiáltása. Övé a mennyeknek országa! Nagy az ő jutalma, oly nagy, hogy földi mértékkel nem mérhető. Építménye elkészült.

Másodszor, arról van szó, hogy a megszabadító szellemi munka jutalma magában a munkában rejlik. Az ember a természetben a bért az elvégzett munka után kapja, és a legtöbben csak akkor élnek, ha a munkát követően elköltik és a szükségleteikre fordítják ezt a bért. A megszabadító szellemi munkában a tanuló a munkálkodás által és a munkában nyeri el jutalmát. Ebben az értelemben ne azt tekintsék jutalomnak, amit munkájáért ő az emberektől mint spontán fényválaszt visszakap. Ami ezt illeti, a munkást egyáltalán nem kényeztetik el!

A jutalmat a munka szabadítja fel. Mert ha a tanuló teljesen a szellemtörvényt követve végzi munkáját, úgy különböző erőket és képességeket tesz szabaddá, amelyek tér és idő fölé emelik és igazi új emberré változtatják őt, és e kincsekkel elhalmozva még nagyobb, lendületesebb erőkifejtésre teszik képessé, egészen a győzelemig. Mérhetetlen bőség a jutalom, amely e munkából mint valami mágikus forrásból fakad.

Adja Isten, hogy az egykor a Hegyen elhangzott kilencszeres Boldognak-mondáson elgondolkodva, tisztán maguk előtt lássák a világossághoz vezető utat, és mint zarándokok, találkozzunk ezen az úton!

Új korszak kezdődött, egy új szellemi Nap fénylik már a látóhatár felett. E pirkadat ragyogásában kapaszkodjunk fel ezen a kilencfokú ösvényen. Ez a felemelkedés egy örömteli menet, ez a mennyek birodalma. A jutalom nagy, és a célnál béke integet felénk, Isten békéje, amely minden észt felülmúl.

Ebben az áldott folyamatban mindvégig legyenek azonban tudatában, hogy idegen világban élnek, hogy ösvényüket itt kell elkezdeniük, hogy munkájuknak itt kell kibontakoznia, zarándokútjuknak ezen a természeten keresztül kell kirajzolódnia; hogy Önök itt olyanok sokasága között élnek, akik rettenetes gyűlölettel gyűlölik a békét.

Amint Önök a „minden észt felülmúló” békéről szólnak, amazok harcra készülnek. Viszályt szítanak, miközben Önök az Istentermészetet ebbe a természetbe állítják. Ne hagyják azonban, hogy ez a viszály és az általa okozott csalódás és gond elvakítsa és félrevezesse Önöket! Legyenek vidámak és nyugodtak, jutalmuk nagy, a győzelem az Önök kezében van: Önöké a Mennyek Országa!



Béke legyen Önökkel!


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,