Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - A Gnózis jelenlegi megnyilatkozása

1.2 Két szövetség, két törvény

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - A Gnózis jelenlegi megnyilatkozása


Jakob Böhme mondta egyszer, hogy Isten lezárta a bűn világmindenségét, s ezzel elválasztotta a szeretetet a haragtól. Itt arról van szó, hogy haragvilágunkban két mágneses rendszer hat: a haragvilág, a haláltermészet, azaz a dialektika mágneses rendszere és a másik, mely Isten mágneses rendszere, a Gnózis. Böhme filozófiájában élesen elválasztja a Mozdulatlan Birodalmat a mi természetterületünktől. Persze a dialektikus mágneses térséget is a gnosztikus mágneses tér irányítja. A dialektikus természetet zárt térnek lássák, amelyet minden oldalról körülvesz a Gnózis: ez körülbelül megfelel a valóságnak.

A gnosztikus mágneses tér kormányozza és dirigálja a dialektikus mágneses teret. Az Istennel szembeni engedelmesség, az istenfélés, a vallásosság, stb., amelyekről a Biblia oly gyakran beszél, azt akarja kifejezni, hogy a vallásosságnak két nézete van. Lehetséges, hogy valaki a haragvilág közepette közvetlen kapcsolatba lép a gnosztikus sugártérrel. Az is lehet azonban, hogy teljesen a dialektikához köti magát. Az utóbbi esetben is a Gnózis irányítja, de a dialektikán keresztül, a dialektika segítségével. Reagálhatunk pozitívan a gnosztikus térre, teljesen a pozitív tér felé fordulhatunk, de pozitívan a dialektikus tér felé is fordulhatunk. Az utóbbi esetben is a gnosztikus tér kormányoz minket, ahogyan az egész dialektikát is, de, mint mondtuk, a dialektikus téren keresztül. A Gnózis másodlagos tényező, ha a természetállapot áll elöl, és elsődleges, ha a természetállapot szorul háttérbe. Ezeket a viszonyokat tartsák szem előtt, s tanulják meg világosan belátni, hogy milyen abszolút értelemben határozzák meg a világosságot vagy a sötétséget, a szabadságot vagy a kötöttséget, életet és halált, létet és nemlétet.

A dialektikus tér, amelyből vagyunk és élünk, olyan terület, amelyből egész létállapotunk és tudatunk magyarázható. A haragnak ezt az egész térségét, mint megállapítottuk, a Gnózis, vagyis a másik mágneses tér kormányozza és vezeti, mert a harag világát lezárta a Gnózis. Más szóval: a haragvilág fogságban él - a Gnózis fogságában. Azt mondhatjuk tehát, hogy „a haragvilág a törvény alatt áll”.

Van egy hatalmas törvény, mely a haláltermészet mindenségi megnyilvánulását korlátok között tartja. Az egész dialektikus térség ennek a törvénynek van alávetve, s így mi is mindannyian. A természettel kormányoznak minket. Ennek az interkozmikus törvénynek megvannak a cikkelyei és rendszabályai, amelyek nincsenek írásba foglalva, hanem különböző elektromágneses viszonyokban és hatásokban jutnak kifejezésre. Ezek az elektromágneses áramlatok szüntelenül mozognak, s a dialektikus mindenségi megnyilvánulást a korszakok során vonszolják át. A mindenség megnyilvánul, az emberiség ezt csak nyomon követheti. Adott esetben nem tehetünk mást, kínosan pontosan kell reagálnunk.

A mindenség megnyilvánulása a törvény alatt áll. Isten kormányozza a világot, s aki erről tanúskodik, az tökéletesen igazat mond. A haláltermészet mindenségi megnyilvánulása görnyed ugyan, küzd, hogy megmeneküljön ettől a természettörvénytől, de lehetetlen, hogy ez akár egyetlen halandónak is sikerüljön.

Van azonban valami ebben a haragvilágban, ami nem ide való. Gondoljanak azokra a lényekre, akik a szív rózsáját hordozzák magukban. Küzdenek a szabadságért, de általában negatív módon. Van egy rettenetes én-ösztön, szörnyű önérvényesítés és önfenntartás, a törekvés, hogy ezt a természetet állandóvá tegyék, aminek következtében a haragvilágban sok feszültség keletkezik, melyek arra irányulnak, hogy robbanást váltsanak ki. A mindenség azonban be van zárva, s egy törvény tartja fogva! Ha pedig valaki beszél, jövendöl és tanít, azt mondván: „Gondoljanak rá, ne ágáljanak az isteni törvény ellen, mert amely napon ezt teszik, lesújt Önökre a büntetés”, akkor ennek a figyelmeztetőnek nem csak természetvallásosan, hanem tudományosan is teljesen igaza van, mert a bennünket kormányzó elektromágneses vezetéssel lehetetlen ellenkezni.

Ez szomorú állapot, mert ezzel a mindenségi megnyilvánulástól valójában megvonták az élet értelmét. A börtönben ülvén nem mondhatják, hogy „íme ez az életem értelme”, mert életük értelme valahol a börtönön kívül található. Ha tehát azt mondják, hogy legyetek engedelmesek, ne hadakozzatok a törvény ellen, akkor csak a tényleges helyzetet állapítják meg a börtönre vonatkozóan, amelyben mindannyian vagyunk. Azt is mondhatják, hogy „engedelmeskedj a törvénynek, különben erőszakkal kényszerít”. Ön ismeri ezt. Ez a vallási kötelesség. Engedelmesség esetén forog az élet kereke, anélkül, hogy túl sok ellenállásba ütközne: ha nem, akkor pedig a kerék forgása megtanítja Önt kérlelhetetlenül, erőszakkal és összetöréssel arra, hogy kötve van.

Van a vallásosságnak egy fajtája, mely teljesen ehhez a valósághoz igazodik, s azon igyekszik, hogy teljesen engedjen az interkozmikus mágneses parancsoknak. Ki venné rossz néven, ha valaki így vallásos? Ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy az ilyen vallásosság a félelemből született engedelmesség. Az ilyen vallásosság aztán teljesen mentes a szeretettől, nagyon önző, fagyos, kemény, hideg, olykor esetleg vidám, ha az embernek éppen jó dolga van. Az olvasó gondoljon a zsoltárokra. Ez a könyv az ilyen vallásosság jegyében áll. Ha valaki szorult helyzetben van, akkor a sors ostora hajszolja őt különös fejleményekhez: akkor elhangzik a kétségbeesett kiáltás: „Válts meg Uram, mert nyakig ülök a nehézségekben!” A következő pillanatban pedig, ha a baj elmúlt, ujjong a zsoltáros, „tejben-vajban fürdünk”. Ismeretes a gyerekes viselkedés, az esedező istentisztelet a szorult helyzetben, és a hálaadás, ha a dolog rendbejött. Ez a közönséges, kőkemény természet vallásossága.

Egész emberiségünk olyan lényekből áll, melyek vagy engedelmeskednek a törvénynek, vagy halálra küszködik magukat a törvény ellen. Hajlamaik ösztönzésére küzdenek az utóbbiak kétségbeesetten, hogy megmeneküljenek a törvény elől minden lehető módon, a legdurvábbtól és legbolondabbtól a legfinomabb és legintelligensebb módszerig. Ennek az ellenállásnak az eredménye azonban mindig is erőszak: mi lehetne más? Elektromágneses kényszer és szörnyű nyomorúság: mindannyian tapasztaltuk ezt már a saját életünkben: egy dialektika, tele gonoszsággal és bajjal.

A legintelligensebb viselkedés ezért valóban a vallásos megadás, a tényleges állapot elfogadásának értelmében. Ha nem menekülhetünk, mert az erőszak oly hatalmas, hogy vele szemben csak valami bábok vagyunk, akkor a legokosabb, ha engedelmeskedünk, ahogyan a prédikátor mondja. A prédikátor könyvénél figyelje meg vallásosságát, a vallás felfogását. Azt mondja: „minden fakó, minden hiábavaló, minden csak forog mint a kerék, minden a régi marad. A legjobb, ha Istent féljük és engedelmeskedünk. Akkor olyan jól megy a dolog, ahogyan a körülmények engedik”. Ez a vallásosság csúcspontja a prédikátor könyvében.

Az ilyen vallásosság minden további nélkül elképzelhető, mert mit is tehetnénk mást a vízszintes síkon az adott körülmények között. Ha azonban jobban meggondoljuk a gnosztikus ösvény szempontjából, akkor belátjuk, hogy ez nem lehet az élet értelme. Valami börtön rendkívül nyomorúságos körülményeinek puszta összehangolása nem lehet az élet értelme! Nem elégedhetünk meg tehát az ilyen fajta vallásossággal, mely halálos félelmében enged a törvény hatalmának, felkiáltván: „Isten segíts!”

Mennyire meg vannak az emberek ijedve Istentől! Megfigyelték-e már hagyományosan vallásos csoportoknál, hogy milyen rettenetesen félnek Istentől? Mert a nemzedékek egész sora tapasztalta: „Engedelmeskedj a törvénynek, vagy erőszakot alkalmaznak!” Mózes megmagyarázza a törvényt, a dialektikus szükségszerűségek szövetségét. Az ennek megfelelő vallásosság tehát tökéletesen szükségszerű kötelesség, és abszolút logikusnak nevezhető. Mert semmiféle ellenállás - nevezzék ezt ateizmusnak, vallásellenességnek, vagy bárminek - nem képes megakadályozni, hogy a törvénynek engedelmeskedni kelljen. Hogy valaki azt mondja-e: „semmi közöm hozzá”, vagy pedig „íme itt vagyok”, az a törvény hatalmát semmiképpen sem befolyásolja. Mindennapi életünkben menetelvén kivétel nélkül mindannyian vallásosak vagyunk abban az értelemben, hogy engedünk a törvénynek.

Mózesnek, aki megmagyarázta nekünk a törvényt, teljesen igaza volt. A többieknek is igazuk volt, akik ugyanezt tették őelőtte vagy őutána. De nekünk nem kell megállnunk ennél! Ön is tudja, hogy a dialektikus szükségszerűség hagyatéka az Ószövetség mellett, mely a törvényt magyarázza és azt mondja: „engedelmeskedj a törvénynek, vagy erőszakot alkalmaznak”, ott van az Újszövetség, a gnosztikus lehetőségek hagyománya! Nem lehet az az élet értelme, hogy mindig a börtönben maradjunk!

Aki ezt belátja, és képes lesz kiszállni a szükségességek menetéből, az abban a pillanatban elhagyja Mózes és társai vallásosságát, befejezi a maga módján tökéletesen helyes Ószövetséget, s a megszabadulás erős érzetével, ujjongva teszi félre azt. Átmegy a haragvilágból, a dialektikából a Gnózis szeretetvilágába, az új életterületre. Ez a lehetőség mindenki számára nyitva áll. Ezért mondja Jákob Böhme joggal, hogy „Isten Krisztusban megtámadta a haragvilágot a szíve mélyéig”. Jól értse ezt, kedves olvasó: nem azért, hogy erőszakkal rohanjon utánunk, hanem Krisztus azért támad meg minket és világunkat, hogy felemeljen a szeretet világába! Ez viszont azt jelenti, hogy a törvény alatt éléstől csak akkor búcsúzhat el, ha teljesen a Gnózishoz fordul.

Két, egymásra ható általános elektromágneses rendszer létezik. Joggal nevezhetők a régi törvénynek és az új törvénynek, Ószövetségnek és Újszövetségnek. Hatnak egymásra olyanképpen, hogy az új törvény irányítja a régit. Krisztus a haragvilágot többek között azért támadja meg, hogy lehetőleg megvédje és az ebben élő lényeket is saját maguktól.

Elméletileg ez a börtönbüntetés modern értelme is. Modern felfogás szerint a lecsukást nem annyira büntetésnek szánják, hanem olyan intézkedésnek, mellyel az érintettet megvédik saját magától, s lehetőleg megnevelik: ez természetesen nagyszerű lenne, ha a gyakorlatban valóban lehetséges lenne.

Bárhogyan is, Krisztus hatásával a Gnózis megvédi a haragvilágot saját magától, ugyanakkor pedig a Gnózis megakadályozza, hogy a haragvilág megmérgezze a Logoszt, a mindenségi megnyilvánulást, átfogó értelemben. Emiatt elbúcsúzhatunk a törvény alatt álló rendszertől azzal, hogy az újra kormányzó szövetséghez fordulunk.

Ezért mondja a János-evangélium bevezetője, hogy „Akik befogadják őt, azokat képessé teszi arra, hogy újra Isten gyermekei legyenek”. Ha Ön valóban él ennek a hozzáfordulásnak a lehetőségével, akkor a vallásosságnak egy új formáját teszi magáévá. Ezt az új vallásosságot a világ csak látszólag értette meg, nem tette magáévá, mert nem nehéz belátni, hogy nem haladunk, ha a régiek maradunk, néha beszélünk Krisztusról, karácsonyt és húsvétot ünnepelünk, s az Újszövetség ismert idézeteit mondogatjuk.

Az új vallásosság gyakorlat, ahogyan az Ön vallásossága az Ószövetség szerint is mindig gyakorlat volt, mert az Ószövetség alatt engedelmeskednie kell, ha nem, akkor erőszakot alkalmaznak.

Kényszeredett engedelmesség, a kérlelhetetlenül szükséges engedelmesség: ez ennek a természetnek a vallásossága. Ennek a gyakorlatát, ezt az életvitelt kell Önnek reggeltől estig bizonyos szabályok szerint alkalmaznia. Nos, pontosan ilyen tökéletesen, de tele belátással és vidáman, önkéntesen, magától értetődő életvitelként és életcselekedetként kell az Újszövetséget átélni. Csak akkor lesz Ön új, igazi módon vallásos. Olyan életvitel ez, melynek minden másodpercben meg kell mutatkoznia. Ez a negyedik Gnózis életvitele, mely teljesen elbúcsúzik a vallásosság régi formájától, amelyre a természet kényszerítette Önt.

Az ember persze állíthatja, hogy a vallásosság új formáját vallja, anélkül, hogy valóban ezt tenné. Ha valaki ezt állítja, de nem éli át, akkor kijelentése ellenére teljesen a régi vallásosság törvénye alatt áll. Így bizonyos, hogy a dialektika egész gyakorlata Krisztus nevének minden használata és a vele való visszaélés ellenére teljesen az Ószövetség fázisában van, a törvény szolgai lakásában. És nem is olyan egyszerű kivezetni a törvény szolgai lakásából és bevezetni Isten szeretetének szolgai lakásába, a Gnózis templomába. Nem az a lényeg, amit Ön mond, hanem amit tesz. A tettről van szó, a negyedik Gnózisról, az új életvitel Gnózisáról!

Akik az ösvény felé kezdenek menni, azok magyarázatunk igazságát teljesen és szívből készek elfogadni, ennek általános értelmében. A modern Szellemi Iskola sok tanulója bizonyítja ezt a tanulóságával. Ez az igazság azonban most mindenki számára különös jelentőségre tett szert, aminek következtében általános értelmezéséből ki kell emelni és egyénileg, belsőleg feldolgozni. Ami általánosan igaz, aminek igazságát tehát a modern Szellemi Iskola tanulója vallja, és emiatt magáévá teszi, annak most mindannyiunkban valóban alakot kell öltenie. Ez pedig megtörténik, ha tudatába jutottunk, hogy szükséges, mert a tudatállapot életállapot.

A világ ugyanis új korszakba lépett be. Ez a gizehi nagy piramis időszámítása szerint is pontosan 1953 augusztus 20-án történt. Az új korszak ezen a napon kezdődött, és i.sz. 2001 decemberéig, vagyis 48 évig tart: ez a huszadik század második fele. A modern Szellemi Iskola ebben az időszakban fejti ki legnagyobb erejét és tanulóinak egészen más jelleget kell kapniuk. Komolyan el kell gondolkoznunk, hogy mit kíván tőlünk ez a rövid időszak, mit tesz lehetővé és mit tett már lehetővé bennünk. Ha ugyanis mindez az Ön tudatában rezeg, akkor ebben az órában elkezdheti a megvalósítást. A tudatállapot ugyanis életállapot!

A kormányzó elektromágneses Gnózis, mint Isten törvénye, a dialektikus mindenség megnyilvánulását korszakról korszakra vezeti, hogy az elveszett így visszatérhessen az eredeti hazába, hogy a foglyok visszanyerhessék a szabadságot. A korszakban, amelybe beléptünk és amely a külső világ számára 1953 augusztus 20-án kezdődött és 48 évig tart, új gnosztikus lehetőségekkel lehet élni. A mögöttünk lévő időszakban szabaddá tették ezeket a lehetőségeket, most pedig rendelkezésünkre állnak, élni lehet velük.

E lehetőségek felszabadulásának időszaka 1936 szeptemberétől 1953 augusztus 20-ig tartott, vagyis pontosan 17 évig. Ezt az időszakot a piramis-filozófusok a királykamra időszakának nevezik. A modern Szellemi Iskola e 17 év folyamán készítette elő és alakította ki a munkát. Ebben az időszakban vette fel a gnosztikus építőanyagokat, kezdte el művét és készült fel. 1953 június 21.-én a modern Szellemi Iskola modern teste teljesen elkészült, és 1953. augusztus 20-án lépett a világ színe elé.

Az eljövendő években most mindezt alkalmazni kell. Aki megáll a törvény alatt, az természetesen a törvény által előírt úton megy tovább, mert a törvény engedelmességet követel. Aki azonban a Gnózis elé siet, az belép a megújulásba, ha most valóban elkezdi alkalmazni a szabaddá tett e Ha az új lehetőségeknek még nincsen tudatában, akkor sajnos még teljesen az Ószövetségben él. Ha azonban tudatában van, akkor ezek az új lehetőségek napvilágra jönnek Önben. Akkor velünk jön, ki a régi állapot szolgai lakásából, be az új, elvonuló Szerzet szent csarnokaiba: mert a tudatállapot életállapot! Ami Önben tudatos, annak meg kell jelennie.

Mindannyijukat felhívjuk, hogy velünk együtt építsenek új tudatállapotban új létállapotot. Ettől a pillanattól kezdve pedig a modern Szellemi Iskola egészen másnak fog mutatkozni.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,