Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - A Gnózis jelenlegi megnyilatkozása

2.2 A folyamat: a rózsakereszt-menet

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - A Gnózis jelenlegi megnyilatkozása


Ahogyan megállapítottuk, a Szellemi Iskolának háromféle tudatállapotot, s így három életállapotot kell figyelembe vennie. Az egyik az általános dialektikus ember tudatállapota, a másik a Szellemi Iskola tanulójának tudatállapota, a harmadik az új faj résztvevőjének (aki belép az új életterületre) a tudatállapota.

Az első tudatállapot külsőségekben és belső tekintetben is teljes mértékben a haláltermészet asztrál erőivel működik.

A második tudatállapot, melyben a Szellemi Iskola sok tanulója van, az értelmesen-erkölcsös tudat. Aki ebben a tudatállapotban van, az az értelmét illetően valamilyen tekintetben többé-kevésbé nyitva áll az egyetemes tan érintésével szemben. A tény, hogy a tanuló az Iskolával való kapcsolatot folytatottan keresi, azt bizonyítja, hogy értelmi képessége fogékony lett a Gnózis érintésére. Az ismétlődő értelmi érintés miatt erkölcsi megmozdulás is kifejlődik benne, ami miatt a rendkívül érzékeny sternum, a szívszentély mágneses központja fogékony lesz a Gnózis asztrális érintésére. Ha a vérállapot csak valamennyire is megengedi, akkor a tanuló lélekrendszerét valamelyest meghatja a Gnózis sugártere.

Ha Ön belépett ebbe a második tudati állapotba, akkor nagyon bonyolult helyzetben él. Lelke túlnyomó része teljesen dialektikus természetű. Ezen felül személyiségét a természet szülte. Lelke nagyon kicsi, korlátozott, tudatalatti részén keresztül azonban kapcsolatban van a Gnózissal. Természetszülte állapota miatt százszázalékosan össze van kapcsolva a megszokott természet asztrál térségével. Mágneses agyrendszerével ennek a természetnek asztrál erejét lélegzi be. Valami azonban van az Ön értelmi képességében, tudatában, a főszentély hétkarú gyertyatartójában, ami Önt fogékonnyá teszi a Gnózis érintésére. Hogy ez miképpen megy, azt később magyarázzuk.

Mily gyakran megtörténik, amikor itt ül a templomunkban, hogy valóban, belsőleg meghatódik, hogy a megbeszélt belső megmozdulást tapasztalja. Ekkor megnyílt a sternum, s nyíltság keletkezett a Gnózis érintésével szemben a szívszentélyben. A haláltermészetet a mágneses agyrendszerrel, a Gnózist azonban a sternum mágneses rendszerével lélegzi be. Emiatt hasadtságnak kell keletkeznie, mert két alapvetően különböző mágneses tér érinti meg Önt. Ettől az órától kezdve háború tombol Önben éjjel-nappal. A Szentírás azt mondja erre, hogy kardot döfnek a lelkébe. Az ilyen hasadt állapotban állókra érvényes az Úr Jézus mondása: „Nem békességet hozni jöttem, hanem hogy kardot (fegyvert)”.

A Szellemi Iskola legtöbb tanulója ebben a második tudatállapotban van. Önök tehát az értelmesen-erkölcsös tudatban vannak. Lelküket megragadta a Gnózis, kapcsolatban érzik magukat, egyébként azonban mindenük a régi természetből való. Az egyik pillanatban ujjongásra és hálára van okuk, mert teljesen felvétettek a Gnózis áramlatába, a Gnózis Önökhöz fér: a következő pillanatban teljesen melléfognak, rájönnek erre értelmesen-erkölcsös képességükkel, s ilyenkor nyomorultul érzik magukat.

Ez a második tudat egy igazi áthidaló tudat, amelyet a Szellemi Iskola tevékenysége kelt és tart fenn Önökben. Érthető és elkerülhetetlen, hogy a két mágneses tér között ingadoznak. Az egyik pillanatban a természettérrel vannak kapcsolatban, a következőben a Gnózis érinti meg Önöket. Az is érthető azonban, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Ha az egyensúlynak ez az ismétlődő megzavarodása tartós állapottá válna, akkor Ön ezt nem bírná sokáig. Ebben az állapotban Önnél minden lehetséges: a visszaesés a régi létbe, visszatérés a megszokott természetállapotba, vagy továbbhaladás az új létállapotba, áttörés a teljes lélek-újjászületéshez, bevonulás az új életterületre. Le a hídról, vagy át a hídon.

Ez a helyzet egyelőre, pszichológiailag elkerülhetetlenül nyugtalanságot kelt Önben. Időnként hajszoltnak érzi magát, nem találja az egyensúlyát és lelki nyugalmát. Nyugalmából újra meg újra felriasztják. Az egyik pillanatban bűnösnek érzi magát, a másikban úgy érzi, hogy erőltetik, majd az a véleménye, hogy nagyon is igazságtalanul bántak Önnel. Az Iskola pedig, az Ön véleménye szerint, ebben a helyzetben a kőkemény, érzéketlen néző. Lássák azonban be, kedves Barátaink, hogy az Iskolának egy célja van: hogy átjöjjenek a hídon!

A Szellemi Iskola a klasszikus révészre hasonlít, akinek Önt át kell vinnie a Stix folyón. Ha beszáll az Iskola hajójába, hogy átkeljen ezen a pokoli folyón, akkor bizonyára tudja, hogy mi vár Önre. Akkor el kell fogadnia a folyamatot! Ha a Szellemi Iskola csónakja elindul a partról Önnel, s ráront Önre a mágneses változás minden mozgalma, az Ön akadémiai tengerének hullámai zuhognak és örvénylenek, mialatt a révész szorgosan a zátonyok elkerülésén fáradozik, amelyek mindenütt ravaszul rejtőznek és leselkednek, Önnek pedig egyre-másra arcába csap a tajtékzó helyzet, egyszer jobbról, másszor balról, akkor ne a révészre haragudjon. Éppoly kevéssé mondhatja neki, hogy álljon meg egy pillanatra, menjen valami nyugodt helyre, mert ebben a mágneses mozgósítottságban nincsen nyugodt hely! Mert Önt két mágneses tér támadja, s ezek diszharmonikus viszonyban vannak.

Ugye most már megérti a hasadtságot Önmagában, a szeszélyességet és ingadozást? Nos, ez a folyamat! Ebben pedig csak két lehetősége van: előre menni, vagy hátrafelé: át a másik oldalra, vagy visszafelé. De döntenie kell: mert egyébként mit keres a révész hajójában? Mit keres a hídon? A hullámok a híd alatt a halál nótáját fújják, ez nem vidám dolog, nem kellemes hallgatni, még kevésbé kellemes, ha az élet habzó vihara csapkodja az arcát. Ön azonban azért jött a Szellemi Iskolába, mert sóhajtozva vágyik a másik partra. Létezhet-e nagyobb, magasztosabb, tökéletesebb szeretet-tett, mint a révészek munkája, akik Önt átvezetik a másik oldalra?

Ismeri az olvasó a Pistis Sophia történetét? Ő kezdetben visszamegy az első tudatállapothoz, visszatér Egyiptom húsosfazekaihoz. A Gnózissal szembeni nyíltság azonban már túl mélyen beléje vésődött! Ha Ön kibírta néhány évig a Szellemi Iskolában, vagyis néhány évig a két mágneses tér küzdelmének tárgya volt, melyeknek egyike Önt a főszentélyben, a másik a szívszentélyben támadja, akkor Önben megváltozott valami. Így van ez a Pistis Sophiával is. A Gnózissal szemben annyira megnyílt már, ez annyira bele van már égetve, hogy amikor visszatér a régi tudatállapotba, ott egyáltalán nem érzi otthon magát - még kevésbé, mint a Stixen, a révész csónakjában, a Szellemi Iskola hídján. A tizenharmadik eon érintése annyira megváltoztatta, hogy a megszokott természet minden erőjelensége ellenségévé vált és minden elképzelhető módon zaklatja Önt.

Aki bizonyos időt töltött a gnosztikus mágneses tér sugárerejében, az ennek a jegyét viseli. Ez az ember kezdetben persze nincsen kellemes helyzetben. Szokásos tudattevékenységében a dialektikát már alig bírja elviselni, értelmesen-erkölcsössé vált tudatállapotában pedig újra meg újra azt tapasztalja, hogy „ezt már nem bírom: a Szellemi Iskolában nem hagynak nyugton”. A tanuló így nagyon tudatosan hányódik, mert a két világosság, a természet világossága és a Gnózis világossága váltakozva uralkodik rajta. A Szellemi Iskola Önt valóban krízishez tereli. Akkor pedig döntenie kell, véglegesen pozitívan a megbeszélt kétszeres mágikus cselekvésre kell szánnia magát: a teljesen a helyzetre hangolt hitállapotra és az ennek tökéletesen megfelelő életvitelre. Nem segít Önön, ha pillanatnyi állapota miatt zúgolódik és sóhajtozik: „Ebben a nyomorúságos helyzetben, amelybe kerültem, csaknem összeroppanok”. Nem változtathat a helyzetén: el kell indulnia keresztútjára!

Mert a Szellemi Iskola a rózsakeresztútra ösztönzi-sürgeti Önt, Jézus Krisztus keresztjének, az Önben lévő Ura keresztjének a magára-vételére. Erről van szó: a pozitív elhatározásról, hogy valóban rózsakeresztes akar lenni. Tanulóságának csak akkor lesz értelme, ha a vörös rózsakeresztet elfogadja. A Szellemi Iskola egyáltalán nem szándékozik Önt bosszantani, vagy valamiképpen is elvenni a kedvét. A Szellemi Iskola célja az Ön rózsakeresztessé-transzmutálása. Amikor Ön erre végleg elhatározza magát, akkor kezd a tanulóságának értelme lenni, s ekkor kap jelentőséget az Ön értelmesen-erkölcsös tudata. Életének ekkor szép és nagyszerű célja van, s ettől kezdve minden nyugtalanságot belső biztonsággal és megértéssel, sőt nagy örömmel fogad. Mert ha károsul Krisztus érdekében, kedves olvasó, ne lássa ezt túl misztikusan, akkor ez csak örömet okozhat Önnek. Ha az üdvfolyamat miatt nehézségeket kell átélnie, akkor tudja: Ez a folyamat miatt van, ez a rózsakeresztmenet bennem: ez pedig - nemde - csak örömmel töltheti el!

A dolgok fejlődését jól meg kell értenie. Azért jön a Szellemi Iskolába, mert érett erre. Az Iskola által végzett észbeli érintés után az ecsetelt erkölcsi folyamat következik, az érzések megmozdulása, a „meghatódottság”, a sternum nyíltsága, a rózsa kivirulása és a vér befolyásolása. Ebben a pillanatban születik meg Önben az Úr Jézus: a tudatalatti új lélekszületés valóra vált. Ilyenkor mindig is hurrá-hangulat fog el minket, szinte ünnepély van bennünk, a pásztorok és keleti bölcsek imádnak bennünk. Közvetlenül ezután azonban - hogyan is lehetne másképpen - Heródes is jön, hogy a gyereket, az éppen megszületett gyereket megölje, amire persze menekülés következik.

Ha egy lélek így megnyilvánul az Iskolában, akkor természetesen öröm van bennünk: mert a világosságnak minden hierofánsa hálás, segítségét és támogatását ajánlja fel. Authádész hatalma azonban, az ugyanabban az országban lakó négyszeres főúr keze, Heródes keze szintén érezhető lesz, s megpróbálja majd természetes ellenfelét megölni. Heródes a haláltermészet sugártere, amelyet Ön a mágneses agyrendszerével lélegez be. Ez a természet ereje, s ez természetesen megtámadja azt, ami a Gnózisból áramlik be a sternumon keresztül. Az Ön saját lénye a harctér, saját lényében van tehát Betlehem is, ahová Heródes zsoldosait küldi, hogy az újszülött gyermeket megölesse. Erre tehát a menekülés következik Egyiptomba, az ideiglenes belső semlegesítés: az új világosság rejtett helyre menekül, s még nem hathat erővel. Itt van, de el kell rejtőznie. Ekkor Önnek nagy belső harcot kell vívnia.

Bizonyos pillanatban aztán eljön a döntés ideje, a kétszeres mágikus cselekvés elhatározása a rejtettség lélekmélységeiből: az új világosság, a Jézus a tanulóban, újra átveszi a kezdeményezést és elkezdi vándorlását benne. Mielőtt azonban ez történhet, leszáll rá a Szent Szellem. A Gnózis áramlata újra elárasztja a tanulót, s eltölti az új elhatározást mozgató-támasztó erejével. Így száll le a Szent Szellem a jelöltre. Ebben a pillanatban született meg a rózsakeresztes.

A folyamatot, amelyre a tanuló teljesen felkészült, most nagyon tudatosan elfogadja: „A rózsakeresztútra megyek!” Ebben a pillanatban kezdi el az Úr Jézus zarándokútját benne: útközben pedig meggyógyít Önben minden vakságot, bénaságot és betegest. Ön egyre jobban követheti Őt. A folyam, amelyen Ön hajózik, az áramlat, amelyen átkel, már nem tajtékzó, dühöngő, forró kavargás: ennek az ideje Önben rég véget ért. Utazása nagyon nyugodt lett, félelme megszűnt, mert kapcsolatban tudja magát az új országgal. Mégis csak a hídon van még: még csak a második tudatállapotban van: de egyre erősebben látja világítani a másik partot!

Elsősorban azt a tényt akarjuk biztossá tenni, hogy Ön már az értelmesen erkölcsös tudat állapotában biztos lehet, hálás, és ami a legnagyobb jelentőségű, biztonságban van.

A három tudatfokot úgy is nevezhetjük: a természetszülte ember tudata, a „Jézus-megszületett”-tudat és a „Krisztus-megszületett” tudata.

Ha az értelmesen-erkölcsös tudatállapotában levonja a következtetéseket, tehát alkalmazza a kétszeres mágikus cselekvést, akkor Jézus-megszületett ember lesz. Akkor még várakozás van, a magasabb tudathoz, az új lélektudathoz való áttörésre vár, de a János-Önben már régen átadta a kezdeményezést az Úr Jézusnak: s ezzel Ön biztonságban van. A lélekhalált Önben rég legyőzte az Önben növekvő halhatatlan lélekállapot.

Közönséges, természetes ötszörös lelkiállapotunkat nem lehet fenntartani, sem itt, sem a másvilágon. Ismeretes: A bűnös léleknek meg kell halni. Lelkünk, életünk, és megszokott tudatunk halandó: mindez feloszlik az anyagi halál után, elpárolog a másik oldal országaiban, semmi sem marad belőle. Ha azonban Ön a rózsakeresztútra tér, akkor az első pillanattól kezdve halhatatlan lelket kezd építeni. A halál lelke így egyre fogy, mialatt a halhatatlan új lélek gyarapodik. Ez a leváltás, ez a változás pedig az Ön egész eljövendő sorsa tekintetében döntő jelentőségű. Ha előbb, vagy utóbb eljön az a pillanat, amikor anyagtestét nem képes tovább fenntartani, akkor lélekváltoztató folyamatának, lélek-transzfigurációs folyamatának a foka dönt afelől, hogy mi történik anyagi halála után. Tudja, hogy a közönséges ember az anyagtest halála után személyisége maradékával a tükörszférába érkezik, a másik oldalon lévő területekre, s ott olyan helyre kerül, amely teljesen megfelel az ő létállapotának. Egyforma rezgések vonzzák egymást. A szférákban, a területeken, amelyeken ezután áthalad, több-kevesebb idő leforgása alatt a halandó lélek tovább fogyatkozik, mint valami lassan kialvó tűz.

Ha azonban élete folyamán valóban megvan Önben az értelmesen-erkölcsös tudat, ha a hit és élet kétszeresen mágikus folyamatát valóban elfogadja és kiéli, vagyis kihasználja a helyzetet a rózsakeresztút megkezdésére, akkor kezd valami megjelenni Önben a halhatatlan lélekből. Ha így folytatja életét, akkor elmenésekor Jézusban, az Úrban fog elhunyni. Amikor tehát fáradtan leteszi a fejét, utolsó lélegzete után a közönségesen halandóval együtt lényéből felszáll a halhatatlan is. Akkor személyisége maradékával, úgy ahogy van, már nem a tükörszférába megy, hanem a többször megbeszélt Samballa vákuumába: ez az új életterület külső kapuja.

Samballa vákuuma nem tartozik a tükörszférához, hanem a szent Rózsakereszt templomának előudvara. Ezt nevezték a régiek „a magasztosak páholyának”, ahogyan létezik a „bukottak páholya” is. Egyszerűen azt mondhatnánk, hogy az a Szellemi Iskola, a Lectorium Rosicrucianum a másik oldalon. Ha Ön itt komoly tanulóként tartózkodik az Iskolában és az Iskola dolgát végzi, az értelmesen-erkölcsös művet, ennek minden következményével, s így hagyja el majd földi siralomvölgyét, akkor egészen biztosan Samballa vákuumában üdvözlik Önt. Ha van joga odajutni, akkor ott lesz, annak alapján, ami halhatatlanul megszületett Önben. Személyisége többi része maradéktalanul feloszlik. Ami a természettől való, az természetes útjára megy. Ami azonban Önben halhatatlan, azt ott megőrzik és tovább fejlesztik. Ezt semmiféle halál nem veheti el, egyetlen Eon, egyetlen természet-archon sem ölheti meg Önben. Akkor tehát nem a természetvallásos ember mintájára áll szemben valami külső jézusjelenséggel (ez rögeszme lenne, tükörszféra-őrület), hanem egy elmúlhatatlan sugárerővel van összekötve, mely maradandóan Önben akar lakni. Ez Jézus, az Úr, az élet sugárereje. Ha tehát így, ebben a Jézusban, ebben az Úrban hunyt el, akkor valójában nem halt meg. Ha ez az állapot Önben már növekszik, akkor már most legyőzte a halált, már most tökéletesen szabad. Akkor nem hal meg, hanem, mint élő, nagyon sok nehezéktől szabadult meg.

Akkor csak egy lehetősége van: Samballa vákuumában a Szent Szellemben gyarapodván folytatni előkészületét az új életterületre való belépésig.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,