Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - A Gnózis jelenlegi megnyilatkozása

2.5 A dicsőséges feltámadás

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - A Gnózis jelenlegi megnyilatkozása


Az előbbiek után bizonyára érthetővé vált, hogy ha a Szellemi Iskola értelmében regeneráló folyamatban álló tanuló meghal, akkor transzfigurációról csak csekély mértékben beszélhetünk. Ami az anyagi halál előtt megváltozott benne, az csak egy nagyon csekély mértékben előrehaladott transzfiguráció, ami pedig ezután következik a magasztosak páholyában, az már nem transzfiguráció, hanem fejlődés, mert amit a halandó emberben transzfigurálással kell elérni, az az anyagtest elmúlása után Samballa vákuumába érkezőknél a magzati új lélekállapot többé kevésbé gyors továbbfejlesztésével megy végbe, tehát egy új értelemben vett megszületés.

Azokra persze, akik most még az anyagszférában élnek, a dolgoknak nem ez a menete érvényes, legalábbis amennyiben az eljövendő időkben a harcoló közösséghez, a küzdő földi egyházhoz tartoznak: nekik a teljes transzfigurációra kell törekedniük: mert még a földi testet viselik, a haláltermészetből való személyiséget. Személyiségrendszerükkel, ennek minden nézetével és erejével Istennek csak képmásai, ábrázolói, s az ösvény elfogadásával és bejárásával áll helyre a mikroatommagok háromsága. A képmás, az ábra átmenetileg az eltűnt harmadik nézetet, az eredeti személyiséget helyettesíti. Ez a képmás a folyamat vállalása által transzfigurál. Ha a folyamatot elfogadja, akkor már nem történhet semmi baja, a második halál nem károsíthatja. A Biblia az egész dialektikus személyiségnek és a tudatnak a testi halál utáni elpárolgási folyamatát nevezi második halálnak.

A képmás nagyszerű és dicsőséges transzfigurálási folyamata idején a régi lénynek (amik mi vagyunk) a lehető leghosszabb ideig jó hasznát vesszük. Nagyszerűnek kell tehát tartanunk és rendkívül hálásnak kell lennünk, hogy ezt az anyagi köntöst, szolgálati ruhát lehetőleg sokáig viselhetjük. Ezt azonnal belátjuk, ha például az evangélium bevezetőjének alakjára, keresztelő János személyiségére és munkájára gondolunk. Nem ő az, aki az örökkévalóságokig megmarad, de ő az előfutár, a lehetővé tévő, a képviselő. Ezért haladunk mi is tovább erőről-erőre, munkaalapunkon, az értelmes-erkölcsös tudat alapján, de annak tudatában, hogy a harmadik tudatállapotot a lehető leghamarabb meg kell valósítani, mert ez az új élet tudati állapota.

Miért ilyen sürgősen szükséges ez?

Hogy az üdvösségben, az új élet valóságában az új életterületen részesülhessünk! Hogy azt az életet az alapvetően szükséges értelemben tapasztalhassuk! Az új élethez való tudatáttörés nélkül haladásról szó sem lehet, mert csak ez a tudatáttörés hozza létre a dialektikus természet ölelésétől való teljes megszabadulást.

Nem szabad azonban negatívan arra az álláspontra helyezkednie, hogy „nos, ha ezt nem érjük el, akkor legalábbis Samballa területére jutunk. Ha Samballa tökéletes megmenekülést nyújt, akkor miért törjük magunkat ennyire már itt?” Ez alapvetően helytelen álláspont lenne. Megmondjuk hogy miért.

Akik Samballa területén az új lelkiállapotban újjászülettek és tudatossá váltak, azoknak várniuk kell, míg a földi területen véghez nem vitték az áttörést.

Krisztusról azt mondják, hogy legyőzte a világot, és a Szentírásban tudomásunkra hozzák, hogy a világot Krisztusban mi is legyőzhetjük, sőt le kell győznünk. És Samballa térségét aligha lehet a világnak nevezni. Samballa térsége, Samballa vákuuma teljesen és tökéletesen a világon kívül, a dialektikus renden kívül van. Abban a térben az ember valóban megmenekült a világtól, megmenekült a haláltól. Legyőzte ugyan a halált, de a világot nem!

Ha Ön ebben a folyamatban haladva eltűnik a földi területről, akkor lehet-e azt mondani, hogy az Önben lévő Krisztus legyőzte a világot? Egyáltalán nem! A Krisztus Önben a halált győzte le, Ön Jézusban, az Úrban hunyt el, megmenekült. A képmás feladatához azonban hozzátartozik a világszellem legyőzése is, aki Isten tervével ellenkezik, akadályozza, meghiúsítja azt. Amelyik utat Krisztus járta be, azt nekünk is be kell járnunk, amíg földi otthonunkban lakunk. Ezzel hozzájárulunk mindazoknak a megszabadulásához, akik még a tudatlanságban foglyoskodnak. Ha a Szellemi Iskolában arra az álláspontra helyezkednénk, hogy „mi pedig szabadok vagyunk, ha itt nem, akkor a magasztosak páholyában”, akkor nyilván csak a saját szabadságunkra törnénk, vagyis tipikus dialektikusak lennénk: így az elkezdett művet tönkretennénk.

Az a helyzet, hogy akik a diadalmaskodó egyházban vannak Samballa vákuumában, azok sok mindenben tőlünk függnek. Ott várniuk kell az új életterületre való bevonulással és a haladással, míg mi Krisztusban le nem győztük a világot. Képzeljék el a lehetetlen esetet, hogy az egész világon minden testvérünk abbahagyná a munkát, vagyis ettől az órától kezdve nem lenne harcoló földi egyház: ekkor Samballa térsége elnéptelenedne. Egész lakosságának földi születésben kellene inkarnálnia, megtestesülnie, hogy átvegye, vállalja, amit mi elmulasztottunk.

Hogyan keletkezhetne és maradhatna fenn valaha is tökéletes nyugalom és örök béke, amíg a romlott dialektika rablótanyája tartani tudja magát, sőt, esetleg terjeszkedik is? Amíg még itt vagyunk, amíg a megszokott természet mágneses tere csaknem teljesen hatalmában tart minket, és lelki életünk csak tudat alatt halad, addig világunkat nem győztük le, a mi kis világunkat, a mikrokozmoszt sem. Addig a mikrokozmosz is a romlásnak van alávetve. Addig tehát Ön nem győzte le a világot. Feltámadásról csak akkor lehet szó, ha a tudat áttörése valóra vált, mert ez jelenti azt, hogy a főszentély hétkarú gyertyatartója, a tudat gyertyatartója közvetlenül a Gnózis sugárzásában kezd égni. Akkor már nincsen két mágneses tér bennünk, amelyek eddigi életünket újra meg újra csatatérré tették, feldúlták.

Samballa vákuuma tehát pompás megmentési lehetőség, de nem jelenti a dialektikától való megváltást. Ez nem föld fölötti, hanem földön kívüli lehetőség a mi számunkra. Samballa Földünk rejtélybolygójának bizonyos nézete. Földünk olyan rendszerekhez tartozik, amelyek a kozmikus hétségnek nevezett bolygói rendszerből élnek és vannak.

Ez a hétséges, hétszeres anyabolygó szintén a létterületeknek egy sorát foglalja magában, amelyek együtt a bukott emberiség visszaútját képezik, amelyen visszatérhet az elveszett hazába az eredeti fejlesztési terv teljesítésével, amelyet a Logosz rendelt el az Ő gyermekeinek. Ennek a visszaútnak a kezdetén tehát, az első szakasz céljaként, rejtélybolygónknak az a része áll, amelyet Samballának neveznek, s amely kimondhatatlanul nagyszerű, magasztos befolyást sugároz ki a dialektikában tévelygő emberiség javára és üdvösségére. Samballából ihletnek és vezetnek minden munkát, mely az emberiség életmenetét visszavezeti az egyetlen világosságútra. Bizonyára világos, hogy a világot, Krisztusban, teljesen le kell győzni. Ha egész odaadásunkkal ennek a feladatnak szenteljük magunkat, csak akkor fejlesztettük ki a helyes és pompás együttműködést a Szellemi Iskola két térsége között, az itteni tér és a magasztosak páholyának tere között, a terek minden lakója javára.

Megállapíthatjuk tehát, hogy mennyire feltétlenül szükséges minden ember számára a tudat áthatolása. Minden csoport a földön, mely a természet eonjainak ellenállása közepette eléri ezt az áttörést, legyőzi a világot, és gyengíti a természet szorítását az egész emberiség számára, úgy, hogy a dialektikus természet a régi állapotokat nem képes már helyreállítani. Mert a mikrokozmosz egy a kozmosszal, ahogyan a kozmosz egy a makrokozmosszal: mikrokozmosz, kozmosz és makrokozmosz egyetlen háromságot képez. Ha tehát Ön kis világából, a mikrokozmoszból, véghezviszi az áttörést, akkor ez egy interkozmikus győzelmet jelent.

Nos, ha aztán az ezért folytatott harc folytán a testet már nem használhatja, mert kifáradt és kiszolgált, miután a legnagyobb erőfeszítéseket tette, akkor vár Önre Samballa térsége és nyugalma, ahol mikrokozmikusan hozzáláthat az új fejlődés munkájához, amelyet önmagában és magáért elkezdett. Így lássák a Szellemi Iskola két terének viszonyát. Samballa terében ekkor teljesen elkészülhetünk, mialatt itt maradt testvéreink a harcoló földi egyház munkáját folytatják, míg valóra nem válik az áttörés, a győzelem. Akkor megéljük a nagy, szent és pompás pillanatot, hogy a küzdő egyház és a győző és nyugvó egyház tagjai találkoznak, és egyetlen egységes „termésként” lépnek be az új életterületre.

Nos, a tudati áttörés közvetlen, természettudományos, elektromágneses követelmények alapján szükséges. Ameddig értelmes erkölcsös tudatunkban vagyunk, lehet szó a Gnózis elektromágneses erőinek új hatásáról, és a jézustudat-bennünk nagy hálára, örömre és belső békére adhat okot, de ahogyan Jézus, az Úr, az ő számára ellenséges világba szállt alá, úgy a mi tanulóságunk is az ellenségben él, mert lényünk két mágneses sarkát még teljes mértékben a megszokott természet mágneses tere ellenőrzi. Valójában ennek a természetnek a lényeiként állunk ebben a természetben szemben ezzel a természettel. Az ilyen helyzet a szervezetünket vadul rombolja, elfáradunk és meghalunk, s a bennünk keltett új lélektűzzel Samballa terébe megyünk. Kétségtelenül pompás biztonság, de ... ezzel gyengítjük a küzdő földi egyház erejét! A halál többé nem képes megfélemlíteni, de a világot még semmiképpen sem győztük le! A világszellem marad a csatatér ura. Ezért kell megszokott személyiségrendszerünk két mágneses sarkát a lehető leggyorsabban az üdv erőinek mágneses sarkaira cserélni, így biztosítjuk a megvilágosulást és a megszenteltetést.

Ez a megvilágosulás és megszenteltetés a két új mágneses sarkra vonatkozik, amelyek a kígyótüzet folyamatszerűen egyre jobban ellenőrzik. Ez a megvilágosulás többek között új tudattal ajándékoz meg, ha adott pillanatban a Gnózis az agyrendszer új Északi-sarkán át áttörhet a kígyótűzhöz. Ha az új tudatáttörés dicsőséges pillanata eljön, akkor a gnosztikus erőt Ön egyenesen a főszentélyen keresztül lélegzi be. Akkor, ahogyan a Szentírás mondja, a Szent Szellem száll le Önre, ekkor történik meg a Szent Szellem kitöltése. Ezt nevezik megvilágosulásnak, ez az Önben lévő újjá vált mágneses északi sark birtoklása. Ez a megszenteltetés, tisztulás, vagy egész-ségessé válás az egész mikrokozmoszt elvezeti minden karmikus befolyás és zavar lebontásához és megsemmisítéséhez, ami eddig a Déli-sark, a plexus sacralis munkáján uralkodott.

Mágneses Északi-sarkunk a főszentélyben van, a hét agyüregben, a hétkarú gyertyatartóban. A mágneses Déli-sark a gerinc legalsó részén, a plexus sacralisban található, abban a központban, melynek szentelnie kell.

Mikrokozmoszunk Északi-sarkán át a világmindenség nagy mágneses erőit veszi fel. Így az Északi-sarkon lakozik a tudat is. A Déli-sarkon át hagyja el sok elhasznált mágneses erő a rendszert. A déli sarkon át lesz a térbe, az „űr” mélységeibe kitaszítva minden, ami a földi élet tekintetében haszontalan, fölösleges és káros. Az Északi-sark veszi fel és sugározza ki a világosságot: a Déli-sark tisztítja a lényt.

Ha aztán egy tanuló következetesen folytatja a hit és élet kettős mágiáját, akkor, mint megbeszéltük, alulról, a sternumon és a szív rózsáján keresztül először is a negyedik gyertyatartó kezd a főszentélyben a Gnózis világosságában fényleni. Másodszor a nervus simpatikus két vezetékében új mágneses rendszer alapja fejlődik ki megváltásunk érdekében. Azt mondhatnánk, hogy ekkor bennünk felfedezték az Északi-sarkot, az Északi-sarkot majdnem elérték. Az új lélekfény ekkor első ízben lobbant fel, és a tanuló következetesen és dinamikusan halad tovább az ösvényen. Tagja és részese a küzdő földi-egyháznak, győznie kell, a tudati áttörést véghez kell vinnie.

Megszokott életében Ön sok mindenben oly erélyes mindennapi életében olykor mindent egy lapra tesz fel? Irányítsa egyszer minden erélyességét egészen erre az elérésre! Akkor néhány hónapon belül tapasztalni fogja az áldásos következményeket. A nagy, éltető dolgok nem jönnek maguktól, nem jönnek valami Eldorádóból, csodaországból, hanem ki kell őket harcolnia. Az áttörést Önnek belső önhatállyal kell véghezvinnie. Ehhez pedig önmagát kell megtámadnia dialektikus lénye alapjaiig: nem szabad magát kímélnie. Mily gyakran fedezünk fel tanulóinknál furcsa, kőkemény, nem valami előnyös jellemvonásokat, mialatt más tekintetben oly jó tanulók. Ennek az oka saját maguk kímélésében rejlik: nem kívánatos, hátráltató tulajdonságaikat egyszerűen elfogadják, elismerik, mert esetleg kényelmesnek, kellemesnek, vagy szükségesnek tartják azokat.

Mi azonban azt mondjuk Önnek: a fejszét kímélet nélkül a saját gyökereibe kell vágnia - ne másokat kritizáljon. Ne beszéljen és gondolkodjon a többiek dolgairól, hanem állandóan saját magát ellenőrizze semmit sem kímélő, kritikus pillantással. Ez az Ön feladata! Akkor megy rózsakeresztútjára egészen Golgota halmáig: ott végződik ez az ösvény a régi természettudat pusztulásával és a harmadnapi feltámadással.

Az első napon betör a gnosztikus tűz, mely a negyedik gyertyatartóban összpontosult, a kígyótűzbe, és leáramlik az Ön Földjének legalacsonyabb rendű, legalsó részeibe, a plexus sacralis alsó részébe, az Ön halottainak birodalmába.

A második napon kiemelkedik a plexus sacralisból, és felmegy a főszentélybe, hogy ott az egész hétséges gyertyatartót elfoglalja.

A harmadik napon az újtudatossá vált ember a régi sírbolton kívül áll. A feltámadás valóra vált: be lehet lépni az új életterületre: a mágneses simpatikusrendszer és a mágneses kígyótűzrendszer egyesült: a tanuló ezzel lényegében feloldoztatott a világszellem alól. Mivel most a mágneses erőt kerülő nélkül be lehet lélegezni az Északi-sarkon, az agyrendszeren keresztül, világos, hogy a mágneses Déli-sarknak reagálnia kell erre. A régi természet minden mágneses befolyásának, bármilyen formában is hatott, abba kell hagynia a harcot. Ezek az erők, ezek az Önben lévő befolyások ki lesznek taszítva a plexus sacralison, a Déli-sarkon keresztül, az Ön Déli-sarkán át, s így a mikrokozmosz három sejtmagja közötti kölcsönhatás eredményeként az egész rendszer, az egész szerkezet belép az üdvözülés, a megszenteltetés korszakába, vagyis a tetterős transzfigurálásba, a nagy változásba, a transzfigurizmusba. A tanuló akkor Krisztusban kiszállt a természet sírjából. Tudatosan áll az új életterületen, amelyben már, mint jézus-megszületett ember, öntudatlanul volt, tehát már részesült.

Most már az is világos, hogy ez a feltámadás, amivel itt szembesítettük, egy folyamatszerű esemény. Mindehhez bizonyos idő kell, s nekünk megadatott, hogy az eljövendő 48 év alatt (1953-tól kezdve), vagy hamarabb is ünnepeljük a hazaérkezést.

Csodás idők felé haladunk! Új korszakba léptünk be, egészen különleges, új korszakba, melyben képesek leszünk az új életterületre való belépés ünneplésére. Minden segítséget megkapunk, amivel a Szellemi Iskola és csoportegységünk, valamint a magasztosak páholya erők és támogatás formájában megajándékozhatnak, azzal a segítséggel együtt, ezt nem szabad elfelejteni, amit a már teljesen megszabadult csoportoktól kapunk. Így végleg az utolsó tevékenységhez kezdtünk. A Szellemi Iskola két térsége, itt és a magasztosak páholyában a teljes mozgósítás állapotában van. Samballa térségében, a megmentett és nyugvó egyháznál, valamint a küzdő egyháznál, itt, mindent megmozgatnak és bevetnek, hogy Önnek lehetővé tegyék az új láncszem kovácsmunkájának elvégzését, mert ezzel Ön is hozzájárul Krisztusban a világ szellemének legyőzéséhez. Akkor eljön a dicső pillanat, amikor az új termést ki lehet hozni a magtárakból, hogy az új életterületen haladhasson tovább.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,