III. Mágia

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája

Ha egy lexikont felütünk a „mágia” szónál, akkor a „varázslatra” kapunk utalást, s az ott adott magyarázat szerint a mágia „képzelt tudomány, mely titokzatos módon vél természetfölötti dolgokat művelni”; továbbá azt olvassuk, hogy „a mágia csak alacsony kultúrájú népeknél” fordult elő. Ezenkívül azt mondják, hogy a mágiát a görögök és a babiloniak helyezték bizonyos filozófiai alapra, s hogy a mágiában mindenekelőtt a neoplatonisták látták a felfelé vezető út eszközét. Az egészet az az elmélkedés tetőzi, hogy mindez ugyan érdekes jelenség volt a távoli múltban, a mi felvilágosult korszakunk azonban messze fölötte áll minden ilyen gyerekességnek. Mindaz, amit a lexikon tanult szerkesztői ehhez a témához még hozzáfűznek, az olyan rettenetes tudatlanságról és tanulatlanságról árulkodik, hogy a könyvet inkább félretesszük.

Ezen nem kell csodálkoznunk. Ha ugyanis a mágiáról valóban valami lényegeset, igazat akarunk megtudni, akkor könyvszekrényünkben nem találunk felvilágosítást. Akkor az egyetemes tanban kell elmélyülnünk. Ez nem könyv, hanem az isteni tevékenység második nézete, a szellemtörvény filozófiája, a világosság, mely megmagyarázza nekünk az Atya tervét.

Persze írtak erről az univerzális filozófiáról nagyon komoly és jó könyveket. Valódi megértés azonban, átlátás és átfogó ismeret csak az ősemlékezés és az alapvető megváltozás eredménye lehet.

A mágia lényegében semmi más, mint egy eredeti birtok, eredeti képesség helyreállítása és alkalmazása. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy az embernek korábban nagy - a mai emberi léthez viszonyítva -, csodás erők és képességek álltak rendelkezésére. Az ember igazán „Isten gyermeke” volt. Rendkívüli, nagyszerű képességei voltak, részben tökéletes formában, részben a szabad fejlődés valamelyik fokán. Az ember, szabadon fejlődve, elvileg tökéletes volt, ahogyan a mennyei Atya tökéletes.

A múltéhoz képest a mai ember csupán karikatúra, egy elveszett fényes állapot lesüllyedt tükörképe. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a szabad evolúció ötletét, a mai emberiség automatikus, spirális fejlődésének elképzelését el kell vetnünk, mert helytelen és megtévesztő. Erről többet azonban később.

A Krisztushierarchia tagjai azonban eredeti világosságállapotukban maradtak, vagy újra felvétettek abba különböző fejlődési fokok után. Birtokolják korábbi világosságképességeiket és erejüket a fejlődés különböző fokozatain. Ők élő bizonyítékai annak, hogy Isten a teremtése és teremtményei által igazolja magát. Ha ezeket a lényeket összehasonlítjuk a közönséges átlagemberrel az akarat, a bölcsesség és a tevékenység háromszoros nézetét illetően, akkor a különbség tényleg hihetetlen.

Valójában ez a szabad vagy újra megszabadult ember van teljesen természetes képességei és erői birtokában, míg mi, mai állapotunkban természetalattiak vagyunk. A visszavezető út, vagyis a fokozatos újjászületés valódi isteni természetünkben, ennek minden következményével egy gnosztikus fejlődés, melyet ars magicának, mágikus művészetnek vagy reconstructionak, királyi művészetnek is neveznek.

Így azok, akik alulról az emlékezés és az alapvető megváltozás vérösztönétől hajtva közelednek a Krisztushierarchiához, a királyi művészettel foglalkoznak, amire a Hierarchia háromszoros, isteni sugárereje tette alkalmassá őket.

Előszeretettel beszélünk királyi művészetről, az építés királyi művészetéről, mert az okkultizmusra és a mágiára vonatkozó minden szó és fogalom a helytelen használat miatt eltorzult, amiért is használatukat elkerüljük, ahol lehetséges.

Aki alulról közeledik a Szellemi Iskolához, az az Úr kijelentése szerint - ahogyan az minden világvallásban megtalálható - „királynak és papnak hivatott”, vagyis: az isteni értékek és erők megtartójának és kisugárzójának, így Isten képviselőjének az anyag és a szellem minden területén, tehát igazi papnak: továbbá mindannak a dinamikusan nagyszerű és dicsőséges kifejlesztésére és kinyilatkoztatására hivatott, amit Isten az emberben meg akart valósítani, tehát az igazi királyságra.

Nem kell különösebben magyarázni, hogy az ilyen királyság és papság tökéletesen összefügg egymással. Az igazi pap igazi király is, s az ilyen király mindig az igazi papságot is képviseli. Erre vonatkoznak a hegyi beszéd szavai, amelyeket Krisztus intézett tanítványaihoz: „Ti vagytok a világ világossága. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat”.

Amikor tehát a következőkben „tanulóságról” beszélünk, akkor erről a királyi és papi fejlődésről van szó, teljes egészében. A királyi művészet megtanulása persze egy folyamatos fejlődéstől függ, melynek alapja és kezdete az emlékezés és az alapvető megváltozás szellemi törekvésében rejlik. A tanuló a nagy célt tartja szem előtt:

1. azzá válni, amit Isten akar:

2. belépni a Krisztushierarchia világosságállapotába:

3. minden megváltottal együtt, a Nagy Mester szolgálatában, a világ és az emberiség megmentésén dolgozni.

Ez az egyszerű cél biztosítja minden önfejűség és énközpontúság háttérbeszorulását, és a Krisztushierarchiában számtalan névtelen tagjával egyedül a nagy isteni cél lép előtérbe.

Minden fehér mágiának, azaz gnosztikus mágiának az alapja az a rekonstrukció, újjáépítés, amit a tanulóban és a tanuló által visz végbe a nagy cél érdekében.

Ha fehér mágia létezik, akkor nyilván fekete mágia is, továbbá szürke mágia, negatív mágia és erőltető mágia. A fekete mágia az, amit szándékosan úgy alkalmaznak, hogy annak eredménye a mágus saját hasznára váljon, vagy a szándék rossz, gonosz.

Szürke mágiának akkor nevezzük, ha csak kísérleti okokból vagy pusztán földi célok elérésére használják.

A negatív mágia az, amelynél a szándék nem gonosz, nem kísérlet, nem is földi dolog, de a célt a tanulóság követelményeinek betöltése nélkül akarja elérni, s emiatt sohasem vezethet a nagy célhoz.

Az erőltető mágia a szürke és a negatív mágia egyik formája, mely mindig beteges, nem kívánatos állapotokhoz vezet.

Mindezekhez a nem-fehér mágiákhoz - gyakran félelmetes veszélyeikkel - az az ember folyamodik, akit hajt ugyan az ősemlékezés szellemi törekvése, alapvető megváltozásra azonban mégsem hajlandó, mert például erősen az énhez vagy a földhöz kötődik. Az ilyen ember visszautasítja a Szellemi Iskola tanácsait és utasításait.

Visszavonhatatlanul bizonyos, hogy akit hajszol a tudatos emlékezés, az valamikor, valamilyen formában bizonyosan találkozik azokkal a munkásokkal, akiket a Szellemi Iskola az illető új életre ébresztése érdekében küldött ki. Éppolyan biztos azonban, hogy ha az ősemlékezést birtokló ember elutasítja a segélynyújtást, akkor a fekete, szürke vagy a negatív mágia rabjává válik, s ezzel éppen azt éri el, amit - mint emlékező ember - tulajdonképpen nem akar: még mélyebbre süllyed a sötétség és ámítás fájdalommal teli világába. Ez a születés és halál kerekéhez kötő lánc megerősítése.

Azt mondják, hogy minden jelölt kétszer kap lehetőséget arra, hogy megtanulja bejárni a megszabadulás ösvényét. Ha a második lehetőséggel sem él, akkor ebben az életben már nem kap harmadikat. Akkor már az anyaglétbe való, még mélyebb elsüllyedéshez kapcsolódó fokozott szenvedés árán kell megérnie a tudat eredményesebb tisztulására. A fekete mágiában nyoma sincs tudatlanságnak. Alkalmazói nagyon jól tudják, hogy vétkeznek, s így teljesen értelmetlenül a pusztulásuk felé haladnak. A fekete mágus mintegy körbe van bezárva. Mert ha egyszer fekete mágiát alkalmazott, akkor folytatnia kell, hogy megvédje magát az első tett következményeitől. Így a baj egyre nagyobb lesz.

Az anyag és a szellem különböző területein tevékeny fekete mágusok összefogtak önfenntartási szükségükben, hogy lehetőségeik szerint harcoljanak a fehér mágia ellen. Nagyon jól tudják ugyanis, hogy a fehér mágusok folytonos tevékenysége a fekete mesterkedések végéhez vezet. Ezért gyűlölik halálosan az Egyetemes Szerzet munkáját mindazok, akik a fekete mágia útján járnak, félnek és irtóznak tőle, kerülik, mint a sötétség a világosságot.

A Fehér Szerzet minden bizonnyal hatalmasabb, mint a fekete. Fel lehet tehát tenni a kérdést, hogy miért nem semmisíti meg a sötétségnek ezt az átkát? A felelet azonban az, hogy a fehér soha sem harcol a fekete ellen, sőt, a fehér egyáltalán nem harcol. A fehér megvalósítja az isteni tervet, azzal a bizonyossággal, hogy a fekete egyszer saját magát fogja megsemmisíteni, ahogyan a skorpió a krétakörbe zárva önmagát öli meg.

A szeretet-törvény, mely az egész kozmoszt tartja, és mindenki, aki ennek a törvénynek veti alá magát, határtalanul erős és sebezhetetlen. A zsoltár, „még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy: a Te vessződ és botod vígasztalnak engem”, arról a szellemről és valóságról tanúskodik, amelyben a fehér építők élnek és dolgoznak.

Ezért nem erőszakolja magát senkire sem a Szellemi Iskola, amely a szeretet-törvényét nyilatkoztatja ki. Nem kényszeríti az embereket, mert a szeretet-törvényre önkéntesen és szabadon kell reagálni, belső felébredés, belső tudatossá válás következtében. A szeretet csak akkor ér valamit.

A Szellemi Iskola ugyan sokszor kényszerítő erővel hoz létre helyzeteket vagy készít elő bizonyos körülményeket azzal a szándékkal, hogy az embereket meggondolásra, belátásra, felébredésre késztesse: de embert sohasem kényszerít. Mert nem a kényszer, hanem csak a belső felébredés és tudatossá válás vezetheti el az embert a megszabaduláshoz.

Ezzel az egyetemes módszerrel, mely megfelel a szeretet- törvénynek, s amelyet ezért a Fehér Szerzet alkalmaz, él vissza félelmében, önfenntartási törekvésében a fekete mágia, azzal, hogy az embereket általános értelemben, és különösen az esetleges tanulókat, akik még nem lettek tökéletesen szabadok a szeretet révén, csellel, kerülőkkel és korlátozásokkal akarja visszatartani a fehér ösvénytől, ameddig csak lehet.

Mindazonáltal a tanuló számára ez nem leküzdhetetlen akadály: mert ha megismeri saját gyengeségét, akkor mindenképpen segítséget fog kapni, ha helyesen kéri azt. Senkinek sem kell tehát elbuknia, aki azt belsőleg nem akarja.

Így az is érthető, hogy a fekete erők a lehető legnagyobb ellenállással, a még meg nem szabadult ember alacsony természetére számítva és azt befolyásolva próbálják a világosság győzelmes előrehaladását mesterségesen fékezni és hátráltatni. Isten malmai a mi kis emberi mértékeink szerint talán lassan őrölnek, de nagyon alaposan.

A szürke és a negatív mágia mindig segédeszközökre szorul. Például tudatosan vagy öntudatlanul is visszaélnek bizonyos mágikus vagy félmágikus tudományokkal, az asztrológiával vagy a spritizmussal, a mágnesezéssel, a hipnózissal, stb. Ezt a négy félmágikus tudományt később még megbeszéljük.

A szintén a szürke és a negatív mágiához tartozó erőltető mágiánál az eredményt bizonyos növényi drogokkal, lélegzési vagy koncentrálási gyakorlatokkal füstölőkkel (pl. tömjén), kristálynézéssel, stb. próbálják kikényszeríteni. A legtöbb esetben nem ismerik a nagy veszélyeket, amelyeknek kiteszik magukat. Ebben a könyvben arról is fogunk még beszélni, hogy milyen veszélyes a tömjénfüst a kiskorú tömeg számára. Az erőltető mágia negatívsága akkor tűnik ki legjobban, ha a beavatás valóságával szembesítjük. Hogy a keresztény Szellemi Iskola mit ért beavatás alatt, arról a következő fejezetekben fogunk beszélni.

Aki végül még mindig kételkedik az elmondottakban, s a Bibliát jelentős tekintélynek tartja, melyet nem nélkülözhet, a királyi és papi tudománnyal kapcsolatban nézze meg János evangéliumát (16.25.):

„Ezeket példázatokban mondottam néktek: de eljön az idő, amikor nem példázatokban beszélek majd, hanem nyíltan beszélek néktek az Atyáról”. A jelenések könyvében pedig az áll (1.6): „És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának...”

Ehhez itt hozzá kell fűznünk, hogy az evangéliumban minden csak lefátyolozottan található. Ez azt jelenti, hogy a szentírás Istennek a világra és emberiségre vonatkozó tökéletes tervével kapcsolatos kinyilatkoztatásainak igazi értelmét Önök csak az ars magica, a királyi és papi művészet útján képesek megtudni és megérteni, mégpedig olyan mértékben, ahogyan az ősemlékezés ösztönzése miatt, az alapvető megfordulás által előkészítve, a jelenben élő Krisztushierarchiához fordulnak.

Amit aztán kaphatnak és megérthetnek, az mind oly magasztos és nagyszerű, hogy „a világ sem fogadhatná be a könyveket, melyeket arról írhatnának”.

A helyes megértés érdekében, s hogy a szükségtelen félreértéseket elkerüljük, nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy amikor ebben a fejezetben fehérről beszélünk, mint a fekete vagy a szürke ellentétéről, akkor nem a dialektika úgynevezett fehér mágiájáról van szó, mely teljesen az okkultizmus területéhez tartozik, hanem kizárólag a gnosztikus mágiáról, arról a munkáról, amelyet a Krisztushierarchia erejével és szolgálatában végeznek a nagy, emberiség-megszabadító mű érdekében.