Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája

IV. Beavatás

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája


A Krisztushierofánsok Szellemi Iskolája után érdeklődő ember akkor közeledhet ehhez az Iskolához,

ha valóban az ősemlékezés ösztönzi:

ha ezen az alapon valóban elkezdődik és érvényesül alapvető megváltozása:

és így számára szabaddá válik és megnyílik az igazi mágiához és beavatáshoz vezető út.

Most kiegészítjük bevezető fejtegetéseinket és megkíséreljük feltárni a beavatás fogalmának lényegét. Mit értünk a beavatás fogalma alatt?

A fokozatos felvételt a hierarchiába, és

az eredeti ember erőinek és képességeinek a szakramentális lepecsételését az újjászületett új emberben.

Ezeket az erőket és képességeket, továbbá ezt az új létállapotot a hierarchia rejtélyek formájában őrzi és óvja. Az új erőknek és képességeknek hét nézetét különböztetjük meg:

1. A magasabb, abszolút ismeretet, abszolút bölcsességet. Ez nem egy meghatározott filozófia értelmi tanulmányozását és megértését jelenti, hanem a „belső hozzájutást” az egyetemes tanhoz, a fényes istenterv belső megismerését és belátását.

2. E magasabb, belső megértés alapján az egyesülést az isteni erővel, bensőséges, tudatos közösséget az Úrral (a hierarchiával).

3. Az ember igazi akaratlényének a kivirulását. Ez azt jelenti: az emberi akaratot tökéletesen az isteni akaratra hangolni, csakis azt akarni, amit Isten akar, hogy akarjuk. Ez tehát nem a saját akarat fegyelmezett elnyomását jelenti rabszolgai engedelmességben, hanem az akarat harmonikussá tételét a megvilágosodott értelem és az Istennel való belső közösség alapján.

4. E három fejlődés megtisztítását és erőteljessé alakítását azáltal, hogy az újonnan megszerzett képességeket egy munkaterülettel kapcsolatba lépve egy feladat, megbízás szolgálatába állítjuk a nagy mű érdekében.

5. A tudat, a lélek és a test szerkezeti megváltozását, mint az újjászületési folyamat kivitelezését.

6. Az emberiséggel való közösség teljesen új formáját a nagy megváltási mű szolgálatában.

7. Krisztus abszolút részeként, a Krisztus Teste (a hierarchia) részeseként, papfejedelemként a bevonulást a szabadságba.

Az első három nézetet az új ember csodálatos születésének nevezhetjük. A negyedik az új ember keresztútja és élete feláldozása. Az ötödik az új ember feltámadása. A hatodik a mennybemenetel, a hetedik pedig a Szent Szellem kitöltetése az új emberbe.

Ezt a fejlődést és ennek következményeit senki elől sem lehet elzárni. Az elérés útja mindenkinek nyitva áll, ha hajlandó teljesíteni a követelményeket. Amint azonban kijelentettük, minden misztériumot oltalmaznak, tehát azokat valakinek át kell nyújtania számunkra, azaz a hierarchiának és egy követének a misztériumokat szakramentálisan össze kell kötnie velünk. Erre nincs más mód, ez elkerülhetetlen.

A misztériumok megóvása szükséges a szerencsétlenségek elkerülése végett, ugyanis bizonyos képességek és erők, amelyek csak az új emberben fejlődhetnek ki veszély nélkül, illetéktelenek és rosszakaratúak kezében rettenetes bajt okozhatnak.

A valóban jóakaratú azonban biztos lehet, hogy teljesen szabadon ráléphet a misztériumok ösvényére, mivel érvényes a törvény: „mire a tanuló megérik - mestere is megjelenik”. Ez egy mágneses törvény, mely minden önkényességet és csalást abszolút kizár. Tehát senkit sem lehet visszatartani. Kézenfekvő, hogy a beavatásnak különböző lépései és fokozatai vannak. Fokról-fokra emelkedéshez, hegymászáshoz hasonlít, valami sokfokú lépcső megmászásához sok vezetővel és tudományosan megszervezett segítséggel. Erről az irányított, belső fejlődésről az én-rögeszme sok buta elképzelést szült. A rosszul értelmezett szabadságra törekvés miatt számtalan, sokat ígérő kapcsolatot szakított meg a jelölt saját kárára.

A „beavatás” sok ember számára idegen fogalom. Igazsága és valósága ennek ellenére minden világvallásban megrendíthetetlen alapokon nyugszik, így a kereszténységben is. Ez magától értetődő, de szükséges is, mert egyébként a kereszténység, mint felfelé vezető út, értéktelen lenne! A beavatásra vonatkozó ismereteket azonban a természetvallások tönkretették és elprotestálták (eltiltakozták).

A hierarchiába való felvétel módját és kivitelezését a Biblia részletezi. A hierarchiát vagy Szellemi Iskolát az újszövetség eklézsiának nevezi, míg a fordítások „községről”, gyülekezetről beszélnek. Amikor tehát az egyházakban Pál apostol szavait idézve eklézsiáról beszélnek, akkor a hallgatóság nagy hiedelem áldozata lesz, mert az hiszi, hogy itt az egyházközség valamelyik jelenleg fennálló formájáról van szó.

Témánkkal kapcsolatban figyelmünket most a beavatás két helyzetére és hatására kell irányítanunk.

Az első, a konszekráció, a tanuló számára fontos,

a második, a benedikció azoknak fontosabb, akik a tanuló munkaterületéhez közelednek.

A konszekráció az a beavatás, amely a tanulót az Iskolával köti össze.

A benedikció pedig a beavatott hatása a laikusra, a beavatott és az avatatlan kapcsolata. A konszekrációhoz a benedikció nyitja meg az utat.

Habár ez tulajdonképpen említésre sem méltó és magától értetődik, még sem szabad kihagynunk a megjegyzést, hogy pénzért vagy más előnyért sem a benedikció, sem pedig a konszekráció nem kapható, de nem lehet megszerezni társadalmi rang, önkényes kiválasztás vagy más hasonló alapján sem.

Szertartástól sem függenek, amivel a jelöltben akarnának benyomást kelteni. Ami a beavatásnál esetleg szertartásnak tűnik, az nem más, mint mágikus cselekedet.

Mindezeknél azonban az idézett törvény érvényes, hogy „ha a tanuló megérik, mestere is megjelenik”. A meghatározó és mérvadó itt csakis a jelölt belső minősége, akit az ősemlékezés és az alapvető megváltozás alapján készítettek elő.

Ha egy embert az emlékezés szellemi ösztöne hajt, s keresni kezdi rendeltetését, ha rájön, hogy elveszett és magányos, ha tudat alatti sejtéssel nagy gazdagságokról és megnevezhetetlen szépségről tud, amik várnak rá, akkor egy mágneses rezgés indul ki tőle.

Ez a mágneses rezgés erősen fokozódhat, ha az illetőnek egyre tudatosabbá válik, hogy mit keres: például egy könyv olvasásakor, amelynek tartalma a belső hiányára tapint. A rezgést az ima is nagyon felerősítheti. Az az imádkozás, amikor belső állapotunkat (szükségünket, sejtésünket, hálánkat, örömünket) szívünkben hordott gondolatképekben felemeljük. Az ilyen mágneses rezgés mindig vonz valamilyen feleletet, egy olyan rezgést, ami a kiküldöttnek megfelel. Ha az ima primitív, önző volt, akkor a felelet erre reagál, s az illető nem megkönnyebbülést és megszabadulást, sem megváltó segítséget nem kap, hanem helyzete rosszabbodik. Ha az ima oka gyűlölet volt, akkor a felelet romboló, égető, mint a tűz. Itt egy természeti törvény hatásáról van szó, egy automatikus reflexről.

Eljön azonban az idő, amikor a mágneses rezgés, amit az ősemlékezés által ösztönzött kereső küld ki, elér egy bizonyos minőséget. Valami valóban földöntúli elemek jelennek meg benne. Mihelyt ez bekövetkezik, a hierarchia felfogja a gondolatképet, és a törvényszerű reflex kiegészítéseként személyesen is reagál. Ez a személyes reakció, személyes segítség mégis személytelen formában jön, vagyis úgy, hogy az illetőt, a legtöbb esetben anélkül, hogy a vezetést észrevenné, egy küldöttel hozzák érintkezésbe, aki az anyag területén a hierarchia nevében dolgozik. Az ilyen küldött a hierarchia áldásával dolgozik, s megkapja azt a képességet, hogy „áldjon és lepecsételjen”, más szóval: a jelölttel létrejött közvetlen kapcsolata révén közvetett kapcsolatot hoz létre a jelölt és a hierarchia között. Ez a benedikció.

A kiküldött dolgozó tehát tulajdonképpen előre veti a Szellemi Iskola árnyékát. Azzal, hogy a jelölt belép az eljövendő dolgok árnyékába, számára létrejön egy felfelé vezető ösvény, amelyet kimondhatatlan szeretettel úgy készítettek el, hogy azt az ő erejével bejárhassa.

Jól meg kell értenünk ezt az ösvényt-az-árnyékban: a jelölt a küldött árnyékában tartózkodik, a küldött pedig a hierarchia árnyékában van. Így mindketten az Úr árnyékában, az isteni háromság árnyékában vannak.

Az „árnyék” szó ilyen jelentése nem a szerző találmánya, hanem minden világvallásban ismeretes. A genezistől az újszövetségig részletesen beszélnek árnyékról, részben a szó szokásos értelmében, részben gnosztikus jelentősége szerint.

A 121. zsoltárban pl.: „az Úr a te árnyékod a te jobb kezed felől”. Ezt a beavatottnak mondják és a konszekráció kapcsolatára utal.

Vagy az Apostolok Cselekedeteinek 5. részében: „...az utcákra hozták ki a betegeket, hogy az arra menő Péternek árnyéka elérje őket”. Itt arról van szó, hogy a benedikció kapcsolata jöjjön létre.

Ha egy ember a hierarchia, a szellemi Nap sugárereje alatt áll, és megérinti az egyetemes világosság sugara, akkor ez az erő benne transzmutálódik, átalakul, és így újra kisugárzódik. Ez az árnyék, mely az ilyen emberből árad, s amelynek tehát bizonyos ereje van. Ha ez olyan valakinek az árnyéka, akit tudatosan felvettek a hierarchiába és annak szolgálatában áll, akkor neki „árnyéka van a jobb keze felől”, azaz használhatja a benne transzmutált erőt, mint szellemi eszközt a világosság szolgálatában.

Ha tehát a beteg (ez minden ember, aki dialektikus életállapotban van) egy ilyen árnyékban tartózkodik, ami egy erőtér, akkor őt a gyógyulás útjára vezetik. Ez persze hosszadalmas és drámai folyamat is lehet. A benedikció következtében a hierarchiával való kapcsolat egyre szorosabb és bensőségesebb lesz, ha a jelölt valóban halad az ösvényen, míg el nem jön a pillanat, amikor a beteg meggyógyult, egész-ségessé vált. Így lett számára a benedikció a konszekrációhoz felvezető út, belépés a hierarchiába, és a belső élet törvénye szerint az arra érett tanuló maga mellett találja a mestert, aki bevezeti őt a beavatás stádiumába.

Megpróbáljuk megmagyarázni a fent leírt fejlődésmenet elkerülhetetlenségét, mert ez esetleg még nem világos. Ugyanis nincsenek más utak! Ha ezt az utat a protestantizmus tagadja is, s a római katolicizmus megrontotta is, ez az egyetlen út. Miért?

A teremtő a teremtményével és teremtésével bizonyítja magát. Ez Isten terve. Mivel a hierarchia teremtményekből áll, akik az Atya nevében szabadok lettek, és mivel a hierarchiában általánosan, fejében és szellemében, Jézus Krisztusban pedig különösen sugárzik a háromszoros isteni erő, a hierarchia, minden isteni misztérium őrzője, emberfejek, emberszívek és emberkezek révén közeledik hozzánk, mint az egyetemes világosság árnyéka.

Ezt a tényt is megerősíti minden vallás filozófiája. Elégedjünk meg néhány bibliai idézettel: „Senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam”. „Nélkülem semmit sem tehettek”. „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” „Aki engem követ, nem jár a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”

Mivel pedig Krisztus a hierarchiában jön a világhoz és emberiséghez, tevékenységét semmiképpen sem kerülhetjük el. Ez a kapu esetleg szűknek tűnik, de ez az egyetlen. Aki pedig átmegy rajta, az az igazi szabadságba megy be.

A figyelmes olvasó bizonyára észrevette, hogy az ecsetelt fejlődés módszere sem parancsuralmi, sem önkényuralmi módszer, hanem abszolút demokratikus. Ez a sancta democratia, mivel a többször említett törvényen alapul: mire a tanuló megérett, mestere is megjelent.

Így világos, hogy a tanuló miért nem kerülheti el a benedikciót, bármilyen formában jelenjen is az meg. Ez embereken keresztül jön el hozzánk, mert Isten ezeken keresztül tevékeny.

A századok folyamán a benedikciónál, azaz a hierarchia anyagterületi tevékenységénél két módszert alkalmaztak: a kísérleti módszert és a közvetlen módszert.

A világ folyása azt mutatja, hogy az emberiség olyan tudati állapotban van, melyben a dolgok állandó hullámzása közepette egy alvó és egy behatárolt, félig tudatos állapot váltakozik. Az utóbbi állapot, egy bizonyos szellemi felébredés állapota körülbelül a XIII. század táján fejlődött ki. Most, 700 évvel később a szellemi felébredésnek egy újabb szakasza tör utat. A szellemi tudatossá válásnak egy ilyen korszakát a hierarchia mindig a kísérleti módszerrel vezeti be, amire aztán egy pszichológiai pillanatban a közvetlen módszer következik.

A kísérleti módszerre az ezoterikus irodalom áradata jellemző, számtalan szervezkedési kísérlet, és egy hétszeres, kísérleti árnyékhatás. A dolgozó, akinek ebben a stádiumban kell a benedikciót végeznie, az az esetleges eredményekkel szemben negatív marad, tehát nem felelős. Az egész kísérleti módszer csak a felébredés elősegítésére irányul.

Ez a módszer, mint mondottuk, egy pszichológiai pillanatban a közvetlenre vált át. A szellemi világosság áramlatát annyira felerősítik, olyan hatalmas és dinamikus lesz, hogy a benedikciót végző munkások alulról, tehát „ellenséges földön”, nagy erősségű mágikus művet kezdhetnek el, amelynek kívülállók számára csaknem érthetetlenül nagy terjedési képessége van. Ennek a közvetlen mágiának az a nagy célja, hogy itt ebben a világban egy statikus, állandó világszerzet magját képezze és ennek segítségével egy új életterületet alkosson meg.

Ez a magasztos cél a XIII. században is megvalósult, és ennek olyan hatalmas következményei voltak, hogy ma is, 700 évvel később is szólnak hozzánk.

Annak a szerzetnek a tagjai bementek a megszabadulásba, tagjai Krisztus Láthatatlan Egyházának, felvétettek a hierarchiába. Most szinte visszafojtott lélegzettel néznek azokra, akik a XX. században lettek arra hivatva, hogy megtegyék a következő lépést az emberiség végleges megszabadulása felé.

A hivatottak gyűjtik erejüket. Egy Gideon-sereg keletkezett, és egyre növekszik. Eljött a cselekvés ideje!


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,