Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája

X. Az ember háromszoros, kilencszeres és tizenkétszeres szerkezete

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája


Általában beszélnek az ember „ szelleméről”, és az ember „szellemi” tevékenységéről. A „szellem” fogalma szerepel a köznyelvben, különösen, ha értelmi tevékenységről van szó. Ennek ellenére semmit sem tudnak a szellemről és lényegéről. Az ember tud valami szellemi hatásról, és ezt valamelyest nyomon is tudja követni, de a többi elkerüli a figyelmét. Ha valamiről ilyen keveset tud, akkor mindig viták keletkeznek, heves helyeslések és tagadások, és a találgatások egész sora.

Ugyanígy van ez a lélek fogalmával is. Mi a lélek? Milyen viszonyban van az ember lényének többi részével? Itt is szörnyű tudatlansággal, tapogatózással és spekulálással találkozunk. Az a tudomány, amit pszichológiának, azaz lélektannak neveznek, sok mindent tud, de a lélekről vajmi keveset. Egy pszichológus kétségen kívül okos ember, de egészen bizonyosan nem lélekismerő a szó igazi értelmében.

Ugyanez érvényes az emberi testre is. Ha testről beszélnek, akkor általában csak az anyagi testre gondolnak. A tömeg figyelmét teljesen elkerüli, hogy testalakunk valójában különböző részek rendkívül bonyolult szerkezete.

Az egyetemes filozófia az ember szerkezetét kilencszeresnek mondja. Ez a kilencszeresség három fő részre tagolódik, mégpedig szellemre, lélekre és testre. Ezért beszélünk szellemalakról, lélekalakról és testalakról. Ez a meghatározás teljesen egyezik azzal a bölcsességtannal, mely minden idők szent könyveiben maradt ránk.

Az embert a Biblia A.D.M.-nek nevezi. Ezt a három hangot Ádámnak fordították. Ezek, egymás után a szellemet, a lelket és a testet jelölik. A kabalában ezt az 1440-es szám, tehát a 9 képviseli.

A, Aleph: az 1-es szám, az alakulás, a megnyilvánulás, a forrás, amelyből minden ered: ez a szellem,

D, Daleth: a 4-es szám, a kiegyenlítő vagy az ajtó: a lélekműködések tipikus jelölése,

M, Mem: a 40-es szám, a kivitelező, a beteljesítő, a végrehajtó: a testalak.

Ádám tehát semmiképpen sem valami egyén, hanem az emberiség jelölése, mint egységé, mégpedig szellemi, lelki és testi megnyilvánulásában.

A Biblia végén, a Jelenések Könyvében 144000 (a 9-es szám) megváltottról van szó, amivel szintén az emberiségre utalnak, de válogatott csoport értelmében az emberiségnek arra a részére, amelyik a megváltásban részesül. Nem pontosan 144000 egyénről van itt szó, hanem mindazokról, akik tudatukat, lelküket és testüket egy sikeres regeneráló folyamatnak vetették alá. A három nulla az alapvető változások ciklusaira vonatkozik, amin az emberiségnek ez a része átküzdötte magát.

A Jelenések könyve a többi emberről másképpen beszél, részben mint meghiúsultakról, másrészt későn jövőkről, elmaradozókról. A fentiekkel világosan ki akarjuk emelni, hogy az ember háromszoros és kilencszeres szerkezete a szent iratokban le van fektetve. A kilenc tehát az emberiség száma. Ezenkívül a Mars száma is. Az ezoterikus filozófiában a Mars az akaratnak, az ember alkotó tevékenységének, az ember isteni erejének a jele, tehát az emberé, mint mágusé.

Amikor Krisztus azt mondja: „Bizony mondom néktek, Istenek vagytok”, akkor az ember isteni képességeire utal, amivel uralkodhatna életjelenségének egész kilencszeres szerkezetén. Az ember egy bukott isten, Isten bukott gyermeke.

Továbbá az ember tizenkétszeres szerkezetét is ismerjük, mert az emberi megnyilvánulás kilencszeres nézetén kívül filozófiánkban a központi szellem, a Monád három nézetét is megkülönböztetjük. Ezt a „központi szellemet” nem alaknak kell érteni (mint a kilencszeres nézetnél), hanem három elvnek, három erőnek, Isten három erejének: az isteni akaratnak, az isteni bölcsességnek és az isteni tevékenységnek. Ezek pedig a kilencszeres alakban nyilvánulnak meg.

Ez a három erő tehát transzcendentális, vagyis alapjában véve a kilencszeres teremtményen felül és kívül van. Ez a háromszoros istenerő, ez az istenszikra azonban kozmoszunk terében immanens (belsőleg hozzátartozó), és itt életmegnyilvánulása érdekében megjelenteti a kilencszeres teremtményt.

Mindezt az érthetőség kedvéért még egyszer összefoglaljuk. Az emberben tehát megkülönböztethető:

1. Alak-megnyilvánulása szerint: a szellemalak, a lélekalak és a testalak.

2. Az istenerő keretében, mely az alakot, a formát használja: a központi szellem.

Szellem, lélek és testalak képezik együttesen a testiséget, a tabernákulumot. A Monád vagy központi szellem pedig a testiség ura.

Már korábban megállapítottuk, hogy nincs üres tér, azaz a tér, a világmindenség tele van ősanyaggal. Ezt a teret, ezt a mindenséget, amelyben élünk, amelyben a világok róják pályájukat, a hetedik kozmikus területnek nevezzük.

Van tehát még hat másik kozmikus terület is, amelyekből ez a hetedik keletkezett. A világűrről alkotott elképzelésünk a világmindenségnek erre az egyetlen nézetére vonatkozik, csak erről az egyről tudunk valamit. Kozmikus területünkre számtalan elem atomja sugárzódik be más kozmikus területről, vagy jelenik meg itt más kozmikus területről eredő sugárzás hatására. Ez azt jelenti, hogy világmindenségünk tényleges megnyilvánulásai és állapotai mögött számunkra egyelőre kikutathatatlan okok rejlenek, melyek a hetedik kozmikus terület teremtéséhez és teremtményeihez képest transzcendensek (kívülről áthatók).

Az a kozmikus terület, amelyben élünk, tehát a megnyilvánulás, a mindenség jelenségének területe. Az emberi lét pirkadatán a messziről jövő háromszoros nézetű központi emberi szellemet találjuk, mely ebben a térben egy atomi elvhez van kapcsolva.

Látjuk, hogy az atomi elv a Logosz alkotó „Fiat”-jának (Legyen!) hatására két együttműködő energiára, egy hímnemű és egy nőnemű energiára oszlik, melyek ellentétesen polarizáltak, és kezdettől fogva arra hivatottak, hogy együttműködjenek az isteni terv tiszteletére és dicsőségére.

A szellem így hangolja magát ennek a hetedik Kozmikus területnek a minőségére, melyben a mindenségi jelenség atomhasadással nyilvánul meg, aminél két egymással szemben fordított viszonyban polarizált energia szabadul fel, egy hímnemű és egy nőnemű. Ezért látunk minden élethullámnál nemcsak a mi kozmoszunkban, hanem az életterületünkön kívül is, két megjelenési formát, egy kimondottan hímnemű és egy kimondottan nőnemű nézetet.

Amikor tehát az ember megjelenik, már férfi és nő képében jelenik meg. Mihelyt a kétegység-ősatom szétesik, a dolgok kezdetétől fogva két lényt látunk. E kétegység feladatát később még közelebbről megvizsgáljuk.

Mihelyt a központi szellem vagy Monád kitör az ősatomból, mint valami tojásból, azonnal alakjának kell lennie. Ez a szellemalak, melynek három nézete van. Felfedezünk egy erővonal-szerkezetet. A szellemalak erőket vonz magához a környező ősanyagból. Azután hőség, izzás, fény fejlődik ki: a szellemalak, az ember-ötlet lelket kap. Megszületett az emberi lélekalak szintén három nézettel.

A magához vonzott erők, a koncentrált ősanyag segítségével most megkezdődik az építés, a megvalósítás. Így lesz a lélekkel ellátott gondolatból forma, alak, melynek szintén három nézete van. Megszületett a kilencszeres ember, szellemileg, lelkileg és testileg, halhatatlanul, dicsőn, mindenhatón, aki Isten szelleméből nyilvánul meg. A testben a szellem és a lélek szól. A lélekben a test és a szellem is megnyilvánul. A szellemben a lélek és a test is megmutatkozik. A gondolkodási képességben, melynek székhelye a főszentélyben van (fej), az örök szellemnek kell szólnia és tükröződnie.

A vágytestben vagy asztráltestben, melynek székhelye a szívszentélyben van, az örök léleknek kell megnyilvánulnia.

A durva anyagi test a megvalósításhoz szükséges kifejezési eszközként a medenceszentélyben birtokol egy edényzetet, mely rendelkezik a szellem, a lélek és az anyag szerinti alkotóképességgel. Ebben a durva anyagi testben kell a halhatatlan embernek megmutatkoznia és megnyilvánulnia.

Ha minden úgy van, ahogyan lennie kell, akkor:

· az akarati és gondolkodási elv tevékenységénél a szellem és az anyag a léleknek abban a nézetében találkozik, amelyet idegközegnek (az idegekben keringő közegnek) nevezünk:

· a bölcsességelv tevékenységénél a szellem az anyaggal abban a léleknézetben találkozik, amelyet anyagi vérnek nevezünk:

· a cselekvés elvének működésénél a szellem és az anyag a léleknek abban a nézetében találkozik, amit nyiroknak nevezünk.

Ha tehát úgy van, ahogyan kell, akkor tevékenysége eredményeit az egész lélek és az egész testalak közli a háromszoros szellemalakkal (isteni szellem, életszellem és emberi szellem), és magukat ezzel bizonyítják benne.

A következő fejezetben még részletezzük az ember kilenc nézetét. Most csak egy általános képről és néhány fontos részletről van szó.

Az olvasó számára a fentiekből világos, hogy a szellemet nem tévesztjük össze a lélekkel. A lélek egyrészt világítóvá teszi a szellemet, másrészt pedig a testalak hordozója és megnyilvánítója, a lélek teszi lehetővé a testalakot. Az egyetemes filozófia a lelket vérnek is nevezi. Ezt a meghatározást e nagy életelv minden nézete teljes összefoglalásának látjuk. Ebben a vonatkozásban is világos a Biblia és a többi szent irat. Mózes III. könyvének 17. fejezetében ez található: „a testnek élete a vérben van”, „csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek”.

Mózes I. könyvének 9. fejezetével kapcsolatban arra utalunk, hogy ebből nem lehet levezetni a halálbüntetést. A 6. szakaszban ugyan az áll, hogy „aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki”. Itt azonban nem a halálbüntetésre utalnak, hanem a sátánizmus következményeire, az anyagszférában élő emberek étervérzésének szándékos okozására. A 6. szakaszban tehát világosan a karma törvényére utalnak: „Ki mint vet, úgy fog aratni is”.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,