Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája

XI. A hétkarú gyertyatartó és az emberi templom

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája


Az ember testalakjának, ahogyan az előző fejezetben láttuk, három nézete van, mégpedig:

1. a gondolkodási képesség,

2. a vágytest, melyet asztráltestnek vagy lélegzési térnek is neveznek, és

3. az anyagtest éteri párjával, másával.

A lélekalaknak szintén három nézete van:

1. a tűzalak vagy értelemlélek: a mentális vér. Ez köti össze a szellemet és a gondolkodási képességet a főszentéllyel általános értelemben. Tevékenységét az idegközegben fejti ki.

2. az erőalak vagy érzelemlélek: az asztrál vér. Ez a szellemet és a vágytestet köti össze. Gyújtópontja a szívszentélyben van, és hatását a vérben fejti ki.

3. az életalak vagy tudatlélek: az anyagi vér. Ez a szellemet köti össze az anyagtesttel és az étertesttel. Gyújtópontja a medenceszentélyben van, hatását a nyirokrendszerben fejti ki.

A szellemalaknak is három nézete van:

1. az isteni szellem,

2. az életszellem,

3. az emberi szellem,

melyek mindenkor a háromszoros lélekalakban hatnak és ezen keresztül a háromszoros testben.

Ez a kilencszeres emberi megnyilvánulás egy alaktalan háromszoros szellemi elv, a központi szellem vezetése alatt áll. Ez a háromszoros szellemi elv képviseli a

1. vezető elvet,

2. az építő és fenntartó elvet,

3. az alakító elvet,

melyek egymás után megjelentetik, megnyilvánítják

1. az isteni akaratot,

2. az isteni bölcsességet,

3. a isteni hatást.

Így látjuk a tizenkétszeres embert, akinek elvei kilenc megnyilvánuláshoz vezetnek. Az embernek ez a tizenkétszeres elve egyezik a tizenkétszeres állatövvel (zodiákussal). Ezt jelöli a tizenkét kenyér is, melyet az Úr elé tesznek Jeruzsálem templomában.

Az Evangélium azt a tanulót mondja tizenkét évesnek, akiben az ösvényen tudatosul ez a tizenkétszeres egység, és regeneráló útja után képessé válik arra, hogy újból tökéletesen használja mikrokozmoszát.

Számos szép mítosz és legenda szól erről a 12 éves fiúról, és a vallásoktatásban is sokat mesélnek róla. Gnosztikus értelemben azonban itt a tizenkétszeresen tudatos emberről van szó, aki tizenkét kenyerét képes feláldozni az Úrnak, és belép e világ templomába, hogy itt találkozzon a dialektika tanítóival, és felvegye a harcot e világ ellen.

Mihelyt a kereső, vallásos ember túljut azon a szakaszon, hogy a Bibliát történelmi híradásnak vagy misztikus történetnek nézze, képessé válik az Evangélium hatalmas mélységeinek felmérésére.

Az ősanyagban, a világmindenségben, a hetedik kozmikus terület térségében találhatók azok az erők és anyagok, amelyekből a kilencszeres ember épült, és amelyek ezt a kilencszeres lényt fenntartják.

Ezzel kapcsolatban három elsődleges elemet különböztethetünk meg:

1. a láthatatlan tüzet,

2. az élő vizet, azaz ősanyagot és

3. a világosságot,

és három másodlagos elemet:

1. levegőt,

2. földet és

3. vizet.

A sötét, láthatatlan tűz lebeg az élő víz fölött. Találkozásuk során hőség és fény keletkezik. A tűz és az élő víz számunkra a világosság révén nyilvánul meg. A világosság azonban ugyanakkor kialakítja a másodlagos elemeket is, mégpedig az élő vízből a hőség segítségével. Így keletkeznek alkémiai átalakulásban szilárd anyagok, folyadékok és légnemű anyagok.

Vegyünk egy egyszerű példát, mely nagyon hiányos ugyan, de valami fogalmat alkothat a fentiekről:

Ha egy fazékban vizet melegítünk, akkor forrni kezd, és gőz keletkezik, „levegő”. De „megkövesedés” is lesz, vízkő, „föld” keletkezik és marad némi víz is. Ha ezt a maradékot is elpárologtatjuk, akkor az megint lecsapódik, víz keletkezik. Ez egy körforgás.

Így keletkezik az első három elemből három másodlagos. Ugyanakkor felfedezzük, hogy az egész mozgásnak, átalakulásnak és körforgásnak valamilyen első indítékból kell származnia. Ez az első indíték, első ok a hetedik, vagyis valójában az első elem: a Logosz. Létezik tehát egy hétszeres erő, a szent Hétszellem, mely a mindenséget létrehozza, viszi és fenntartja.

Most már biztosan megértik, hogy mit jelképez a hétkarú gyertyatartó, mely a tabernákulum szentélyében állt az asztalnál, amelyen a tizenkét kenyér volt. Ez a hétkarú gyertyatartó többek között a hetedik kozmikus terület hét hatalmát ábrázolja, a hét fenséges elemet, amelyekből, amelyekkel és amelyekben a tizenkétszeres ember teljesíti feladatát.

Ha a tizenkétszeres embert rendkívül dicső fejlődésének legmagasabb csúcsán figyeljük meg, ahogyan lennie kell, lehet és eredetileg volt, a hét csillag világosságával, a hétkarú gyertyatartóval, a hét elemmel táplálva és ezek vezetése alatt, akkor megértjük, hogy ez az ember Isten igazi gyermeke volt a szó szoros értelmében. Ebben a nagyszerű állapotban közvetlen kapcsolat áll fenn Isten és az ember között, személyes ismeretség és találkozás. Ebből a tizenkétszeres emberből világosság sugárzik ki Istenhez, rezgés, a szeretet parázsa. Ebben a mindennapi, magától értetődő áldozatban jön létre Isten és az ember kapcsolata a közvetlen felismerésből. Így áll előttünk a tabernákulum legszentebbje, a szentélyek szentélye.

A szentélyek szentélyében áll az arany füstölő, mint a tizenkétszeres, megdicsőült ember jelképe fénylő lélekminőségében. Ebből pedig azonnal világossá válik a tömjénégetés ostobasága és negatívsága. A belülről jövő tömjénfüst az igaz ember világító lényének rezgésereje, aki ezzel kapcsolatot teremt és tart a világossághierofánsokkal, mely „édes illat az Úr számára”, ahogyan a Biblia mondja. Ezt parodizálják a „mesterséges füstöléssel”, a tömjénégetéssel, azzal a szándékkal, hogy éteri rezgéseket keltsenek.

A szentek szentjében van a szövetség ládája is, melyben az Istennel való közvetlen találkozás történik. A szövetség ládájában van az arany korsó a mannával, az élet kenyerével, Áron botja és a törvénytáblák. Mindez jelképezi:

a kenyeret, melyet közvetlenül nyújtanak át nekünk:

az egyetemes erőt, mely a birtokunkba került:

a szent törvényt, melyet teljes egészében ismerünk és birtokolunk, amelyből és amely révén élünk.

Az Isten és az ember kapcsolatát, a világosság és az ember kapcsolatát tehát mélyen beleszőtték a Bibliába. Amit eddig a beavatásról, a Hierarchiába való felvételről mondtunk, nem valami egyoldalú rózsakeresztes filozófia, hanem az egyetemes, univerzális bölcsességtan, amit közvetítünk Önöknek. Mindaz, amiről a Biblia tájékoztat, nem a régmúlt visszhangja, hanem az abszolút ma, az örök jelen.

A tabernákulum, a templom a tizenkétszeres ember saját lényében található. Már megemlítettük három szentélyét: a főszentélyt, a szívszentélyt és a medenceszentélyt.

A főszentélyben áll az asztal a szent kenyerekkel és a hétkarú gyertyatartóval. Ezek az erők és fények képviselik az emberi zodiákust vagy állatövet, az emberi égboltot. A főszentélyben kell a mikrokozmikus zodiákus tizenkét jegyének sugároznia, amelyeket a hét elem táplál és vezet.

A szívszentélyben van a szövetség ládája és a füstölő. A füstölő a mellcsont (szegycsont), a sternum (a szó „kisugárzót” jelent). A sternumtól „édes illat” száll kifelé és befelé a gerincoszlop mentén. A szívszentélyben a sternum mögött találjuk a tímuszt, ez a belső szövetség ládája. Ezt a ládát, amelyet bárkának is neveznek, a gizehi piramisban a királykamra nyitott sírja jelképezi. A sírbolt még nyitva van, míg Isten maga le nem zárja és le nem pecsételi. Gondoljunk Noé bárkájára is, melyet szintén Isten zárt le, hogy Noé zavartalanul utazhasson az élet tengerén.

A medenceszentély a templom előudvara, de a valóság is, amelybe a belső pap újra belép, ha munkáját a templomban elvégezte. Ez a cselekedetek fókusza, tehát az étererők (építőanyagok) központja. Ezt a lép táplálja.

A három szentély anatómiailag, fizikai működése során nagyon szoros kapcsolatban van egymással, de együttműködésük szellemi szempontból nagy és szent csoda. A medenceszentély erői ugyanis fel tudnak emelkedni az os sacrum („szent csont”, figyeljünk fel erre a névre), azaz a keresztcsont nyolc nyílásán keresztül a spinális szellemtűz-toronyba, egészen a szentig (főszentély) és a szentek szentjéig (szívszentély). Innen a pap le tud szállni az igaz életbe, hogy művét megépítse az Úr szolgálatában.

Megmutattunk Önöknek valamit a tabernákulumból. Ez azonban Önöknek - bizonyos általános tájékozódástól eltekintve - tulajdonképpen nem sokat ér, mert a jelenlegi ember tabernákuluma dialektikus: a főszentélyben biológiai tudat uralkodik: a szívszentélyben az alacsony emberi lélekerők az urak: és az étererők a medenceszentélyben is erre vannak hangolva.

A mai embernek az a feladata, hogy új templomot építsen, melynek hasonlítania kell ugyan az emberi tabernákulumra, mégis alapvetően más fajtának kell lennie. Az ember ugyanis már nem teljes tizenkétszeres ember. Csak elméletileg az még, gyakorlatilag azonban nagyon elromlott. A szellemalak és a lélekalak majdnem teljesen automatikusan működik. Arról már szó sincs, hogy a szellem vezessen, építsen, rendezzen és ösztönözzön. A lélek állapota is ennek a teljes kiszáradtságnak felel meg. Ez szellemileg egy halálos álom. A kezdeti isteni teremtésből csak egy biológiai, gépies ember maradt meg, előrehaladottan megkövesedett testalakkal. A Logosszal, Istennel való kapcsolat megszakadt. Az ember egy megtört valóság!

Az emberiségért égő hétszeres tűz jelképpé vált. A szent kenyerek, a gyertyatartó, a füstáldozat, a szövetség ládája stb., már csak egyházi kegyszerek.

A régi templom, a tabernákulum az eszményi tizenkétszeres ember képe volt minden szellemi tulajdonsággal és erővel, amelyre szüksége volt: de azt is kimondottan hangsúlyozta, hogy az embert kiűzték ebből a templomból, ezt már nem használhatta. A szentélybe csak a papok léphettek be. A szentek szentélyébe pedig csak a főpap léphetett be - évente egyszer.

Így az ember már csak közvetítő segítségével tarthatott kapcsolatot a Logosszal. A papság közvetített Isten és az ember között. Vastag függöny függött a szentély előtt, és a szentek szentélye előtt még vastagabb.

Ez testi viszonylatban is tény. Ön-szabadkőművességről beszélünk ugyan, és talán azt mondják, hogy már túl vagyunk a papság fázisán, de mit jelent az Önök szabadkőművessége, ha Önök mindenfelől gúzsba vannak kötözve?

Ha jót akarnak tenni, akkor rosszat tesznek, vagy legalábbis rosszat szabadítanak el. Ez a dialektika törvénye, az ellentétek törvénye, mely a fel és le állandó változásában jót és rosszat párba kapcsol össze. Önök egy határvidék foglyai. Így feltehetik a kérdést, s ha őszinték, vagy önmagukban megrekedtek, akkor ezt meg is teszik: hogyan építsem fel újra a templomot? Hogyan szerkesszem meg újra az eredeti embert?

Ezt csakis Krisztus erejével és erejében lehet megtenni, ami nélkül semmire sem képesek. Beszéltünk Önöknek a vérről, mint lélekről: a lélekről, mint világosságról, fényről: a fényről, amely láthatóvá tesz: a fényről, mely meggyújtja a gyertyatartót: a fényről, mint építő és fenntartó elvről.

Ahogyan a mindenség a kozmoszban a világosság által nyilvánul meg, úgy kell az igaz embernek is a lélek világossága által feltámadni és megmenekülni. Ha tehát azt mondják, hogy Jézus Krisztus vére megtisztítja Önöket minden bűntől, akkor ez nem valami vallásos értekezés szajkózott szövege, hanem világos, tudományos tény.

Ha ez a világosság a négy szent éter hatására megszületik Önökben és naponta meghal Önökben, akkor ezáltal elszakad a kárpit, és megtalálják az új templom bejáratát. Csak akkor szabadulnak meg a határvidéktől, és jutnak valóban túl az ószövetség fázisán. Akkor visszakapják - mint János Páthmos szigetén - nagy dicsőséggel az arany gyertyatartót, mely hét csillaggá válik a jobb kezükben. Akkor ezeket az erőket pozitívan és közvetlenül fogják alkalmazni az új, belső templomban. Az arany tömjéntartó égni fog, és a piramis nyitott sírboltját maga Isten fogja lezárni. Új világba utaznak!


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,