Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája

XIII. Az új Világszerzet, valamint az egyház veszélyei

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája


Hogy az eddig megbeszéltek összefüggését megerősíthessük gondolkodásukban, és jobban megértsék, megismételjük a szellemi élet néhány alapvető gondolatát:

az ember Isten képének viselője: Istent jeleníti meg magában. Valaha teljesen egy volt Istennel, Isten lakott őbenne és ő Istenben:

megvolt benne a teljes, háromszoros templom: a szent, mint a főszentély (fej) fókusza: a szentek szentje, mint a szívszentély fókusza: az előudvar, mint a medenceszentély fókusza:

ebben a templomban ő maga volt a főpap, Isten legmagasabb rangú szolgája. De mikrokozmoszának a királya is volt, teljes mértékben, mert minden erő és képesség rendelkezésére állt. Ezért nevezték pap-királynak Melkhisédek Rendje szerint. Ennek a magasabb emberi rendnek pedig Krisztus volt a vezetője.

Az ember lebukott ebből a magas állapotból, aminek következtében saját temploma elfajult és az Istennel fennálló belső kapcsolat, az Istenben és Istenből élés elveszett.

Hogy az emberiséggel mégis maradjon valami kapcsolat, s végül képessé lehessen tenni arra, hogy a visszautat megtalálja, az fejlődött ki, amit „vallásnak” nevezünk. Ez olyan kísérlet, amelyben Istent egy külső templomban lehetett szolgálni, ahol a pap volt a nélkülözhetetlen közvetítő. Az egyetemes tan elkísérte Ádámot bukásában.

Ennek a vallásnak mindig két oldala volt: külső és belső, azaz a nyilvános istentisztelet, és a papok által közvetített ezoterikus oktatás. A vallás így két feladatot töltött be, „tejjel” is táplált, meg „kemény eledellel” is. Ez nem „kevésbé fontosat” és „fontosat” jelent, hanem két feladatról volt szó a két embertípussal, azaz az emlékezet nélküli, és az emlékező típussal kapcsolatban.

Az emlékező típus volt az igazi paptípus, aki a papkirályságot képviselte egyetlen emberben egyesítve. A vallásos megnyilvánulás, a szervezet, egyház, ugyanakkor a Szellemi Iskola feladatának egy része volt. A Szellemi Iskolában a Krisztushierarchia közvetlenül nyilatkozott meg. Az emlékező ember így a beavatás segítségével haladhatott az ösvényen. Így számára biztosítva volt a visszaút.

Ezenkívül az istenszolgálatok mágiája és a papok magas szellemi létállapota miatt óriási, világító erőtér képződött, ami miatt az emlékezés nélküli ember is közvetlen kapcsolatban élt át mély tapasztalatokat és a szenteltetést, és ha másképpen is, de tovább fejlődhetett.

Az ember rosszasága miatt azonban ez az ideális vallási megnyilatkozás is elfajult. Mert az ősidők papsága súlyosan visszaélt hatalmával: ez a bűn terheli tehát az emlékező embert. Ez a Szent Szellem elleni bűn volt, ami azt jelenti, hogy ezt a bűnt nem lehet megbocsátani, hanem csak ellenkező irányú, abszolút cselekedettel lehet eltörölni. Más szóval: korunk emlékező emberének van mit jóvátennie az egész emberiséggel szemben.

Mivel a két embertípus - a fenti drámai fejlődés miatt - egyre mélyebbre süllyedt az anyagban, az isteni kapcsolat és megnyilvánulás első rendszerét nem lehetett tovább fenntartani. Így szakadás jött létre a Szellemi Iskola és az egyház között, ha eleinte volt is még bizonyos együttműködés. (Példa erre többek között Hirám Abiff és Salamon, illetve a Káin és Séth fiai közötti együttműködés, ami azonban egyáltalán nem ment simán.) Az emlékező embernek ezután a Szellemi Iskola segített, a vallásos embernek pedig az egyház, a Szellemi Iskola segítségével. Egy erőtérben folytatott, erősen tudatos élet azonban már nem volt lehetséges.

A tudatos átélés elveszítése és a belső világosság fokozatos kialvása miatt az egyházi csoportban, az egyház vezetőinél bizonyos bűn fejlődött ki. Az új papság, mely az emlékezés-nélküliekből jött, megkövesedett, belső ismeret nélkül oktatott, s a holt betűhöz ragaszkodott. Így lettek a papok írástudók és törvénytudók, így lett az istentisztelet formális szolgálat, tartalom nélkül.

Akkor jött Krisztus. Befejezte ezt az időszakot, a külső, értelmetlenné vált templom összedőlt. Az emberiségnek egészen új feladatot hozott: megtanította arra, hogy a templomot saját magában építse fel, hogy az Istenhez vezető utat újra saját magában találja meg. A helyreállítás által megvalósuló újjászületés útját, tehát az eredeti, isteni ember újra-felépítésével történő újjászületés útját tanította.

Ezt az eredeti feladatot visszaadták a Szellemi Iskolának. Kivitelezése egy Világszerzet kialakításában áll, a papkirályság vezetése alatt, mindkét embertípus szolgálatában. Az emlékező ember ennek a feladatnak a megvalósításával vezekelheti le régi bűnét. Ebben az új Világszerzetben jön el a Szellemi Iskola minden emlékező emberhez, s a személyiségkicseréléses beavatási módszerrel, a mennyei ember újraszületésével szembesíti őt.

Az emlékezés nélküli ember számára pedig személytelen erőtérként nyilvánul meg, melyet tűztemplomok tartanak fenn. Ebben az erőtérben találkozik az emlékezés nélküli ember végre újból közvetlenül Krisztussal, tehát a régi templom és a régi papi segítség nélkül, amely az embert csak függővé és az élő igazsággal szemben vakká, süketté és tudatlanná tette. Így most már ez az ember is újra megtisztult, keresztény életet élhet.

Ez tehát a Szellemi Iskola megbízása időszámításunk kezdete óta. Az elromlott valóság láttán kétségen kívül áll, hogy amit ma egyháznak nevezünk (ez Isten házát jelenti), egy nagy hiedelem. Az egyház még mindig olyan törvénytudó és írástudó, mint a külső templom fejlődésének bűnös második fázisában. A közvetlen felismerés teljes hiánya miatt a holt betűhöz ragaszkodik, vagy, mivel mást nem tehet, találgatásokhoz folyamodik. Igazi tudáshoz, eleven istenismerethez nem jut hozzá. Az egyház eltorzította a Bibliát, s a mai napig is befolyást gyakorol a nagy tömegre, melyet fogva tart az isteni valósággal szemben tanúsított teljes tudatlanságban. Ezt a valóságot nem ismeri, s ha hallana is valamit róla, szükségképpen tagadnia kellene.

A Világszerzet vállalta, hogy az erőteret kiterjeszti az egész világra. Ez az egész világra vonatkozó feladat, amelynek kivitelezésén erősen dolgoznak, s amelyet zárt tűztemplomok tartanak fenn. Ezzel pedig az egyházak tagjait abszolút személytelen módon eloldozzák vezetőiktől.

A rögeszme fogságában élő tömeg belső megszabadítási folyamata minden egyes emberben saját, belső folyamatként fog végbemenni. Ezzel minden egyház elleni harcot elkerülnek. Az ember normális, primitív szabadságjogai, melyeket a jelenlegi élet biztosít az egyes országokban, elegendőek lesznek ehhez. Korszakunkban elérkezett a pszichológiailag helyes pillanat, mert az emlékezést nélkülöző tömeg már nincsen annyira az egyházhoz kötözve, mint régebben. A fordulat, az általános keresés, amely bevezeti a belső elválási folyamatot, már megmutatkozik.

A tulajdonképpeni megszabadulás nagy művének, ha igazán megváltó akar lenni, alulról kell megszületnie. Ezt a művet lehetetlen felülről létrehozni, hiszen ha ez felülről lehetséges lenne, akkor már évszázadokkal ezelőtt befejeződött volna.

Alulról felfelé kell megvalósítani, mert a belső megszabadulásnál tudatossá válásról, tehát önmegszabadításról van szó. A felülről és kívülről jövő megszabadítás az embert nem tenné belsőleg szabaddá, hanem megszabadítójához kötné. Ezzel csak egy új, másik függőség keletkezne. Az ember csak akkor válik szabaddá, ha saját belsejében birtokolja a világosságot, vagyis ha önmagában szabaddá tette a világosság útját.

Így alulról felfelé elegendő embernek kell eljutnia odáig, hogy vágyjon a világosságra, kérje és keresse azt, igazán emberszerető legyen, belsőleg felismerje a helyes utat és kész legyen arra, hogy feladja az elkülönült ént, minden sötétség okát.

Ezeknek az embereknek pedig az emlékező emberek osztályából kell jönniük. Ezért minden embert rá kell ébreszteni erre a munkára, aki jelenleg a különböző ezoterikus életterületeken tartózkodik. Az Arany Rózsakereszt Szerzete emiatt egyre erősebben hív.

Röviden vázoltuk a szüntelenül növekvő, eljövendő művet, hogy megmutassuk a Szerzet munkájának célját korszakunkban, s hogy minden tanulójelöltnek világos legyen, mennyire szükség van reá is ebben a nagy műben. Mert a kitűzött feladathoz az említett erőtér életképesnek tartásához elegendő tűznek, képességnek és elegendő hatékony szellemi erőnek kell rendelkezésre állnia. Ebben a tekintetben van egy minimális követelmény. Minden emlékező embernek meg kell értenie ezért nagy felelősségét.

Ha pedig belsőleg elhatározzuk a beavatás ösvényének a keresését, nem saját hasznunkra, hanem hogy megtanuljuk a nagy célt az egyetlen helyes módon szolgálni, akkor fel kell ismernünk, hogy utunkon nagy veszélyek leselkednek ránk. Olyan veszélyek, amelyek minket veszélyeztetnek, meg amelyek a tanulók egész munkaközösségét, valamint embertársainkat veszélyeztetik, akiken segíteni akarunk, s akik talán képesek belépni a sorainkba és szolgálni a nagy művet.

Néhány ilyen veszélyt az előzőekben már röviden megemlítettünk. Most mélyebbre kívánunk hatolni ezekbe az egyetemes tanból vett idézetek segítségével.

Itt még röviden meg akarjuk világítani azokat a lehetséges veszélyeket, amelyek a keresőt a természetvallások irányából fenyegethetik. A természetvallás bizonyos mágiát alkalmaz. Ez a mágia azonban nem keresztény, mert nem Jézus Krisztustól, hanem a kereszténység előtti kultuszokból, különösen a brahmanizmusból származik. A brahmanizmus ezt a mágiát még régebbi kultúrákból vette át, melyeket még a régi Atlantiszból hoztak magukkal.

Ez a mágia annak az említett első korszak mágiájának a torzulata, amikor az egész emberiséget még igazi mágusok vezették. Az emberiségnek akkor még nem volt öntekintélyen alapuló gondolkodási képessége. Ezt a mágiát most egy olyan csoport alkalmazza, melynek nincsen Szellemi Iskolája, és olyan papok, akiknek semmilyen belső ismeretük sincsen. Mégis arra törekednek, hogy egy szellemi épületet állítsanak fel, tehát erőteret is, bizonyos rezgéssel.

Ez nagyon szépnek tűnik, de egy erőtérnek csak akkor van megváltó hatása, ha azt minden résztvevője tudatosan és szabad akaratból építi és tartja fenn. A természetvallásnál azonban, ha elég sokáig tart, a szellem és a lélek abszolút terméketlenné-tételéről beszélhetünk! Ezért nagy veszély minden régi mágia a modern ember számára.

Mert mi történik ennél a mágiánál? Egy szertartás, melyet holt nyelveken énekelnek és mondanak, különösen előkészített zenével, füstöléssel, papi mantramokkal, mágnesezett vízzel és más készítményekkel a hívőknél transzállapotot, egy negatív tudati állapotot kelt. Ebben az állapotban a hívők élettestéből étert, fluidumokat vonnak ki, amelyekkel aztán a természeti szellemek (amelyeket „angyaloknak” neveznek, holott egyáltalán nem azok) erőtereket építenek fel. Ahogyan a médium kapcsolódik az őt ellenőrző kísértetekhez, a „szellemhez”, úgy lesz a hívő egész lénye megkötözve már néhány ilyen mágikus cselekedet után, s rettenetes erőfeszítésre van szüksége, hogy megszabadulhasson ettől az öleléstől. Azokban az országokban és tájakon, ahol ezt a mágiát zavartalanul alkalmazhatják, elmaradottság, primitívitás és rossz szociális viszonyok uralkodnak.

A természetvallásosság ezzel a mágiával a családokban már a gyerekeket is megragadja, megköti őket a születés utáni első órákban, s kíséri nyáját mágiájával a halálig. Ha pedig a halál közeledik, akkor a halál utáni fogságról is gondoskodik. Mert a természet hierarchiája a sír túlsó oldalán is ugyanolyan jól meg van szervezve, ugyanolyan élénken és teljhatalommal uralkodik foglyain, mint itt. Átveszi a halottakat, akik a haldoklókon végzett mágia miatt szellemileg süketek és vakok lettek, s így a valódi világosság minden tudatos felvétele elől el vannak zárva. Ha pedig eljön az ideje, akkor a mikrokozmoszt majdnem összetörhetetlen fogságban és elzártan vezetik vissza az anyag-megnyilvánulás területére. A kötöttség tökéletes, és az is marad. Így együtt marad a nyáj. A térítés segítségével még növelik is ezt a nyájat. A misszionáriusok primitív módszerei tömegkeresztelésekkel, tömegáldoztatással és körmenetekkel gyakran ingerlik nevetésre a tudatlanokat. Itt azonban a tömeges, szabadságtól való megfosztásról van szó, az egész emberiség szeme láttára, s ezt komolyan kell venni.

Nem szabad elhallgatni, hogy néhány természetvallásos csoport, mely az okkultizmusból ered, ezt a mágiát utánozza.

Tudja ugyan, hogy ez a mágia régi és veszélyes, mégis használja, abban a hitben, hogy jóra lehetne fordítani. Ez azonban nagy tévedés.

A mágia csak akkor megszabadító, ha belső tudással, önzetlen szolgálatban alkalmazzák, ha Isten által lángra lobbantott akarat eredménye. A mágiának, a megszabadító mágiának belső minőségen kell alapulnia. Ha valakinek van elegendő tudata, s valamelyest kiemelkedett a nyájból, akkor a természetokkultizmus mágiája már nem tudja olyan egyszerűen megragadni és befolyásolni. Ezért vannak ezek a csoportok többé-kevésbé nagy szükségben.

A kezdetleges okkult áramlatokból létrejött természetvallásos alkotások azt bizonyítják, hogy ezek az okkult mozgalmak erejük végéhez közelednek. Ha további fennállásuk jogosultságát be akarják bizonyítani, akkor általánosan és alapvetően újonnan kell tájékozódniuk és élő kapcsolatba kell lépniük az emlékező ember feladatával. Ezt az új tájékozódást pedig szívből kívánjuk nekik.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,