XVI. Spiritizmus (III)

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája

A figyelmet még egyszer fel akarjuk hívni a megtévesztések jellegére, amelyek a spiritiszta gyakorlat során természetszerűleg előfordulnak.

Ha egy szobában spiritiszta kört képeztek, akkor a gondolatok, érzések és az akarat egyirányúsága miatt mágikus kör is keletkezik. A gondolkodást, akarást és érzést a szellemek idézésére összpontosították. Az ilyen mágneses körben, melyben az aurikus szférák egészen egymásra vannak hangolva, fény keletkezik, és egy erős, vonzó, kereső sugárzás, mely a jelenlevők szívszentélyéből indulva fényköteggé egyesül és nagy erővé válhat. A fény hangot is kelt, s így a kört körülvevő térségben határozott hang is rezeg. Így hívják fel a szellemeket, s érthető, hogy azok nem kéretik magukat sokáig, mert a felkínált kapcsolat leginkább az ő érdekeiket szolgálja. Gyakran seregestől jönnek, s az elementálok egész csordái követhetik őket. Sokszor óriási a tolongás.

Most a megfelelő kapcsolatot kell megteremteni. A legerősebb lény ehhez mindenekelőtt kiválasztja a legmegfelelőbb médiumot, mert gyakran nehéz behatolni a kör mágneses terébe. Mivel azonban hasonló a hasonlót vonzza, felfedeznek valami bejáratot, s az ilyen mágneses kör miatt a légkör vezetővé válik.

Az ellenőrző kísértet legtöbbször a médium mögé áll, szó szerint a tarkójába néz, és a medullán keresztül ellenőrzi a médium fej- és szívszentélyét, azaz a médium gondolkodását, akaratát és érzéseit. Ezen kívül a médium orrlyukaiba is belefúj, hogy ezzel az orr rostacsontján keresztül a médium akaratát és gondolkodását is a saját céljaira hangolja. A kísértetlégkört végül összekapcsolják a mágneses körrel, amit érezhető hideg jelez.

Ha az ellenőrző lény eljutott idáig, akkor a médiumon keresztül beszélni vagy írni kezd. Mindaz azonban, amit mondanak vagy írnak, csak színjáték, melynek a kontrollszellem igazi és egyetlen célját kell lepleznie: az éterrablást saját magának és csatlósainak. Az ellenőrző szellem például azt mondja a médiumon keresztül: „itt van a Szabó nagymama”, amivel az egyik jelenlevő meghalt nagymamájára céloz. Aztán néhány eseményt kezd elmondani ennek a nagymamának az életéből, különlegességeket, amelyeket csak a jelenlevő rokonok tudhatnak. Az is előfordulhat, hogy a médium látja az idős asszonyt, akkor leírja, hogyan néz ki. A leírás a legkisebb részletekig helyes. A jelenlevő Szabó úr teljesen meg van győzve, és igazolja a hallottakat. Emiatt a részvét hulláma áramlik „Szabónéhoz”. Így erős éterrobbanás következik be, létrejött a kapcsolat az ellenőrző szellemmel, az pedig betakarítja a zsákmányt.

Így aratják le az egész kört. A jelenlévőket egymás után ejtik rabul, s az ellenőrző szellem gyakran azt tanácsolja, hogy ne vegyenek fel újakat a körbe, mert egy új résztvevő csak megzavarná a köreiket. Időnként újabb összejöveteleket tartanak, s így éterétkezést adnak és kapnak.

A fenti leírás tény és valóság. Ez az olvasó számára világossá teszi, mennyire hátrányosak ezek a szeánszok a résztvevők számára, akiket ezzel elterelnek a valódi szellemi fejlődéstől. De az ellenőrző szellemeknek is rossz ez, mert így továbbra is ezekhez a homályos életterületekhez vannak bilincselve, s nem tudnak megszabadulni. Rossz ez a világnak és az emberiségnek is, mert ez táplálja és tartja fenn a sátánizmust.

Hogy a kör érdeklődése ne lankadjon, az ellenőrző szellemek mindenféle eszközhöz folyamodnak. Az ülés résztvevőit dicsérik, a médiumot kinevezik adeptusnak, segítségért esedeznek elhunytak részére, jóslatokat mondanak, stb.

Felmerülhet a kérdés, hogy a megjelent tényleg az idős Szabóné volt-e? A legtöbb esetben nem az volt. Hogyan tudhat akkor az ellenőrző szellem mindent olyan pontosan a nagymamáról? A gyakorlott ellenőrző mindezeket a sajátos körülményeket a jelenlévő Szabó úr visszatükröző éteréből olvassa ki. Az ember visszatükröző éterében benne van egész életének hű leírása, minden fontos ténnyel, eseménnyel, kapcsolattal, stb. Ha valaki a figyelmét múltjának bizonyos részletére irányítja, akkor visszatükröző étere újra életre kel. Ezeket a dolgokat így maga is újra leolvashatja, és újra összekötheti a gondolkodásával. Ezt azonban más is megteheti, akinek gyakorlata van ebben! Ha halottat gyászolnak, s ilyen kedélyállapotban mennek spiritiszta ülésre, még tele a halottra fordított gondolatokkal, akkor így csapják be Önöket.

Hát teljesen lehetetlen lenne, hogy a Szabó nagymama a közbeeső területen tartózkodik? Ez csak akkor lehetséges, ha életében nagyon rossz ember volt, mert csak az abszolút rosszak akarnak a közbeeső területen maradni. Elég sokan megpróbálnak ugyan ideiglenesen ezzel foglalkozni, de hamarosan megundorodnak tőle és elfordulnak az ilyen élősködéstől.

Az éterrablás ugyanis elfajulást okoz, szerkezeti betegséget, ami miatt ezek a lények nemsokára utálatosan néznek ki. Ha az öregasszony ilyen szörnyek között meg tudja állni a helyét, akkor nem valami különös teremtés, és soha nem is volt az. Ha meg tudna jelenni való állapotában, akkor Szabó úr nagyon elszégyellné magát, s menekülne a körből.

Az ellenőrző szellem olykor képes megjelenni, materializálódni is. Ehhez elegendő éter- és foszforerőt von össze maga körül, amit a jelenlevők agyából és pajzsmirigyéből von ki. Ezek a foszforerők szféránk kémiai területéhez tartoznak, s így közönséges szemekkel észlelhetők. Az ügyes ellenőrző szellemek így jelentetnek meg kezet, vagy egy árnyszerű lényt, vagy valamilyen álarcot, fantáziabelit, sohasem a sajátjukat. A magasabb éterek alakíthatósága miatt minden lehetséges.

A múlt minden okkult tudománya hírt ad a fekete mágusok képességéről, amellyel látszatlényeket, elementálokat, és látszatembereket tudnak csinálni. Gondoljunk csak a Gólemre, Gustav Meyrink azonos című regényéből, vagy „Madame Mandilip babáira”, Ábrahám Merrittől, stb. Földhöz kötött szellemek is képesek ideiglenesen ilyen alkotásokra, hogy félrevezessék a jóhiszemű embereket.

A spiritizmus, mint jelenség, félreismerhetetlen és bizonyított. Minden további azonban csalás. A kíváncsiság, a szenzáció keresése és az igazi világosság hiánya tartja életben. Teljesen kizárt dolog, hogy a spiritizmus révén valami újat, tudományosat vagy jót lehessen megtudni, amit ne lehetne ugyanolyan könnyen megszerezni más forrásból is. Minden erkölcsi, szellemi, vagy értelemhez folyamodó lecke, mely ilyen szeánszokon kerül elő, lopott holmi, amit szent könyvekből vagy régi bölcsességtanokból vettek.

Az úgynevezett örök nyár országának, a másvilág mennyország-utánzatának és a pokoli területeknek a leírásából semmi olyat sem tudhatunk meg, amit ne meríthetnénk más forrásból is. Minden évszázad okkult és misztikus tudománya teljes felvilágosítással szolgált ezekre vonatkozóan. Aki az igazságot keresi, annak a mindent átfogó tudáshoz a megszabadulás ösvényén kell eljutnia, és elsőkézből eredő ismeretet kell szereznie. Akkor megnyilatkozik neki a dolgok valósága, s maga vizsgálhatja meg azokat.

Néhány spiritiszta azért gondolja nagyon hasznosnak a spiritiszta tevékenységet, mert ezzel meggyőzheti az embereket az élet után következő életről, amit nagyon fontosnak tart. Mi nem osztozunk ebben a nézetben, mert egészen kevés ember kivételével mindenki hisz a másvilági létben. Ez éppúgy érvényes a dzsungel lakóira, mint a hivatalos keresztényekre. Ennek ellenére még soha sem volt nagyobb zűrzavar a világban, mint most.

Néhol a spiritiszta szeánszokon kapott jóslatokra utalnak, amivel Földön élő embereket akartak megvédeni, vagy elhunytaknak segíteni. Megelégszünk fenti megjegyzéseinkkel az élősködésről, s megismételjük a figyelmeztetést: ne hagyják magukat továbbra is kizsákmányolni! Az elhunytaknak kért állítólagos segítséggel kapcsolatban gondoljanak Krisztus szavaira: „Hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat”.

Ha a születés és halál kerekéhez kötött mikrokozmosz újabb anyag-megnyilvánulást készít elő, akkor karmikus kötöttségeinek keretein belül egy ősképet, matricát alakít ki, amelybe bizonyos életerőt és olyan erőket vesz fel, amelyek a jövendő földi életet szolgálják. Az ősképből áradó erő teszi lehetővé itteni életünket. Ha ez az erő egészen elhasználódott, ha az „élet gyertyája leégett”, akkor feltartóztathatatlanul bekövetkezik a halál.

Az erő ésszerű használata esetén, helyes életmóddal az élet tehát tovább tart, a kimért lehetőségek keretein belül. Ostoba, ésszerűtlen használata esetén az élet rövidebb lesz. Ha valaki hirtelen szakad ki az életből, háború vagy baleset folytán, akkor lehetséges, hogy a halál egybeesik az őskép törvényszerű halálával, de az is lehet, hogy nincs időbeli egybeesés, azaz a halál időpontjában az ősképben van még életerő, és még kisugározza ezt. Az ilyen esetben az illető rövid időn belül újra inkarnálódik a régi őskép életerejével, s legtöbbször gyermekkorban, mindenesetre fiatal korában hal meg. Erre az eljárásra szükség van a régi őskép létezése miatt, mert az ebben levő életerőnek ki kell rezegnie.

Ha a halál öngyilkosság miatt következik be, akkor ennek rettenetes következményei vannak. Az őskép akkor még erőteljesen működik, de az anyagtest hiánya miatt nincs, ami felvegye ezeket az erőket. Így rettenetes szenvedés keletkezik, a reinkarnálás általi megváltás lehetősége nélkül, az átmeneti területre való bejutás nélkül, a tisztulás és a mennyei szférákba való feljutás nélkül. Csak a tudat van meg, a szörnyű tett újra és újra megújuló gondolati és erkölcsi elszenvedése, iszony és lelkiismeret furdalás, enyhülés nélkül. Megmentés itt csak akkor lehetséges, ha rokonok vagy barátok, a szeretet ösztönzésére, képesek kapcsolatot teremteni a szerencsétlennek az ősképével, és készek vállalni az általa visszautasított karmát. Az öngyilkosság tehát megnöveli a szenvedést a földön.

Miért beszélünk itt minderről? Mert sok földhöz kötött szellem öngyilkosságba hajszolja, gyilkosságra és más szörnyű tettre ösztönzi az embereket! Hátsó gondolatuk a fentiek alapján teljesen világos. Az erők, amelyeket az őskép továbbra is sugároz, tartalmazzák az éterrezgések állandó áramlatát is az anyagtest részére átalakítva, amely azonban már nincsen meg. Micsoda nagyszerű „forrás” ez a vámpírok számára!

Végül feltehetjük a kérdést: hogyan szabadulhatunk meg médiumságunktól? Hogyan lehet leküzdeni a sátánizmust? Hogyan lehet az emberiséget megmenteni ettől a csapástól?

Az élet irányának tudatos megfordításával és az élet tudatos megnemesítésével, alulról felfelé: ön-szabadkőművességgel, erőltetés nélkül, tekintélyek követése nélkül: azzal, hogy az ember semmire sem hagyja magát rábeszélni és minden szellemi befolyásolást visszautasít: azzal, hogy az élettel szembeni tárgyilagos magatartással elsőkézből származó ismeretekre törekszik az alapvető megváltozás útján: és azzal, hogy egyre növekvő, mindent átfogó emberszeretet vezet bennünket ezen az ösvényen, jól tudván, hogy: ha mindenem meglenne, de ez az univerzális emberszeretetem nem, akkor nem lenne semmim és nem lennék semmi sem.