Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája

XX. A kozmikus két-egység (I)

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája


E fejezet témájának bevezetéseként azt tanácsoljuk olvasóinknak, hogy nézzék meg Pál korinthusbeliekhez írt 1. levelének 11. részét a 2.-tól a 16. szakaszig. Itt ugyanis rendkívül kényes témáról van szó, mivel ez a férfi és a nő viszonyát érinti, mely az élet legelfajultabb jelensége. Ezenkívül a téma elsőrendű fontosságú, mert ha be akarjuk járni a szellemi megvilágosulás ösvényét, akkor meg kell ismernünk a kozmikus kétegység törvényeit, s meg kell tanulnunk ezeknek megfelelően élni.

A korinthusiaknak írt első levél fent említett része mindig sok nehézséget és vitát okozott. A szöveg nyomán szigorúan hagyományhű emberek még mindig azt tartják, hogy az asszonynak hosszú legyen a haja, s a templomban csak fedett fejjel üljön. Egyre növekszik azonban azoknak az asszonyoknak a száma, akik tudatosan az ellenkezőjét teszik. A hagyományhű körök fiatal lányai is lerázták magukról ezeket a kötelékeket. Mivel az ember belátja, hogy ezt a fejlődést nem lehet feltartani, okosan befogja a száját. Másrészt, különösen a nők, mindig is tiltakoztak az említett szakaszok előírásai ellen.

Az egész azonban akkor válik kétessé, amikor a világi magyarázat szerint az asszonynak csak másodsorban van kapcsolata Krisztussal. Mert a férfi az asszony feje, s az asszony és Krisztus között ott áll a férfi, ahogyan Krisztus áll az Isten és a férfi között. Ezért teljesen érthető a kérdés: mit tartsunk minderről? A helyes megértést az is megnehezíti, ha az ember felfedezi, hogy más szent könyvekben is találhatók hasonló tanok. Vallási rendszerében Mohamed ezek miatt egyáltalán nem hagy az asszonynak helyet. Szerinte az asszonynak egyáltalán nincsen lelke, és soha nem is kaphat. Bárhogyan is, teljesen világos, hogy a teológusok nem tudnak mit kezdeni ezzel. Hogy az asszony örök üdvössége a fejfedőjétől függene, azt ma már senki sem hiszi. A Biblia gúnyolói itt is bőven találnak anyagot. Pált nőgyűlölőnek bélyegzik, akinek talán uralomra törekvő anyósával gyűlt meg a baja, stb.

Mindez egészen másképpen néz ki, ha a gnosztikus tudomány világosságában vizsgáljuk. Pál kívánsága: „nagyon szeretném, ha megértenétek ezeket a dolgokat”, csak nagyon kevés embernél teljesedett be. Mi azért beszélünk róla, mert megtanultunk valamit megérteni belőle, és elismerjük a dolog nagy jelentőségét és szükségességét.

Habár a rózsakeresztesek a férfi és a nő egyenrangúságát szellemi és erkölcsi szinten, valamint az anyag tekintetében is ismerik és vallják, mégis nagy különbséget látnak közöttük. A fizikai különbség például nagyon is világos. Három lényeges különbség van, mely megnyilvánulásunk három nagy központjában jut kifejezésre: a medenceközpontban, a szívközpontban és a fejközpontban.

Az agysejtek titokzatos anyagcsere-folyamata a nőnél egészen más, mint a férfinél. Teljesen különbözik a belső elválasztású mirigyek hatása, más a ivar-atomi tevékenység, különbözik a vérnek és a vérfajtának a hatása, és a vér hőmérséklete is más. Mindezek miatt elkerülhetetlen, hogy a férfi és a nő tudata, lelke és teste szerint is nagyon eltérően nyilvánuljon meg, mind a durva anyagi, mind pedig a finom-anyagi területen. Ezeket a különbségeket az okozza, hogy az őstípus, a szellemi matrica, mely háromszoros megnyilvánulásunk alapja, a férfinél és nőnél különböző. Ami pedig a szellemben van, annak az anyagban meg kell jelennie.

Nem igaz, amit több teozófiai és keleti tan állít, hogy a szellemben nincsen különbség. Ezekkel az állításokkal a nehéz és bonyolult férfi-nő problémának akartak egy csapásra véget vetni. Azonkívül ez a nőt bizonyos mértékben „megnyugtatja” gyakran nyomorúságos helyzetében. Ha az asszonynak azt tanítják, hogy „azután” mindenki egyenlő lesz, akkor ezzel azt lehet sugallani neki, hogy egy kis igazságtalan egyenlőtlenséget most és itt el kell viselnie. Ezt a módszert gyakran alkalmazzák rossz társadalmi és gazdasági viszonyok között is.

Tudományos tény, hogy a férfi és a nő szervi, sőt a testük minden sejtjében fennálló alapvető különbségei megtalálhatók a lélekalakban, a szellemalakban és az őstípusban is, tehát ezek a különbségek a központi szellemi elvben és az istentervben is benne vannak. Ez nem is lehet másképpen, mert ami van, az mind a szellemből nyilvánul meg.

Megállapítjuk tehát, hogy van egy isteni teremtmény, mely férfi és egy isteni teremtmény, mely nő: és hogy ez a két nézet képezi együtt az emberi élethullámot. Az emberi élethullám e két tényezőjének kell tökéletesen koronáznia az istentervet, egyéni rendeltetésük vonatkozásában is.

A természet emlékezete azt tanítja, hogy az emberi élethullám ősatomjának két magja volt, két lénye, melyek sok tekintetben egymás tükörképei voltak, de szervileg különböztek, mert a két mag alapjául szolgáló szellemi gondolatok is különbözők voltak. Ha az ember mennyei alakját nézzük, az istenrendszer lakóját (néhányan megkapták az előjogot, hogy ezt láthassák), akkor világosan férfit és nőt látunk. Így van ez például az angyalok élethullámánál is. Ezeken alapul Pál gondolatmenete, mely terjedelmes ezoterikus tudományt tartalmaz. Ez a tudomány olyan mély értelmű, hogy ezeket a szakaszokat bizonyos körökben nem tartják hiteleseknek.

Ha azonban a férfi és a nő közötti alapvető különbségeket el akarják vitatni, és követelményét nem akarják megérteni, akkor a legnagyobb nehézségek keletkeznek. Mert az a rendeltetésünk, hogy újra igazi emberekké váljunk. Újra igazi emberekké azonban csak akkor válhatunk, ha megtanulunk megfelelni a hivatásunknak, mely mind a férfire, mind pedig a nőre érvényes, és különösen akkor, ha helyre tudjuk állítani a férfi és a nő helyes viszonyát és együttműködését.

Sokan ellenzik Pál felfogását (mely Krisztus felfogása is), különösen humanista körökben: és emiatt vannak ellenünk is. Ez azonban minket nem tarthat vissza attól, hogy megmondjuk és tanítsuk mindazt, amit a Hierarchia az egyetemes bölcsességtanban kinyilatkoztatott. Mert itt nem a nő emancipációjáról van szó, vagy a férfi esetleges uralkodási vágyáról, éppoly kevéssé a férfi látszólagos vezető szerepéről a világon, mely a legkevésbé sem helytálló, mert minden férfi mögött megtalálható az asszony. Igazi emberré-válásról van szó a kétszeres hivatás betöltése által.

A gnosztikus tudja, hogy a férfinak pozitívan polarizált anyagteste, negatívan polarizált éterteste, pozitívan polarizált vágyteste és negatívan polarizált gondolkodóképessége van. A pozitív itt azt jelenti, hogy alkotó, dinamikus, megnyilvánító, kisugárzó. A negatív pedig befogadót, szülő elvet jelent.

A nő lénye fordítva van polarizálva, tehát: az anyagtest negatív, az étertest pozitív, a vágytest negatív, a gondolkodási képesség pozitív.

Ennek az ellentétes polarizáltságnak kell a kiegyensúlyozott, szabad, önkéntes együttműködés alapjának lennie. Ez egy hatalmas fejlődés, magasztos megnyilvánulás alapja lehet. Fogalmat adhat arról, hogy milyen nagyszerű és dicső isteni ajándékot kapott az ember a kozmikus kétegység képében.

Ha az együttműködés csakis az én-tudatban meglévő biológiai és lelki különbségeken alapul, akkor mindig kölcsönös kizsákmányolás keletkezik, amelyben egyik fél sem marad a másiknak adósa. Ha kizárólag a természeten alapuló együttműködést nézzük, akkor a következő képet kapjuk:

a) A nő folytonosan megpróbálja befolyásolni a férfi gondolkodását és uralkodni azon a saját pozitív gondolkodási képességével.

b) Ha ez sikerül, akkor ezáltal feléleszti a pozitív férfi-vágytestet.

c) A férfias vágy dinamikája miatt aztán

d) feléled a vér ösztöne, és az étertest aktívvá teszi az anyagtestet, mire

e) az anyagtest hozzáfog a cselekvéshez.

Ez már világossá teszi, mire gondol a Biblia, amikor azt tanítja, hogy „a bűn a nőből van”. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy a két nem feláldozza egymást.

Ha az ember meg akar menekülni a dialektikának ebből a körforgásából, akkor Krisztusnak bele kell avatkoznia az ember lényébe. Akkor a Szent Szellemnek kell hatásossá válnia az emberben. Akkor a Hierarchiának, Krisztus Élő Testének háromszorosan hatásossá kell tennie erejét.

A megmentés nem eredhet a férfi és a nő együttműködéséből, mert ez megzavarodott. Így idegen hatalomnak kell beavatkoznia, hogy az eredeti folyamatot helyreállítsa. Ebben a megmentési folyamatban a Szent Szellem elsősorban a férfi negatív gondolkodási képességét befolyásolja, akinek agyállományában van egy sértetlen hely, a tobozmirigy, ahol érintkezésbe léphet ezzel az erővel.

Ez a beárnyékolás azonban csakis az alapvető megváltozás után jöhet létre. Mihelyt a férfi negatív gondolkodási képessége a Szent Szellemben kivirul, és ezáltal érzéki és akarati lénye, a vágyteste új életre kel, ez az állapot nagy befolyással lesz a negatív női vágytestre, a női akarati és érzéki lényre. Az a helyzet jön létre, hogy a férfin keresztül, a Szent Szellemből kiindulva a Hierarchia mozdítja meg a két vágytestet. Ebben a folyamatban tehát a pozitív női gondolkodási képességet szándékosan mellőzik.

Ezek után azonban nem szabad azt hinnünk, hogy a nő képtelen lenne függetlenül és elsőként befogadni a Szent Szellemet. Mert míg Isten szelleme a férfivel a főszentélyben találkozik, addig ez a nővel az alapvető megváltozás után a szívszentélyben történik meg.

A találkozás tehát a férfinél elsősorban az értelemben megy végbe: ez egy találkozás a szellem tüzében. A nőnél pedig elsősorban az erkölcsben, ami találkozás a lélek világosságában. Tehát a férfinek az Istentől kapott tűzelemet a női lélekre, a nő világosságszentélyére kell átruháznia. Az értelemhez így kapcsolódó erkölcs viszi rá az embert a megszabadító cselekedetre.

Ha aztán így a két vágytestet, a két akarati és érzéklényt a Szent Szellem mozdítja meg, akkor tökéletesen nyitva áll a helyes összhangban-cselekvés útja. Akkor megnyilvánul a megszabadító cselekedet.

E folyamat által az asszonylényben a megtisztult vágytest és a gondolkodási képesség negatív sarka segítségével helyreáll a női gondolkodási képesség megszabadító, pozitív oldala. Akkor Éva, az élők anyja, folytathatja eredeti, nagy feladatát.

Ha az ember így lobban újra lángra Istenben, akkor lesz lehetséges a megváltó együttműködés, sem előbb, sem később. A megváltó együttműködést nevezzük kozmikus két-egység-létnek, és elvből ezen kell alapulnia a házasságnak. Ha a Krisztushierarchia nem kezd tudatosan élni az ember lényében a lény alapvető megváltozása által, akkor a házasság csak biológiai, dialektikus jelenség, ami hasznos lehet ugyan, és megóvhat a mélyebbre bukástól, de ezekre az emberekre és az ilyen házasságra érvényes az 1. korinthusi levél 7. része: „Azért aki megházasodik, az is jól cselekszik, de aki nem, még jobban cselekszi”. „Mert jobb házasságban élni, mint égni”.

Ezoterikus-tudományosan bebizonyítható, hogy mai állapotunkban az egyetlen megszabadító út csak az a folyamat, amelyet „Isten-Krisztus-férfi-nő”-nek mondhatunk. Ezen alapul a házasság szent szakramentuma, mely nagy kegyelem, de nagy veszélyt is jelenthet. A biológiai-dialektikus házassághoz nincsen szükség szakramentumra.

És mi köze mindennek a nő hajviseletéhez? Először a jelképes magyarázat: imádkozás az: megnyílni Isten lénye számára. A prófétálás az: arról tanúskodni, ami a megtisztult felismerő-képességgel filozófiailag felfogható, miután számára megnyilatkozott Isten rejtélye. Ha tehát a férfi a gondolkodási képességét elzárja Isten lénye elől, Krisztus érintése elől, akkor „fedett fejjel” áll az életben. Ha a nő elzárja a szívét, érzéki és akaratlényét Krisztus érintése elől, ellenben megpróbál elsősorban gondolkodási képességével feldolgozni, akkor „fedetlen fejjel” áll az életben.

A helyes megértés érdekében megismételjük, hogy Isten érintése a férfinél elsősorban a gondolkodási képességen keresztül, míg a nőnél a szívszentélyen keresztül hat. Ezért a férfi a gondolkodó, aki átlát, a nő pedig a lelkesítő, aki lelket ád. A férfi, mint manasz, a gondolkodó, Isten dicsősége. A nő pedig a férfi dicsősége.

Itt a dicsőség a lélekre, a fényre utal. Valójában tehát itt az áll, hogy a nő a férfi világossága. Az Úrral való közösségben az asszony semmi a férfi nélkül, és a férfi semmi az asszony nélkül.

Hogy ez az összhang, ez az egyensúly ne bomoljon meg, a nőnek fejfedő kell a fejére: hogy megóvja a hajlamtól, hogy az ő gondolkodását tegye elsődleges szellemi hatássá. Vagy ahogyan Pál mondja: hogy így a „(félrevezető) angyalok meg legyenek kötözve”. A fejen lévő, őrző hatalomnak tehát semmi köze a hajviselethez, hanem belső tudatossággal, a lélek saját belső világossága révén a fej fölé (a fejen uralkodóvá) rendelt hatalom.




Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,