Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája

XXI. A kozmikus két-egység (II)

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája


Az előző fejezetben megbeszéltekkel kapcsolatban még a szőrzet és különösen a haj nagyon nagy jelentőségét kell röviden megemlítenünk. A férfi és a nő haja között lényeges különbség van.

Minden szőrszál szervezet, és nem a bőr elhalt sejtjeiből áll, ahogy azt a tudomány állítja. Minden szőrszál testünk élő része, amelyet azonban meg lehet ölni: például vegyszeres kezeléssel. A bőrben lévő minden szőrtüsző kapcsolatban van a vérrel és az idegekkel, s így táplálkozik. A szőrzetnek az a szerepe, hogy kifelé levezesse az idegek és a vér feszültségeit, és erőket vegyen fel a szervezetbe. Ez tehát az étertest szerves része. A feszültségek levezetésével kapcsolatban tudnunk kell, hogy a szőrzet sugárzó tér lehet, különösen a nőnél.

A női haj sugárzási tér, a férfié pedig felvevő tér. A férfi hajára ezért más feltételek érvényesek, s így más a szerkezete is. Emiatt a hajat gondosan kell ápolni, s amit ebben a tekintetben megtesznek, az nagyon is természetes. A modern tudatlanság azonban ezt a törekvést rossz irányba terelte, ami miatt egyrészt természetellenes szokások, másrészt nemtörődömség és csúnyaság keletkezett.

Pál arról tanúskodik, hogy a haj a nőnek fátyolként, azaz sugárzási térként adatott. A női haj sugárzóképessége miatt lehet az aurikus felvevő folyamat eredményét kisugározni az anyagi életterületre. A gnosztikus tudomány ebben a tekintetben világos irányvonalat ad, s ha Pál ezzel kapcsolatban természetellenes szokásokra utal, ezzel nagy tudásáról tanúskodik.

A nemek együttműködésével és viszonyával kapcsolatban jó lesz még egyszer Pál szavaira hivatkozni. Az efézusbelieknek írt levele 5. részében azt mondja, hogy ha tiszteljük Krisztust, ismerjük őt és valljuk, akkor el kell ismernünk, hogy a férfi a nő feje, ahogyan Krisztus az egyházközsége feje: hogy a nőnek tiszteletet kell tanúsítania a férfival szemben, és engedelmeskednie kell neki, ahogyan az egyház is engedelmeskedik Krisztusnak.

Az efézusi levélnek ezeket a részeit is sokat gúnyolták, s modern korszakunk elutasítja Pál felfogását. Az etikus papok mellőzik a klasszikus, hagyományos házasságkötési szöveget. Annyira felvilágosultak. Mi azt mondjuk: olyan buták. Az olvasó talán észreveszi, hogy ez őbenne is a tiltakozás érzését kelti.

A tagadást, tiltakozást és gúnyolódást az a tény okozza, hogy az ember ezeket a dolgokat dialektikus viszonylatokban akarja látni és érteni. Pál kijelentései valóban veszélyt jelentenek, ha erre az életre vonatkoztatják őket. Akkor a hagyományhűség nagy ostobaság. Pál erre vonatkozó szavaival nagy rejtély, nagy üdvtitok van kapcsolatban.

Ha tehát az efézusi levelet olvasó férfi arra következtet, hogy „lám, mégis én vagyok az úr!”, akkor ügyefogyott. Ha egy asszony Pál mondásai alapján rabszolgává alázkodik, akkor ő sem különb ennél a férfiúnál. Ezeknek a dolgoknak a meg nem értése sok drámai következményhez vezetett a nő számára, s ebből magyarázható a feminizmus, és az a ravaszság, mellyel a nők gyakran tudják állni a helyüket. Ha Pálnak erre a témára vonatkozó szavait nem képesek az egyetemes bölcsességtan világosságában látni és átélni, akkor azok nemcsak teljesen értelmetlenek az Önök számára, hanem veszélyesek is. Most gondolkodjunk el az üdvtitkon.

A világosság birodalmában, az Istenrendben, a mennyei birodalomban, ahol az égi ember él, egy tökéletes, kozmikus két-egység van jelen, mind általános értelemben, mind pedig nagyon is személyesen. Ott nem a hermafrodita éled fel újra, hanem az emberiség két élethulláma nyilvánul meg tökéletességben.

A dialektikában a házasság biológiai jelenség, s az önfenntartási törekvésből eredő ellenségeskedés miatt a harmonikus együttműködés lehetetlen. A dialektikus házasság csak akkor szentelődik meg, ha az örökkévalóság kapuját képezi, ha az állandóság, a statika folyamatait szolgálja. Ez az együttműködés, együtthatás tehát csak ekkor tesz szert jelentőségre világunkban, az elveszettség világában.

Pál tanúskodik: „felette nagy titok ez, de én ezt a Krisztus és az eklézsia miatt mondom”. Aki ennek a rejtélynek nem tud a mélyére hatolni, az megoldatlan probléma előtt találja magát.

Az előző fejezetben a férfi és a nő kozmikus szerkezetét, ellentétes polarizáltságát fejtegettük. Ez a két élethullám isteni megbízásán alapul, amely szerint együttesen hatva, együttműködve egyetlen lénnyé, lényközösséggé kell válniuk.

Amikor az emberiség az ősmúltban elhagyta az istenrendet és lesüllyedt ide az elveszettségbe, az eredeti lényközösség emlékét kiűzték belőle. A dialektikus életterület ősemberisége nem volt a nemiség hiányában, hanem emlékezet nélküli és gyermeki volt.

Mivel azonban az emberiség két pólusának együttműködése nélkül egyetlen teremtmény vagy nemzedék sem képzelhető el semmilyen életterületen sem, a dialektikus életterület embere is visszakapta kétfélesége tudatát. Ezért áll Mózes 1. könyvében a kijelentés, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni”.

Ekkor Isten mély álmot külde Ádámra, A.D.M.-re, tehát az emberiségre. Kétszeres Szent Szellem-beárnyékolás fejlődött ki, az egyik a férfi, a másik a nő számára, olyan beárnyékolás, melyet „álomnak”, révületnek neveznek. Ebben az álomban, ezzel a tudatbefolyással megérintették a két világosságszentélyt, a szívközpontokat. A nőét közvetlenül, a férfiét pedig a fogékony gondolkozáson keresztül. Amikor felébredtek, mindketten tudatosan észrevették egymást, és igazi szeretet-kapcsolat fejlődött ki. A nő megszületett a férfi bordájából, a férfi meg a nő bordájából.

Ugye most azt kérdezik, hogy „miféle bolondság ez?” Ha férfi vagy nő „megismeri” a „másikat”, tökéletesen tiszta, szűz szeretet-kapcsolatban, akkor ez a megismerés a spinális (gerinci) szellemtűzön keresztül történik. Ez a spinális szellemtűz fényt fejleszt az egyik bordán keresztül, a szívszentélyben. Ebben nagy szerepet játszik a sternum, a tímusz, és néhány szerv a szívben. Mihelyt ez a fény ég a szívben, megismerik egymást. Akkor mind a ketten felébrednek a felejtés álmából, és megkezdődik a tudatos együttműködés folyamata.

Hangsúlyozzuk, hogy a „megismerés” az eredeti, személytelen kozmikus viszonyra vonatkozik, és lényegére nézve ezen alapul a tudatos együttműködés utáni vágy és ösztön.

Így volt ez a múltban, a dialektikus életterületen való létezésünk pirkadatánál és így van ez most is. Az ilyen felismerés azonban, a fenti értelemben, csakis az arra érett lelkek számára lehetséges. A földi személyiség erre nem képes. Az évszázadról évszázadra folytatódó nagy elfajulás miatt ez az eredeti, kozmikus képesség teljesen elromlott, útvesztővé vált, elsekélyesedett és bemocskolódott - mai létállapotunknak megfelelően.

A tanulót pedig az eredeti tan újra szembesíti Istennek a világgal és emberiséggel szembeni követelményével, mely magában foglalja Krisztust és az eklézsiát, a tiszta megnyilvánulást és az eredeti törvényt. Így ismerik meg egymást a Szellemi Iskola fivérei és nővérei az eredeti alapon, az eredeti módszerrel.

Ez a megismerés pedig ugyanígy történik, ha két léleknek kell a világosság ösvényén együttműködve vándorolni. Mihelyt az ember meglátja ezt a világosságot, elhagyja atyját és anyját, ragaszkodik a Másikhoz, és lesznek ketten egy (kozmikus) lénnyé. Ha megértjük ezt a folyamatot, és a férfi és a nő kozmikus szerkezetét, akkor Pál szavai világosak lesznek számunkra.

Nézzük meg Máté 19:1-12-t. Mit mond Krisztus (tehát sem Pál, sem az ószövetség) ezekről a dolgokról?

Farizeusok mentek hozzá, hogy megkísértsék és csapdába csalják. Elé tárták a megtört valóságot, mindenféle dialektikus elmefuttatásokkal és tagadással. Meg akartak szabadulni ettől a nagy megbízatástól, és alkudoztak.

„Nem tudnék-e megszabadulni tőle?” - kérdezi a megtört valóság. A felelet: „hát nem olvastátok...?” „Dehát miért adott Mózes dialektikus házassági rendeleteket?” (Pál is: 1.Kor:7.) A felelet pedig: „A ti szívetek keménysége miatt, az itteni dialektikus horda miatt. De kezdetben nem így volt”.

Aki ezt képes világosan felismerni, talán azt mondja, amit az Úr tanítványai: „Ha ez így van, akkor a dialektikus házasságot jobb megtagadni!”

Ez az álláspont azonban nem lényeges és rendkívül veszélyes. Néhány esetben és helyzetben tényleg jobb, ha az ember nem köt házasságot dialektikus értelemben. A létezés alapjait azonban általában nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni. A dolgok kozmikus szerkezetétől nem szabadulhatunk, és Krisztus erejében valami szépet és dicsőt kell csinálnunk belőle. Az ösvényen haladó tanuló pedig tökéletesen képes ennek sikeres elvégzésére.

A Szellemi Iskolában háromféle embercsoportot különböztethetünk meg:

1. a körülmetélteket, akik így születtek,

2. akiket az emberek metéltek körül, és

3. akik magukat metélték körül, saját elhatározásukból.

Ezeket a szavakat gyakran „férfiasságtól való megfosztásnak” és a házasság megtagadásának értették. A Biblia szerinti körülmetélés azonban a keresztelést megelőző folyamat. A körülmetélés és a keresztelés pedig a Krisztuserővel, a Hierarchiával való összekötést jelenti.

Nos, vannak olyan emberek, akik ezt a mágikus kapcsolatot már valamelyik korábbi létükben elérték. Továbbá vannak akik ezt a kapcsolatot most hozzák létre a benedikció segítségével. Végül olyanok is vannak, akik ezt a saját küzdelmük árán kapják meg. Mindezeknek pedig, akikben az alapvető megváltozás miatt növekedik a mennyei ember, nem kell félniük a dialektikus házasság veszélyeitől, mert helyesen tudnak együttműködni. Számukra a múló házasság is, ha ezzel találkoznak útjukon, a megszabadulás kapuja lehet.

Aki ezt meg tudja érteni, az értse meg!




Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,