Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája

XXII. Viszonyunk az államhoz és a politikához

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája


Amit sokszor kérdeznek tőlünk, sokat írnak nekünk, s ami miatt az évek során időnként nézeteltérések keletkeznek, az a Rózsakereszt álláspontja az állammal és az ezzel összefüggő problémákkal, például a militarizmussal szemben.

Ha a Rózsakereszt közli álláspontját, akkor a munkatársat olykor az egyedüllét érzése fogja el, mert kitűnik, hogy a Rózsakereszt álláspontja meglehetősen kivételes. A társadalom egyetlen köre sem egyezik meg velünk, sem az egyházi, sem a politikai, s mégkevésbé a humanista körök. Különösen az utóbbiak tesznek szemrehányást nekünk, pedig ők anti-militaristáknak tartják magukat.

Munka közben keletkezhetnek olyan helyzetek, amikor a komoly nézeteltérések nagyon megviselik, vagy érzékeny ponton találják el az embert. Ez azonban bizonyára nem áll fenn az állami és politikai dolgokkal kapcsolatban, mert nézeteltérések e területen nem zavarnak meg bennünket, hanem ellenkezőleg, felvilágosítóan hatnak. Ha ezen a területen merülnek fel vitás pontok, akkor tudjuk, hogy végül ez a feszültség eldönti, hogy a szó szoros értelmében tanulói akarunk-e lenni a Szellemi Iskolának, vagy sem, hogy járni akarunk-e a Rózsakereszt útján, vagy sem.

Semmilyen műnek nem használ, ha munkaterületén feszültségek halmozódnak fel ellentétes álláspontok miatt. Ha valaki közeledik a Rózsakereszt munkaterületéhez, akkor jól vizsgálja meg a dolgot mielőtt csatlakozik, mert a világos megértés itt nagyon fontos. Ha úgy gondolja, hogy valamelyik álláspontunkat illetően nem tud megegyezni velünk, akkor nem kell velünk jönnie. A Rózsakereszt az egyetemes tant terjesztő iskola. Erről tehát nem vitatkozunk. Mert nem a saját véleményünket közöljük, hanem az Arany Rózsakereszt filozófiáját. Hogy ezt a filozófiát megvilágosultnak vagy primitívnek, veszélyesnek vagy megszabadítónak tartják, az teljesen mindegy. Számunkra arról van szó, hogy elérjük azokat az embereket, akik a mi munkaterületünkhöz tartoznak. És ezek csatlakoznak is hozzánk.

Mint mondtuk, egy világforradalom kellős közepén vagyunk, s a következő éveket hatalmas mozgalmak fogják jellemezni. A fejlemények mind nagyon érdekesek leszek, és természetesen magukra vonják a figyelmet. Újra meg újra felhívások hangzanak el, és tenyerük bizseregni fog, hogy cselekedni kezdjen a vízszintes vonalon. Esetleg azt gondolják, hogy mi sem maradhatunk ki ezekből a dolgokból.

A Rózsakereszt azonban figyelmezteti tanulóit: ne fogjatok pártot a dialektikus tevékenységnek ebben a hatalmas örvényében. Ne vessétek bele magatokat a rombolásnak ebbe a tűzvészébe, hanem tartogassátok az erőtöket, a tehetségeteket és energiátokat arra a munkára, amit a Szellemi Iskola kér. Ez a munka pedig, amire szükség lesz, nagyon is határozott, életteli és szemmel látható.

Értsenek jól minket. Nem a dialektikus élettől való visszavonulásról van szó, hanem ezekben a dolgokban a Rózsakereszt álláspontja az általa kinyilatkoztatott ösvény következménye. Erre oktatja a tanulókat, s ez olyan léthez vezet, mely a világban van ugyan, de nem a világból való. A tanulónak elsősorban arról kell gondoskodnia, hogy többé ne ebből a világból való, ne világi legyen. Akkor lesz képes fellépni ezen a világon a Hierarchia követelménye szerint. Akkor mester, a kő tulajdonosa.

Az úgynevezett Bakström diplomában, a Rózsakereszt Szerzetének egyik 1794-ből származtatott felvételi okmányában az áll: „ünnepélyesen megfogadom, hogy ha mester leszek, a Kő tulajdonosa, egyrészt nem támogatok vagy segítek arannyal vagy ezüsttel egyetlen kormányt, fejedelmet vagy uralkodót, semmilyen formában sem az adó fizetésén kívül, másrészt egyetlen csoportot, vagy a nép valamely részét sem fogom olyan helyzethez segíteni, amelyikben fellázadhatna a kormány ellen.

A nyilvánosság ügyeit és az ezekre vonatkozó rendeleteket Isten kormányzatára bízom, mely elő fogja idézni a János Jelenéseiben látott eseményeket, amelyek gyorsan közelednek. A kormány dolgaiba nem szólok bele.”

Ezen alapelveknek már a felületes olvasásánál is kiderül, hogy semmiképpen sem fog velünk egyetérteni egyetlen humanista vagy egyházi beállítottságú ember sem, mert ez az álláspont az ő szempontjából túl semleges.

A Kő tulajdonosa azonban nem maradi, sem nem reakciós, nem kacsingat sem jobbra sem balra. Sem szellemi képességeivel (amit a diploma aranynak nevez) sem a lelkével (az ezüsttel) nem fog támogatni mást, mint Isten kormányát, azaz a Krisztushierarchia művét szolgálja a dialektikában. Isten kormányának szolgálatában pedig nem támogat egyetlen törekvést sem, mely dialektikus gondolatmenetből született. Így távol tartja magát a világ minden politikai, társadalmi és gazdasági fejleményétől, és minden kormánytól, amely persze az előbbiek megtestesülései, visszfényei és jelképei.

A Kő tulajdonosa a dialektikus életterület pokoli nyüzsgését és küzdelmét felülről látja. Látja, hogyan keresik a kiutat - amely pedig létezik: a világosságot, mely szintén jelen van és megoldást keresnek, amely megtalálható! Tehát hatalmas őrületet, kisiklott világszerkezetet figyelhet meg.

Most pedig nem kezd el ordítozni az őrületben raboskodó tömeggel, nem ragaszt semmiféle dialektikus címkét a mellére, hanem elkezd ebben a pokolban dolgozni, ahogyan Isten kormánya, a Krisztushierarchia bízza meg őt, tehát gnosztikus-tudományosan, felelőssége teljes tudatában.

Munkaterülete bárhol lehet. Vannak olyan testvéreink, akik bizonyos időpontban nagyon humánus gondolatot támogatnak, melynek egészen sajátos következményei lehetnek. Olyanok is vannak, akik bizonyos időpontban nagyon konzervatív, liberális, kapitalista környezetben dolgoznak. A Szovjetunióban is dolgoznak testvéreink: de az anarchista, és a dogmatikus-hagyományhű táborban is ott vannak. Mindegyik teljesen szabadon dolgozik, anélkül hogy lekötné magát, hogy egy adott pillanatban újra eltűnjön.

Így folyik egy nagyszabású, intelligens harc az emberiség megszabadításáért, olyan harc, amelyet dialektikaellenesnek nevezhetünk. Ez azt jelenti, hogy egyik testvér sem hagyja dialektikus megoldásokkal és ötletekkel megkötni vagy feltartóztatni magát.

A Hierarchia és az Egyetemes Szerzet világunkban folytatott tevékenysége során Krisztus a mieink közül való lesz, holott egyetlen tekintetben sem ebből a világból való, mivel az ő birodalma nem a dialektikából való. A Kő mestere pedig az ő szolgálatában áll, s őt követi az útján. A dialektikában dolgozik, mert Isten birodalmát ebből a világból kell benépesíteni, mivel az ember abból a világból zuhant alá, s oda kell őt visszavinni.

Mivel pedig a Kő mestere segédeivel és erőterével az anyagban tevékeny, mindenki a saját célja érdekében akarja őket felhasználni. Azt mondják: „Azt állítjátok, hogy a szeretet szolgálatában álltok, vagy a jóságot, igazságot és igazságosságot, vagy a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget, vagy az erőszak-nélküliséget szolgáljátok. Akkor hát velünk kell együttműködnötök!”

A Szellemi Iskola munkásai azonban erre nem hajlandók. Saját haditervük szerint dolgoznak: ebben a világban vannak ugyan, de nem ebből valók.

A fentiek világossá teszik, hogy amelyik csoport valamilyen dialektikus célra törekszik, az Krisztus nevét a saját ügye érdekében használja. Minden csoport megtalálja az alkalmas idézetet a legszélsőbb baloldaltól a legszélsőbb jobboldalig. Ez azt is megmagyarázza, miért hiszik, hogy a Rózsakeresztet is minden igába be lehet fogni azt vélve, hogy a mi filozófiánk minden irányba elforgatható. Ha visszatekintünk tapasztalatainkra, látjuk, hogy sokan próbáltak minket az ő oldalukra állítani. „Ezt jól mondják, de még világosabban kellene hangsúlyozni”. „Ez nem egészen helyes, ezen enyhíteni kell egy kicsit.” Ezzel egyetértenek, de azzal egyáltalán nem. Minden elképzelhető dologgal megvádolnak minket: itt ránk kacsintanak, ott meg dorgálnak, stb.

Engedjék meg, hogy kijelentsük: a Rózsakeresztet semmiképpen sem lehet befolyásolni. Mi Isten kormányát szolgáljuk, s egy teljes szellemi forradalom munkatársai vagyunk. Mi dialektikaellenesek vagyunk, mégpedig olyan radikálisan, amilyen radikális valaki csak lehet. A dialektika minden radikalizmusa semmivé válik az igazi, élő kereszténység alapossága mellett.

A Krisztushierarchia, mint élő, hatalmas szervezet (értsük meg jól, nem ebből a világból való, s mégis ebben a világban dolgozik, hogy valóban legyőzze,) a fennálló világrend számára a legnagyobb veszélyt jelenti. Néhány csoport nagyon jól belátta ezt az idők folyamán. Ezért követi Krisztus művének nyomait ezen a világon üldöztetés és vér.

Nyomatékkal ismételjük, hogy számunkra minden helyeslés és ellenzés teljesen mindegy. Aki minket valóban megért, az jön és együttműködik velünk. Aki nem hatol el ehhez a megértéshez, az nem tud eljönni, s nem is lehet a munkatársunk. A munka akkor nélküle megy végbe, de mindenképpen őérte is.

A Krisztushierarchiának ebben a világban különböző feladatokat kell betöltenie. Szüksége van egy Szellemi Iskolára, amely az alkalmasokat és felébredteket felfelé vezeti az ösvényen, míg azokat, akiknek megvan az ősemlékezése, ráébreszti az ösvényre. Ez feltámasztási munka.

Ugyanakkor azonban szükség van a lebontó és fenntartó munkára is. Az eredeti dialektikus rendet az ellentétek mozgása tartja lendületben. Az ember dinamikus természete azonban nem tud belenyugodni abba, hogy ellentétek mozgassák, s ez rendkívül drámai helyzet. Az ember számára emiatt a feltámadási pályának a követése az egyetlen kiút, tehát az, hogy felkeljen és visszatérjen az Atyához. Ha nem lép erre az útra, akkor elkerülhetetlenül lefelé vezető pályára kerül, démonizmus, sátánizmus és őrület fejlődik ki, a legszörnyűbb következményekkel. Ahelyett, hogy a felemelkedés révén megváltódnánk a dialektikától, még mélyebbre, még alacsonyabb életsíkra süllyedünk. Az elsüllyedtség mélypontja tehát még mindig viszonylagos, ami teljesen logikus, és azt jelenti, hogy ha az emberiséget ezen az életterületen sorsára hagynák, akkor ennek a feltétlen következménye a további süllyedés lenne. Gondoljunk csak az emberszabású majmokra, majmokra, akik valaha emberek voltak. Olyan lények is vannak, amelyek már ilyen formában sem tudják kifejezni magukat, s a legrettenetesebb állapotban vannak, amiben a mi véleményünk szerint menthetetlenül elvesztek.

Hogy az egész, ezen a területen maradó emberiség ne érjen ilyen borzasztó véget, azt a vérontás rendszerével, azaz a természet vérontásával érik el. A fennálló viszonyokat arra használják, hogy ha a mélyebbre süllyedés veszélye fenyeget, akkor a feszültségeket a természet vérontásával vezessék le.

Ez a természetes vérontás először is a halál, mint úgynevezett normális jelenség. Ez azonban nem elegendő. A halált katasztrófák és balesetek támogatják, ami azonban idővel mégsem elég. Így háborúk jönnek, amelyek a vérontást erősebbé, általánosabbá és terjedelmesebbé teszik, mely huzamosabban szintén nem elég.

Ha az emberiség lefelé süllyedése folyamán minden lehetőség kimerült, akkor az egész emberiséget kiirtják, mégpedig a legalaposabban. Ekkor már csak egy kozmikus forradalom teremthet kiutat, az ilyen fejlemény minden következményével a lét minden szintjén. A világtörténelem bizonyítja ezt. A Logosz ekkor egész földrészeket tüntet el.

A régi recept szerinti háborúk túlhaladottak, s most egy kozmikus tisztogatás előtt állunk. Megkezdődött a Krisztushierarchia nagy, lebontó és fenntartó műve. Így újra bebizonyosodik, hogy Isten nem hagyja el kezeinek alkotásait. Ezért nevezik őt haragos Istennek, aki „megbünteti az atyák vétkét ennyi és ennyi íziglen”. Ez az örök szeretet törvénye.

Így felismerjük, hogy a Szellemi Iskola miatt két folyamat fejlődik ki: a megváltáshoz vezető feltámadási folyamat, és egy fenntartó folyamat, mely szintén a megváltáshoz vezet.

Ezek Krisztus kijelentését igazolják: „Feltámadásra és kárhozatra jöttem”. Ezért győz Krisztus mindig! Ez azt jelenti, hogy aki nem tud feltámadni, azt nem hagyják magára, hanem hogy megmaradjon, lerombolják e természet szerint, esetleg sok millió társával együtt.

Ha most azt kérdezik tőlünk, el tudjuk-e képzelni Krisztust puskával a kezében, akkor azt mondjuk: nem! De nagyon jól el tudjuk őt képzelni az egyetemes törvény megtestesüléseként, amelyet vérrokonság segítségével összeköt lényünkkel. Ez a törvény pedig - Isten országának törvénye - ebben a természetben rombolóan hat, tehát: regenerálóan, ekkor a feltámadáshoz vezet: vagy degenerálóan, akkor a bukáshoz vezet.

Az Egyetemes Szerzet éjjel-nappal dolgozik, hogy mindenki számára életre keltse az univerzális törvény regeneráló hatását. Ha ez nem lehetséges (és nem lehetséges mindenki számára), akkor az emberiség maradékát a másik, a degeneráló hatás ragadja meg, és azt mondjuk: „hála Istennek”, mert ebben az esetben így veszik elejét az egész emberiség iszonyú és rettenetes végének. A munkások egész serege áll készen, hogy ha szükséges, a második folyamaton is dolgozzon. Akkor ugyanis, ha a természet szerinti vérontás a fennmaradás új lehetőségeit nyitja meg. Sok olyan ember van a világon, akit a hierarchia bizonyos pillanatban ebben az értelemben befolyásol.

Összefoglalva azt mondhatjuk: az ösvényen haladó tanuló Isten kormányának, Krisztus Egyetemes Szerzetének szolgálatába áll, és elfoglalja a helyét a világmindenség eseményeiben az ettől a kormánytól kapott feladat követelményei szerint.

Valaki azt állíthatja, hogy „én ezt vagy azt Isten kormányzatának megbízásából teszem. Segítsetek nekem ebben a munkában. Küldött vagyok, csináljátok, amit mondok”.

Aki azonban valóban a Szellemi Iskola hiteles tanulója, és van megbízása, az ilyesmit nem mond, hanem hallgat. Mert csak azoktól fog és tud együttműködést kérni és kapni, akik tudatossá válással ránemesedtek ennek a megértésére. Ha ez a megértés megvan, akkor nézeteltérés már nem lehetséges. Minden más, felülről jövő nógatás és kényszer kizsákmányolás.

Ezért oktat a Rózsakereszt Iskolája először a megértésre. Csak ebből születhet meg a helyes csoportmunka. A tekintélyekre alapozott hit haszontalan.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,