Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája

XXIII. Viszonyunk az ezoterikus életterülethez

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája


A Rózsakereszt az emberiségért dolgozik ugyan, de nem az emberiséggel. Aki ezen elgondolkozik, az megérti.

Aki ezen nem gondolkozik el, s így nem is képes eljutni a megértéséhez, annak a Rózsakereszt nagy csalódást okoz, mert a Rózsakereszt sehol sem csatlakozik a dialektikus életterülethez és ebből nem is magyarázható meg. Ezért tartanak bennünket olykor nagyon összeférhetetlennek, vagy rendkívül balgának és ostobának, vagy ridegnek és érzéketlennek, vagy kihívónak, vagy nem okkultnak.

Ha Rózsakeresztről beszélünk, akkor nem a Lectorium Rosicrucianumról van szó. A Lectorium Rosicrucianum csak találkozásra szolgál, ahol az emberiség a Rózsakereszttel, az eredeti élettel először kerül érintkezésbe. A Rózsakereszt tervszerű okokból gyakran jár látszólag nagyon furcsa és váratlan utakon, mert folytonosan arra törekszik, hogy a találkozás helyét a kapcsolat helyévé tegye. Az átlagos érdeklődő rendkívül elcsodálkozna, ha megismerné, milyen a Rózsakereszt valójában.

Munkánkat állandóan rángatták és taszigálták mindenféle szándékkal és ez történik még ma is. Ha azonban a Rózsakeresztet valóban ismerték volna, akkor ezt nem tették volna, és ma sem tennék. Akkor reménytelen esetnek nyilvánítanának és nyugton hagynának minket. Az az érzésünk, hogy az Iskola munkatársai számára valójában az lenne a legeszményibb helyzet, ha reménytelen esetnek tartanák őket, s nem ugatná és marná őket minden nyughatatlan kutya, és nyugton hagynák, hogy személytelenül járhassák útjukat. Van azonban olyan ellenség is, aki meg akarja őket téríteni, s ezt gyakran olyan szeretettel teszi, hogy a munkatársnak nehezére esik az ilyennek csalódást okozni. Olyan ellenség is van, amelyik a mű minőségét a legnagyobb ravaszsággal és intelligenciával próbálja elrontani. Az ilyen minőségrontó bujtogató és gyomvető semlegesítése olykor sok időbe és energiába kerül. Ezekben a dolgokban nagyon sok megrázkódtató elem van.

Sokszor ábrázolják úgy, mintha a zsidók tanácsa, mely Jézust elítélte, csupa gazemberből állt volna. Ez teljesen helytelen. A zsidók tanácsa tökéletesen hasonlított bármely zsinathoz. Nem színészkedtek azok, amikor megszaggatták a ruháikat oly sok rosszaság láttán, amit épp olyan emberben véltek felfedezni, mint Jézus. Teológusok voltak, értelmiségiek, nagyon műveltek, nagyon vallásosak, nagy hatalommal rendelkeztek és... őrültek voltak.

Ott ült a zsidó nép színe-java, s Jézust „lázítónak” nevezte, mert olyan birodalmat akart alapítani, mely nem ebből a világból való. Júdás a pénzt a zsidó zsinattól azért kapta, hogy megkísérelje Jézust megnyerni nekik. Segítségének jó hasznát vették volna, mert Izraelben helyre akarták állítani a királyi birodalmat.

Jézus viszont vallási fejlődés élére állt, amelyet semmiképpen sem lehetett megmagyarázni a dialektikából, de abból az égi világból, területből sem, ahová a zsinat akarja irányítani az embereit. Ezért volt Jézus a zsinat szemében farkas a nyáj közepén - nagy veszély! És méghozzá bolond! Mert nem állt az egyház szolgálatába!

Később Máni sem tette ezt. Ágoston évekig kereste a birodalmat, amelyről Máni beszélt. Útmutatást, gyakorlatokat, bizonyítékot kért, de nem kapott. Csak filozófiát kapott.

Erre aztán Máni ugyanarra a sorsra jutott, mint Jézus. A zsidó tanács őt sem hagyta nyugton. Nem jött meg a nyugalom, amelyre minden munkás vágyik, hogy dolgozhasson a szőlőskertben. Máni példaképe Jézus volt, a Hierarchia nagymestere.

Ahol a Rózsakereszt megjelenik, ott harc keletkezik, sokak nem szándékosan okozott szenvedése mindkét oldalon. Ez Krisztus szavainak valósága, hogy „nem békét hozni jöttem, hanem fegyvert”.

Ha tehát a Rózsakereszt azt mondja, hogy az emberiségért dolgozunk ugyan, de nem az emberiséggel, akkor ez óvatos kijelentés. De tudjuk, hogy az összetűzés elkerülhetetlen. Ez alól senki sem kivétel. Mindenkin beteljesül a mondás, hogy „ezen az éjszakán mindenki megbotránkozik őbenne”.

Az előző fejezetekben kétségtelenül voltak már ilyen pillanatok, ha nem is akartuk ezt szándékosan előidézni. Vannak olyan emberek, akik szándékosan kellemetlenek, mert azt hiszik, hogy erre szükség van. Itt ez nincs így. A természet törvénye alapján megbotránkozás keletkezik az Istenrend egyetemes tanának és a dialektikus emberiségnek a találkozásánál. A dialektikus ember ugyanis természeténél fogva egészen másként gondolkozik mint a Rózsakereszt. Itt alapos különbségről van szó, mely mindenképpen összeütközéshez vezet.

Világunk minden vallásossága, minden tudománya, minden humanizmusa és művészete teljesen a dialektikus életterületből magyarázható. Bőségesen bizonyítják ezt az egyházak, egyetemek, a művészetek templomai, az irodalom és a tények. Az egyházak dogmákat állítanak fel, a tudomány elméleteket, a művészet szabályokat, és a humanizmus eszményeket. Az eredményt aztán a tények bizonyítják.

Ha a dialektikus tevékenység ezen területét áttekintjük, ugyanazt a reményt és várakozást találjuk:

ennek még el kell jönnie,

még messze van,

a jövő zenéje,

nyomában vagyunk, keressük,

el fogjuk érni és sikerülni fog...

Ezen az alapon fejlődnek ki a különböző feltevések, munkaelképzelések. Így néz ki az ember kulturális törekvése, mert csillapíthatatlanul arra vágyik, amije nincs. A Hierarchia ezzel szemben azt mondja:

nem kell eljönnie, mert itt van,

nincs távol,

és nem a jövő hozza meg.

Isten birodalma tibennetek van,

jelen van mikrokozmikus élet-teretekben.

A dialektikus életben Önök semmit sem építhetnek, ami ne omlana össze előbb vagy utóbb. Ezért itt semmi sem tökéletes, egyetlen igazság sem, egyetlen forma sem, egyetlen módszer és egyetlen vonzalom (szeretet) sem.

Ha a természetszerű megkövesedés megmutatkozik az emberben, mindabban amit birtokának vél, az igazságaiban, a formájában (testalakjában), életmódjában, vonzalmaiban és hajlamaiban, akkor egyre csúfabb karikatúra lesz, akkor az élet pokollá változik, és az ember lélek nélküli test lesz.

Három hónappal az ember születése után megkezdődik az elmeszesedés. Akik ezt a borzasztó valóságot szem előtt tartják, azok gyakran elkezdenek megválni: mert meg akarnak szabadulni a formáktól, tervektől és kötelezettségektől. Ez azonban csak a dialektikus valóság tagadásának, elhazudásának a kísérlete. Ennek pedig kudarcot kell vallania, mert a dialektikus tudat a saját erejéből nem tudja az ént lebontani, összetörni. Csak egyetlen kiút van: legyen meg a bátorságuk, hogy lehatoljanak a természet lényegének mélységeibe, s tekintettel a megkövesedésre és a természeti erők fojtogató ölelésére, a fejszét a saját lényük gyökereibe vágják, hogy így megvalósíthassák az én összetörését Krisztus erejében.

Ha Önök az életben bármikor találkoznak az igazi Rózsakereszttel, akkor soha sem kerülnek kapcsolatba valami módszerrel, vagy olyasmivel, amit mágiának neveznek! Ha valaki Önöknek mágikus módszert vagy mágikus utat mutat, akkor a Rózsakereszt messze van onnan. A Rózsakeresztben a filozófia, mint minden tudás alapja, határozott, a mágikus minőségek viszont teljesen elvontak maradnak. A mágia itt van ugyan, de egyetlen méltatlan, vagy rá nem nemesedett sem sajátíthatja el vagy értheti meg azt. Ezenkívül a mágiát nem is kell tanítani, nem lehet tanulmányozni, leírni vagy elmondani. Mihelyt az ember részesül az új birodalomban, azonnal mágus lesz - akkor a mágia egy érzékszerv.

Ha ennek a szervnek a tulajdonságait valaki el akarná mondani olyannak, akinek ez még nincsen meg, vagy aki még nem kaphatja meg, akkor veszélybe kerül. Ha tehát valaki arra kér minket, hogy „mondjuk már el, hogy van ez vagy amaz”, akkor feltéve hogy tudunk válaszolni, nagyon óvatosnak kell lennünk. Mert a világosságot lehetetlen birtokolni, mielőtt az ember átment a kapun.

A Hierarchia egy igazságot sugároz ki ebbe a világba. Ebben az igazságban van valami alapvető, amit nem lehet kétféleképpen magyarázni. Ha az ember elsajátítja ezt az alapot, akkor az igazság hajlandó bizonyos mértékig jobban megnyilatkozni. Erre a tanulótól újra feleletnek kell jönnie. Nem szóval, hanem tettel! És ezzel a tettel a tanulónak magának kell áttörnie az igazsághoz.

Mit tesz azonban az ember általában? Megáll, mielőtt cselekedett volna, megragadja az igazság külső ruháját, feldíszíti mindenféle magyarázattal, formával és módszerrel, amivel a ruhát elrontja. Így azonban az igazság, a világosság valósága, rejtve marad.

Ez a tényállás határozza meg a Rózsakereszt és az ezoterikus társaságok viszonyát. Az utóbbiak mindig megkísérlik mágiával kikényszeríteni a statika győzelmét, a dialektika legyőzését. Minden ezoterikus társaság mágikus gyakorlatokban és a mágikus tudományban bízik. A Rózsakereszt ezzel szemben az igazságot egyszerűen és világosan ábrázolja, univerzálisan és nem dialektikusan magyarázza. Tanulóitól pedig az igazság alapvető lényegének megfelelő új életmódot követeli meg. A birtokra vágyó ember rátelepedhet ugyan a filozófiára, de ezt nem bírja ki sokáig. Mert az Iskola azt követeli meg, hogy a tanuló az igazságot a saját lényében valósítsa meg, ami a tanulót arra kényszeríti, hogy megfeleljen a követelményeknek ... vagy távozzon. Így a tanulót sohasem csalják meg és sohasem vezetik mellékutakra.

A fentieket összefoglalva két utat látunk.

Egyrészt: az élő igazság filozófiáját, mely az élet alapvető megfordítására ösztökél. Ebből az életmegfordításból fejlődik ki a bennünk lévő birodalom. Ez a Rózsakereszt.

Másrészt: a „zsidók tanácsának” az egyetemes zsinatnak az egyházát, az írás- és törvénytudóságát, a rögeszmében raboskodást: vagyis: mágiát, gyakorlatokat, őrületet. Ez a világ.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,