Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája

XXIV. Az ima

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája


Az ember életében az ima nagyon elfajult. Sokaknál csak szokás dolga. Azt gondolják, „ha nem is használ - de nem is árt”. Másoknál misztikus cselekedet, amit a nemzedékről nemzedékre tovább adott hagyománnyal szemben érzett tiszteletből folytatnak. A folyamatot azonban már senki sem ismeri, s nem tudják, hogy valójában mi történik, vagy minek kell történnie.

A protestáns élet során sokat imádkoznak. Vannak igehirdetők, akik valóságos imarekordokat állítanak fel, melyek azonban a hallgatókra gyakorlatilag alig tesznek benyomást, inkább unalmat keltenek - vagy éppenséggel túlzott érzelmességükkel tűnnek fel. E szabály alól csak kevés a kivétel. Sokan abbahagyták az imádkozást, mert értelmetlennek találták, s ésszerű meggondolás alapján felelőtlenségnek tűnt. A rózsakeresztesek is ismerik az imádkozást, de náluk szó sincs misztikus hajlamból végzett cselekedetről, vagy érzelgős tiszteletadásról, s mégkevésbé imádkoznak szokásból, vagy hagyományból. A rózsakeresztes alaposan és teljesen szakított minden szokással. Imája egy tudatos folyamat ismeretén alapul. Az ima ugyanis mágikus idézés, felhívás: és minden imát meghallgatnak - de nem úgy, ahogyan azt az átlagember elvárja.

Ha erősen imádkozunk, akkor gondolkodunk, akarunk és kívánunk, tehát az egész, emberi tűzháromszög tevékeny, s emiatt alkotás keletkezik. Imánkkal kívánunk valamit, amit az ésszel felfogunk, bizonyos érzéssel táplálunk és a cselekvés vágyával dinamizálunk. Az egész össze van kötve a vérlényünkkel, és a kimondott szó pecsételi meg. Ez az alkotó Fiat („legyen”) a mágikus ima. Ez a folyamat tudományosan tökéletesen elemezhető. Érthető, hogy imánk eredményét a minősége, kívánságunk jellege, indítékaink, beállítottságunk és lelkiállapotunk, tehát pillanatnyi létállapotunk határozza meg.

Eredmény pedig mindenképpen lesz, mert mágikus felhívásunk, mint erő, rezgés, mint teremtett egység, olyan területre siet, mely minőségileg megegyezik vele. Az ima erről a területről aztán erőket von össze, és az eredmény ezeknek fog megfelelni. Ha önző vágytól űzve hívjuk fel Istent, Krisztust, vagy a Szent Szellemet nagy primitívségünkben, akkor önző erőket vonzunk magunkhoz, mivel imánk fekete mágiájával ezeket magunk idéztük elő. Akkor primitív képzeletünk istenét, erejét hívjuk fel, és ez az isten reagál és felel. Az imát tehát mindig meghallgatják, csak nem mindig tetszésünk és szándékunk szerint. Ettől a fekete mágiától int bennünket az ismert parancs, hogy: „Ne csinálj magadnak képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben vagy a föld alatt vannak.”

Mi imakúpról, vagy imapiramisról beszélünk, amely az imádkozásnál keletkezik. Ez a kúp vibrál, és belső minőségünknek megfelelő a színe. Ezért gyakran nagyon veszélyes az ima, mert minden meg nem értett mágia ellenünk fordul, s így mindig olyasmit érünk el, amit nem vártunk, az elvártnak akár az ellenkezőjét is.

Gyakorlatilag sokszor az a helyzet, hogy először alaposan elrontjuk a helyzetet, a körülményeket, és nagy zavart keltünk, és ha ebből a saját magunk teremtette helyzetből nem látunk kiutat, akkor elkezdünk imádkozni, „Istenünk, segíts!” Már a felhívás „ó Istenem” is ellenünk fordul. Isten nem a mi állatias vagy primitív természetünk kiszolgálója. Erre feleletként az jön, amit megérdemlünk: dupla adagot kapunk. Hogy az ilyen mágia nem kívánatos, az mindenkinek világos. Itt a római egyház imamágiájára is felhívjuk a figyelmet, mellyel nagyon sokat érnek el és tartanak fenn. Az emberek a természeti vallás istenéhez imádkoznak, a másvilági hierarchiához, nem pedig minden Élet Urához és Hierarchiájához. Azért használnak imakönyveket előírt imákkal, hogy a természetvallás istenével minden esetre biztosítsák a tömeg kapcsolatát. Ezért tartják fenn a szentek egész társaságát is. Mindezekkel az imaformákkal és imagyakorlatokkal az imádkozót erős imádkozásra kényszerítik. Ez felhívja a természetvallások másvilági erőszervezeteit, amelyek aztán támogatják a nyájat.

Gondoljanak a szentképek rendszerével a halottakért mondott imákra is. Ezek az imák az elhunytakat komolyan akadályozzák abban az esetleges kísérletükben, hogy kiszakítsák magukat az egyház fogságából, mert az utolsó kenet szakramentuma ezekkel az imákkal állandóan új életre kel.

A papok arra buzdítják a tömeget, hogy csak sokat imádkozzanak: és mi megértjük ezt. Itt az egyház egységének fenntartásáról van szó a misék, szakramentumok és az ima mágiája segítségével. Az olvasó számára már bizonyára világos, hogy ez a mágia mennyire dialektikus, s hogy az imát így mennyire sekéllyé teszi.

A protestánsoknál szintén sokat imádkoznak. Mivel azonban a protestánsoknak a sok különböző irányzat miatt a tükörszférában nincs hierarchiájuk, megfelelő intézményük, így ők a számos tükörszféraerő tehetetlen prédái lesznek. A római-katolikus hierarchia is mozgékony ezen a területen és nagyobb sikereket arat, mint sokan hinnék. Befolyása a fő-zsinaton is ugyanúgy jelen van. Az embert általában négy hajtórugó ösztönzi cselekvésre, és dialektikus, énhangsúlyozó természete karbantartására: szeretet - vagyon - hatalom - becsvágy! Ez a szeretet hajtja a nemi életben, a fajtájának, népének és családjának, önmagának, gyermekeinek, birtokának szeretetében.

A gazdagságra vágyás alakot ölt például a pénzkeresésre törekvésben, öreg napjairól való gondoskodásban, a nyugdíj biztosításában, mindenféle tanulmányok folytatásában, törekvésekben, a kívánságban, hogy gyermekeit jólétben lássa.

A hatalomvágy például megmutatkozik a helytállásra és önfenntartásra törekvésben, abban, hogy valaki tiszteletre és tekintélyre akar szert tenni, a módszerben, ahogyan céljait próbálja elérni, a rögeszmében, ahogyan „valaki” akar lenni.

A dicsvágy többek közt abban mutatkozik meg, hogy nagy fontosságot tulajdonít bizonyos eseményeknek, például Tell Vilmos vagy Dózsa György tettének, vagy a háborús hőstetteknek, a lovagrendek rendszerének, a sportsikerek hajszolásának, stb.

Az emberek imaélete teljesen ezekre az indítékokra van hangolva. Ehhez még az is hozzájön, hogy mindenféle belső és külső dialektikus nyomorúság a szorongatott embert arra készteti, hogy létfenntartásáért imádkozzon.

Az előrehaladott és megértő ember számára az ilyesminek a legcsekélyebb értéke sincsen. Az lényének szellemi fejlődéséért imádkozik. Imáját az emberiség érdekében végzi, s imája önzetlenségből ered. Imádkozik:

szeretetért, mely mindenkit és mindent átölel:

gazdagságért, hogy az igazságot szolgálhassa belső birtoka bőségéből:

hatalomért, hogy segíthessen az emberiséget megváltani a szükségből:

dicsőségért, hogy olyanná legyen, akinek az élete a cselekedetével hirdeti Isten dicsőségét.

Az igazi mágikus felhívás, az igazi tanuló imája azon a törvényen alapul, hogy soha se kérjen semmit önmaga számára. Azt az isteni parancsot akarja feltétel nélkül teljesíteni, hogy „keressétek először Istennek országát, s minden más az öletekbe fog hullani”. Ezzel tökéletes bizalommal teljesen átadja magát az isteni vezetésnek.

A tanuló ezen kívül belátja, hogy imájának minősége és ereje a tudat, a lélek és a test belső minőségétől függ. Tehát minden rendelkezésre álló erejével az „életet” éli.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,