Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája

XXVI. Az Arany Rózsakereszt

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh - A modern Rózsakereszt elemi filozófiája


Eljutottunk a záró gondolatokhoz. Egy ilyen könyvben nem lehet, és nem is akartunk mindent kimerítően megbeszélni. A modern, egyetemes filozófia különböző témáit még sokáig fejtegethetnénk, s így csak a legfontosabb szempontokra hívtuk fel a figyelmet. Az utolsó fejezetet a Rózsakeresztnek szeretnénk szentelni, s arról beszélni, hogy mi a Rózsakereszt, mit akar, és mi a hatása, az eredménye.

Modern filozófiáról szoktunk beszélni, mert tudjuk, hogy csak most a modern Rózsakereszt tevékenysége következtében beszélhetünk felelősségteljesen, valóban egyetemes, gnosztikus filozófiáról.

Ehhez ugyanis alapos változást kellett kivitelezni, s ez csak fokozatosan nyerte el végső formáját. Ez a változás 1935-ben kezdődött, miután körülbelül 1925 óta folytak az előkészületek. 1945-ben mondhattuk, hogy a mű kezd láthatóvá válni. Ettől kezdve egyre inkább lehetett ezt a megtisztított, egyetemes filozófiát teljes térfogatában elterjeszteni a világon. Így készült el a nagy mű körülbelül negyven év alatt, 1964 augusztusában.

Önök tehát akkor ismerkedtek meg a Rózsakereszttel, amikor egy szellemi forradalom létrehozásán dolgozik. Olyan szellemi forradalom ez, amely mindenekelőtt befelé irányul, majd az évek folyamán egyre növekvő erővel fordul kifelé.

Miért volt szükség ilyen forradalomra a Rózsakereszt munkaterületén? Ennek a forradalomnak az okai az igazi, szellemi szabadkőművesség, a királyi művészet alapvető törvényeivel függenek össze. Egy megváltó és megtisztult eszmét ugyanis nem lehet minden további nélkül felülről besugározni a világba. Ezt egy intenzív folyamatnak kell megelőznie, hogy a gondolat, ha megérkezik, közvetlen vérkapcsolatba léphessen bizonyos emberekkel, hogy egy ilyen csoporton keresztül aztán hathasson az egész emberiségre. Arról van tehát szó, hogy „megismerjék az Urat, ha megjelenik”.

A földet először fel kell szántani, s jól előkészíteni, hogy befogadhassa a vetőmagot. Minden eszme tehetetlenül, hatástalanul elpárolog, ha az előkészítő vérkapcsolatnak ezt a törvényét nem vették figyelembe. Hogy aratás legyen, ahhoz kezekre van szükség, amelyek elvégzik a kezdetben nehéz és gyakran piszkos munkát. Gondoljanak csak Charles R. Kennedy színdarabjára, „A ház szolgájá”-ra. Míg Lancashire püspöke, méltóságos köpenyében, a spekulatív metafizikai fecsegést tartja a legtöbbre, addig az igazi munkás lemegy a csatornázatba.

Az Arany Rózsakereszt Szerzete már évek óta foglalkozik azzal, hogy az említett törvény alapján egy új világkezdeményezést készítsen elő. Egy ilyen kezdeményezés azonban, mint mondtuk, nem nyilvánulhat meg itt minden további nélkül, hanem, ha eljön az ideje, elegendő vérkapcsolatot kell kialakítania az emberiséggel.

Az idő most megérett erre a kezdeményezésre, a szántó elő van készítve. Ezt a kezdeményezést a Szerzet 1875 előtt elfogadható okokból a teozófiai társaságra és a szabadkőművesekre hagyta. Saját fellépésének ideje akkor még nem jött el. A világnak és emberiségnek először bizonyos létállapotba kellett kerülnie, mielőtt az egyetemes rejtélyek betölthették feladatukat.

Amikor 1925-ben megkezdődött a nagy előkészítő munka, az ezen dolgozók nyugaton olyan ezoterikus területet találtak, ami érthető okokból teljesen az árja emberiség hazájának, Indiának az ezoterikus rendszereire volt hangolva. A nyugati féltekén a címkék és elnevezések nagy tömegével találkoztunk, mindez azonban lényegében jóga volt. A csoportok akár teozófusoknak, szufiknak, mazdaznanosoknak, antropozófusoknak vagy rózsakereszteseknek is nevezték magukat, mindegyik, kivétel nélkül, szorgalmasan jóga-módszereket gyakorolt. Ezek a csoportok kétségtelenül mind egyesülhettek volna. Kereszténységről szó sem volt, s rózsakeresztességről még kevésbé. A közönséges jóga-módszerek a dialektikus személyiségre összpontosulnak, és jellegüknél fogva teljesen ettől függnek. Kijelentjük, hogy ezek sohasem feleltek meg az emberiség szellemi vezetői valódi terveinek. A jógagyakorlatok befolyása alatt és következtében életterületünk tükörszférájában (a másvilágon) néhány okkult iskola alapult, melyek bizonyos tevékenységet fejtettek ki, de az igazi Szellemi Iskolához, a Krisztushierarchiához semmi közük sem volt.

Nagyra becsüljük a tényt, hogy biztosíthatjuk Önöket: mi nem tartozunk ezeknek az okkult iskoláknak egyikéhez sem, nem is akarnánk és nem is tudnánk, mert az Arany Rózsakereszt fejlődése egészen más.

A jóga-módszerek, mint mondtuk, a dialektikus személyiségre irányulnak. Hatnak:

az anyagtestre - az aszkézis különböző formái segítségével:

az étertestre - a véren és a belső elválasztású mirigyeken keresztül:

a vágytestre - az akarattól független izmokon és az agy-gerincvelőrendszeren keresztül:

a gondolkodási képességre - az összpontosítási gyakorlatokkal, melyek felváltva az agy jobb és bal felét befolyásolják, továbbá a kisagyat és a napfonatot.

Az ilyen edzéseket kétféle módszerrel lehet végezni: az „ellenszenvi”, vagy teozófus módszerrel, és a „rokonszenvi”, vagy antropozófus módszerrel. Az ember ezzel az edzéssel bizonyos tudatra tesz szert a dialektikus tükörszférában, és kapcsolatot teremt az említett okkult iskolákkal. Az ilyen edzés, melyet teljesen jogtalanul neveznek fejlődésnek, mindig elutasítandó, és legtöbbször nagyon veszélyes is:

a) a dialektikus személyiséghez való erős kötöttség jön létre, mert valamilyen formában ez a magasabb képességek alapja. Ez pedig mindig azzal a következménnyel jár, hogy még erősebben hozzá leszünk láncolva a karma kerekéhez.

b) Mivel a jóga módszereiben nincsen alapvető különbség a pozitív és a negatív között, az emberek tízmilliói estek és esnek áldozatul ezeknek a módszereknek.

c) Amit mi fekete mágiának nevezünk, az közvetlenül ezekből a módszerekből eredt.

Mindezt bebizonyítjuk:

a) Ha valakinek az okkult területen elérendő cél érdekében valamilyen szervre van szüksége, akkor egész életében ettől a szervtől függ, s így arra kötelezte magát, hogy ezt a szervet fejlessze, vagy belepusztuljon. Ez nem jelent mást, mint hogy „húst és vért” kell elfogadhatóvá tennie az örökkévalóság számára. Ezért hirdetik a jógaiskolák a dialektika evolúciójának a tanát. Nem tehetnek mást, ezt kell hirdetniük.

b) Ha valaki egy ezoterikus irányzatban jógamódszert alkalmaz, és kiderül, hogy túl lanyha, gyenge, vagy szerkezetileg nem alkalmas, akkor egyszerűen kitessékelik. Ekkor nem térhet vissza korábbi „egyensúlyához”. Hoppon marad az „örökségével”, például félig fejlett agyalapi miriggyel, vagy megzavart tímusszal vagy napfonattal, mely ekkor már nem tartozik teljesen a szimpatikus idegrendszerhez. Tehát dialektikus lénye természetén szinte erőszakot követett el és most próbálhat megszabadulni ettől. Minden negatív okkultizmus ilyen állapot következménye. Mivel pedig a károsodott szerv a teremtő szervezet része, ez a negatív beállítottság öröklődik a negyedik nemzedékig. Mivel pedig ezek az erőltetett szervek ugyanakkor a legérzékenyebb működési folyamatokat ellenőrzik, emiatt sok betegség keletkezik, különösen az őrület különböző formái, és az öngyilkosságra való hajlam. Ezek is öröklődnek több nemzedéken át. Kétségtelen, hogy sok ősemlékezettel rendelkező ember szenvedett nagy károkat ezen az ezoterikus zsibvásáron.

c) A világosan gondolkodó embernek meg kell értenie, hogy az élet fájának gyümölcseit nem lehet fehéren és feketén használni. Ez lehetetlen. Az élet fájának tevékenységi területén semmi sincs, amit az ellentétek tartanának mozgásban. Ha tehát valamit „fehérnek” neveznek, akkor ott a jó-és-a-rossz-ismerete fájának gyümölcséről van szó, s így egészen bizonyosan a „fekete” is jelen van. A feketét a fehér idézi elő. Ezért a dialektikus életterületek közönséges fehér mágiája a természettörvényeknek megfelelően egyúttal a fekete mágia szülőanyja is.

Ha egy tanuló indítékai nem érik el egy úgynevezett fehér jóga-iskola normáit, akkor elutasítják onnan. Ezoterikusan azonban már fejlődött és tájékozott. Mivel pedig tűztípus, önzőségével és bűnös természetével saját kezébe veszi az ügyét. Így születik meg a fekete mágia - és dús legelőre talál. A negatív mágia a butaság vagy a tehetetlenség következménye. A fekete mágia az olyan gonoszság következménye, amelyiknek alkalma van magát az ezoterika területén kitombolni. Az úgynevezett fehér mágia a dialektika fenntartása, s emiatt az emberiség legnagyobb ellensége.

Amikor 1925-ben elkezdtük munkánkat, találtunk egy rózsakeresztes mozgalmat a világon, amely a Rózsakereszttel csak a nevében volt közös. Az egész vonalon csak jóga-módszereket alkalmaztak a megbeszélt következményekkel. A mozgalom tele volt negatív okkultistákkal, akik sohasem haladhattak tovább, s nagyon betegek voltak. Továbbá nagyszámú abszolút „feketét-akaró” ember is volt: ezek mindenhova behatoltak. Végül volt néhány komoly érdeklődő, akik tévútra vezetve, elsőszülötti jogukat eladták egy képzelt boldogságért. Ez volt a rendkívül drámai helyzet. Mindehhez nagy filozófiai és szervezkedési zűrzavar járult. Ilyen körülmények között kellett az új mű alapjait lerakni. Különböző okokból fontosnak tartjuk kijelenteni, hogy egyáltalán nem minden valóban Rózsakereszt a szó egyetemes, gnosztikus értelmében, ami ezzel a névvel ékesíti magát. Természetesen teljességgel lehetségesnek tartjuk, hogy van olyan jóga-iskola, amelyik a rózsakereszt névvel illeti magát, ahogyan egy római katolikus rend is nevezi magát a rózsakeresztről.

Mi azonban az Arany Rózsakereszt Szerzete nevében fordulunk Önökhöz, és azt tanácsoljuk, hogy ügyeljenek a filozófiai és egyetemes ismérvekre, amelyben az alábbiak lesznek segítségükre:

Az Arany Rózsakereszt modern módszere, ami csak gyakorlati értelemben modern, alapjában véve azonban ugyanaz, mint a Manicheusoké, a Katároké és a Siddháké, elsősorban arról ismerhető fel, hogy ezzel lehetetlen elsikerültek, negatívok, betegek és gyengék seregét létrehozni.

Művünk területén vannak olyanok, akik tényleg az ösvényen járnak, s ezt akkor kivétel nélkül sikerrel teszik. Olyanokat is ismerünk, akik nem járják az ösvényt, akiket azonban Iskolánk módszere ebben az esetben egyáltalán nem károsíthat.

Az Arany Rózsakereszt módszere egyetlen tekintetben sem támaszkodik a dialektikus személyiségre. Módszerével a dialektikus személyiségnek egyetlen szervét sem műveli, s így azok nem is károsulhatnak, vagy nem maradhatnak sorsukra hagyva félig fejlett állapotban. Módszerünk gyakorlatokat sem ismer, nem a dialektika fejlesztésén alapul, mert az Arany Rózsakereszt tudja, hogy „test és vér nem örökölheti Istennek országát”.

Éppen ezért fáradozik az Arany Rózsakereszt azon, hogy eljuttassa tanulóit a dialektikus személyiségüktől való elbúcsúzásig, és óvakodik attól a balgaságtól, hogy ezt az elbúcsúzási folyamatot valamiféle műveléssel keresztezze.

A módszer röviden a következőképpen vázolható: az ember központi szellemmagja, a Monád, egy olyan személyiséghez van kötve, amely nem foglaltatik benne az eredeti istentervben. A szellem, a lélek és a test eredeti alakjából már csak az alapok vannak meg. A tanulóban ekkor keresztény-filozófiailag felkeltik az igazi isteni ember eszméjét. Ez a filozófiai keresztelő összeköti őt az emlékezéssel, és a tanuló rájön, hogy: Ex Deo nascimur - Istenből születtünk.

Aztán egy életvitellel szembesítik, mely ezen az Istenben-lángralobbanáson alapul, mintha dialektikus lénye már az igazi alak lenne. Ez Pál szavainak személyes átélésére ösztönzi: „Nem mondom, hogy már elértem, és tökéletes lennék, hanem igyekszem, hogy el is érjem”. Ez az életmód nem műveli a dialektikus személyiséget, hanem erős égést kelt, önkéntes pusztulást, ami ezt a természetet illeti, az isteni ember annyira vágyott létrejöttének kedvéért, aki a tanulónak „mindenét” jelenti. Így meggyőződve vallhatja: In Jesu morimur - Jézusban meghalunk.

A természetnek e tudatos, önkéntes pusztulása folytán növekszik és kel életre az alapjaiban jelenlévő mennyei test, ami miatt a tanuló közvetlen felismerésként tapasztalja meg az igazságot, hogy: „Isten országa tibennetek van”. E tudás és tapasztalat miatt a tanuló mély hálával vallja: per spiritum sanctum reviviscimus - a Szent Szellem által újjászületünk.

Ebben a stádiumban a tanulónak tulajdonképpen két személyisége van, melyek egy folyamatban, amit mi alapvető megváltozásnak nevezünk, összekapcsolódnak. Mihelyt ez a folyamat létrehozta a kapcsolatot, a központi szellemmag elkezdi egy háromszoros folyamatban, három heteskörben lebontani a kapcsolatot a dialektikus személyiséggel, s a tudatot átruházni a mennyei emberre. Így hal meg a dialektikus ember folyamatszerűen, s csak a mennyei ember marad meg.

Mihelyt a mennyei alak láthatóvá válik a mikrokozmoszban, a halál elvileg már le van győzve. Amikor a dialektikus személyiség a halál miatt eltűnik, akkor ez már csak mellékjelenség. Újabb dialektikus személyiség életrekeltése már nem történhet meg. Az egész módszer megkoronázásaként az ember halhatatlan lett. Megint van igazi szellemalakja, lélekalakja és testalakja. Az anyag és a szellem minden területén ki tudja fejezni magát, és belép a Krisztushierarchia soraiba mint építő munkatárs, mint Arany Rózsakeresztes.

Az új korszakban így vezetik el a megszabadulásba az emberiség bizonyos csoportját. A hasadás érvényesül. Ennél pedig az Arany Rózsakereszt szerzetesei aratómunkásként lépnek fel.

Az egész folyamat minden idők egyetemes tanából sugárzik, s így a Bibliában is megtalálható. Befejezésül a régi rózsakeresztesek szellemi hagyatékából idézünk:

„reméljük és imádkozunk, hogy ajánlatunkat gondosan megfontolják, művészetünket közelebbről megvizsgálják, és korszakunkat buzgón figyelik.”




Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,