Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: A világ világossága

III. Ne aggodalmaskodjatok

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: A világ világossága


„Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok: sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-e az élet, mint az eledel, és nem több-e a test, mint az öltözet? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Ne aggodalmaskodjatok tehát és ne mondjátok: Mit együnk, vagy: Mit igyunk, vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségtek van. Hanem keressétek először Istennek országát és az ő igazságát: és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”

(Máté 6:25,27,31-33)




A Hegyi beszéd fenti szavainak olvastán teljesen világos, hogy azokat nem a tömeghez intézik, hanem egy külön csoporthoz: a keresztény misztériumiskola tanulóihoz.

A földi természet embere, mint az embernyáj tagja, aki a föld kemény rögéből született és lett, ismeri az élet csatáit, a létért folytatott küzdelmet. Tudja mit jelent, hogy „orcád verítékével egyed a te kenyeredet!” Mivel pedig ez az ítélet ősfélelemként él a vérében, hajszája birtok szerzésére irányul. Annyi kenyeret akar, amennyit csak lehet és olyan kevés verítékkel, ahogyan csak lehetséges. Ezzel kezdődik minden társadalmi viszály, minden háború, minden gazdasági anarchia, minden kényszer, minden rémuralom és minden népbutítás.

Az ősfélelem a nevelési módszer és az egész dialektikus tudomány alaphangja. Életről, táplálékról, ruházkodásról van szó. Ez a földi lét háromszöge. Ki tagadhatná? A földi ember olyan, mint az állat, mely önfenntartási ösztönében társától elragadja az eledelt. Az ősmúlt természetösztöne ez. Urak és hölgyek, amíg nem kerülnek szorult helyzetbe. Vallásosak, emberségesek és nagyon műveltek, amíg elő nem veszi őket a szükség, és nem kezd hiányozni nekik a táplálék és a ruházat.

A fenti szavakat - hogy ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok, sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek - biztosan nem annak az embernek mondják, aki a mai nyugtalan világ feszültségeiben él. Hát nem a valóság semmibe vevése lenne ez? Gondoljanak csak a második világháború éhínséges éveire, a nagy szükségre minden területen. Nem volt-e kötelességük gyermekeiket megvédeni és táplálékot szerezni, a minimális életszükségleteket kielégíteni? Még orcájuk verítékével sem tudtak kenyeret enni, mert nem volt kenyér.

Az egyetlen tanács, melyet valamelyest hajlandók voltak követni, a ne aggodalmaskodjatok a holnap felől volt. Mert oly rettenetes volt minden napnak a nyomora, minden nap olyan feszült és alapos figyelmet követelt, hogy idejük sem volt a holnapi napra gondolni. Az embert minden nap teljesen lekötötték az aznapi gondok. Csoda-e, hogy a Hegyi beszédnek e szavait olcsó, vallásos optimizmusnak vették, mely megfelelt a béke és a jólét egyöntetű napjaiban, vagy amely jó szolgálatot tesz a papnak, hogy megnyugtassa velük egyházközsége elégedetlenkedő tagját, akivel esetleg rosszul bánt a munkaadója.

Mi azonban, akik a Hegyi beszédet másképpen értelmezzük, tudjuk, hogy itt külön csoportnak, tanulóknak beszélnek, s a szavak bizony nem vonatkoznak mindenkire.

Hogy Önre vonatkoznak-e, azt nem tudjuk megítélni. Hogy helyes-e elgondolkoznia rajtuk, azt nem tudjuk meghatározni. Lehetséges, hogy nagyon csalódik, ha bízik bennük. Azok közül, akik bíztak bennük, sokan kapcsoltak át hirtelen bizonyos pillanatban újra a létért való küzdelemre. A realistáknak ebben a tekintetben gyakran van igazuk.

A Hegyi beszéd ezen szavai nem alkalmasak a kísérletezésre. Ne essenek hát megszégyenítő túlzásokba, mert itt nagy és szent dolgokról van szó. Korunk külsőségessé vált kereszténysége már amúgy is jó néhányszor megütötte Krisztus szent arcát. Nem szükséges a helyzetet még tovább rontani.

Ne bízzon ezekben a szavakban!

Ne higgyen bennük!

Ne kísérletezzen velük!

Ezekhez a szavakhoz csak felemelkedni, felnövekedni lehet! E tárgy megbeszélésének csak azok számára van értelme, akiknek ebben a növekedési folyamatban van tanácsra szükségük.

Keressétek először Istennek országát

Bizonyára csak kevesen vannak, akik nem tapasztalták életükben azt a különös dolgot, hogy a segítség akkor van a leg­közelebb, ha a veszély, a szükség a legnagyobb. Lehetséges, hogy Önnek bizonyos dolgokra volt szüksége... és megkapta azokat! Van aki ezt imája meghallgatásának tartotta, más meg vak szerencsének nézte - de mégiscsak úgy volt. Ez minden időkben így volt, s ebből egy teljesen igaz, mélyen filozofikus közmondás eredt: amikor legnagyobb a szükség, legközelebb a segítség. Itt egy olyan isteni törvény hatásáról van szó, mely az anyag és a szellem minden területét betölti. Ez az isteni törvény oly hatalmas, olyan magasztos és dinamikus, hogy még az istentagadás világában és Istent nem ismerő világban is villámgyorsan bebizonyosodik. Ez a törvény arra tanít, hogy minden lény számára, akit az Istenség bárhol és bárhogyan megalkot a világmindenségben, tökéletes életlehetőség is létezik, a legtágabb értelemben. Mihelyt egy lény tudatosan megtalálja magát a kozmoszban, mihelyt tehát a központi szellemszikra bizonyítja magát benne, e tudat alapján az istenszikrát lánggá kell szítania. És mihelyt testvéreivel együttműködve az isteni szeretetterv tüzét fenn tudja tartani és tovább tudja vinni, gondoskodnak róla (mint lényről). Amire egy bizonyos időpontban a fenntartásához vagy építő feladatának folytatásához szüksége van, az teljes mértékben jelen van, készen áll.

Az istentervben nincsen termelési zűrzavar. Minden mindenkié! Ez törvény, ez a rend! Ha a tanuló feléleszti az ezzel a törvénnyel, ezzel a renddel való újraegyesülést, akkor teljes mértékben birtokába kerül az öröksége. Akkor mérhetetlenül gazdag. A mennyei Atya tudja, hogy a jelöltnek mire van szüksége, bárhol is tartózkodik. Ez nem ígérgetés és mese. A kozmoszban való jelenlétének az a következménye, hogy gondoskodnak Önről. Tehát minden aggodalom értelmetlen.

Az a tény, hogy a földi természetben minden aggódásra és gondoskodásra van kötelezve, észrevéteti a tanulóval, hogy elveszítette a nyomot. Most tehát keresnie kell, ha meg akarja találni az eredeti törvénynek megfelelő életet. Az ösvény egyik előfeltétele ezért: megtalálni a helyes választ arra a kérdésre, hogy „szellemileg mire kell figyelnem, mire hangoljam a keresést? Az anyagon kell-e áttörnöm ehhez az igaz állapothoz, vagy meg kell tanulnom az anyagot a szellemmel legyőzni? Hogyan kaphatom meg örökségemet?”

A Hegyi beszéd itt nagyon világos: Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát: és ezek mind megadatnak néktek. Akkor semmi más nem képez már problémát. Mindazt, amire mindezek ellenére mégis szükség van, a földre irányulók keresik.

„Meg kell-e tagadnom anyagi érdekeimet? Nem kell-e gyer­mekeimet úgy nevelni, hogy megállják helyüket ebben a társadalomban? Hagynom kell-e Isten vizeit elfolyni Isten földjein?”

Ha ilyen kérdéseket tesz fel, akkor azt bizonyítja, hogy aggódik. A probléma akkor még túl nagy Önnek, s még nincs elég bátorsága. Aki tapasztalt valamit az igazi birodalomból és annak igazságából, az itt már nem kérdez. A földre irányulók keresése és törekvése az ő számára minden érdekességét elveszítette. Belemerül az új életbe: s ettől az órától kezdve megkapja örökségét, melynek jelenlétét, az igaz életet, azelőtt ködösen sejtette.

Szó sincs arról, hogy „minden hidat felégessen maga mögött”, s beleugorjon a bizonytalanba. Inkább mintha egy csónakból átszállna egy óceánjáróra. Arról sincs szó, hogy mások munkáján, idején és pénzén élősködjön.

Elfogadni, majd újra rendelkezésre bocsátani

„Úgy van-e tehát, hogy ha megragadom az igaz életet - Isten birodalmát és az ő igazságát - akkor lesznek barátságos emberek, akik adnak nekem a fölöslegükből, vagy valamelyik rokon fogja létemet anyagilag biztosítani? Más szóval: a pogányok, akik javakat gyűjtöttek, eltartanak-e engem ebben a természetben, s könnyedén besegítenek-e az új birodalomba?”

Ugye érzi, hogy ez nem lehet így? Anyagi birtok nem segíthet belépni az új életbe. S ha belép az új életbe, akkor nincsen senki olyan, akinek az lenne a hivatása, vagy arra lenne ítélve, hogy az Ön lábtörlője legyen.

Ha valaki tényleg szellemi munkát végez ebben a világban mindazoknak a szolgálatára, akik görcsösen ehhez a földhöz ragaszkodnak, akkor ezt a munkát egyetlen fillér nélkül is el lehet kezdeni. Nem kell alapítvány és tőke, a mű mégis halad. Akkor minden oldalról jön ami kell, nem túl sok, de nem is túl kevés. Ez a jelenség is ugyanannak a törvénynek a hatása. Ez a hatás azonban csak akkor jelenik meg, ha a megkapottat átalakítva visszaadja a mások szolgálatára végzett feltétel nélküli munka által, sőt ha annál még többet is ad.

Ha Ön ezt meg akarja érteni, akkor meg kell magát szabadítania minden anyagtól és anyagi gondolkodástól. Amikor Krisztus a fenti idézetet mondja, akkor tanulókhoz beszél a hegyen. Ezek beavatottak! Vagy azt gondolja, hogy polgári értelemben aggódtak az életükért, ételért, italért, ruházatért? Ez nevetséges lenne.

A Szellemi Iskola tanulói, akik fáradságosan haladnak az ösvényen, másra vágynak: az igaz életet kívánják, az igazi szellemi eledelt és a szellemi italt és „a mennyei testtel” való felöltöztetést, ahogyan Pál mondja. Ez az ő aggodalmuk, ez állandó gondolatuk létállapotuk bizonyos időszakában.

És ez az aggodalmaskodás helytelen, ez végzetes, ez az aggódás tesz beteggé; ez dialektikus, ez földi. Egyetlen tanuló sem tudja az ösvényen szellemi állapota miatti aggodalmával a „termetét” megnövelni csak egy arasszal is.

Ha Ön tanuló, akkor csak egyet kell keresnie: Isten birodalmát és az ő igazságát. Ez a keresés nem a kizsákmányolás vagy a kizsákmányoltság új formája: ez a keresés alapozás, megerősítés, építés, kőművesmunka.

Végezze el a munkát!

Ha tanuló, ha tanulónak hivatott, akkor térjen rá arra, hogy létállapotának megfelelően szolgálja az igazi birodalmat és annak igazságát. Egész lényét vesse be ebben a szolgálatban. Ne gondoljon a saját szellemi alakulására, annak minden szükségletével.

Hát nincsenek szükségletek? Valóban vannak. De ne gondoljon rájuk. Ne álljon meg azoknál. Dolgozzon, a még oly erősen érzett hiányosságai ellenére is. Dolgozzon, hiányosságának maró fájdalma ellenére: mert Ön az istenfényben áll a hegyen. Végezze el a munkát! Minden más megjön! Megadatik Önnek - ajándékba kapja!

Mikor? Hol? Hogyan? Ez mellékes. Mint a Szellemi Iskola tanulója, ismeri a megszabadulás ösvényét. Ezt az ismeretet nem azért kapta, hogy a nyugtalanságát és aggodalmait növelje. Ezt az ismeretet kegyelemből kapta, hogy felismerhesse az ember fiát, ha eljön. Tapasztalja tehát Krisztus mondását: „Elég néked az én kegyelmem!”

Ezzel a kegyelemerővel áll Ön a jelenben, a jelen minden nyomorával, fájdalmával és mély sötétségével. Mint Isten gyermekének, ebben a jelenben kell elvégeznie a munkáját. Ebben a jelenben pedig vannak feszültségek, melyek ellenállnak Önnek. Törje össze ezeket a feszültségeket hivatása erejével és a kapott kegyelemmel, még ma! Fogadja el feladatát, és cselekedjen! Ne vitatkozzon és ne spekuláljon a holnapról! Ez a Hegyi beszéd lélegzetelállító tárgyilagossága. Ez Jézus Krisz­tus hatékonysága.

Ezt a hatást sokan nem tudják megérteni. Noha a hegyre hívják őket, aggódnak a beavatás miatt és az új szellemi táplálék miatt, amelyre szükségük van a saját fejlődésükhöz. Dobják el az énjüket! El vele! El az érvényesülési törekvésükkel! Áldozzák fel magukat a szolgálat oltárán: nem holnap, hanem ma! Ennek a kivitelezéséhez szeretetre van szükség, emberszeretetre, s olyan szívre, mely meg akarja hozni ezt a véráldozatot.

A tanulók, akiket a hegyen figyelmeztetnek, bűnösök magasabb fokon. Vannak akik alantas életük miatt aggodalmaskodnak: mások viszont a magasabb életük miatt. Az egyik élet éppoly kevéssé megszabadító mint a másik. Csak aki az életét el akarja veszíteni Jézusért, az fogja azt megtalálni. Értsék meg a Hegyi beszéd munkáját! Ma! - És építsék testvéreikkel együtt a Birodalom és az ő igazságának alapjait! Legyenek szabad kőművesek!

32

Mindenkinek mondják, aki megmássza a szellem hegyét: Hagyj fel minden önfejűséggel, ne aggódj életed kibontakozása miatt, szellemi erők és értékek miatt, amelyekre az ösvényen szükséged lesz. Mert itt magáról az életről van szó - a megújulás életéről. Űzz ki minden magasabb önzést és magadért való aggódást a lényedből!

Keresd Isten birodalmát és az ő igazságát! Tégy eleget a szeretet törvényének Krisztus példájára - minden más magától fog jönni, mert egy magától értetődő törvénynek a teljesülése.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,