Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: A világ világossága

IV. Ne paráználkodjatok

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: A világ világossága


„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: ne paráználkodjál. Én pedig azt mondom néktek, hogy ha valaki asszonyra tekint kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.”

(Máté 5:27-28)




A misztikus és ezoterikus embernek, aki úgy véli, hogy a Hegyi beszédnél Krisztus és ösvényen lévő tanulóinak beszélgetését hallgatja, a fenti szavak felületesnek, első pillantásra kijózanítónak és banálisnak tűnnek. Mert el lehet képzelni, hogy a törekvő ember, aki arra nemesedett, hogy a szent hegy világosságában felemelkedjen, legalább a házasságtörés bűnét régen maga mögött hagyta. Hát mégsem kiváló hallgatósághoz intézték a Hegyi beszédet, hanem valami mindennapi, utcai közönséghez? Vagy ezeket a szavakat a régiek csempészték a Hegyi beszédbe valamilyen szándékkal, úgyhogy most idegen hangok csörrennek az igaz életnek e valódi énekében?

Jó lesz ezt közelebbről megvizsgálni. Legelőször is azzal a téves feltevéssel kell felhagynunk, hogy ez a figyelmeztetés csakis az ösvény férfitanulóinak szól. Nekünk világos, hogy a Krisztus itt mindkét nemhez szól - férfiakhoz is, meg nőkhöz is. A tisztátalan, tilos vágyakozás bizonyára nem csak férfira jellemző. Nem látunk különbséget a kívánkozás és a magát tudatosan és akarva kívántatás és az erre való törekvés között. A másik ember vágyakozására számítani megvetendőbb, mint ha az enged a vágyainak. Világosnak kell lennie, hogy itt nem a férfiről vagy a nőről van szó, hanem az emberről, kettős megjelenésében.

Ezek a szavak a férfit és a nőt szembeállítják egymással. Férfit és nőt arra köteleznek, mint a Szellemi Iskola tanulóit is, hogy megtanulják kipuhatolni létük különböző sötét titkait. A tanulónak fel kell fedeznie azt az isteni gondolatot, amely az emberi kétféleség alapja. Ha meg tudja fejteni ezeket a misztériumokat, s ha mint bölcsességet, valamit megtud ezekből az isteni gondolatokból, akkor megtalálhatja és bejárhatja az igazi élethez vezető utat. A régi, eredeti élet az, mely ebben a világban összetört s amely házasságtöréssé vált.

A tanulóknak a szent hegyen elhangzott figyelmeztetéséhez két irányból lehet közeledni. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: ne kövessetek el házasságtörést”. Minden időkben minden nép és faj, primitív és művelt szabályozta és védte a házassági viszonyokat. Mindig voltak vallási és törvényes előírások, melyek a házasság bizonyos kultúráját védték vagy erre céloztak. A házasságtörést a vallás vagy a törvény szerint akkor fenyegette büntetés, ha világosan a természeti normák megtöréséről lehetett szó. A tömeg embere ismeri ezeket az életszabályokat. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek, akik ebből a természetből valók.

Önök azonban, akik egy új szellemi ösvényre törekszenek, a fiatalabbakhoz tartoznak, az újakhoz, akiket Krisztusnak kell mélyebb ismeretekhez és más életvalósághoz vezetnie. Meg kell érteniük, hogy az aránylag egyszerű és magától értetődő szabályok, melyek az embernyáj két nemének viszonyát határozzák meg, az Önök számára, a Szellemi Iskola tanulói számára nagy mértékben elégtelenek.

A két nemnek van egy természet szerinti együttműködése, s ezt vallási, humanista és törvényes normák szabályozzák. De az emberi élethullám két nézetének magasabb szintű együttműködése is van. Ez az együttműködés pedig olyan viszonyt hoz létre, amelyet szintén törvény szabályoz, de magasabb törvény. És erről szól a Hegyi beszéd!

Ha pontosan és példásan eleget tesznek az életközösség közönséges emberi, vallási és törvényes szabályainak, akkor ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Hegyi beszéd szabványainak is megfelelnek.

Mert a Hegyi beszéd nem az érzéki embernek szól. Tudják, hogy a természet emberét védelmezik ennek a természetnek a támadó megnyilvánulásaitól. Ezen az állam fáradozik: törvényeket hoz, és konfliktusokat tisztáz. A külső, exoterikus vallás is beleszól ebbe, és ő is szabályokat állít fel.

A szellemi ember számára azonban más a helyzet. Ő egy magasabb természetben részesül, s így más törvény előtt áll, más értelmi-erkölcsi értékmeghatározás előtt találja magát. S ha a ré­gieknek megmondtak is ezt meg azt, az ösvényen lévő tanulónak ki kell emelkednie az Ószövetség időszakából, és egészen másképpen kell megvizsgálnia, mint a természetembernek, hogy mi a kívánság, és mi a házasságtörés, a paráználkodás.

Álljunk meg egy pillanatra!

Azt kérdezzük: Ön teljesen meg van-e elégedve a másikkal, élete társával? Tudatában van-e vagy sem, azt állítjuk: nincsen! Megismerte a másik korlátait, vagy éppen most ismergeti: s így van ez fordítva is, a társával is.

Aztán megjelenik a máshoz való vonzódás, vagy másikhoz való vonzódás, akiben a felfedezett korlátokat félretolja, elesz­ményiesíti. Ez a vágyakozás a legtöbb esetben talán szűzies és tiszta. A tanulóban ez nagyon személytelen jelenség lehet - és mégis házasságtörés.

Itt figyelmeztet a Hegyi beszéd nyomatékkal: Megállj! „Va­laki asszonyra tekint kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.” Még egyszer: ezekhez a szavakhoz ne va­lami népszerű, érzéki megfontolással közeledjen. Azokhoz szó­lunk, akik úgy vélik, hogy kiemelkedtek a nyájból.

Az ösvényen minden tanuló ösztönözve érzi magát a Magasabbra, a világosságra, a megszabadulásra, életbeteljesedésre. Nem lehet másképpen, mint hogy lénye összeütközésbe kerül valami mással vagy a másikkal. Ez azért van, mert a más vagy a másik még a közönséges természet színvonalán van. Az én, az önérvényesítés és a természeti törvények más irányba terelik.

Erre a konfliktusra reagálás következik. Durva reakció a természet szerint, vagy megfinomult a szellem szerint: de mindenképpen reagálás, mert az Ön életvalósága szorult helyzetbe került. A reakció felkelti az egyensúly helyreállításának a vágyát. Ez a vágy a hiány kiegészítését akarja, táplálékot keres az éhség csillapítására. Az ember így elindul, hogy megkeresse „a másikat”. Vágyakozása persze „a másikra”, a másra irányul, s így közvetlenül a szívében, a vágy forrásában „házasságtörést” követett el.

Sok olyan tanuló van az ösvényen, aki ezekben a dolgokban becsapja magát. Úgy vehetjük, mindenki tudja, hogy házasságtörő; hogy ezekben a dolgokban mindenki bűnösnek érzi magát, akkor is, ha egyedül él. Mert ezek a szavak kiemelkednek a polgári dolgok fölé. Ezeket olyan tanulókhoz intézik, akik a szent hegyen a mester lábainál ülnek.

Mivel az emberi élethullám két nézetben nyilvánul meg, két nemben, s Isten mindkét csoportot együttműködésre hívja fel, az idők alapjának letételénél a férfit szembeállították a nővel és a nőt a férfivel. Ebben a világban állnak a másikkal. Szándékosan neveztük a másiknak. Mert egyesek nincsenek tudatában a másiknak az ő életükben, vagy ezt a sejtést elhessegetik, az évezredek rettenetes szenvedése miatt. Így áll a férfi szemben a nővel vagy a nőneművel. Így áll a nő szemben a férfivel vagy a hímneművel.

Ha Ön a férfit vagy a nőt mint élettársat bármilyen okból is elutasítja, akár ránemesedett, akár nem, hajlamai akkor is a nőneműre vagy a hímneműre irányulnak, nőies vagy férfias törekvésre, foglalkozásra, viselkedésre, vagy a másik féle lénynek valami más szerkezeti alkotóelemére. Ez minden embernél jól felismerhető - leginkább azoknál, akik ezt hevesen tagadják. Ön házasságban él, van élettársa, vagy még keresi őt. Tehát azzal van összeházasodva, ahhoz csatlakozik, azzal van összeköttetésben, ami az Ön másik pólusa, másik sarka. Bárhogyan is, az ember őslénye bebizonyosodik.

Szembesítjük a valósággal. Ha ösvényen lévő tanuló, ha a mester lábai előtt ül a szent hegyen, akkor Önt nem elégíti ki a valóság. Nem is teheti, mert Ön magasabb, tágabb, tökéletesebb, teljesebb valóságot keres. Ennek következtében „há­zas­ságtörő”, szellemileg, erkölcsileg, etikailag, anyag szerint.

A régieknek megmondatott: ne paráználkodjatok. Önnek sem szabad ezt tenni, és érzi, hogy nem is tudja megtenni, hogy élete sok problémájának nincsen megoldása. Ön nem is akarja megtenni, mert jól ismeri az életszentelés fogalmát. Magas, tiszta és nemes életszabályokhoz igazodik.

Szemben áll a másikkal. Össze van kötve vele, össze van szövődve - és mégis házasságtörésről van szó! Az Ön lényében a teljességre irányuló világratörő kívánkozás van, s az Önben égő isteni ősatom ösztönzésére a tökéletes másikat akarja. A létet - vagy a nemlétet, ami ugyanaz. És ez házasságtörés!

Azt mondjuk Önnek: aki a létállapotából nőre néz, hogy megkívánja, férfire néz, hogy megkívánja, a nőneműt vagy a hímneműt nézi, hogy megkívánja, szívében már házasságtörést követett el. Bármilyen néven is nevezi Ön ezt, ezt a felfelé törekvést, ha hevesen és szenvedélyesen tagadja is az emberi nemnek ezt a legmélyebben rejlő magját, a Szellemi Iskola mindezek fölött áll.

A Krisztus, a hegyen, szemtől szemben tanulóival, azt mondja nekik és egyúttal nekünk is: „A régiek és az újak között - a régi idők és a mai idők fiataljai között - elvileg nincsen különbség, legfeljebb gyakorlati különbség.”

A konfliktus

Hogyan kerülhetjük el a fent ecsetelt házasságtörést? Az a tény, hogy a magasabb javakra törekvő tanuló, aki a világosság felé fordul, a világgal emiatt összeütközésbe kerül, az nemde elkerülhetetlen? Hát nem akarja-e ő ezt a házasságtörést?

De Ön nem fogja már akarni, ha meggondolja a szerzett ismereteket, amelyeket Ön elé tártak Isten nevében. Létállapota, a terület, amelyen él, szorosabb és tágabb értelemben is az Ön valósága. Teljes igazság, valóság. Létállapota, legyen bár jó vagy rossz, teljesen megfelel a valóságnak. Házastársa és a töb­biek Ön körül, akikkel vér szerint össze van kapcsolva, a „má­sik” Ön körül az a környezet, amelyhez Ön tartozik, vagy ahová Isten terve rendelte. Így van ez mindenkivel, és így van világunkkal is. Ez a világ, ez a szürke, sötét világ az ember világa. Az ember tette ilyenné.

A tömeg és az ösvényen lévő tanuló között pedig az a különbség, hogy a tanuló tudatába jut a létállapotának. Belemered a saját valóságába. Felfedezi, hogy a piszokban fetreng. Látja a korlátozást és a bajt, a rettenetes szenvedést, látja a meghasonlást és a korlátozót a másikban, látja a hiányt. És akkor kialakul a konfliktus. Akkor el akar menni házából, ki a korlátozásból, ki a piszokból. Akkor menekülni akar létállapotától.

A kegyelem jele, ha az ember rájön állapotára. Aki azonban ezt az állapotot erőltetve el akarja hagyni, az házasságtörést kö­vet el. A régiek között is voltak tanulók az ösvényen. Azok a személyiséghasítást gyakorolták. Kimenekültek ebből a hamuszürke világból, a létállapotukból. Ön ezt másképpen látja. Ön az egyikből a másikba menekül, és a másikból az egyikbe. Házasságtörés! Nem fogadja el ezt a játékot. Meg akar szabadulni tőle. Ki akarja gyakorolni magát innen, kirajongani, kiimádkozni, okkult módszerrel kitörni. Házasságtörés!

Az eredmény az, hogy Önt újra meg újra magához vonzza a létállapota. A következő dolgok aztán rosszabbak, mint az előzők. Ha az előzőket az utóbbiakra cserélte, akkor sem jutott tovább egy milliméterrel sem.

Hát el kell fogadni a pillanatnyi életkörülményeket? Igen, barátaim!

Hát nem keserűség ez az élet? Nem hiányzik-e az összhang? Nem látják-e elvetendőnek az életkörülményeket, ha Isten világosságába állítják őket? De igen, barátaim!

Ha valaki felismerte az ösvényt és magát az életet, annak nem kell-e rátérnie erre az ösvényre? De igen, barátaim!

Az ösvény azonban nem azt követeli meg Önöktől, amit Önök akarnak. Ki akarnak menni innen, megszabadulni. Erőszakot akarnak alkalmazni - még teljesen a régi természetből valók. Le akarnak bontani, anélkül hogy építenének. Önök a Káin-emberek, a forradalmárok, akik gyilkolnak és égetnek. Ha tudatában vannak is az újnak, még nincsenek benne az újban.

Forduljanak az életállapotukhoz. Álljanak szembe életkörül­ményeikkel, életvalóságukkal és különös állapotukkal, fogadják el mindezt. Csak az tudatosult Önökben, hogy változtatni kell, hogy nem tudják elviselni, hogy szellemileg fuldokolnak. Ez kegyelem. De most mit tegyünk? A Hegyi beszéd így folytatja:

„Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, sem hogy egész tested a pokolra vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, sem hogy az egész tested a pokolra vettessék.” (Máté 5:29-30.)

Ebben találják meg a feleletet a fenti kérdésre: „Mit tegyünk hát?” Létállapotuk tudatában szerkezeti megújulásra, alapvető megfordulásra kell áttérniük. Nem a mást kell hajszolni, hanem saját magából mást csinálni, olyan alaposan, olyan tökéletesen mást, hogy semmi sem maradjon a negatívság körzetében.

Ha a Káin-ember forradalmat akar, akkor magát forradalma­sítsa. Ezt pedig megteheti a saját elsüllyedtsége kegyteljes tudatában. Így nem épít légvárakat, hanem saját alapjaival kez­di, mélyre leás saját lénye sötétségébe, kitép minden önzést és érvényesülési törekvést, és bedobja a tűzbe.

Hagyja meghalni magában az önmagát érvényesíteni akaró alantas embert, hogy mint tökéletes szeretetet-szülő közeledjen a Másikhoz.

Ez az abszolút, személytelen, önmagát feláldozó szeretet mindent legyőz. A tanuló tehát a kísérteties életkörülményeket nem negatív megadással fogadja el, nem egyesül velük, de nem is menekül előlük házasságtöréssel, hanem áttör rajtuk a szeretet ostorával, mely felszabadult benne; azzal a szeretettel, mely minden észt, önzést és helytállást felülmúl. Az a szeretet ez, mely a világosság hívására a világosságot betölti.

Így mellőz Ön az útján minden konfliktust, így lesz hatalommal rendelkező ember. Így építi fel az új menny-földet, ha belső indíték alapján gyakorolja az igaz, isteni életvitelt, e világ elvetendő kavargása közepette.

Házasságtörés nélkül!


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,