Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: A világ világossága

V. Ne ítéljetek

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: A világ világossága


„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát a te atyádfia szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből: holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfia szeméből.”

(Máté 7:1-5)




Újra hangsúlyozzuk, hogy a Hegyi beszédet egy keresztény Szel­lemi Iskola tanulóihoz, a keresztény rejtélyek jelöltjeinek válogatott, szűk köréhez intézték, s ezek számára állították össze.

Ezektől a tanulóktól vonják meg az ítélkezés és kritika jogát. Ebben a tekintetben teljesen illetékteleneknek nyilvánítják őket. Azt ajánlják nekik, hogy teljes mértékben tartózkodjanak az ítélkezéstől és kritikától, hogy elkerüljék a vészes következményeket. Ezt a figyelmeztetést ezennel Önnek is átadjuk, ha a Rózsakereszt Szellemi Iskolája tanulójának akarja magát nevezni; olyan Iskola tanulójának, amely kimondottan a megszenteltetés keresztény iskolája kíván lenni.

Tapasztaltuk, hogy az ítélkezésről és a kritikáról való lemondás az egyetemes filozófia legnehezebben elfogadható és feldolgozható tananyaga. Semmi sem tetszik a nyugati embernek kevésbé, mint a kritika nélküli életmód. Gyakran akadékoskodnak, szókimondóan kritizálnak, beszélnek másokról egy csésze kávé mellett: ítéletük azonnal kéznél van értelmi és szellemi dolgokban. Sőt, az embert ma kritikára nevelik. Az élet egyik tartóoszlopa ez. Mi lenne a demokráciából kritika nélkül? Ha elvennék az embertől a megítélés és kritika jogát, akkor jogfosztottá válna.

Hát nem lenne szabad megítélniük valami tant, amit elébük hoznak? Hogyan reagáljanak akkor az ötletek és szólamok áradatára, mellyel nap mint nap elárasztják a tömeget? Nem kritizálhatják-e egymást és a dolgokat, amelyek kimondottan rosszak? Negatív nyugalommal alá kell-e rendelniük magukat a tekintélyeknek? Ami betolakodik a tudatukba, ami felkelti rokonszenvüket vagy ellenszenvüket, anélkül, hogy tehetnének ellene valamit, mindazt egyszerűen ne vegyék figyelembe?

„Szépnek kell tartanom, ami csúnyaként tolakodik hozzám? Nem vonulhatok-e vissza olyan környezettől, amelyben nem érzem jól magamat? Röviden: természetellenessé kell-e válnom?”

Amikor annak idején Iskolánk tanulóinak a kritika mellőzését ajánlottuk, s ezt a „művel szembeni engedelmesség” fogalmához fűztük, sokan hitték, és később maróan meg is jegyezték: „Maga el akar fojtani minden esetleges kritikát a rózsakereszt munkájával szemben. Mi tanulók fogjuk be a szánkat!”

Tudjuk, hogy itt Önökkel nagy nehézség előtt állunk, és ebben a pontban nem lesz egyszerű helyesen megértenünk egymást. Teljesen megegyezünk abban, hogy a dialektikus világban nem lehet meglenni megítélés és kritika nélkül. Ezek az önvédelem fegyverei, amelyek azonban mindig súlyosan megsebeznek. A világszerte kontár demokrácia egyelőre az egyetlen államforma, amelyet az ember megérdemel. Néha egy kis emberjog jön létre hetekig tartó ülésezés után, esetleg egyetlen szavazatnyi többséggel. A legvészterhesebb ötletek nyűgözik le Önöket szép látszatukkal, s minden ítélőképességükre szükségük van, hogy valamelyest megszabaduljanak ezektől a leplektől. A dialektikus életben az embernek az ítélet és kritika fegyverével kell felszerelkeznie.

Megkérdezzük azonban: Soha sem érzett-e még bánatot és maró lelki fájdalmat, amikor ezt a módszert alkalmazta, vagy amikor Ön lett valami úgynevezett igazságos ítélet vagy kritika áldozata? Egyébként a mi véleményünk szerint igazságos ítélet és kritika nincsen! Soha sem tapasztalta-e, hogy egy lenéző ítélet kimondása Önt testileg károsítja, és a vérét megmérgezi?

A paradicsomi átok

Ha az ember ebből a világból való, akkor szüksége van az ítélet és a kritika fegyvereire. A közönséges, nyers természetember számára nem látunk, nem ismerünk más módszert. Alkalmazása azonban kész nyomor, és sok viszályt és betegséget okoz. Az ítélet és a kritika joga e világ embere számára mintegy paradicsomi átok. Ennek következményeit Ön gyakran a templomba is beviszi, mert gondolatai az előadót zaklatják, s ezek a gondolatok gyakran nem jószándékúak. A paradicsomi átok még a rózsakereszt előtt is üldöz minket!

Ez a dialektikus módszer sok embernek annyira természetévé vált, hogy már nem is képes másképpen viselkedni. A következmény vérpiszkolódás, szívbajok, idegfájdalmak. És ennek a következménye bujtogatás, nyugtalanságkeltés. Senki sem élhet másképpen, mint ahogyan az állapota írja elő neki. Ha tehát az Ön természete is ilyen, akkor az Ön számára nincsen mondanivalónk. Mi azokhoz fordulunk, akik a keresztény misztériumiskolában be akarják járni a beavatás vagyis megszenteltetés ösvényét. És ezekhez, a hegy megmászóihoz intézi a Krisztus a figyelmeztetést.

Mert ezek az emberek akarnak kilépni ezekből a dialektikus módszerekből, hogy ebben a világban legyenek ugyan, de már ne legyenek ebből valók. Hogy szándékukat siker koronázza, elveszik tőlük az ítélkezés és a kritika jogát. Tudatosan, alulról fel kell oldozniuk magukat a paradicsomi átok egy része alól. Ezt az abszolút szükséges követelményt bonyolult gondolatmenetek nélkül is be lehet bizonyítani:

Miért nézed a szálkát a te atyádfia szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?

A gnosztikus tudományban ismeretes, és Ön is megvizsgálhatja és megállapíthatja, hogy az anyagtestet egy auri­kus szféra veszi körül. Ezt vágytestnek vagy lélegzőtérnek is nevezzük. Ez nem csak egy sugártér, amelyet az ember szervezete által felvett vagy eltaszított erők töltenek ki, hanem emellett világosan felismerhető anatómiai szövetszerkezete is van. A testalkathoz tartozik.

Az aurikus szféra fajtája, állapota és rezgése természetesen nagyon egyéni. Mindenkinél más és más. Aurikus szféránkon keresztül nézünk, rajta át figyeljük meg környezetünket. Érzékszerveink ezen keresztül érzékelnek, ez vesz körül minket, s ez­zel vagyunk szoros kapcsolatban. Az emberek érzékszervi érzé­kelése ezért teljesen különböző.

Az elsüllyedt emberiség a bukott természetrendhez tartozik. Súlyosan sérült állapotában az eredeti emberség karikatúrájává lett, úgy, hogy dialektikus testiségével senki sem érzékelhet már tisztán és tárgyilagosan. Az aurikus szféra, mint egy bepárásodott tükör, megsérült, és képtelen a helyes ítéletre.

Ön tehát egy nagy tévedésben él. Valójában semmi sincs úgy, ahogyan érzékeli. Minden idők gnosztikusai mellett neves filozófusok is felhívták a figyelmet erre, anélkül azonban, hogy ennek a józan, egyszerű, szerkezeti okait is megmutatták volna. Az Ön testalakja nem tökéletes. A tévedések, az érzéki csalódások világában él.

Nem érzi Ön, mint a Rózsakereszt tanulója, hogy ezzel a roskatag szervezettel nincs joga ítélkezni? Hogy szerkezeti hiányossága alapján legfeljebb találgathat és kísérletezhet? Csak találgat, hogy ítéletének és tetteinek milyen következményei lehetnek. Fel kell ismernie, hogy a szálka, amelyet esetleg a másik szemében lát, minden valószínűség szerint az Ön szemében lévő cöveknek az árnyéka.

Mert a dolgokat a saját aurája színeiben látja. És ami a saját szférájában semmire se jó, azt látja ez előtt a háttér előtt a másikban. Csaknem mindig az a helyzet, hogy a másikat azzal vádolja, ami a saját lényében rejlik.

Ezek a dolgok olyan logikusnak, egyszerűnek és józannak látszanak, hogy igazán nem kellene beszélni róluk. Ez az igazság, ez a bölcsesség mindig megvolt a néphitben, mely közmondásokban őrizte meg: Amilyen a mosdó, olyan a törülköző; Bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű; Egyik szamár nevezi a másikat fülesnek.

A spekuláló cselekvés

Ha Ön a Szellemi Iskolát akarja szolgálni, akkor nem mehet a világhoz és az emberekhez a természetes, dialektikus kritikaképességével. Az istenrendből való kizuhanásnál Ön nem csak a szellem és a lélek magasabb képességeit veszítette el, hanem az eredeti testalak tulajdonságait is, egészen az elemi alkotóelemekig. Nagyra becsült érzékszervei, melyekre oly büszke, legfeljebb csápok, tapogatószervek. Ön nem észlel, hanem találgat és tapogatódzik! És létállapotától függően azt állítja, hogy bizonyára így vagy úgy van. Számítgatva, spekulálva cselekszik. Ez az Ön nagyra becsült kritizálási és ítélkezési joga!

A Szellemi Iskola viszont kijelenti, hogy Ön ezzel a tulajdonsággal a magasabb életben semmire sem megy, hogy az érzékszervi érzékelésnek ezt a formáját és a helytelen elképzelésekből eredő érzékszervi reakciót fel kell adnia.

Minden ember a saját képzeletvilágában él, s innen ítéli meg a környezetét. Ezzel elérte a teljes elválasztottság állapotát. Teljesen én-állapotban, egy én-világban él. Egyáltalán nem normális. Ezért van az ötletek sokasága, mely elönti az embereket. Ezért vannak állandóan más véleményen. Ebből ered a nagy meghasonlás, a határtalan önzés, az önérvényesítés, számtalan keserves következményével. Érzi-e, hogy ebben rejlik léte minden nyomorának az oka?

Az ítélet egy határozat, határozott gondolatkép, mely mindig reakciót kelt elkövetője környezetében és őbenne is. Mindenkit mindig ugyanazzal a mértékkel mérnek, amellyel ő maga is mér. Azért oly rettenetes itt a helyzet. Amit az egyik felépít, azt a másik lerombolja. Ahol az egyik jót akar, ott a másik rosszat gyanít.

Ha tehát a Szellemi Iskola azt tanácsolja Önnek, hogy mondjon le úgynevezett kritizálási és ítélkezési jogáról, akkor nem az Iskola munkásai dolgán szándékozik könnyíteni, hanem Önt akarja egy komoly betegségből kigyógyítani. Önt a saját ellentmondásától kell megszabadítani, egy olyan komoly elmezavartól, melyet alig tartana lehetségesnek. Ha ez a probléma most világossá vált - ahogyan reméljük is -, akkor meg kell értenie, hogy a továbbiakban mit vár el a Szellemi Iskola Öntől.

Képmutató - ez azt jelenti, hogy nem tökéletes, hiányos, szinte másolat s ezért igaztalan ember, nem pedig azt, hogy primitív alak -, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből! És akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből.

Ha ezt meg akarja érteni, akkor gondoskodjon arról, hogy ne essen azonnal egy másik tévedésbe. Sokan fogják állítani, hogy a saját szemük gerendájának eltávolításán szorgoskodnak, vagy ebben már sikerük is volt. De meg kell értenie, hogy itt az aurikus tér megtisztításáról, az eredeti testalak újrafelépítéséről, a földi tabernákulum lebontásáról van szó, ahogyan Pál mondja. A tanulót itt is a keresztény Szellemi Iskola beavatási, azaz megszentelő misztériuma elé állítják.

Ne ítéljetek

Helyénvaló a kérdés, hogyan kell viselkednie a tanulónak a dialektikus kritikaképességtől való elbúcsúzás és a személyiségcsere következtében megjelenő Újnak a teljes kibontakozása között. Mert ebben az átmeneti időben is cselekedni és dönteni kell valami mellett vagy valami ellen. Fel kell ismerni a barátot és az ellenséget.

Ebben az időszakban azon normák szerint kell élnie, amelyek Önnek a legszentebbek, amelyeknek legmélyebb alapjai az Ön élő szívében vannak, s az Ön tudatában sziporkázva élnek. Ami ebben nincsen benne, az csak találgatás, spekulálás. Ezekből az életnormákból kiindulva kell végeznie a feladatát, a munkáját, legjobb tudása szerint, mialatt arra törekszik, hogy a minőséget napról napra javítsa és nemesítse. A kritika és ítélet vihara fog Önre törni - általában így reagál a világ. De Ön nem ítél. Ön csak ad, legmélyebb lényéből, legszentebb meggyőződése szerint, s állandóan megkísérli megfigyelni, hogy mi ösztönzi a másikat, mi a szándéka, mit akar.

Ha az Ön útja, felfogása, törekvése, kívánsága ellenállásba ütközik valakinél a környezetében, például barátjánál, kollégájánál vagy otthon, akkor azonnal figyelembe kell vennie saját szervi hiányosságát, szerkezeti tökéletlenségét, és kérve, önmagát vizsgálva el kell gondolkoznia. Egészen bizonyos, hogy így tisztázódik a helyzet, anélkül, hogy szent életnormáin erőszakot kellene tennie.

Akkor valami csodásat tapasztal, mely mégis oly egyszerű és magától értetődő. A következő találkozásnál megmutatkozik, hogy a nehézségek eltűntek. Mert barátja, lakótársa is megvizsgálta magát, s szellemi módszerrel elgondolkozott. Ennek következtében a kezdetben ellenfelek ugyanarra a következtetésre jutottak. Az én állapotán és az én világának állapotán áttörtek. Aki pedig ezen az úton fáradozik, az azt tapasztalja, hogy így az érzés, ítélés és cselekvés közössége született, mégpedig egymástól függetlenül, vak engedelmesség nélkül: a szent demokrácia.

A csoda

Ha megmászta a templomhegyet, és a Szellemi Iskola tanulóihoz tartozónak tartja magát, akkor azt ajánljuk, közeledjen embertársaihoz kritika nélkül: legszentebb meggyőződése pozitívságával találkozzon velük, melynek alapjai az Ön szívében vannak. Senkire se erőltesse rá az akaratát, hanem élete példájával mutassa meg a szándékát és hogy kicsoda Ön - és megfigyeléseit személytelenül tegye.

Akkor megéli a csodát. Akkor felismeri az Újszövetség testvéreit, és azok is felismerik Önt. Nem lesz többé nézeteltérés. Ettől a naptól kezdve az igazi szellemi közösség világában él. Csak akkor lesz joguk támogatni egymást az ösvényen, és szeretettel másoknak segíteni, ha azok kérik ezt a segítséget. Az ösvény minden tanulójának világosan fel kell ismernie, hogy senkit sem erőltethet olyan szellemi állapotra vagy cselekedetre, mely nem egyezik meg az illető létállapotával. Az ösvényen lévő tanulónak tudnia kell, hogy újra meg újra megakad rajta valaki, összeütközik olyan emberekkel, akik létállapotuk szerint alatta állnak, de olyanokkal is, akik fölötte állnak. Így keletkezik mindkét oldalon újra meg újra a megértés hiánya. És ezért lobban fel olyan gyakran a Hegyi beszéd követelményeit még meg nem értő tanulók között a kritika tüze, mely mély sebeket ejt.

Tanuljuk meg Jézus Krisztustól, hogy van másik út, rövidebb út. Ezekben a dolgokban is ebben a világban, de nem ebből a világból valóknak kell lennünk.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,