Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: A világ világossága

VI. Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: A világ világossága


„Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és nektek fordulván meg ne szaggassanak titeket.”

(Máté 7:6)




A világosság szolgálatában dolgozóknak ez nagyon fontos. Aki Krisztusnak a világ és az emberiség szolgálatában végzett nagy művében valami kisebb vagy nagyobb feladatot akar elvégezni, annak figyelembe kell vennie ezt az előírást. Ezt azoknak a tanulóknak mondják, akik arra nemesedtek, hogy hallhassák a szent hegyen mondott beszédet.

Persze itt Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzőjének jel­szavára is gondolunk: „Ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé, és ne adjatok rózsákat a szamaraknak”. Ez nyilván ugyanabból a gondolatból ered, mint a Hegyi beszéd, s a bennük rejlő tanácsot különösen és nagy nyomatékkal a rózsakereszt tanulóinak adják.

Mit értenek itt kutyákon, disznókon és szamarakon? Melyik oldalról fenyeget itt veszély? Hogyan kell a tanulónak dolgoznia és fellépnie, hogy elkerülje ezt a veszélyt? Megkísérelünk válaszolni ezekre a kérdésekre.

A kutya minden mitológiában és rejtélyben mindig a dialektikus, tehát a földi, kaotikus, spekuláló és kísérletező emberi akarat jelképe. Gyakran ábrázolják ezzel a kutyajelképpel azokat a teljesen haszontalan fáradozásokat is, amelyekkel ezt az akaratot akarják szentté tenni, hogy megfeleljen az isteni akaratnak.

Gondoljanak például Bundahisj-ra. A kutyát ott egy feláldozott bárány húsával etetik. Az indiai gondolatvilágban a kutyát az előbb mondott oknál fogva Shivával hozzák kapcsolatba, az iste­ni akarattal, mely belesugárzik az alantas embervilág természetébe.

Még világosabb és ismerősebb lesz ez a jelkép, ha figyelmü­ket Cerberusra, a Hádész háromfejű őrére irányítják. Cerberus­nak néhány leírás szerint ötven feje van, sárkányfarka, száz kígyó a sörénye, lélegzete és nyála pedig mérgező. Ez nagyon is világos jelképe az emberi akaratnak, mely dúl, gyilkol és feléget.

Ugatásától megremeg a pokol, s amikor láncaitól megszabadul, még a fúriák sem bírnak vele. A megkötött lelkeket megakadályozza pokoli helyük elhagyásában, s akik meg akarják téveszteni vagy meg akarják szelídíteni, azoknak mézből és mákból álló eledellel kell őt elaltatniuk.

Valóban megfogni csak a Merkúr-bottal lehet: ez a beavatás ösvénye, de itt is a legnagyobb elővigyázatra van szükség. Azt mesélik, hogy Herkules, az istenek nagy fia, a szeretetteljesen az emberekért dolgozó, amikor Cerberust foglyul ejtette önmagában, az annyira megharapta s nyála annyira megfertőzte, hogy Herkules egy darabig őrült volt.

Ha megértjük a kutyajelkép ötletét, akkor kitűnik, hogy a disznójelképnek az ember alantas vágylényével kell összefüggnie. Az ember egész érzéki életével van kapcsolatban, mely a földre és a földire irányul, mindent földi fogalmakkal és értékekkel hoz kapcsolatba, s minden szentet, nem ebből a világból valót lehúz, és a földiben tart fogva. A disznó az élő én-tudat egy részének undorító képe, mely vágyai ösztönzésére, megkérgesedett piszokkal borítva, a koszban turkálva tör alávaló céljaira. Az a disznó ez, amelyből valószínűleg mindenkiben van valami.

Már az Egyiptomi Halottaskönyv is óva int a disznótól.

A velünk együtt elsüllyedt állatvilágban pedig, mely találó képek formájában tárja az emberiség tudata elé mindazt az alávalót, ami az embervilágban található, szintén ott van a disznó, hogy az embert állandóan alantas érzelemlényére emlékeztesse.

Így ősidőktől fogva a mai napig is vannak olyan népek, melyek utálják a disznót, és semmi áron sem ennének a húsából.

A zsidó előírások is tiltják a disznóhús evését. Az ősidők papjai, akik még beavatottak voltak, tudták, hogy a disznóhús különösen mérgező anyagokat tartalmaz, amelyek közvetlenül hatnak az érzelmi élet különböző megnyilatkozásaira. Ezért hívták a disznót „minden igazság ellenségének”.

Feketemágus körökben a gyilkosságra kiválasztott embereket kizárólag disznóhússal etették. Ha ezt elég sokáig tették, akkor ezek a szerencsétlenek elvesztették minden igazságérzetüket, s sötét céljukhoz minden koszon és piszkon áttúrták magukat.

Egyébként minden húsfélében vannak mérgező alkotóelemek, amelyek nem csak az anyagtestre hatnak, hanem mindenekelőtt a gondolat és az erkölcs lényegét terelik bizonyos irányba. Megérné a fáradságot, ha ezeket a jelenségeket alaposan tanulmányoznák. Ebben az összefüggésben megemlítjük, hogy az angolok imádják a birkahúst. Ennek mérgei véleményünk szerint rá is nyomták pecsétjüket az angol népre.

Figyelmüket végül a szamárra kell terelnünk, a makacs természet jelképére, amin csak a magasabb szellemerő uralkodhat. Ezért lovagol Jézus szamáron a földi természet Jeruzsálemébe, s kényszeríti a szürke tömeget, hogy úgy üdvözöljék: Hozsánna! Áldott, aki jő az Úrnak nevében!

Ez azonban nem győzelem! Ez húsa és vére feláldozásának előjátéka: mert ugyanazok a hozsánna-kiabálók, ugyanazok a misztikus rajongók és a világosságért törekvők kiabálták másnap, hogy „feszítsd meg!” Az alantas, az elnyomott, a megkötözött és ösztöntől hajszolt természet mindaddig ura és királya ellen fordul, míg bele nem pusztul a saját viselkedésébe.

S amikor ezek a halálsikoltások belehasítanak a világéterbe, akkor ott van a Megfeszített, aki a lényét, vérét, mérhetetlen szeretettel már korszakokkal ezelőtt összekötötte a haldoklóval, hogy ebben a szükségben segíthessen és menthessen. Így győzi le a szamarat a kereszt átka!

Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván meg ne szaggassanak titeket.

Itt azt tanácsolják a tanulónak, hogy minden munkájánál számoljon a sátáni emberi akarattal, az ördögi vágytermészettel és a nagyon is kiegyenlítetlen emberi cselekvéstudattal. A szőlőskert munkásának tehát komolyan számolnia kell a háromszoros emberi templom, a főszentély, a szívszentély és a medenceszentély meggyalázottságával. A fej az emberi akarat fókusza, a szív a vágyakozás fókusza, a medence pedig a cselekvőerők fókusza.

Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek. Ez a tanács a főszentély tevékenységeire vonatkozik.

Ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé. A figyelmet ez a szívszentély hatásaira tereli.

Sem rózsákkal ne etessétek a szamarakat - ami a medenceszentélyben lévő cselekvési központra vonatkozik.

Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek

Ez a mondat eredetileg így hangzott: „Ne adjátok a koszorút az ebeknek”. A szent koszorú (dicsfény) a tanuló feje körül a beavatás jelképe, az Istenrenddel való kapcsolat jelképe. Mihelyt egy tanulónak megvan ez a koszorúja, mihelyst tehát megvalósított magában valamit az isteniből, és élő részt kap a Krisztus-hierarchiából, vagyis a Krisztus lényének élő része lett, azonnal megvan a képessége is, hogy ezt a koszorút, ezt a szentet, létállapotának megfelelően másokra is átruházza. Mint beavatott, másokat is beavathat. Az isteni kegyelem, az isteni adomány a végtelenségig osztható. Ez nem a modern rózsakereszt új ötlete, hanem ez a lehetőség mindig is ismeretes volt, s azonkívül szigorúan megfelel az evangéliumoknak.

Gondoljunk például Márk evangéliumára. Ott azt mondják a Krisztusban kiemelkedettekről: „Az én nevemben ördögöket űznek, új nyelveken szólanak és kígyókat űznek el; betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak”.

De gondolhatunk Bakström okiratára is, amely szerint az szentelt Szerzet minden tagjának, a láthatatlan egyház minden tagjának joga és kötelessége volt az Istennel kötött igaz szövetség koszorúját a ránemesedettekre átruházni.

Ezzel hatalmas felelősséget hárítottak a láthatatlan egyház minden tagjára. Demokratikusabban és egyetemesebben nem is lehetett volna. Ha Ön birtokol valamit az igaz világosságból, akkor joga és lehetősége, de egyben kötelessége is ezt másokra átruházni. Mihelyt a szent koszorú, a töviskoszorú a tanuló fején nyugszik, hatalmas lesz ő, Krisztus kegyelme örököseinek egyike. Ezt pedig ellenszolgáltatás nélkül kapta - és ingyen is adja tovább!

Mihelyt pedig adott, tanítványa nem az alacsonyrangú, hanem egyenlő, a testvérek egyike. Azért mondja Krisztus: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak, hanem barátaimnak”. És akkor beszél a tanulóknak, akik megkapták a szent koszorút. Ugye megérti, milyen végtelenül veszélyes lenne a szentet, a szent koszorút az ebeknek adni? Azoknak adni, akik még a régi akarattal dúlnak?

Kívánja Ön az élet koronáját? Vegye tudomásul, hogy létezik egy nagy, megdicsőült sereg, mely csak arra vár, hogy ezt az arany Ureust vagy Nagát az Ön halántékaira nyomhassa. Van ebből elég minden ember számára: a világosság kegyelme a végtelenségig és örökké osztható. Először azonban ki kell űznie a szentségtelen és zabolátlan akaratot a fej templomából - mert a szentet nem adják az ebeknek.

Ne hányjátok gyöngyeiteket a disznók elé

A rejtélyek nyelvén a gyöngy az Istennel való közösséget jelenti. A koszorú az Istenhez való felemeltetés jelképe, a gyöngy pedig az Istennel való kapcsolaté, az isteni világossággal való állandó érintkezésé. Ez a tökéletesség szeretetlélegzete, melyet tudatosan lehet tapasztalni és megválaszolni a szívszentélyben, ahol ez az isteni lélegzet mint az élet pránája behatol rendszerünkbe, és közli magát a lelkünkkel.

A gyöngy a hétszeres lélekminőséget jelképezi, mely az igazi kereszténynek birtoka lesz. Ezért mondja a Jelenések könyve az új Jeruzsálemről: „A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy: minden egyes kapu egy-egy gyöngy”.

Az élet koszorújáról mondottak a lélek tizenkét gyöngyére is érvényesek. Az a tanuló, akinek megvannak, az elajándékozhat belőlük, anélkül, hogy birtoka csökkenne. Krisztusban megkezdheti a szív megújítását.

Kívánja ezt a szent gyöngysort? A segítők egész serege áll készen, hogy az Ön nyaka köré fonja, ahogyan az Énekek éneke mondja. Mindenki számára van egy ilyen gyöngysor. A világosság kegyelme a végtelenségig és örökké osztható. Először azonban tökéletesen meg kell tisztítania a szív templomát minden földhözkötött és spekuláló érzéstől és vágyakozástól, mert a gyöngyöket nem ajándékozzák a disznóknak. Az elveszett fiúnak, aki a disznók moslékát ette, fel kellett kelnie és el kellett határoznia, hogy „felkelvén elmegyek az én atyámhoz”!

Ne adjatok rózsákat a szamaraknak

A rózsa a megvalósulás, az alkotás, a Jézus Krisztusban szentelt cselekedet jelképe. Ahogyan a fehér rózsa az Isteni, a tökéletes, mely mindent magában foglal, úgy a narancssárga rózsa az isteni mágia. Az isteni mágia, mely betör az időbe, leszáll az emberhez, az igazi keresőhöz, a kétségbeesett lélekhez, mely fájdalomkiáltással felébredt ebben a pokoli örvényben. Meg akarja könnyíteni ennek a szerencsétlennek és mégis megáldottnak az útját szeretettel, segítséggel, vigasszal és tettel, s a boldogság e rózsáját, a jóság, igazság és igazságosság narancsvörös rózsáját mindenkinek át akarja nyújtani, aki kéri.

Van egy Szerzet ezen a világon, és volt egy Szerzet ezen a világon, még mielőtt Ön elkezdett beszélni egyházról és eonokról, mielőtt az ember agyában feléledt volna az emberbarátságnak egy szikrája is. Ez a Szerzet leszállt hozzánk Jézus, az Úr szolgálatában, a Krisztus szolgálatában, aki tegnap és ma ugyanaz, hogy lehetővé tegye számunkra az ösvényt. Sohasem hervadó szépségű rózsáik mennyisége tengernyi. Jut belőlük mindenkinek, Önnek is, de cselekedet-tudatában először meg kell ölnie a szamarat, a makacsot.

Jézus Krisztus legyőzte azt. A szamáron és annak vemhén vonult be a természet Jeruzsálemébe, s Ön arra kényszerült, hogy hozsánnát kiabáljon neki. Ön pedig széttörte őt magában, és keresztre feszítette. Ezért ez az Isteni Hatalmas az Ön vérében össze van kötve Önnel. Nem képes megválni tőle: ez az Ön átka és kegyelme.

Átka, mert a vérében, testileg és érezhetően tapasztalja a poklot, ha elutasítja őt. Kegyelme, mert a szent Rózsakereszt Szerzete az Ön vérében a boldogság és elérés rózsáit akarja az ösvényére szórni, hogy megkaphassa a tizenkétszeres gyöngysort és az élet koronáját.

Vegye azonban figyelembe: a megvilágosultaknak egyike sem adja azt, ami szent, az ebeknek, nem hány gyöngyöket a disznók elé, és nem ajándékozza meg a szamarat rózsákkal! Mert sok olyan testvér, aki a szent hegyre nemesedett, tapasztalta kárára és szégyenére, hogy ennek a törvénynek az áthágása nagyon megbosszulja magát. Az ebek, a disznók és a szamarak eltapossák a szentet, a gyöngyöket és a rózsákat, és szétszaggatják az Úr hivatottait, ha kegyes szeretetüket azok a méltatlanokra irányítják és alkalmazzák.

Ha a koszorút méltatlannak adják, ha a gyöngysort olyan ember lelke kapja, aki ezt a világot nem akarja feladni, akkor egy kikényszerített, igaztalan kapcsolat keletkezik. A Szerzet akkor a szent adományt olyanra fecsérelné, aki nem érdemli meg, s aki így ezáltal megkötődik. A méltatlan akkor a megszállottság állapotába kerül, beárnyékolódik, s úgy reagál, mint egy őrült.

A szent koszorút ezért csak olyan tanulónak ajándékozzák, aki véghezvitte az én elölését. Az életnek e koronája lesöpri az arcról a fátyolt, és megnyitja a nyúltagy kapuját. Ennek következtében a jelölt nyaka köré lehet fonni a tizenkétszeres gyöngysort, s Isten szeretete Napként kel fel előtte.

Ebben a ragyogó világosságban, felemelt kezükben a rózsával mennek ki a dicsőségben megszületett testvérek ebbe a sötét világba, hogy szolgáljanak. És követik a tanácsot, hogy:

ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek,

ne vessetek gyöngyöket a disznók elé,

és ne adjatok rózsákat a szamaraknak.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,