Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: A világ világossága

VII. A mennyei ember áldozata

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: A világ világossága


„És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett koponya helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak, ahol megfe­szí­ték őt, és ő vele más kettőt, egyfelől és másfelől, középen pedig Jézust. Pilátus pedig címet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A Názáreti Jézus, a zsidók királya.”

(János 19:17-19)




Mit jelent a kereszt az olyan ember számára, aki a rózsa és a kereszt ösvényén akar járni? Ha feltesszük ezt a kérdést az embereknek, ugyanazt felelnék-e mind? Tanúskodnának-e tiszta, világos, belül átélt belátásról? Van okunk ebben komolyan kételkedni. Jézus Krisztus gyakran feltette ezt a kérdést tanítványainak, akiknek feleletéből kitűnik, hogy belátásuk hiányos és eltér egymástól. Ha az embernek nehézségei támadnak, gyakran így sóhajt: micsoda keresztet kell nekem hordoznom! Az önsajnálat bőségesen hagyja a könnyeket omlani. Ha az én szenvedélyét valami fékezi, akkor ezt a tapasztalatot gyakran képzelik keresztútnak.

Mások kitárják karjaikat, s azt mondják: Nézzétek, én vagyok a kereszt, s ezt a keresztet le fogom győzni. Megvan a hatalmam erre, mert hát nincsen-e bennem hét lehetőség, hét erőközpont, a hét belső elválasztású mirigy! Íme, hét rózsaként fonom őket a kereszt szíve köré, és hagyom kivirulni őket; és illatozni fognak, mint valami pompás nárdus: így ünneplem majd feltámadásomat. Testvéreim, cselekedjetek úgy mint én, akkor kivirulnak a rózsák a kereszten!” Olyanok is vannak, akik azt magyarázzák nekünk, hogy Jézus Krisztus a világért és emberiségért hozott véráldozatával megtisztította és szentté tette kozmoszunk egész területét, s hogy e megmentő mű alapján ráléphetünk az ösvényre, mely felfelé vezet. Ez a nézet hasonlít hagyományosan vallásos testvéreink nézetéhez, akik erősen hisznek abban, hogy Jézus Krisztus minden bűnünktől megváltott minket; hogy örök boldogságot szervezett meg nekünk, s hogy teljesen rábízhatjuk magunkat szerető szívére. Hagyományos hitű testvéreink erősen bíznak az egyházban és a Bibliában, ezoterikus testvéreink pedig a Szel­lemi Iskolában, az érzékelőközpontokban és a hormonokat termelő szervekben.

Az ember a keresztet számtalan módon teszi magáévá - hol romantikusan, hol jelképesen, hol meg ezoterikusan és realisz­tikusan. Az évek folyamán hajlamaink szerint kapcsolatot keresünk bizonyos nézetekkel, hogy azzal bódítsuk magunkat. Így telik az életünk, hogy úgy végződjön, ahogyan kezdődött.

A kérdés tehát, hogy mit jelent Jézus Krisztus keresztje a rózsakereszt tanulójának, korántsem értelmetlen.

Az ötletek tömkelegében, a keresztre feszítési történet magyarázatainak zavart keltő sokaságában találni kell valami lényegeset, fontosat. Lennie kell valami alapgondolatnak, valami örökké biztosnak. Mire jó nekünk a gyönyörködtető, a misztikus vagy a romantikus nézet és a spekulálás? Mindez legfeljebb rövid időre tud kielégíteni. Csak javaslatot tesz és hangulatot kelt - ez minden.

Egy tanácstalan és tajtékzó világban másra van szükség. Önnek nem kell vallásos hangulattal kábítgatnia magát. Ez a kultúrával való visszaélés. Ez a kívül fehérre meszelt sír, belül tele hazugsággal és penésszel.

A tanulónak a valóságot kell megragadnia és naponta átélnie. Akkor kivonja magát minden hangulat és spekulálás befolyása alól, és az üdvtények válnak élete középpontjaivá. Akkor szó sincs misztikus csúcspontokról, melyekhez meditálva felemelkedik. Érti hogy miről van szó?

A Bibliához folyamodik, hogy utánanézzen, mi is a helyzet Nagypéntekkel és a golgotai eseménnyel. Ön ekkor nem a saját lényéből tanúskodik, nem a saját szíve vérét hagyja beszélni, hanem a Bibliát olvassa ezoterikus nagyítóval. Tehát el akarja lopni az Egyetemes Tan titkát. Így magát is becsapja, meg másokat is. Ha megkérdezik, mit jelent Önnek Jézus keresztje, akkor felelete világosan megmutatja, hogy belső birtokról tanúskodik-e és beszél-e, vagy a Biblia elbeszéléseiből kivonatolt ötleteket szajkózza.

Csak azok értik meg egymást, mint a nagy Szerzet tagjai, akiknek megvan a belső kincsük; azok ismerik fel egymást a nagy Szerzet részeiként, mely nem ebből a világból való. A Nagypénteket mindennapi tájékozódásnak élik át, s a Golgota-eseményt belső folyamatnak tapasztalják. Erről a folyamatról akarunk beszélni Önnek, hogy rádöbbenjen saját magára, nem pedig hogy ötleteinek sokaságát szaporítsuk - mert ez nem segítene Önnek.

Életünkben megtörténhet, hogy valakinek egy kijelentése olyan benyomást kelt bennünk, mintha tudatunk előtt ajtót tárnának fel, és hirtelen világosan látunk. Magyarázatainknak is ez a szándékuk. Aki azonban azt gondolja, hogy ez megint csak egy ötlet, egy másik vélemény, annak azt tanácsoljuk: szabaduljon meg ezektől a magyarázatoktól, mert nincsen haszna belőlük. Csak terhére lesznek.

A kereszten felírás volt: „Jézus, a Názáreti, a zsidók királya”. Mit jelent ez? Talán azt gondolja: ez a történelmi alak, Jézus Krisztus, aki leszállt az idő világába az emberiség üdvözítésére. De Jézus, a Názáreti, határozottan nem a történelmi Krisztus-alak. Az evangéliumok nem történelmi hírek, és a Biblia nem vallásos történelemkönyv, hanem olyan folyamatokat és módszereket ecsetel, amelyek a Jézus-erőnek az emberbe való belépését teszik lehetővé. Ha Ön az evangéliumokat így érti, akkor azok nagyon megszabadítóak lehetnek.

A „Jézus, a Názáreti” jelölés a figyelmet határozottan az egyetemes Krisztus-tudatnak egy megmentő, üdvözítő sugarára irányítja, melynek be kell térnie Önbe. Ezért beszél a felirat a zsidók királyáról. A teljes felirat tehát ezt jelenti: „a királyi oroszlán üdvözítő, megmentő nézete”.

Az evangélium nem annak a magyarázatával bajlódik, hogyan halt meg a történelmi Jézus Krisztus, hanem azt akarja közölni, hogyan áramolhat be Önbe valami az egyetemes Krisztus-lényből az Ön örök üdvösségére. Meg kell értenie, hogy nem szükséges misztikusan elmélyülnie egy kétezer éves drámában, hanem intelligensen, világosan tudatossá kell tennie magának ezeket az üdvtényeket, és fel kell készülnie egy Nagypéntekre. A jelenre kell irányulnia. Hagyja csak a tömeget értelmetlenül a múltba bámulni. Önnek a jelent kell akarnia, a „Most”-ot!

Ha a tanuló járja a Krisztus-rejtélyek útját, akkor eljön az a pillanat, amikor dialektikus személyisége mellett mikrokoz­mi­kus életterében kibontakozik a valódi, mennyei személyiség. Ez az ő lélegzőterében a Jézus-hatás kezdete, Jézus születése.

Ez először még tehetetlen gyerek, pólyába van göngyölve, és a fekete ellenség az életére tör. Ha a tanulónak azonban sikerül minden veszélyt elhárítania, akkor közeleg az a pillanat, amikor beteljesednek a szavak: És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett koponya helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.

Jézus, a Názáreti, a mennyei, az Isten által eredetileg tervezett ember, a hierarchikus életfának egy ága, az Isai kivágott fájának törzsökéből újonnan nőtt vesszőszál közeledik az istentelen dialektikus személyiség lélegzőteréből, akinek aztán a fogságába ejteti magát - a főszentélynél kezdve, a koponya helyén.

Ahol megfeszíték őt, és ő vele más kettőt, egyfelől és másfelől, középen pedig Jézust.

Hogy felfoghassa ennek a háromszoros keresztre feszítésnek az értelmét és célját, ahhoz meg kell Önt világosítania az Egyetemes Tannak, mely kapcsolatban áll az Ön emlékezetével.

Amikor az ember az ősidőkben megszegte az isteni törvényeket, s ezáltal megszakította a kapcsolatot az Istenrenddel, akkor - mintegy rettenetes robbanás folytán - elveszítette háromszoros mennyei alakját. Az istentermészetben nem burjánozhat a bűnös, a beteg, az ellentermészet, mint valami rákos daganat. Az életfa rendjét nem lehet ellentétekkel megzavarni. Minden, ami nem világosság, ami vétkezik a világosság törvényei ellen, az szétporlad, a világosságtörvény azonnal és teljesen feloszlatja. Az istenrend világa ezzel tökéletesen megvédi magát, s ami ennek a világnak nem felel meg, az meteorként, tüzes lángként zuhan ki belőle.

Amikor ez a baj érte az emberiséget, akkor csak a központi szellemmag maradt meg. Az életfa ágait és vesszőit, ami az ember volt, levágták és elégették. A központi szellemmagnak azonban, mely ősanyagból áll, meg kell nyilvánulnia, meg kell testesülnie, háromszoros szerszámmal kell rendelkeznie. Az embernek így a bukás után, a világosságalak elveszítése után, fáradságosan újra háromszoros kifejezési formát kellett alkotnia, de most már nem világosságból, hanem a világosság ellentétéből, a dialektikából.

És most az ember fogságban van ebben a háromszoros alakban, melynek már egyetlen nézete sem azonos az eredeti emberével. És mégis, ez az alak is, melyet olyan gondosan ápolgatunk, örök alak, ha ki is kezdi a halál. Egy része meghal, de csak egy része. A kerék tovább fordul. A meghalt részt megint megkapja szüleitől - nemsokára azonban az is újra elmúlik.

Ön ismeri ezt az életet, tudja, hogy nem tökéletes, hogy mulandó és rögeszme. A fiatalság még vágyakozva tekint a jövőbe, de ez a vágyakozás egyre fakul, míg végül az ember már semmit sem vár el ettől a pokoli utazástól. Így lesz az idő foglyává, mely szakadatlanul forog, mint valami örök kerék.

Van azonban - hála Istennek - egy isteni fáradozás, és létezik a világmindenség Szent Szelleme. Van egy Krisztus-hierar­chia, mely a Mozdulatlan Birodalomból leereszkedik hozzánk, és megmutatja, hogyan szabadíthatjuk meg magunkat ettől a bukott állapottól. A megmentő műnek az a tetőpontja, hogy hajlandónak és késznek kell lennünk a keresztet vállalni, hogy a koponya helyére vihessük.

Volt egy ember, aki ezt a folyamatot élete példájával mutatta be, és kivitelezte azt egészen a dicső feltámadásig. Utána sokan jöttek, akik követték, s akiknek szintén átnyújtották a diadal koronáját. És aki a transzfigurálás, az átalakulás ösvényét be akarja járni, annak ugyanazon a via dolorosán kell járnia.

Milyen folyamat ez? Isai kivágott fájának gyökeréből új vesszőszálnak kell növekednie. A központi szellemmagnak az emlékezés alapján újra meg kell születtetnie az eredeti embert. Ez vízből és szellemből történik. Ez Isten kegyelme, mely minden észt felülmúl. Ez Isten érthetetlen szeretete, mely pokolba utazásuk közepette átnyújtja Önöknek az Élet Fájának eredeti anyagát a Mozdulatlan Birodalomból, hogy ezzel a segítséggel a mikrokozmoszban háromszorosan előkészíthessék a mennyei alakot.

Aztán az a pillanat jön, melyet sok látnok látott (akár megértette, akár nem), hogy két lény van jelen, melyek a központi szellemmagból indulnak ki: a mennyei ember és a dialektikus ember. Együtt mennek az életen át, mint ikrek, íjaik megfeszített húrjával a világosságbirodalom csillagjaira célozva.

De ez nem a keresztút. A keresztút egy pszichológiai pillanatban kezdődik, amikor minden előkészületet megtettek. Akkor a két nagyon ellentétes lényt összekapcsolják a koponya helyén, a főszentélyben, a gondolkodási képesség székhelyén. Akkor a mennyei ember teljesen foglyul ejteti magát a dialektikussal.

Miért? Hogy a dialektikus embert megint, utoljára elvezesse az önfeláldozáshoz, a tökéletes halálba. Ez nem csak a dialektika egy részét illeti, hanem az egésznek a halála. A mennyei ember, aki nem ebből a világból való, a dialektikus embert szerkezetileg három folyamatban, három nap alatt cseréli ki. Ez a folyamat Nagypénteken kezdődik és vasárnap végződik, a napok napján, a feltámadás reggelén. Ennek a vége a dialektikusnak a teljes eltűnése és az igazi ember feltámadása. Ez a visszatérés a Mozdulatlan Birodalomba.

Ott megfeszíték őt, és ővele más kettőt, egyfelől és másfelől, középen pedig Jézust.

Amikor Jézus, a Názáreti, bevonul a tanulóba, akkor először az ördögöt kell megölnie benne, a teljesen feketét, mely benne lakozik, az abszolút istentelent, a biológiait, az őrületvilág rögeszméjét.

Másodszor, teljesen békésen meghal benne a kereső, törekvő ember, a világosságkereső, a hazavágyó ember, aki szenvedélyesen kívánt megszabadulni. Meghal tele bizalommal, mert belehatol a világosság, a világosság veszi őt körül nagy szeretetével, s ő haldokolva, ujjongva megy vele a Paradicsomba.

Jézus, a Názáreti, a zsidók királya egyesült vele.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,