Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyetemes ösvény

IV. AZ ADYTON REJTÉLYE

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyetemes ösvény


A Krisztus-rejtély megközelítéséhez tudatunknak nagy mozgási szabadsággal kell rendelkeznie. Akinek a tudata ebben az értelemben felszabadul, az megfigyelheti, hogy valóban kezdi-e magát kioldozni a mulandóság és a bűn megbilincselő terhe alól, és a jelenségek világából való kiemelkedéssel foglalkozik-e, hogy majdan tudatosan ünnepelhesse a halál fölötti győzelmet. Az új életgondolat a tudatnak ezzel a mozgási szabadságával egészen más rezgésfokon, más színben és hangban nyilvánul meg, ami miatt megnyílhat a megszabadulás kapuja.

Feltételezzük, hogy Önök a táguló tudatnak már olyan fokán vannak, hogy tudják, mit értünk a kapun. A kapu vagy ajtó Jézus Krisztus Urunk megszabadító fénysugarának nyílik meg, mely a megváltó, négyszeres étererőt tartalmazza, minket a sugárhatásában hordoz és új életre ébreszt.

Reméljük, meg vannak győződve erről a természetfölötti lehetőségről, mely a mennyei „létbe” vezetheti Önöket. Azt is tudják - ugye -, hogy ezt a saját erejükből nem képesek meghódítani. Hiszen megtapasztalják - ezt is feltételezhetjük - a földhözkötöttségüket és szellemük fogságát. Ugye belátják, hogy az idő béklyói visszatartják Önöket az örök szabadságtól? Talán azt is megállapították, hogy húsukba mély barázdákat kell szántani ahhoz, hogy az élő víz beáramolhasson. Mert éle­tük Ura csak az élő vízből kelhet életre.

A mély barázdák a magányosság völgyében vezető vándor­útjukon vésődnek be. Ezért a szabadság ösvénye csak akkor nyílik meg Önöknek, ha mélyen tapasztalták e világ abszolút magányosságát és vigasztalan elhagyatottságát. Ezzel a tapasztalati tudással biztosítják az életcélt, mert életcél és megértés nélkül csak vergődnek, és a „mennyei ember megszabadítása” korlátozott igazság marad, ami pedig korlátozott, az nem tud a többivel növekedni, ezért nem igaz, és így újra halálra van ítélve.

Amikor tehát a rózsakereszt Szellemi Iskolája teljes ereje bevetésével a mennyei ember megszületését és megszabadítását magyarázza, akkor csakis az a célja, hogy az igazán akaró ember számára megmutassa és megvilágítsa a megszabadító utat, amelyet az újjászületés szent tudománya tartalmaz.

Az ebben a világban elmerült egyetemes igazságot, melyet minden elképzelhető módon megszeplősítettek és elrontottak, most újra ki kell emelnünk, mert fényesen új nap virradt a világra. Önök tudják, hogy ez a nagy mű sokrétű, átfogó, kozmikus, légköri és szellemi, mélyreható világforradalom képében fog végbemenni. Ezért szükséges, hogy akik ebben együtt akar­nak működni, az eljövendő dolgokat helyesen fogják fel és értsék meg. Csak ekkor lesznek képesek megérteni az örökkévalóság menetét, amely az emberiségnek jelenleg megnyilatkozik.

A természet sírjából halhatatlanul kiemelkedő mennyei ember csodájáról nemcsak az evangélium tanúskodik, hanem ezt az igazságot már jóval időszámításunk előtt átnyújtották nekünk. Gondoljanak ezzel kapcsolatban az alkímiára. Az igazi alkémia olyan tudomány, melynek pontos ismerete már a jelenlegi történelmi időszak előtt teljesen veszendőbe ment. Ez a tudomány tökéletesen ismerte az úgynevezett transzmutációt, tehát a nem nemesnek, a nem Istenben lévőnek a feloszlatását, és a nemes, mennyei, igazi arany elkészítését.

Az alkémiának három különböző formáját tanulmányozták és gyakorolták: a kozmikust, az emberit és a földit. A kozmikus forma Istennek a világgal kapcsolatos tervére vonatkozott. Az emberi nézet az igaz ember mibenlétére és a világtervben kapott feladatára összpontosult, míg a földi nézet a földhöz kötött magasabb rendű ember rögeszméből való megváltásával és a Mozdulatlan Birodalomba való visszatérésével foglalkozott.

Tehát a víztől és szellemtől való újjászületést, a megújult szellem segítségével történő újjászületést az eredeti materia magicából a világtörténelem legelejétől kezdve gyakorolták, és a rózsakereszt Szellemi Iskolája ismét bebizonyítja, hogy a Mozdulatlan Birodalom Szerzetének, a Fraternitas Univer­sa­lis­nak a szolgája. Ezért szabad a rózsakereszt Szellemi Iskolájának újból megmutatnia Önöknek is az igaz utat.

Eléggé ismeretes, hogy a természet keresztre feszítése nélkül nem szűnhetne meg az anyagnak az a része, amely nem fér össze az új természettel, s hogy ennek következtében véráldozat nélkül nem nyílhat új létalap. Az ember nem valósíthat meg új életet, ha nincsen alap, amin ezt a valóságot hatásossá lehetne tenni. A mikrokozmosz kibontakozása nélkül az univerzális életet nem lehet felismerni, és nem lehet vele kapcsolatba lépni.

Megdönthetetlenül bizonyos, hogy az ösvényen a tanulónak először be kell járnia keresztútját, mielőtt elbúcsúzhatna a dialektika anyagszférájától. Ezzel azonban még nem szabadult meg, mert a természet halála és az új élet között a pokolra ­szál­lás van, amelyet az új életet kereső tanulók közül egyetlenegy sem kerülhet el. A pokolra szállás zarándokút a túlvilágon, a dialektikához kötözve. Ha ez a pokolutazás befejeződött, csak akkor fénylik végül a születés az abszolút új életben, Isten eredeti terve szerint. Csak akkor mondhatja a tanuló, hogy ő újjászületett, kétszer-született ember.

A rózsakereszt Szellemi Iskolája jogosult arra, hogy azt a tanulót, aki ezt a jelet birtokolja, elvezesse a kétszer születettek, az Igazak Szerzetéhez, melyet a Siddhák szerzetének is neveznek. Valamelyest megpróbáljuk ábrázolni ennek a Szerzetnek a hatóerejét. A Szerzet a fejlődés különböző fokait ismeri, s így a testvérek a fejlődés különböző állapotában vannak. A Szerzet tagjait a szolgálat minden területén megtaláljuk: az anyagszférában is, a tükörszférában is, és az új életterületen is, ahol munkájukkal és vándorútjukkal foglalkoznak. Ők a nagy segítők, a kivitelezők, akik az új élet kapuját nyitva tartják.

Persze érthető, hogy ezekhez a fokozatokhoz különböző előkészületekre van szükség. Itt elsősorban a teljes bűntudatra gondolunk, a bűnösségnek arra a megértésére, mely alapos önismeretből születik meg. Annak a tudatnak, hogy lényünkre nézve egy olyan természettel vagyunk egyek, melyet az istenterv nem tartalmazott, erős vértudatként kell testünk minden sejtjét áthatnia.

Másodszor azt kell megérteniük, hogy a természet halálának, a dialektikus tudatmag elvesztésének szintén a közönséges biológiai testben kell megtörténnie. A dialektika egész természetét, az egész testiséget - mely nincsen benne az istentervben - át kell adni, ki kell szolgáltatni az eredeti embernek, a mennyei ember lényvalóságának. Ahogyan a dialektikus ember tart­ja fogságban az egész mikrokozmoszt, úgy kell az új, Krisztusban felébredt életnek fogságba ejtenie a dialektikus lényvalóságot. Ahogyan pedig az egyén életében történik, úgy kell az alacsony természet világát is elnyelnie a Krisztus-birodalomnak. Az evangélium ezzel kapcsolatban mondja, hogy a világ szellemét a Krisztus-szellemnek kell alárendelni.

Ennek bizonyságául a tanulónak testén kell viselnie az úgynevezett stigmákat, és szíve helyén a rózsának kell virulnia, egyáltalán nem jelképesen, hanem nagyon is valóságosan. Gon­doljanak a feltámadott és tanítványainak megjelent Krisztus szavaira: „Érintsetek meg és lássátok az én kezeimet és oldala­mat, hogy én vagyok közöttetek”.

A megrendíthetetlen, új lét alapját a tanulónak is a lábain lévő jelekkel is bizonyítania kell. A kezeken lévő jelek azt bizonyítják (azoknak, akiknek van szemük, hogy látván lássanak), hogy az új létnek nemcsak a lehetősége van meg, hanem tény és valóság. A töviskorona nyomai pedig a homlokon, a szemöldökök között rajzolódnak ki a legerősebben, és az új élet bizonyosságára utalnak. Az oldalába vágott seb, mely a szív közepéig hatol, kibontakoztatja a szív vérével átitatott rózsát, mely új életerővé válik. Így lesz a szív rózsája a keresztre feszítettnek az erőközpontja. Ez a rózsa, mint új szív, egész szépségében megnyilvánítja az Adyton, a szívszentély rejtélyét.

A látszatot gyakran nehéz megkülönböztetni a valóságtól. Nagyon fontos tehát, hogy a jelképes stigmákat meg tudjuk kü­lönböztetni a valódiaktól, mert a tükörszféra fényszellemeinél ezeknek is megvannak az élethű másolatai. Ezek a lények nagyon tehetséges utánzók. A tükörszféra lényei elsősorban azon fáradoznak, hogy utánzási képességük legnagyobb pompájában jelenjenek meg Önöknek. Ez nem esik nehezükre, mert ugyanabba a dialektikus éterbe burkolódznak - éspedig különösen a fényéterbe -, amely a földszférában nekünk is megvan.

Nem így a rózsa szerzetese: ő csakis a négyszeres új életéter kegyelméből él. Önök ezért csak akkor találkozhatnak vele, ha maguk is közeledtek az életnek ehhez a fokához. Mivel a rózsa szerzetese kizárólag a négy új éter életköpenyébe burkolódzik, a tévedés lehetetlen. Ezenkívül a rózsa szerzetese csak annak jelenik meg, aki az ösvényen jár, az ösvény minden következményével. Találkozás tehát csak akkor történhet, ha mind a ketten az új életterületen léteznek, mely a négyszeres Krisztus-éterből áll. A félreértés itt teljesen ki van zárva!

Talán el tudnak képzelni egy olyan állapotot, amikor a tanuló - még dialektikus testében élve - már keresztre van feszít­ve, meghalt és eltemettetett. Elpusztult Jézusban, az Úrban, mi­után ehhez - bűntudatában - lángra lobbantotta Isten szelleme. Az ilyen tanuló mintegy két életet él, ahogyan azt Pál, joggal, többször is megállapítja. Hiszen a Szent Szellemből jövő újjászületésével foglalkozik. Az új templom napról-napra épül, holott a tanuló még a régi testét használja, mert ennek az ősképét, a természet törvényei szerint, az utolsó óráig ki kell rezegtetnie. Ezenkívül a testére az elvégzendő munkához még szüksége is van.

Ugyanígy át tudja virrasztani a tanuló a következő fázist is, a pokolra szállást, a lemenést a halottak birodalmába. Ezt a folyamatot is végig kell járni, mialatt a tanuló még a kerékhez van kötve, ha egészen más értelemben is, mint a tömeg embere. A pokolra szállás elvégzésének bizonyítéka abban nyilvánul meg, hogy a tükörszféra már semmilyen tekintetben sem befolyásolhatja a földi testet. Mindazt, ami földi, végleg fogságba ejtette a mennyei ember, s így a földit folyamatszerűen fel lehet oszlatni. Az ösvényen haladó tanuló tehát már akkor is elnyerheti a szabadságot, ha dialektikus teste még megvan.

Megváltó jelentősége van, hogy ezt a megszabadító életgondolatot Önök is személyes tapasztalattá tehetik, ha lépésről lépésre valóban be akarják járni az utat, amelyet az Iskola állandóan Önök elé tár. Most már tudják, hogy mit jelent az újjászületés. Ez az egész dialektikus világrendtől, mind az anyagszférától, mind pedig a tükörszférától való első végleges megszabadulás. Ez az első igazi kapcsolat a Mozdulatlan Birodalommal.

Ebben az állapotban találkozik az ifjú kétszer-született először a Siddhák nagyjaival azonos síkon. A Siddhák Rendje, mely az Egyszülött Fiú vezetése alatt áll, Krisztus élet-pránájá­val, az új éteranyaggal erőteljesebben közeledik hozzánk korszakunkban, mint valaha is. Kivétel nélkül mindannyiónknak megvan rá a lehetősége, hogy újra Isten gyermeke legyen és megkapja az új testet.

Így azzal fejezhetjük be, hogy e világ fájdalomútja minden ember számára élete megkoronázásává válhat, bevonulássá az örök kapukon. A tanulót, aki tehát bemegy az üdv kapuin, hálásan ujjongó énekkel köszöntik. Mert újra bebizonyosodott, hogy Krisztus nagy áldozata győzelmi áldozat. Olyan győzelem ez, melyet az örök világossággal való testi találkozás ténye koronáz.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,