Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyetemes ösvény

XI. REJTÉLYE ÉS HIVATÁSA

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyetemes ösvény


Akik az igaz világosságban élnek, azoknak komolyan kell törődniük az egyház, az állam és a Szellemi Iskola viszonyának fejlődéseivel, mert a világ eseményeinek jellege egy bizonyos korszakban ettől függ.

Évszázadokon át valójában mindig csak kiábrándító nézet­eltérésekről és bősz ellenségeskedésről volt szó, mert az egyház és az általa életre hívott vagy befolyása alatt álló hatóság majdnem mindig a rejtélyek munkája ellen dolgozott, s ahol csak tudta, tűzzel-vassal üldözte és irtotta a Szellemi Iskola munkásait. Ez az ellenségesség a mi korszakunkban is világosan bebizonyosodik, tapasztalataink világosan ezt mutatják.

Ezek a megpróbáltatások dialektikus szempontból a tűz és a víz természetes ellentétének magától értetődő velejárói, a Káin pogány fiai és a Séth közötti ellentétnek a következményei, a Káin és Ábel között folyó testvérharc folyományai.

A tűz fiai és a víz fiai halálos összeakaszkodásukkal pok­lot, vérmezőt csináltak e világból, ahol a borzalom lakozik. Őmiattuk lakik ebben a világban több ördög és kísértet, mint ember. A tűz és a víz sokmillió eltévedt és elsüllyedt gyermeke földünkből oly rettenetes pokolkapuját csinált, hogy azt már Edgar Allan Poe legmerészebb fantáziája sem tudná visszaadni.

Mi azonban tudjuk, hogy a bűnnek ebben a mocsarában lassan, de biztosan egy másik irányzat nyilvánul meg. Az egymással harcoló hatalmaktól teljesen független hierofáns tevékenység ösztönző hatását vesszük észre, mely az újjászületésre ösztökél, az emberiség eredeti hivatásának újramegtalálására, tetteknek az elvégzésére sarkall, melyeknek a teljes, alapvető megforduláshoz kell vezetniük.

A világ sötét óráiban Önök olykor esetleg hajlamosak úgy vélni, hogy Isten és szent szolgái magára hagyták az igazságtalanságnak ezt a mocsarát. Biztosíthatjuk azonban Önöket, hogy ez a feltevés életük legnagyobb tévedése lenne. Ádám bukása óta egyetlen világosságerő sem hagyott el minket a mai napig, egyetlen pillanatra sem. Ha nem is látják a hatásukat és nem értik a tevékenységüket, meg lehetnek győződve folyamatos sikereikről, melyek egyszer feltarthatatlanul győzelemhez fognak vezetni.

Attól a pillanattól kezdve, hogy az ádámi emberiséget kiűzték Éden kertjéből, a világban a fejlődés két irányban haladt. Az egyik a dialektikus emberiség világának menete, a másik pedig a világosság hierofánsainak és szolgáinak világmenete bolygói kozmoszunknak ezen az oldalán. A hierofáns világfolyamat az ismert alapelv szerint fejlődik: „a világban, de nem a világtól való”.

Akit magával sodor a dialektikus világfolyamat, aki földi természetű, az sokszor úgy véli, hogy sorsa vagy életének eseményei a hierofánsok kezevonását mutatják. Ez azonban illúzió, nagy tévedés. A magasztos gnosztikus tevékenység mindig a maga útján jár, s csak itt-ott lép kapcsolatba életterületünknek valamelyik előkészített sejtjével. Ezeknek az alacsony ezoterikus szinten tevékeny sejteknek az a feladatuk, hogy megtámadják a földi szervezetet, és hirdessék az evangéliumot a beteg emberiség meggyógyítása érdekében. Ezek a sejtek természetüknél fogva ezrekben keltenek ellenszenvet és gyűlöletet, amiért végül is támadás éri őket, és belekeverednek a dialektikus tűz és víz fiainak pokoli harcába.

Egy ilyen katasztrófát saját bőrünkön tapasztaltunk! Tudjuk tehát, hogy mit jelent a világosság hierofánsainak nevében ellenséges földön megbízatást teljesíteni. De ha látjuk is ezeknek a dolgoknak a fájdalmas mivoltát, mégsem szabad velük kapcsolatban szem elől téveszteni a valóságot. Még ha dialektikus szempontból sejtmegsemmisítésről beszélünk is, tulajdon­képpen sejtcseréről, anyagcseréről van szó. Ha a régit visszavonják, akkor egy új alacsony ezoterikus tevékenységű sejt kezdi meg hétéves munkáját.

Ahogyan vannak kisebb sejtek korlátozott vagy bizonyos ezoterikus-tudományos feladatok elvégzésére, úgy vannak nagyon nagy, az egész világra kiterjedő sejtszerkezetek is, melyek szintén az Egyetemes Szerzettől erednek. Ilyeneknek kell látnunk a nagy világvallásokat. Ezek küldetését a dialektikus szer­vezet ellen ismételten elkövetett merényletnek kell látnunk.

A kereszténység előtti világvallásokat vizsgálva felfedezzük, hogy nagy sejtszerkezetek gyanánt kifejtett hatásuk újra meg újra elenyészett, mindinkább megkötözte őket Lucifer és a Sátán gyűlölete. Így végül mindig egy másik világvallásnak kellett átvennie az előző feladatát, hogy az adott megbízatást folytathassák.

A nagy sejtszerkezetek megjelenésekor mindig a magas színvonalon lévő lények mozdítják meg az alacsony ezoterikus tevékenységű kis sejteket. Ezek a kis sejtek azután a nagyokkal összhangban elvégzik feladatukat a megbízás jellege szerint. E kis sejtek mozgatói kevésbé fejlett, egyúttal szerény és egyszerű szolgák. A kereszténység megjelenésekor a vallások láncolatában nemcsak egy új tevékenység bontakozott ki, hanem Jézus Krisztus küldetése után és miatt az anyagcsere-folyamatnak is egészen meg kellett változnia.

Tudjuk, hogy Jézus Krisztus személyében nem embert, nem a hierofáns test egy magasztos beavatottját küldték a dialektikus rendszerbe, hanem földöntúli lényt, egy Istent. A Krisztus azért jött el hozzánk, hogy átvegye az új sejtszerkezet vezetését. E mű elvégzése érdekében teljesen egyesült emberiségünkkel, teljesen belemerült, mint ember-fia. Mária ölén keresztül jött tehát hozzánk, hogy mint egy közülünk való, mint Názáreti Jézus ébredjen fel az idő világában. Így egyesítette Krisztus az isteni hierarchiát az emberi, dialektikus, sátáni hierarchiával, s ezt a művet végezte be a Golgotán élete feláldozásával, ezzel erőit véglegesen elterjesztve a mi szervezetünk területén.

Krisztus eme áldozata miatt így szó szerint minden dolog új lett, mert a Jézus Krisztus vezetése alatt álló új sejtszerkezetet a dialektikus szervezet már nem képes lerázni magáról. Vér­kapcsolat jött létre az emberek és az ember Jézus között, aki Krisztus lett és volt. Ezért a kereszténység után már nem látunk más vallást felemelkedni az élet láthatárán, hanem az embereket a kereszténység fogja továbbhajszolni a feltámadáshoz vagy bukáshoz.

A hierofáns világtörténelem Krisztusban érte el legmagasabb és legfényesebb csúcsát. Mialatt a dialektikus világ görcsökben fekszik, visszataszító bomlásba süllyedt, és jellege szerint egy csomó tűz- és vízkarikatúra forgolódik benne, addig az utóbbi hat-hétszáz év hierofáns világtörténete Rózsakereszt Keresztély jegyében áll. A kereszt, melyet a világosság-hiero­fánsok és szolgáik hordoztak miattunk a világ alapítása óta, Krisztusban lesz olyan keresztté, amely köré rózsák fonódnak, a boldogság rózsái, a tiszta öröm és szeretet rózsái, az ólmos bilincsekből való megszabadulás jelképei.

Két világtörténelem van. Az egyik az Önöké, a miénk, a másik pedig a rejtélyeké. Az egyik a könnyek tengeréhez vezetett minket, a másik pedig egy óriási kovácsműhelybe visz, ahol egy új kalapáccsal és egy új igével dolgoznak megszakítás nélkül, dinamikusabban és erőteljesebben, mint valaha is.

Néhány ezer évvel ezelőtt a fekete hordák az új sejt összetörésével esetleg külsőleg és belsőleg is semlegesítettek volna minket. Most azonban, a megvívott harc során csak részleges külső letörésre került sor. Egy régen várt nyilat lőttek ki ránk, az új kalapáccsal és az új igével azonban legyőzhetetlenek vagyunk. Hála Istennek, megtámadott munkasejtünk képesnek mutatkozott rá, hogy megújítsa magát Jézus Krisztus segítségével, aki a győzelmet adja nekünk.

Itt akaratlanul is Hírám Abiffra, a mesteri építészre gondolunk, a múlt egyik nagy ezoterikus munkására, aki a szabadkőműves legenda szerint ilyen új kalapácsot és igét kapott, amikor a vezetése alatt álló alacsony ezoterikus tevékenységű sejtet a dialektikus forgatag elpusztította.

Hogy mindezt jól megérthessük, újra a szent könyvhöz kell folyamodnunk, amely ezoterikus tudatunk számára mindezt jól megvilágítja. Örvendünk, hogy a magasztos ezoterikus világtörténelem néhány részletét a Biblia alapján nyújthatjuk át, azzal a céllal, hogy Önök is levonhassák belőle a tanulságokat, és ízlelhessék gyümölcseit.

Először is Hírám Abiff személyiségét kell megvizsgálnunk. Hírám, szabadon fordítva „a Magasztos EGYnek a fivérét” jelenti, ami a Szellemi Iskola egyik nagy alakjára utal, egy megvilágosult munkásra az Egyetemes Tan szolgálatában.

Hírám Abiff neve pedig azt jelenti, hogy „a Magasztos EGY fivérének a fia”. Hírám Abiff tehát Hírám egyik szolgája vagy követe. Másik szóképletben úgy is olvashatjuk Hírám Abiffot, hogy „Hírám, a Magasztos EGY fivére az én apám”, ami ugyanazt jelenti.

Hogy Hírámról és övéiről pontosabb felvilágosítást adjanak, azt is közlik, hogy Hírám az „özvegy fia”. Ismeretes, hogy ez annak a klasszikus kifejezése, hogy valaki részese a rejtélyeknek. A Királyok első könyvében, a 7,14-ben azt írják: „egy özvegyasszonynak a fia volt a Nafthali nemzetségéből”. Máshol azt mondják, hogy Dan nemzetségéből való volt. Ez a látszólagos ellentmondás megszűnik, ha megismerjük a két nemzet jelentőségét. Aki Nafthali nemzetségéből való, egy özvegy fia a Nafthali nemzetségéből, az „vitéz”, erős ember, aki feladatát a szellem kardjával teljesíti. Ezért egyúttal rokona Dan nemzetségének is, mert a legmagasabb igazságért harcol, bíró Isten színe előtt. Így állnak előttünk Hírám és az övéi, mint Isten hatalmas, harcos vitézei, mint a tűz megtisztult fiai. Számtalan utalást találunk szellemi színvonalukra és Hermészi hivatásukra.

Hírám Tírus királya, ami azt jelenti, hogy olyan mint a szikla, feladata elvégzésénél törhetetlen és megrendíthetetlen. Hivatala szerint király, vagyis uralkodik a feladatán. Hírám Si­don országának lakója is. Tírus és Sidon területét az Újszövetségből is ismerjük. Krisztus is időzött ott néhányszor, amit még közelebbről meg akarunk vizsgálni. Sidon lakói halászok. Királyi hivatásuk szerint embereket halásznak ki a dialektikus birodalomból, akik ott a sátáni hatalmak fogságában sínylődnek.

Hírámot, Hírám Abiffot és az övéit, Tírus királyát, a sido­niakat, a hatalmas emberhalászokat, az özvegy fiait, a tűz megtisztult fiait így most már ismerjük az ezoterikus világtörténelem folyamán létrehozott egyik alkotásuknál. Hírámot az erre vonatkozó ószövetségi közlések nagy barátnak ábrázolják, aki teljes egyetértésben élt először Dáviddal, majd Salamonnal. A hiramiták e két király életének egy pszichológiai pillanatában lépnek fel. Látjuk, hogy Dávid és Salamon, akik fejedelmi hivatalukban tulajdonképpen népük anyagi és szellemi mozga­tó­erői voltak, és egy személyben az államot és az egyházat is képviselték, hatalmas segítséget kapnak Hírámtól. Hírám Dávidnak az állam alapításánál és megerősítésénél segédkezett, amit Dávid hálásan és legnagyobb megértéssel fogadott. Hírám Salamont is támogatja, Salamon kérelmére állama alapításánál és mindenekelőtt Izrael egyházának alapításánál működött közre.

E hírek olvasásánál alig álljuk meg, hogy ne csodálkozzunk. Mintha mennyei melódiákat hallanánk. Képzeljék el, hogy megújulási kísérleteihez az evangélikus és a római-katolikus egyház a jelenlegi hiramiták segítségét kérné. Napjainkban az ilyesmi teljesen lehetetlen lenne. Századunkban ezt a bolondság tetőfokának néznék. Látnivaló, hogy a magukat olyan nagyra tartó egyházi vezetők nem akarják megtanulni a mai „Tírustól és Sidontól”, hogyan kell embereket halászni az élet tajtékzó tengeréből.

Ehhez azonban mégis újra el kell jutniuk, ha azt akarják, hogy az egyházból még legyen valami! Sok egyház vágyik szenvedélyesen és őszintén a felébredésre. Ez azonban lehetetlen a Szellemi Iskolától kért, hálásan fogadott és határozott se­gítség nélkül, teljesen Dávid és Salamon példája szerint, mert a tömeg az istentiszteletet kezdetben nem az egyházaktól, hanem a hierofánsoktól kapta.

Az ezoterikus világtörténelemnek ez a klasszikus példája azt mutatja, hogy a tűz és víz harmonikus együttműködése valóban lehetséges, anélkül, hogy hatalmi körzetében az egyik túl akarná szárnyalni és meg akarná semmisíteni a másikat. Mi, a rózsakereszt Szellemi Iskolájában nem kívánjuk az egyház pusztulását. Mi az egyház újjászületését, vagy egy új egyház létrejöttét pártfogoljuk. Vannak ugyan olyan dialektikus csoportok, amelyek természetük szerint az egyház elpusztítására törekednek. Ezt láttuk többek között Szovjet-Oroszország néhány csoportjának a törekvésében és a náciknál is. Az egyháznak azonban a legcsekélyebb oka sincsen szemrehányást tenni, mert az ő történetét is vér és rettenetes szenvedés kísérte. Ugyanakkor kétségkívül tudjuk, hogyan lép fel az egyház ellenünk, akik nem akarunk mást, mint Hírám Abiffnak, a mesteri építésznek a nyomdokaiba lépni.

Békeszerető és szeretetet sugárzó küzdelmünkből egyszer győztesen fogunk kikerülni. Sámuel 2. könyvében azt olvassuk (5,11): „Követeket külde pedig Hírám, Tírusnak királya Dávidhoz, és cédrusfákat is, ácsmestereket és kőműveseket, és építé­nek házat Dávidnak”. Dávid házát szellemi és anyagi tekintetben is ácsok és kőművesek építették. Hírám ácsai és kőművesei, olyan rangú és szellemi képzettségű építők, mint József, az ács.

Az „írástudókat”, az emberiség igazi szellemi felemel­kedésének elősegítésére alkalmatlan embereket Krisztus felmentette a hivatalukból, és Ő, Minden Élet Ura mindig is emlékezni fog arra, hogy Dávid házát több értelemben is Hírám Abiff szerzetének kőművesei és ácsai építették. Az embereket fecsegéssel, értelmiségi blöfföléssel és fehérre meszelt sírokkal nem lehet kihalászni a démonok földi poklából. Úgy látszik, Dávid és Salamon is tudta és tapasztalta, hogy a kiskorú Ábel-tömeg egyházának gondozásához szükség van az ácsok és kőművesek hermészi ismereteire és művészetére. A misztikusnak szüksége van a mágusra, hogy elvégezhesse a munkáját.

Hogyan kell elképzelnünk ezt a segítséget? A hiramiták lelkészekként, papokként, vagy egyházi elöljárókként lépnek fel? Nem! Hírám fát küld Dávid házához, cédrusfát. Cédrust küld Salamon házához és templomához is. Hírám munkásokat és művészeket küld ebbe a világba. Hírám minden területre elküldi ácsait és kézműveseit, akik nemcsak fel tudják hozni a nemes fémeket a mélységből, hanem ezekből csodás remekműveket képesek alkotni az Úr házában.

Mindenekelőtt a cédrusfa játszik nagy szerepet a hira­mita építőművészetben. Ez érthető, mert a cédrusfa az élő víz jelképe, melyet a legtisztább formájában adhat Hírám Abiff magas, királyi méltóságában mindazoknak, akik azt vágyódva kívánják.

Ezért a templomi medence elkészítése a legnagyszerűbb, legcsodásabb munkája. Ezt a medencét tizenkét állat tartja.

„És csinált egy öntött tengert, mely egyik szélétől a másikig tíz sing volt, köröskörül kerek, és öt sing magas, és a kerületét harminc sing zsinór érte körül. És tizenkét ökrön állott, három északra fordulva, három nyugatra, három délre és három naptámadatra, és a tenger fölül rajtok.”

Ne gondoljanak itt valami templomra, mely állt valahol. Isten templomára gondoljanak, melyet emberi kezekkel, fejekkel és szívekkel kell felépíteni. Egy ilyen templom tűzből és vízből áll, a tűz és víz ötvözete. Öntött tengerhez hasonlít.

Az az állam és az az egyház, amelyik akarja ezt, az vágyakozva és kívánva fogad el mindent, ami Isten dicsőségére szolgál. A misztikus lélekképesség teljes mértékben tudhatja, hogy mi a tűz hivatása, milyen feladatot kell Hírámnak elvégeznie. Dávid és Salamon tudta, mire képesek az ácsok és kőművesek cédrusfájukkal és mágikus művészetükkel. Tudták, hogy Hírám Abiff nélkül Isten templomát nem lehet felépíteni az emberek között. Ezért szereti őket Hírám, Tírus királya, s ezért mondja:

„Áldott az Úr, Izrael Istene, aki mind a mennyet, mind a földet teremtette: aki ilyen bölcs, okos és értelmes fiat adott Dávid királynak, aki mind az Úrnak házat, mind birodalmának palotát akar építeni. Íme küldöttem azért bölcs, tudós és értelmes férfit, Hírám Abiffot: Dan nemzetségének leányai közül való asszony fiát, (és az ő atyja Tírus városából való), aki tud készíteni aranyból, ezüstből, rézből, vasból, kövekből, fákból, bíborból, kék bíborból, lenből és karmazsinból, és tud mindenféle metszést metszeni, és minden remekművet elkészíteni. Azért küldd el szolgáinak - mondja Hírám Salamonnak -, amely búzát, árpát, olajat és bort ő mondott. Mi pedig Libánu­son vágunk fát, amennyi szükséges, és elvisszük azokat szálakon a tengeren Joppéhoz, és te onnét vitessed Jeruzsálembe.”

A búza, az árpa, az olaj és a bor a lélekminőség, az igazi misztikus jámborság jelképei. Ha az egyház birtokolja ezeket, s nagy, kifinomult tisztasággal egészen ezekből él, és egyetlen másodpercre sem lép kapcsolatba a luciferivel és a sátánival, akkor Hírám elküldheti ácsait és kőműveseit kincseikkel Joppé­ba, a tisztaság kikötőjébe, hogy az egyházzal, mindegyikkel a maga módján felépítsék Isten nagy templomát.

Az egyház és az állam azonban tudatosan vagy öntudatlanul eladta magát a földinek, kiszolgáltatta magát a korlátozásnak és az elvakultságnak. Így rombolódik le és semlegesítődik Hírám műve régen és most. A tisztaság kikötője már nincsen meg, és Hírám, Tírus királya gyöngyeit nem hányja a disznók elé, s nem eteti rózsával a szamarakat.

Az ezoterikus világtörténelemre vetett pillantásunk először örömmel tölt el minket, majd szomorúsággal, mert Dávid és Salamon után olyan elöljárók jöttek, akik a sötétségbe süllyedtek. Életterületén a későbbi állam és az egyház nem tudott már búzát, árpát, olajat és bort termelni, s ha a kollektív néplélek erre többé nem képes, akkor a tűz már nem tudja elvégezni a munkáját. Ha azonban a lélek félreérthetetlenül termeli misztikus termékeit, akkor ennek alapján a tűz sok hiramita ajándékot hozhat, és meg lehet építeni a medencét, melynek élő vize a luciferi életterületet elkerülhetetlenül lerombolja.

Önöket így a következő törvénnyel szembesítjük: Az állam és az egyház terméke határozza meg a Szellemi Iskola termékét. Akik tehát az igazi világosságban élnek, azoknak komolyan kell törődniük az egyház, az állam és a Szellemi Iskola viszonyának fejlődésével, mert ettől függ a világ eseményeinek jellege egy bizonyos korszakban.

Meg van-e tehát kötve a Szellemi Iskola keze? Tényleg elháríthatatlan akadályról van-e itt szó? Ha az egyház és az állam már nem akar, és végül már nem is tud, akkor a világ és az emberiség megmentése többé nem lehetséges?

Hála Istennek, nem ez a helyzet! Vessünk egy második pil­lantást is az ezoterikus világtörténelemre, mert ez tökéletesen megmagyarázza, hogyan és miért kapta meg Hírám Abiff új ka­lapácsát és új igéjét, amellyel semlegesíteni tudta a nem akaró vagy nem tudó egyház és állam minden veszélyét. Ennek magyarázatául Mátét idézzük (16:13-20):

„Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére ment, meg­kérdezte tanítványait: Engemet, embernek fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig felelének: Némelyek keresztelő Jánosnak, mások Illyésnek: némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait: és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit meg­oldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.”

Simon, Jóna fia, az élő víz tüzes, dinamikus szolgája. Péter a szikla! Simon Péter a halász. Mindez együtt nagyon is világosan Hírám, Tírus és Sidon királya szolgájának a jele. Tírusi, s így olyan mint a szikla: és sidoni, tehát emberhalász. Péter, az újszövetség Hírám Abiffja, egy mesteri építész, a hierofáns Szellemi Iskola szolgája, aki újra felismeri Krisztusban az élő Isten Fiát, és minden erejével és szeretetével hitet tesz mellette.

Boldog vagy te, Simon Péter, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. Boldog vagy, mert benned fog egy új feladathoz emelkedni Tírus és Sidon királysága. Boldog vagy te, Hírám Abiff, mert Krisztusban új kalapácsot és új igét kapsz. Én mondom neked, hogy te Péter vagy, s ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat. Ahol az állam és az egyház nem érti meg a feladatát, és tehetetlenné válik, ahol a lélekminőség előállításánál, a tűzáldozatnál kudarcot vallanak, ott az új egyház és az új állam abból a tűzből keletkezik, melyet maguk a hiramiták hordoznak tűz, világosság és víz tekintetében is. Erre a kősziklára építem az anyaszentegyházamat! Hírám maga fogja ezt megtenni! És a pokol kapui, a holtak birodalmának kapui nem diadalmaskodhatnak rajta.

Ha Önök mint tanoncok vagy még kisebbek tudatosan összeköttetésben vannak az ácsokkal és kőművesekkel, akkor tudják, hogy egy Szellemi Iskola és egy tűzegyház veszi át a feladatot, ahol a régiek kudarcot vallottak. A pápa azt hiszi, hogy Péter trónján ül. A protestáns egyházak Isten gyülekezetének mondják magukat.

Reméljünk és könyörögjünk, hogy mindezekből a hitközösségekből, hatalmas tisztulás árán végül újra felszálljanak a lélek gyümölcsei: a búza, az árpa, az olaj és a bor. Akár emelkednek, akár hanyatlanak a luciferi tömegek, az Úr nagy művét már nem lehet feltartóztatni vagy lefékezni. Krisztus a világ és az emberiség megmentésének egész folyamatával Hírámot, Tí­rus királyát bízta meg ezekkel a szavakkal: „Erre a kősziklára építem az én anyaszentegyházamat”.

Feladatunk Önöknek kihirdetni, hogy az egyház és az állam már nem játszik döntő szerepet, és már nem hátráltathatja a nagy művet, ahogyan már a fajszellemeknek sincsen semmi je­len­tő­sé­gük a megszabadulást illetően. A világtörténelem mai pokoli lármájában lehetséges, hogy egy-egy alacsony ezoterikus munkát végző sejtet megtámadnak. Ezek a közjátékok azonban már nem törhetik össze Hírám Abiff medencéjét, mert ezt az élő vízzel telt nagy medencét új ige védi: „Erre a kősziklára építem az én anyaszentegyházamat”: és az új kalapács: „Néked adom a mennyek országának kulcsát: és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen”.

Jóllehet a dávidi és salamoni idők Hírámmal és övéivel való viszonyára vágyunk és törekszünk, és habár a törvény, hogy „az egyház és az állam terméke határozza meg a Szellemi Iskola termékét”, részben még mindig érvényes és kimutatható, Hírám Abiff serege lassan meg fogja fordítani ezt a törvényt. Ha Isten velünk, ki lehetne ellenünk?


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,