Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 1

I. Hermész Triszmegisztosz

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 1


1956 áprilisának utolsó napjaiban a Lage Vuursche melletti Re­no­vában lévő konferenciahelyünkön gyűltünk össze. A konferencián résztvevő sok külföldi és hazai tanuló figyelmét a modern Szellemi Iskola új fejlődési és megnyilatkozási hullámára irányítottuk. Ennek a hullámnak júniusban jött el az ideje, a mi munkánk számára oly jelentős májust követően. A nagy gnosztikus világmunkának ugyanis, mely Európában az Új Gnosztikus Birodalomból indul ki, éppen az akkor elkövetkezendő hónapokban kellett elkezdődnie.

A tanulók többsége érezte, hogy mennyire megrengett az Iskola ötszörös Élő Teste az eljövendő események fokozódó feszültségétől. Tudatában voltak, hogy nagyszerű időszakba léptünk be, s ebben világosan megmutatkozik, hogy ki melyik táborhoz tartozik: a Gnózis seregéhez - vagy a megszokott természet táborához. Rendkívül jelentős szétválásnak kellett bekövetkeznie.

Meg kellett alapítani a gnosztikus ökuméniát, ami az ős-Gnózisban, Hermész Gnózisában gyökerezik. Nyilvánvaló tehát, hogy az ős-Gnózisra irányuló mélyreható megfontolás a legnagyobb jelentőséggel bír mindazok számára, akik őszintén keresik a megszabadító igazság világosságát.

Ezért az eddig csak a modern Szellemi Iskola tanulóival közölt tanokat azoknak is rendelkezésére bocsátjuk, akik még az Iskolán kívül vannak, ám ennek ellenére belső állapotuk és előkészületeik alapján a mai idők „terméséhez” tartoznak.

Ki volt, jobban mondva ki ez a Hermész Triszmegisztosz? Feleletként itt persze személyiségre is gondolhatunk, a magasztos isteni követek egyikére. Az olvasó ezt minden további nélkül megteheti, azzal a feltétellel, hogy nem a történelem egyetlen alakjára gondol, hanem a követek egész sorára, mert az istenek erőit és megnyilatkozásait a régiek emberalakokkal ábrázolták.

Azt kell tehát mondanunk, hogy Hermész létezik, Hermész az igazi, mennyei ember, aki átment az Arany Fej kapuin. Ezért nevezik Hermészt Triszmegisztosznak, „háromszor hatalmasnak” vagy „háromszor magasztosnak” is. Mert a mennyei ember háromszoros értelemben abszolút magasztos, mégpedig vallásos, tudományos és művészeti tekintetben. A vallás, a tudomány és a művészet tökéletes, egyenlő oldalú háromszöget képez benne.

Ha itt vallásról beszélünk, akkor arról van szó, hogy a mennyei ember a vallását az egyetlen igaz formájában tapasztalja és valósítja meg, mégpedig az Istenség őslényével való abszolút kapcsolatban. Az ösvényen lévő tanuló, aki ehhez a vallásossághoz akar közeledni, ezt nagy tisztasággal, szeretettel, igazlelkűséggel és mély komolysággal is bizonyítja. Az ilyen tanuló arról tanúskodik, hogy egész lényét megérintette a nagy szeretet - mely Isten -, s hogy ebből a szeretetből kíván élni, erre vágyik, és tökéletességre törekszik. Ebben a szeretetben, ebben az egyetlen nézetben már felismerhető az egyenlő oldalú fenséges háromszög, hiszen aki ezt a szeretetet, Isten szeretetét akarja megkapni, s így igazi gnosztikus szeretne lenni, annak először is abba kell hagynia minden önzést, minden földre irányuló törekvést és cselekvést. Másodszor, a természet szerinti megüresedéssel összhangban kapja meg az isteni szeretet fénysugárzásait, melyek eltöltik őt. Harmadszor, aki ebben a megüresedésben megkapja Isten szeretetét, az ezt a szeretetet ki is sugározza. Így igazolja magát a tanuló az ösvényen a pozitívan kimutatható, megszabadító cselekedettel. A magasztosságnak ez az első Hermészi nézete.

A második pedig ennek a következménye. Ha egy tanuló megkapja a Gnózis szeretet-világosságát - amilyen mértékben legyőzi az önzést és áttör önmaga elbocsátásához -, nagy változás alakul ki az illető természetes lélekállapotának öt fluidumában. Ennek pedig az önelbocsátás az abszolút előfeltétele. Az endúra az alapképlet, e nélkül az „ember fiának”, a Gnózis világosságának nincsen hová hajtania a fejét. Ha viszont a tanuló szíve nyitva áll, s így a gnosztikus világosság beáramolhat és beköltözhet hozzá, akkor ez a világosság nap mint nap kering őbenne.

Ennek a keringésnek az egyik első jele a megvilágosodás, az illumináció, ahogyan a régiek nevezték, vagyis a tudat megváltozása. Új tudati lehetőségek keletkeznek, amelyek ugyan rejtve megvoltak már a rendszerben, de eddig a pillanatig nem tudtak megelevenedni. Ha azonban élni kezdenek, akkor az intellektuális ész háttérbe szorul, és megszületik a bölcsesség. A tudomány, mely ebből a bölcsességből éled, a magasztosság második Hermészi nézete. Ezt a nézetet joggal nevezik a rózsakereszt nézetének, mert az igazi rózsakeresztes Isten kegyelméből bölcs, bölcs az újjászületettség értelmében. Ő a Gol­gotán lévő ember, aki naponta meghalván az igazi rózsát tűzi a keresztre, s így Jézussal és Jézusban hanyatlik alá.

A magasztosságnak ebben a második Hermészi nézetében is világít az egyenlő oldalú háromszög. A bölcsességnek először a szívből kell megszületnie, a szív rózsájából, Betlehemből, majd a főszentélyben bontakozik ki teljes mértékben, és - mint a szeretet is - az egész lényből sugárzás formájában árad.

Most már talán világosan látjuk a harmadik Hermészi nézetet is. Itt a királyi művészetről van szó, mely először is művészi tehetség valóban megszabadult emberként élni tudni; másodszor tehetség mennyei-megszabadított emberként valóban érinthetetlennek lenni; harmadszor pedig a szolgálat művészete: ebből az életből Istent, a világot és az emberiséget megszabadító munkával szolgálni.

Így alakul ki szemünk láttára az Isten kegyelméből lett mágus, a Szent Grálhoz tartozó testvér, a szolgáló ember, akit megvilágosított a rózsakereszt bölcsessége és a Gnózis szeretet-ereje. Aki így, ebből a háromszor három nézetből lett tökéletes, az egy Hermész Triszmegisztosz, egy mennyei ember. Aki ebből a kilenc nézetből kezd élni, és önmagának teljes odaadásával eszerint viselkedik, az jár a hermetikus ösvényen, az lett Hermész gyermeke, fia, az közeledik a mennyei emberré válás állapotához. Ez a mennyei emberré-alakulás tehát a háromszoros magasztosságból kel életre, melyet a Rózsakereszt is biztosít:

Először is, miután a jelölt megtisztította a szívszentélyét az önelbocsátás segítségével, Betlehemnek ezen a kapuján át eltalálja őt az isteni szeretet sugara, s így Isten Szelleme lángra lobbantja;

Másodszor a bölcsességre tesz szert a szeretetnek e világossága által. Ez nem hagyományos értelmi tudás, hanem a benne lévő tűz következménye, mely Betlehemtől Golgotáig kering, hiszen a jelölt teljesen aláhanyatlott Jézusban, az Úrban;

Harmadszor: ezt a megszabadulást naponta fogja igazi, mágikus papsággal bizonyítani. Ez az újjászületés a Szent Szel­lemből.

Az újjászületés az evangélium értelmében persze a teljes feláldozást magába foglalja. Ezt jól fontolja meg az olvasó, ha oly nagyon vár a magasztosságra, a Gnózis érintésére és lépéseinek eredményére az ösvényen. A siker titka mindenekelőtt a teljes áldozatban rejlik. Ha tehát Hermész Triszmegisztoszról beszélünk, akkor az olvasó figyelmét nem az emberiség ősmúltjára, az ősidőkre akarjuk irányítani, amikor a tanító egykor nagyon bölcs dolgokat mondott az emberiségnek, hanem itt az élő jelenről, a mai napról van szó, minden idők Gnózisának élő pillanatáról.

Napjaink élő pillanataiban nagyon is érthető és meggyőző a dialektika, a megszokott természetállapot, mely erőivel teljesen lefoglal minket, teljesen igénybe akar venni, hogy azt higgyük, rajta kívül semmi más sincsen. Ön talán egész életében a világosságot - a rejtélyeket - kereste. Ezért mondjuk, hogy az eleven jelenben léteznek rejtélyek, melyekhez életvitelének teljes megfordításával kell közelednie, ha valóban arra vágyik, hogy lepleikből kibontakozzanak és igazságként világítsanak Ön előtt.

A dialektikus természet jelen pillanatát a Szentírás „He­ró­desnek” nevezi. Azt a rejtettet pedig, amiről le kell venni a fátylat, mely a dolgok hajnala óta mindenütt jelen van, itt is, a dialektikába is beágyazta magát, ezt a rejtettet a Biblia „Egyip­tomnak” is mondja.

Ha most tehát a kezdet kezdetén, a tanulóság ifjúsága idején a szent Gnózisban megérintette Önt a rejtély világossága, hogy ebben a világosságban a rejtély kibontakozhasson fátylaiból, akkor Heródes természet-ereje megpróbálja ezt a természetben idegen elemet megölni, mielőtt teljesen kibontakozna. Ezért tanácsolják minden komoly tanulónak, mint egykor a gyermek Jézusnak, hogy meneküljön Egyiptomba. Ez azt jelenti, hogy mélyen hatoljon be az igaz élet rejtélyeibe, mert az igaz élet a jelenben is bizonyítja magát mindazoknak, akik meg tudják látni, akik el tudnak hatolni hozzá. Ki kell ugyanis jelentenünk: a Szent Grál él!

Végül talán az is érthető, miért mondják az emberiség sok nagy tanítójáról, mint például Pitagoraszról és Platónról, hogy ismereteiket Hermész Triszmegisztosztól szerezték, s miért egyezik meg tökéletesen a Hermészi bölcsesség például a Kelet avatott tanával. Mert csak egyetlen bölcsesség van, melyet mindenkor megőriztek, mely mindig fennmaradt, amelyből világunk különböző helyein merítettek, és mindig is meríteni fognak.

Azt is megértjük, miért beszélnek számtalan könyvről, amelyet - úgymond - Hermész írt. Egy szerző százezer könyv­tekercset említ, mely Hermész bölcsességét tartalmazta. De - kedves olvasó - a Hermészi bölcsességet a világ minden könyve sem tudná befogadni, mert ebben a bölcsességben egy cseppnyi hagyományos tudás sincsen. Ez a bölcsesség valójában nincsen benne semmiféle könyvben sem. Aki viszont „a Rózsát valóban a keresztre tűzi”, az tökéletesen megkapja az egészet.

Ha pedig az olvasó figyelmét most mégis egy könyvre, a Corpus Hermeticumra irányítjuk, miután a bevezetőben megismerkedhetett a Tabula Smaragdinával, az ősbölcsességnek ezzel az alapjával és összefoglalásával, akkor semmiképpen sem azt akarjuk mondani, hogy „tessék, itt a bölcsesség”. Mindössze a régmúlt bölcsességének tanúbizonyságát kívánjuk Ön elé tárni, melynek az élő jelenben is birtokunkká kell válnia.

Nem állunk meg tehát megsárgult pergameneknél és rombadőlt szentélyeknél. Ezeknek természetesen tisztelettel adózunk, és hálásak vagyunk Istennek az előttünk haladó Szerzetekért, akik oly sokat tűrtek és szenvedtek értünk, s akiknek a szeretetereje lehetővé teszi számunkra a Gnózishoz való közeledést. Sohasem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ifjú gnosztikus szerzetként azért vagyunk a jelenben, hogy most is megtegyük, amit a régiek egykor tettek.

Az ő tanúbizonyságukat a saját tapasztalataink mércéjével vizsgáljuk. Mint megérintettek, mint a régi törzs új hajtásai, együtt menekülünk Egyiptomba. Alámerülünk a rejtélyekben, hogy feladatunkat Isten gyermekeiként a jelenben betölthessük.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,