Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 1

IX. Sürgesd a halhatatlan lélek megszületését

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 1


A Hermészi Gnózis nagyon is világosan megmagyarázza, hogy természetalakunktól nem várhatunk el megszabadító üdvösséget. A haláltermészetben élünk, s mivel ebből születtünk, egyek is vagyunk vele. Így egész természetalakunk a halálnak van alávetve. Természeti jelenségekként a szomorú sötétségből keletkeztünk, ami minden dialektikus előtt volt. A modern Gnózis tanulóinak ez a tény nem új keletű. A modern Szellemi Iskola tanai és magyarázatai nyomán erről mélységesen meg vannak győződve.

Mégis nagy jelentőségű, hogy az ős-Gnózis mindezt megerősíti számunkra. Az is fontos továbbá, hogy magyarázataiban a Pimander az ember kétféleségéről is szót ejt. Újra meg újra hangoztatni kell, mert soha sem szabad szem elől veszíteniük, hogy akiről az Egyetemes Tan és a Szentírás beszél és tanúskodik, teljesen más, mint az a testalak, amit általában a világ tévesen az embernek tart.

Két természetű, két-ség-lények vagyunk. Az igazi ember, aki természetalakjában fogolyként él bezárva bennünk, megszabadulásra vágyik. Ha ezt nap mint nap szem előtt tartjuk, akkor nagy szolgálatot teszünk magunknak!

A Pimander az elterjedt felfogásoknak még egy másik nagy tévedésére is rámutat: minden dolog Atyja nem életből és világosságból áll, hanem maga az élet és a világosság. Ha valami életből és világosságból készült, akkor megosztott állapotról, korlátozásról van szó. Ennek következtében mindig fennáll annak a lehetősége, hogy valami működési zavar esetén egy semmi, vagy valami elrontott dolog marad hátra. Ha azonban kijelentik, hogy minden dolog Atyja élet és világosság, akkor ez valami abszolút múlhatatlanra és elronthatatlanra, mindenütt jelenlévőre utal.

Így a természetalakban raboskodó igazi ember sem életből és világosságból lett, hanem maga élet és világosság: maga Isten. Ezért mondhatta az Úrjézus joggal, hogy „én és az Atya egy vagyunk”. A természetszülte embernek, vagyis nekünk pedig azt mondják a Bibliában, hogy „Isten birodalma, az isteni ember tibennetek van”!

Ennek hallatán, az ösvényről és a megszabadító életállapotról szóló dolgok láttán jó néhány tanuló csodálkozik, sőt hitetlenkedik, egyáltalán nem hisz önmagában, ami ahhoz a végzetes gondolathoz vezet, hogy „ezt én soha sem érem el!” Az ilyenek valóban túl korán lettek itt tanulók. Csodálkozásuk vagy hitetlenségük ugyanis azt mutatja, hogy élettapasztalatok hiányában még nem jutottak el a bennük rejlő birodalom felfedezéséhez. Így még nem képesek a megszabadító élet kulcsát használni.

Aki ennyire elfogult, az nem képes - tapasztalatból - saját magában hinni, az legtöbbször a Szellemi Iskolában való hitét is hamarosan elveszíti. Ebben a helyzetben viszont könnyen ellenséggé is válhat, amire az Iskola története, de az emberiség története is elég bizonyítékkal szolgál. Gondoljanak csak a Szentírásra. Amikor az Úr Jézus mint Hermészi értelemben tudatos ember tanúskodott, kijelentvén, hogy „én és az Atya egy vagyunk”, akkor kora teológusai istenkáromlónak, őrültnek nézték, és bolondnak mondták. Amikor pedig a katárok perfektjei az életmódjukkal bizonyították az általuk felfedezett, rejtett birodalom titkát, koruk papsága, mely hozzájuk képest semmivé törpült, dühödten döntött kiirtásuk mellett.

Hermészben olyan probléma körvonalazódik, mely kétségtelenül Önben is felmerül. Mondd meg, kéri Pimandert, hogyan mehetek be az életbe, a rejtett birodalom életébe?

És Pimander felel: A lelkületet birtokló ember ismerje meg önmagát, amivel arra hívja fel a figyelmet, hogy a lelkületet birtokló embert ez a tény az önismerethez segíti.

Így reagál Hermész: Hát nincsen-e minden embernek lelkülete? Amire ez a válasz jön: vigyázz, hogy mit mondasz! Mert én, Pimander, a lelkület csak azokhoz jövök, akik szentek és jók, tiszták és irgalmasok, istenfélők: jelenlétem segítségükre lesz, úgy, hogy azonnal mindent megismernek.

Képzeljük el, kedves olvasó, hogy tapasztalatokban gazdag utakon, az élettől megtörve és megtaposva tudatába jut az Önben lévő birodalomnak és az Ön számára ebben rejlő hatalmas lehetőségeknek. Tételezzük fel, hogy a mikrokozmosz drámai utazásában a haláltermészeten át, számos létállapot után, az élet sorscsapásai és a nemek elválasztottságának számtalan következménye közepette a tudatossá válás Önben belső bizonysággá érlelődik, és az Önben rejlő birodalom birtokát ennek következtében teljes mértékben elfogadja.

Ebben az állapotban jelenik meg a probléma, amelynek következtében milliók sóhajtoznak, s amely a mai napig is milliókat vezetett félre. Az a kérdés ugyanis, hogyan kell a belső birodalmat szabaddá tenni, megnyitni, miként juthat élethez az igazi ember, hogyan lehet bemenni a rejtett birodalomba. Életük folyamán milliók fedezték fel a rejtett birodalmat. Éppen ez a tény vezeti félre őket, mert a felfedezéssel együtt úgy vélik, hogy már a birodalom birtokából élnek és bementek abba.

Tételezzük fel, kedves olvasó, hogy a szíve rózsája már erősen beszél, és szívszentélyében ez a rejtett élet lüktet és dobog, és ennek következtében a Gnózis Önt a szívszentélyén át egészen a véréig, lénye minden porcikájáig megérinti, hogy Ön már belülről tudja: „Amit az Arany Rózsakereszt Iskolájában hirdetnek, az igaz!” és hogy Ön azt gondolja, hogy már bement a birodalomba.

Ez hatalmas tévedés lenne! Ha ugyanis Ön, mint természetszülte ember, rájön a rejtett birodalom birtokára, akkor ez a folyamatnak csak a kezdete.

Tévedése érthető ugyan, de éppoly végzetes. Mert most mit tesz? Ezt a birodalmat ápolja és gondozza az Ön természetszülte én-lényével, természetalakja tudatával; meditál és okoskodik, dorombol, mint a macska megelégedettségében; ketyeg, mint a vekker, annyira tele van misztikus feszültséggel. És órákig beszél erről a barátaival. Életében nagy felfedezést tett, és most fecseg erről, mert ezt már nem is lehet normális beszédnek nevezni.

Valójában azonban még semmi új sem született meg Önben! Valójában semmi sem történt Önben. Csak magába bámul, a rejtett birodalom képe után kutatva, melynek létezésére rájött. Így áll itt, beszél és ábrándozik...

Könyörtelen igazság ez, amit itt kijelentünk, de legyen bátorsága ezzel szembenézni. Ezért beszélünk Hermész Piman­de­réről! A belső birodalom tapasztalata még nem jelenti annak a birtokát is. Aki pedig még nem birtokolja, az hajlamos kinyújtani a természet-én karjait, hogy természetalakjával az igazi embert még nagyobb fogságba taszítsa. Mert ez lesz az eredmény. A természet-én él és fényeskedik, ragyog és nevet, mert Ön a megérkezettet játssza, aki már teljesen győzedelmeskedett. A természetszülte embernek azonban ebben a viszonylatban semmi győznivalója sincsen, mert a természetszülte embernek el kell pusztulnia, és a mennyei Másiknak kell növekednie!

Aki e tévedés útján halad tovább, az okkult pályára vagy a misztikus oldalra sodródik. Ez tehát mindazoknak a nagy hibája, akik a rejtett birodalom felfedezésénél ezt már birtokolni vélik.

Akkor hát mi itt a siker titka? Szemébe kell néznünk a ténynek, hogy e nagyszerű tapasztalat után először a megvalósítás folyamatát kell elvégezni: a lelket kell megépíteni, megszülettetni, ami Hermész a lelkületnek nevez. Ha Ön felfedezi önmagában ezt a birodalmat, akkor ennek még lakóhelyet kell készíteni. Erről van szó. Amikor pedig Iskolánkban szüntelenül beszélünk erről, és a filozófiai szemponton túlhaladva azt mondjuk, hogy „építsék meg a lelket”, akkor nem egyszerűen prédikálunk. Az ösvénynek ez a követelménye lényeges és elengedhetetlen. És Pimander tanúskodik erről. Ha tapasztalati tudáshoz jutott, akkor Önnek is rá kell térnie a megvalósításra, a lélek megépítésére és megszülettetésére. Önnek ugyanis nincsen minden további nélkül lelke a Gnózis értelmében. Ebben a tekintetben számtalan ember téved súlyosan.

Ha tehát természetszülte lényekként találkoznak az Iskola munkahelyein, ahol tiszta, igazi megértés uralkodik, akkor első feladatuk, amelyhez hozzá kell fogniuk, a lélek megszületésre való ösztönzése lesz. Mert a lelket birtokló ember aztán életből és világosságból állhat és élhet, felszabadíthatja magában a benne lévő Istent, Pimandert.

Az Ön rendszerében van ugyan bizonyos mennyiségű hatásos közeg, ami ebbe a természetalakba „lelket lehel”, élővé teszi és életben tartja, de ezek a közegek, ezek az erők mind a haláltermészetből erednek! A halhatatlan lélek és ennek pi­mandrikus tudata azonban - az új életállapot, a dicsőséges élet - csak a szentekhez, a jókhoz, a tisztákhoz és az irgalmasokhoz jön el, akik valóban istenfélő életet folytatnak. Nem pottyannak az ember ölébe, hanem a természet ellenállásai ellen meg kell hódítani őket. Ezért fog a modern Gnózis mindig is arról tanúskodni, ezért fogja tanulóit arra az elengedhetetlen követelményre irányítani, hogy az egész embert - éntelenség segítségével - meg kell tisztítania és szentelnie, hogy a lélek megszülethessen és növekedésre lehessen ösztönözni.

A léleknövekedés Pimanderben, ennek a Szellem és a lélek közötti gyújtópontnak a kialakításában csúcsosodik. Ettől a pillanattól kezdve pedig Pimander a jelölt segítsége. Felismeri-e ennek a nagyszerűségét? Ha Ön - életvitelének alapvető megfordításával - a lelkét megszületésre késztette, akkor a pi­mand­rikus tudat azonnal hathatós segítséget nyújt, úgyhogy attól a pillanattól kezdve mindent felismer, és szeretet-cselekedettel imádkozik az Atyához. A jelölt e szeretetcselekedetben mindazokhoz fordul, akik még természetszülte állapotuk fogságát szenvedik el; és mielőtt testét a halálnak ajándékozná, megveti a dialektikus természetalak minden érzékét, mert - mondja Pi­mander - ezeknek hatását nagyon is jól ismeri.

Ha a lélek megszületett, akkor a lélekerő átveszi a vezetést, és legyőz minden földhözkötöttséget, ezeknek minden hatását és következményét. Helytelen beállítottságunkkal szüntelenül kiforgatjuk a dolgokat! Ha bizonyos pillanatban valami jellemtulajdonság hátráltat minket, akkor felvesszük a harcot ellene, amivel felélesztjük a dialektika törvényét, a kikeletet, a virulást és a hanyatlást. Ma azt hisszük, hogy elértünk valamit, ami pedig holnapra semmivé foszlik.

Ezért kell az igazi életmegtisztítás érdekében először a lelket felépíteni, és a lélekerő fogja aztán Önt átvinni minden nehézségen. A lélekminőség mindent megváltoztat az Ön életében. Akkor felfedezi, hogy amin azelőtt töprengett, amivel annyira küszködött, az mind folyamatszerűen lehull Önről. Azért jelenti ki a Pimander 59. szakasza világosan:

Igen, én, a lelkület (a szellemlélek, az új lélekállapot) semmiképpen sem fogom hagyni, hogy a test hatásai megtámadják őket és folytassák befolyásukat: mert mint az ajtók őre, nem engedem be majd a gonosz és megszégyenítő tetteket, és a szentségtelen elképzeléseket távol tartom tőlük.

Mik ezek a gonosz és megszégyenítő tettek? Ezekkel kapcsolatban mindenekelőtt a szokásos erkölcsi elméletektől kell az olvasónak megszabadulnia; mert a „gonosz és megszégyenítő cselekedetekkel” itt egészen biztosan nem elsősorban az ismert, állatias életről van szó, habár a perverzitást bizonyosan a megszégyenítő dolgokhoz sorolhatjuk. De a komolyan az ösvényen törekvő tanuló esetében itt a lélegzőtérben a féltékenység, szenvedélyek, gyűlölet, rágalom, kritika, viszályok és hasonló dolgok vészes hatásának kialakulására utalnak.

Továbbá a 60. szakasz szögezi le, hogy a lélek milyen embertípusokban nem születhet meg, akikhez így aztán Pimander sem fog tudni beszélni:

De távol maradok a bolondoktól, a rosszaktól, a romlottaktól, az irigyektől, a kapzsiktól, a gyilkosoktól és istentelenektől. Ezeket a megtorló démonnak hagyom, amelyik a tűz ostorával táncoltatja meg őket, az érzékeikbe hajszolja őket, ezzel még istentelenebb tettekre ösztönözvén, hogy még nagyobb legyen a büntetésük. Ezeknek az embereknek a vágyai akkor egyre nagyobb kielégülésre késztetik és a sötétségben hagyják dühöngeni őket, anélkül, hogy megelégedhetnének: ebben áll a szenvedésük, s ezzel lobog az őket égető láng egyre magasabbra.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,