Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 1

XIII. A dialektikus asztrális szféra

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 1


Én pedig beleírtam magamba Pimander jótettét, és amikor teljesen eltöltött, a legnagyobb öröm árasztott el. Mert a test alvása a lélek ébersége lett, a szemek lehunyása az igazi látás, a hallgatás a jóval való terhesség és az igének az üdv tetteivé való kihordása lett nekem.

A Hermészi Pimander szövegének 72. szakasza alkalmat ad arra, hogy bevezethessük Önt a komoly tanulóságnak egyelőre csaknem ismeretlen éjszakai részébe, amikor a test alszik. Napjaink huszonnégy órájának egyharmadát töltjük ilyen nyugalmi állapotban, anélkül, hogy valóban tudatosan részt vehetnénk benne. Azt mondhatjuk, hogy életünk egyharmada úgyszólván nélkülünk telik el. Ez egy nagyon kellemetlen gondolat. Senki sem vonul szívesen az ismeretlenbe minden előkészület nélkül és védtelenül. A komoly tanuló számára tehát a legnagyobb jelentőséggel bír, hogy ezzel kapcsolatban megértésre jusson. Vannak olyan veszélyek és életfolyamatok, amelyeknek az ember valóban nincsen tudatában, s amelyeknek ezért naponta sokan esnek áldozatul. Másrészt tudatlansága miatt az ember nagy lehetőségeket hagy kihasználatlanul.

Persze egyáltalán nem szándékozunk pusztán általánosan az ember éjszakai tapasztalatairól beszélni. A negatív vagy okkult irányulású embereknél kedvelt téma ez, amelyről sokat beszélnek és írnak. Az álomfejtés olykor pszichológiai vizsgálat alapjául is szolgál, mert segítségével gyakran megállapíthatók az ember mélyről feltörő ösztönei.

Figyelmünket fejtegetésünkben mi a lélekember életének arra a szakaszára irányítjuk, amikor a test alszik. Vizsgálatunkat a komoly tanuló létállapotára korlátozzuk; a lélek megszületésére, amelyről életvitelével is bizonyságot tesz.

Ami először is magyarázatra szorul, az az alvás állapota tágabb értelemben. Elalváskor személyiséghasadás keletkezik, és a személyiség egy része kilép önmagából. A vizsgálók figyelmét azonban legtöbbször elkerüli, hogy a személyiséghasadásnál a tudat is elhasad.

A dialektikus tudatot azon atomok együtthatása okozza, amelyek egy adott pillanatban személyiségrendszerünket képezik. Ennek megfelelően négy tudatjelenséget különböztethetünk meg: közülük kettő inkább a durvább anyagtesthez és éter­testhez tartozik, további kettő pedig a finomabb asztráltesthez és mentáltesthez.

Amikor az ember alvó helyzetbe kerül, és a személyiség finomabb része kilép az anyagtestből, akkor a tudat is elhasad. A tudat anyagi nézete az anyagi oldalon marad, olykor teljesen nyugvó, hatástalan állapotban, máskor esetleg félig működő állapotban. Az utóbbi például olyankor fordul elő, amikor az ember a testét napközben túlságosan megerőltette, vagy ha nagyon ideges, vagy aggodalmak gyötrik. A tudat többi nézete a kilépő asztrális és mentális testekkel vonul. Mivel azonban az emberek mentálteste még nagyon elemi, hiányos szervezetű, az alvástudatot gyakorlatilag teljesen az asztrális tudat kormányozza. A mai emberre tehát teljes biztonsággal azt mondhatjuk, hogy alvási időszakának tudata asztrális tudat.

Ebből a megállapításból minden további vizsgálat nélkül arra következtethetünk, hogy az ember éjszakai tudatos élete semmiképpen sem hasonlítható az anyagi oldalon megszokott tudatos élethez, ahol a négy tudatszerkezet egymásba illeszkedve együttműködik, s így egymást ellenőrzi. Az ember éjszakai tudata kizárólagosan asztrális tudat. Aki pedig valóban tudja, hogy ez mit jelent, az nem esik ismételten áldozatul ezerféle tévedésnek.

Bolygónk asztrális területe korszakunkban nagy mértékben szennyezett és bonyolult lett. Ha bolygónknak van olyan életterülete, mely világosan bizonyítja, hogy a mai emberiség színvonala hová jutott, akkor az bizonyára az asztrális terület. Ott megy végbe minden, ami a természet vallásainak hívőit, a negatív és okkult mozgalmakat annyira izgatja. Minden további nélkül kijelenthetjük, hogy az asztrális terület valamennyi úgynevezett „élete” káprázat és csalás. Ez nem azt jelenti, hogy az asztrális területen nincsen élet és mozgás: ellenkezőleg, csak úgy nyüzsög ott az élet. Ennek az életnek azonban nincsen igazi alapja, nincsen tartalma! Üres és romlott. Csak kép, csak látszat, amit a tudatlanok valóságnak tartanak. Aki tehát a dialektikus asztrális életet bámulja, aki azt szépnek és magasztosnak tartja, az elveszett.

Térjünk vissza egy pillanatra eredeti témánkhoz. Ha egy emberiségkorszak folyamán a megnyilvánulásnak új napja virrad meg, és a világszférák megtisztítása után valóban új kezdetről beszélhetünk, amikor az emberiség dialektikában maradt részét újra megnyilvánítják, akkor a tiszta asztrális terület semmi más, mint bizonyos ötletek, tanok, folyamatok képszerű és képsorozatszerű vetítési területe. Ezt rendkívül hasznos és tanulságos filmvetítéshez hasonlíthatnánk. Mivel pedig éjtudatos életében minden ember asztrálisan észlel, ez a tájékoztató asztrális betekintés nagy fontosságú. A magasabb célra irányuló, tiszta személyiségnél ez az éjszakai asztrális látás a nappali cselekedet-életre jó kihatással lehet, mert az ember így belülről tudja, hogy mi a dolgok helyes menete.

Képzeljék el, hogy az asztrális terület teljesen tiszta, s az egyetemes Gnosztikus Lánc az egész területet feltölti erőivel és tantételeivel. Ekkor alvás közben, asztrális énünkkel kilépvén, ezekkel a pompás erőkkel frissíthetnénk magunkat, mindazokkal a tiszta képsorozatokkal, amelyeket az Egyetemes Szerzet a mi hasznunkra tárt elénk az asztrális területen. Akkor a kapott nagyszerű támogatást átvehetnénk éber tudatunkba, s belső nyereségként hasznosíthatnánk.

Mióta azonban az asztrális terület bepiszkolódott, és többek között az okkultisták vették birtokukba, a tükörszféra-szer­zetek építették meg ott álomkastélyaikat és az egyházak úgynevezett mennyországaikat, számtalan igaztalanság halmozódott fel az egész területen. Így az asztrális szféra nem tudott tovább belső útmutatással szolgálni. Nagyon nehézzé vált az őszintén kereső ember belső oktatása, a korábban használatos módszer halálosan veszélyes lett. A Szerzetnek más módszerhez kellett tehát folyamodnia, hogy a komoly keresőknek segíthessen.

Ezeket a veszélyeket az olvasónak jól kell ismernie, mert éjszakai közönséges tudatával minden éjszaka ezen az asztrális területen tartózkodik. Amiről tehát itt beszélünk, az teljes mértékben Önre is vonatkozik! Kizárt dolog, hogy minden további nélkül távol tarthatná magát ettől a területtől.

Minden kollektív, csoport-tudatból származó ötlet vetületet, tükörképet hoz létre az asztrális területen. Ezért beszél a rózsakeresztesek filozófiája ezzel kapcsolatban „tükörszféráról”. Emiatt létezik jelenleg a tükörszférában a mi munkánknak és szervezetünknek a tükörképe is!

Mindez valóság, ugyanakkor rendkívül veszélyes valóság. Mert ezen a beszennyezett és szerencsétlenül járt dialektikus-asztrális területen lakoznak mindazok a szentségtelen erők is, amelyek minden vetülettel visszaélnek, hogy az emberiséget félrevezessék. Jó néhányan vannak miközöttünk is, akik aszt­rá­lisan erősen tudatosak, s ezért asztrális benyomásaikat át tudják ruházni éber tudatukra is. Éppen ezek az emberek válnak gyakran áldozattá. Esetleg azt hiszik, hogy az Arany Fejben és a Gnózis belső életében részesülnek: de tévednek, s másokat is tévútra vezetnek.

Az álomélet ezért a legtöbb esetben rendkívül nagy veszélyt jelent, már csak azért is, mert akiknek érdekében áll az Ön fogva tartása, azok megjelennek azokban a képsorozatokban, amelyeket Ön látni akar. Ahogyan a filmstúdiókban felvett filmeket is lehetséges térhatású képsorozatokban bemutatni, úgy az asztrális területet is valami színházhoz hasonlíthatjuk, amelyet Ön minden éjjel felkeres, hogy megnézze, ami leginkább tetszik Önnek. Ha pedig nappali tudatával a jó tanulóságra törekszik, éjjeli tudatával azonban ezt még nem képes elérni, akkor holtpontra kerül, ahol megáll, és tanulóságában nem tud bizonyos határt átlépni. Ha éber tudatával és életvitelével az Iskolával és a Gnózissal szemben pozitívnak mutatkozik, akkor a nappal ajándékba kapott világosságerőket éjszaka a legtöbb esetben újra elveszíti, illetve azokat elveszik Öntől.

A Pistis Sophia sorsát a tanulónak tehát a saját sorsának kell néznie. A Pistis Sophia megjelenik a Szerzet kapui előtt, de visszaküldik, hogy járja be az ösvényét. Amikor pedig küzd és töri magát, hogy haladjon, újra meg újra mély fájdalommal kell tapasztalnia, hogy Authádész és csatlósai kirabolják őt, elveszik tőle világosságerejét. Aki tanulmányozta már ezt a gnosztikus evangéliumot, az bizonyára emlékszik erre.

100 101

Minden éjszaka, amikor nem sikerül távol maradnia az asztrális területtől, kirabolják, világosságerejét elveszik Öntől, s így egy tapodtat sem haladhat előre. Csak a rendszere gyengül, a csalódása fokozódik, és az ideje múlik. Ha ezt jól megértette, akkor tudja, hogy az asztrális területen való naponkénti automatikus tartózkodás minden tanuló számára halálos veszélyt rejt magában. Ez pedig fokozódó mértékben érvényes az eljövendő hónapokban és években.

Ezért végül sürgős kérdést kell feltennünk: lehetséges-e megválni az asztrális területtől, melyet a dialektikával tartott egyik legfontosabb kapcsolatnak kell látnunk? Lehet-e éjszakai nyugalomra térni, és mégis megmenekülni ettől a kiszámíthatatlan, csaknem öntörvényű veszélytől?

Igen, ez lehetséges. Ezért is kell erről a hovatovább kényes témáról beszélnünk. Meg lehet szabadítani Önt ettől a nagy veszélytől, mely mindenkit fenyeget, amelyben mindenki részesül, s ami miatt - akár a Pistis Sophiát - Önt is minden éjszaka kirabolják, hogy mindig elölről kelljen kezdenie.

Most hát szeretnénk megbeszélni, hogy az ifjú Gnózis tanulói hogyan menekülhetnek meg ettől a veszélytől.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,