Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 1

XVIII. A megszabadulás valósága

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 1


Az ifjú Gnózis élő testének asztrális térségét külsőleg szín és rezgés jellemzi. Színét leginkább ibolyaszínnel kevert aranynak lehetne nevezni, nem vöröses, sem kékes ibolyaszín, hanem abszolút egyenletes, nagyon különös szín ez, mely aranyibolya fényben ragyog.

Az arany az újjászületett lélekállapot színe. Ezért beszélünk arany rózsakeresztről, és énekelünk az arany csodavirágról. Hogy az arany a fényessége és rezgése folytán az újjászületett állapottal van kapcsolatban, azt régóta tudják. Gondoljunk csak a régi festményekre. Ezért van a mi Renova-templomunk is ennek a két színnek, az aranynak és az ibolyának szentelve. A tiszta ibolyaszín a lélekemberiség új színképének az alapszíne, amelyben az újjászületett lelket, az arany csodavirágot új életre lehet felvenni.

Az olvasó talán különösnek találta, hogy az előző fejezetekben egyrészt a haláltermészet asztrális teréről, másrészt a modern Szellemi Iskola újonnan felépített asztrális térségéről beszéltünk. Talán túl földi képet alkotott róla, amint e két térségre mintegy egymás mellett lévőre, jóllehet egymástól elhatárolt és különféle módon védett létezőre gondolt. Kétségtelenül másképpen fog azonban vélekedni erről, ha megtudja, hogy itt egy rezgéskülönbségről van szó. A szidérikus vagy asztrális anyag rezgésszáma a hetedik kozmikus területen másodpercenként körülbelül 450 billiótól 700 billióig terjed. (Ezeket a számokat az Egyetemes Tan adja meg.) Ezen a skálán belül nyilatkozik meg minden asztrális jelenség, forma és hatás, ami a hetedik kozmikus területhez tartozik. Ez az élénk vöröstől, a legalsó rezgéstől az ibolyakékig, a legmagasabb rezgésig ér, ami a dialektikus asztrális életterületen lehetséges. Az ezekkel kapcsolatos sugárzások hullámhossza 650-től 450 nanométerig terjed. (A nanométer a milliméter milliomod része.) Minél szaporább a rezgés, annál rövidebb a hullámhossz.

Ha ezt a rezgéshatárt negatív értelemben lépjük át, ha fékező vagy gyengítő hatás áll elő, hogy a hetedik kozmikus terület említett határai alá kerülünk, akkor összetörés, felőrlődés, robbanás, a feloszlatás halála következik be.

Ha pedig valaki ezeket a határokat pozitív értelemben lépi át, tehát felfelé, a hatodik kozmikus terület irányában, akkor bekerül a hatodik kozmikus területre, és új megjelenési formát nyer: a lélekemberét. A hetedikből a hatodikba való átmenet tehát visszavonhatatlanul egy átalakulást, transzfigurációt eredményez. Ez tudományos szükségszerűség.

Ha egy személyiséget - egy mikrokozmoszt - bizonyos állandó rezgés fenntart, aminek következtében e személyiség járművei koncentrikusan egymásban maradnak, akkor a személyiség bizonyos életerőt kap, és az élet a személyiség lehetőségeire támaszkodva fenntartja magát. Ha a személyiség gyengül, akkor ez az életrezgések lassulásával jár. Ha a lassulás folytatódik, akkor bizonyos pillanatban a személyiség nem tudja magát tovább fenntartani a testben, és meghal. Ez röviden a testi halálunk oka.

A másik lehetőség az, hogy a szokásosnál magasabb rezgésű térség érint meg minket. Most az a kérdés, hogy tudunk-e reagálni, felelni erre. Ha belemerülünk ebbe a térségbe, vagyis pozitívan reagálunk, akkor ennek a térségnek a rezgését folyamatszerűen fokozzák. A dialektikusan normálisnál magasabb rezgés miatt erre a mikrokozmosz, az aurikus lény, s ezzel együtt a személyiség megváltozásának, vagyis a transz­figu­rá­ci­ó­nak kell bekövetkeznie. A transzfigurálás az ember számára bizonyos pillanatban tudományosan szükségszerű.

Az első esetben tehát a feloszlatás általi halál következik, a másodikban pedig az újjászületés általi halál. Kétféle halál, kétféle meghalás van tehát a dialektikus életterületeken. De mily nagy különbséggel! Az egyik halál a ki tudja hányadik ismétlést jelenti a születés és halál kerekéhez kötözve, a másik halál csak egyszer következhet be az Ön számára. Ha ezt a halált halja, akkor feltámad az örök életben.

A modern Szellemi Iskola új asztrális térsége egy asztrális anyag-összpontosulás. Az ebben ható rezgések tartománya a 800 billió Hertz (másodpercenkénti rezgésszám) fölött van, a legnagyobb hullámhossz pedig 400 nanométerrel határos. Ha most a hullámhosszat gondolatban csökkentjük, a rezgésszámot fokozzuk, akkor némi elképzelést kaphatunk a hatodik fölött elhelyezkedő kozmikus térségekről. Ezeken a területeken bizonyos pillanatban eltűnik az idő tényezője, s egy új állapot keletkezik, amivel az örökkévalóság fogalmához közeledünk.

A fentiek alapján elképzelhetjük, hogy a hetedik kozmikus terület rezgésszámát és hullámhosszát meghaladó szidérikus térség a hetedik kozmikus terület lényei számára teljesen hozzáférhetetlen. A modern Szellemi Iskola asztrális térsége így önmagát védi, s lényegében érinthetetlen.

Az Élő Testnek ez a tere azonban - és az olvasó ennek örülhet - időnként úgy működik, hogy látszólag veszélyezteti önmagát. Olyasmi ez, mint például egy láng, mely időnként valamilyen oknál fogva gyengül, vagyis a fénye időről időre lecsökken. Egy gnosztikus asztrális tér ugyanis a rezgésfokát időszakos törvényszerűséggel szándékosan gyengíti, ami miatt átlépi a hetedik kozmikus terület határait, s így a Gnózis, vagyis az új asztrális tér látszólag beleereszkedik a dialektikus életterületbe, az idő és tér világába. Ennek az a következménye, hogy sokan, akik a hetedik kozmikus terület rezgéshatárain élnek, azonnal élhetnek a sorompók eltávolítása által nyújtott lehetőségekkel, hogy bejussanak a hatodik kozmikus területre.

Így a Rózsakereszt Keresztély alkémiai menyegzőjében ecsetelt helyzet keletkezik. Ha az új rezgésteret valami beava­tó-templomhoz hasonlítjuk, mert valóban az, akkor a szándékos rezgéscsökkentés idején sok méltatlan is bejuthat oda. Ezek a méltatlanok általában hajlamosak az első helyekre tolakodni, s Rózsakereszt Keresztély ennek láttán eleinte nagyon csalódott. Azután azonban a jelöltek megméretése, a próba következik, vagyis a templomtér rezgését fokozzák, felviszik az eredeti magasságba. A rezgés fokozódása folyamán aztán világosan kitűnik, hogy ki nem felel meg ennek. Akik lényük fajtája miatt ezt a világosságerőt nem bírják, vagyis könnyűnek találtatnak, azoknak a szentélyt el kell hagyniuk.

Az új asztrális tér rezgésének változtatása elengedhetetlen ahhoz, hogy akik méltók erre, akiknek szükségük van rá és odáig jutottak, beléphessenek a megújulás szent csarnokaiba. Ezért mondja a Szentírás sok helyen, hogy az Úr a zarándok elé megy. Ne valami méltóságos alakra gondoljanak tehát, aki a fáradt vándor felé lépked, hanem itt a világosságrezgés lelassításáról van szó, s ez a világosságrezgés burkolja be a közeledő vándort, felvonván őt az új életterületre.

Mindezt hangsúlyoznunk kell, mert oly sok dialektikus mágia van a világon, mely az egyetemes gnosztikus láncnak ezt az üdvözítő művét utánozza, például a zene segítségével. Különböző dialektikus-mágikus templomokban bizonyos hangot keltenek, melynek rezgését lassan fokozzák, majd újra csökkentik, hogy a templomban jelenlévőket szinte foglyul ejtsék, felvegyék egy rezgési térbe, s így a tükörszféra finomabb anyagú területei felé vezessék.

Az olvasó talán már valamelyest megérti, hogy a Gnózis és ennek szolgái mily nagy áldozatot hoznak a világért. Mert ha egy ember átlépte a hetedik rezgéstér, a hetedik kozmikus terület határait felfelé, akkor megállásról szó sem lehet többé, és az illető tovább halad, egyre magasabbra az egyetemes fény és rezgéstérségben. Egyre fényesebb és hatalmasabb rezgés keletkezik, melynek eredményeit csak matematikailag tudjuk valamelyest elképzelni. Ez azonban azt jelentené, hogy az utánuk jövőket a rezgések mérhetetlen szakadéka választja el az elől haladóktól, s a kapcsolatot így nem lehetne már helyreállítani. Ezért létezik mindig egy gnosztikus Szerzet, vagy ennek egy csoportja, mely vállalja a kapcsolat fenntartását. Ezeket nevezik a határon állóknak, vagy őröknek. Testvérünk és barátunk, Antoine Gadal is egy ilyen őr, az előttünk haladó Szerzet pátriárkája, aki vállalta a feladatot, hogy Önre is várjon.

Mint mondtuk tehát, a tér-idő rendben mindig van egy gnosztikus Szerzet, mely szeretetáldozatával helyet készít mindazoknak, akik akarnak és tudnak jönni. Ezek az őrök pedig nem mennek tovább a csoportjukkal, amelyhez tartoznak, hanem visszamaradnak a később jövők kedvéért, s most már az Úr közlését is értjük a János-evangéliumból:

„Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.” „Jobb nektek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok.” „Mikor pedig eljön majd a Vigasztaló, akit én küldök nektek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot.”

A „határőrök” szidérikus térségéből tehát állandó rezgés, sugárzás árad a jelöltekhez, amely az igazán törekvőkre van hangolva, hogy újra meg újra megérinthesse, megragadhassa őket, s e kapcsolat kötelét tartva, ezt követve kiszállhassanak a dialektika mélységeiből. Ezért mondja a János-evangélium azt is, hogy „ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek”.

Értse meg a kedves olvasó a gnosztikus üdvtudománynak ezeket az utalásait! És mindenekelőtt lássa be, hogy ezt a szent tudományt minden időkben alkalmazták és alkalmazni fogják.

Ha tehát itt az ifjú Gnózis élő testének új asztrális teréről beszélünk, akkor ez azt jelenti, hogy aki őszintén keresi a megszabadulás lehetőségét, annak újra helyet készítettek, amit teljesen a mi korszakunkhoz igazítottak. Rózsakereszt Keresztély testvérnek ebből a nem anyagi beavató-templomából most is vigasztaló, segítő, mindent betöltő sugárzás árad. Ha megvan az új lelke, ez már most képessé teszi Önt arra, hogy két világban létezzen: a hetedik kozmikus területen a természetszülte állapota miatt, másrészt - legalább­is alvása idején - C.R.C beavató­-temp­lomában az ifjú Gnózis élő testének asztrális térségében való megszületése miatt.

Ezt valami belélegzéshez és kilélegzéshez hasonlíthatjuk. Az új gnosztikus beavató-templomból naponta asztrális sugárzást, szentelő, erőadó impulzust küldenek ki. Aki erre az impulzusra pozitívan reagál, aki ezzel a gyakorlatban hűségesen együttműködik, azt - mihelyt a test elalszik - a gnosztikus aszt­rá­lis templom belélegzési áramlata magával viszi, az részesül a kegyelemben, hogy másnap reggel az ösvényen való haladásra szolgáló erővel telítve ébredjen. A lélek kapcsolata a gnosztikus asztrális térséggel így egyre bensőségesebb és erősebb, végül csaknem feloldozhatatlan lesz, és a jelölt nappali élete folyamán is fennáll. A hetedik kozmikus területen tartózkodik, ugyanakkor azonban a hatodik kozmikus területen lakik. Akkor átkelt a halál határain. Aki komolyan alkalmazott tanulósággal elnyerte új lelkét, az átlépett a halál határán! Mi is veszélyeztethetné akkor már őt?!

Az anyagi jármű halála akkor már nem a mikrokozmosz kiürülése, hanem csak a természetiségtől való megszabadítás, mialatt a lényeg a múlhatatlanságban marad. Ilyen körülmények között a halál már nem választ el minket, és a dialektikus halállal együtt­ járó, olykor erős hiányérzetet is okozó gyász tárgytalanná válik.

Az ifjú Gnózis élő testében így hamarosan két embertípust különböztetünk meg: az egyik lélekember dialektikus jármű nélkül, a másik lélekember dialektikus járművel. A két típus eleven kapcsolata azonban állandóan lehetséges.

Ezt azért mondjuk Önnek, hogy áthassuk ezzel a gondolattal, mert a halál miatt nem érdemes gyászolni, ha komolyan tanulóként él, s eltávozott rokonai vagy barátai is ezt tették. Több világos esetről tudjuk pontosan, hogy a Szellemi Iskola testvérei az ifjú Gnózis asztrális területén csodás fiatalságban élnek, mialatt az itteni „túlélőket” a gyász és szomorúság nyomasztja, mert még nem értik a nagyszerű, megszabadító lehetőségeket, és ők maguk még nem törtek át ehhez a ragyogó valósághoz.

Ez a szomorkodás a mi köreinkben teljesen fölösleges. A két lélekemberfajta, a dialektikus járművel rendelkező és az anélkül lévő között teljesen élénk kapcsolat lehetséges. Hogy azonban mindenféle tükörszféra-beárnyékolást elkerülhessen, ahhoz a földön élő lélekembernek a lélek éberségébe kell felemelkednie, a teljes ébrenlétbe, mert a lélekemberek, akik anyagtestüket már letették, azok az említett rezgés és hullámhossz-különbség miatt az anyagszférában nem tudnak már testileg megjelenni, hanem itt csakis sugárzás formájában jelentkeznek. Ahol mi szolgálaton vagyunk együtt, ott az egyetemes lánc testvérei, akik előttünk mentek, mindig körülöttünk és velünk vannak, és hozzánk küldik a világosságukat.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,