Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 1

XX. Az emberfia jele

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 1


Ha a tanuló örömmel él az új kezdet fázisában, amelyről az előző fejezetben beszéltünk, s szívében lévő kincsét odaadással és állhatatosan a tanulóság teljesítésére irányuló törekvéssel ápolja, akkor szüntelenül növekszik a készsége, hogy a gnosztikus pránát felvegye a szívszentélyébe. Teljesen megnyitja magát, hogy minden nap a gnosztikus-mágikus eledelekből élhessen, amelyek a kenyér és bor, vagy Szent Grál néven ismeretesek.

A Szent Grál Szerzete olyan papi testvérség, amely minden gnosztikus csoportban és csoport által megnyilatkozik, hogy Isten egyetemes pránáját, az élet vizét, az Isten és a Bárány trónjából áradó életáramlat vízét kétszeres, összpontosított, mágikusan elkészített állapotban ruházza át mindazokra, akik készek átvenni és belőle élni. A Szent Grál Szerzetét minden időkben azok képezték, akiket a határon álló őröknek is neveznek. Ezek azok a testvérek, akik várnak, mindenkire várnak, amíg csak jönnek, míg végül az utolsó vándor is átvonul az új életállapot határán.

Mindazoknak átnyújtják tehát a két mágikusan készített erőt, akik azokból kívánnak élni és hatni, akik Isten pránájának táplálékára éheznek. És érthető, hogy ezzel táplálkozni lehet, ha a rendszer, a szerkezet valóban kívánja, mert szüksége van rá. A jelölt, aki megkapja ezt a kenyeret, ezzel bizonyítja, hogy ebből él; egyébként ugyanis nem kellene neki.

Másodsorban az életnek ez a pránája „bor” képében is megkapható. A Szent Grál kenyere az újmisztikus embert táplálja, aki az új életnek szentelte magát. A bor a mágikus nézetet képezi; a teljes odaadás újmisztikus nézete mellett a tökéletes, aktív szolgálat újmágikus nézete áll. Akik így, kétszeresen kaphatják a Grált, azok az odaadás és a szolgálat ösvényén járnak. Amikor a Jelenések könyve 22 azt mondja, hogy „Meg­mu­tatta nekem az élet vizének tiszta folyóját, mely ragyogó volt, mint a kristály, s az Istennek és a Báránynak királyi székéből jött ki”, akkor a kétszeres Grálról van szó: a pránáról, mint tápláló és megmentő elemről.

Amikor az ifjú Gnózis egyik templomában beszélnek Önöknek ezekről a szent erőkről, akkor Önöket is ezzel a szent papsággal szembesítik, s akik ekkor e papságot képviselik, azok a Szent Grált azzal a kéréssel ajánlják fel Önöknek, hogy: „Testvéreink, az élet kenyere és az igaz szolgálat bora legyen az Önök étele és itala mostantól örökkön örökké, Ámen”.

Aki ebből a szakadatlanul áradó kétszeres, összpontosított Istenáramlatból kezd élni, az ugyanakkor lélekember lett. A kétszeres gnosztikus világosság a nyílt szívben felébresztette a rózsát, s ez a világosság tölti el a rendszer minden életközegét, ennek minden megbeszélt következményével. A világosság behatol a fejbe, miután a szíven és a véren keresztül megtalálta az útját. Átizzítja az egész lélegzőteret, és elkezdi a jelölt asztráltestének a transzfigurálását. Ha a jelölt megszívleli a Nagyok figyelmeztetését: öt perc meggondolatlan gondolkodás öt év munkáját semmisíti meg, akkor nagyon hamar eljön az a pillanat, amikor az illető kapcsolatba lép a Szellemi Iskola új asztrális térségével. A Szent Grál rejtélyének megfelelően ez a kapcsolat is kétszeres: az egyik kapcsolat a nappali emberrel jön létre, aki a természetben-született testben él, a másik kapcsolat pedig az éjjeli emberrel jön létre, aki a természetszülte testen kívül él.

Már említettük, hogy az élő test asztrális terének külső nézetét aranyszínű területnek lehet látni, amely a hatodik kozmikus terület ibolyakékségével keveredik. A kétszeres gnosztikus fényfolyamatban pozitívan haladó tanulónak a lélegzőterében nemsokára ez az aranyszínű dísz, az életpránának ez az arany ragyogása kezd megmutatkozni. Erről az arany menyegzői ruháról tanúskodik a Biblia is. Aki az élet ösvényén pozitív értelemben halad, s ennek következtében a Gnózishoz közeledik, az megkapja az élő test asztrális térségének asztrális értékeit. Ezek a világosságerők betörnek a szívbe, összekeverednek a vérrel, felhatolnak a fejbe, a főszentélybe, és szétterjednek a testben.

Most már értik a Jelenések könyvének 3. részét is (18): „Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy.”

Ilyen arany ragyogású alakot kezd ölteni a jelölt megváltozó asztrálteste. A közönséges, művelt dialektikus ember aszt­rá­lis alakjának ködös, határozatlan, vöröseslila alakja van, melyet tojásdad pasztellkék vesz körül. Az egész fölött pedig a közönséges színkép többi színei csillámlanak, mint a víztükör hullámai. Ha a napsütésben szél fodrozza a víztükröt, akkor keletkeznek olyan színhatások, amelyek tükröződve a felületen suhannak. Körülbelül így képzeljék el ezeknek a színeknek a csillogását az ember vöröslila asztráltestében. A színek pedig arról tanúskodnak, hogy ez az ember mivel foglalkozik, mutatják a jellemét, az irányulását, a gondolatait, s hogy pillanatnyilag az egész lénye mire összpontosul. Minden gondolat, minden vágy, az akarat minden hatásos tárgya a lélegzőtérben a neki megfelelő színjelenségben mutatkozik be. Az ezt látó megfigyelő számára az ember nyitott könyv.

Ha tehát a jelölt lélegzőterét megérinti a Gnózis, s a jelölt ebből az érintésből kezd élni, akkor ez a lélegzőtér - mint mondtuk - más alapszínre hangolódik: pompás aranyszínre. A megfigyelő ezért nem azt nézi, hogy az illető mit mond, hogyan viselkedik, hanem hogy - gnosztikusan kifejezve - valóban ezt az aranyruháját szövögeti-e, hogy asztrális köntöse valóban kezd-e pompásan aranyszínű lenni, s hogy az aurikus lény kéksége kezd-e eltűnni. Erről a jelenségről azt lehet mondani, hogy az aurikus ruha valóban aláhanyatlik, eltűnik a menyegzői ruha arany tündöklésében.

A közönséges dialektikus ember lélegzőterét, mint említettük, különböző, váltakozó színek jellemzik. A gnosztikusan irányuló embernél, aki tényleg az ösvényen jár, ezek az alacsony színárnyalatok eltűnnek. Például az erősen anyagra irányuló élet vöröse; a minden segítségét és üdvét a vízszintes szinttől remélő ember homályos zöldje; szintúgy a közönséges éterek lilája, stb. az ilyen tanulónál teljesen eltűnik. Csak az arany ragyogás marad.

Továbbá, s ez nagyon jelentős, egy tüzes lángoló jel jelenik meg azon a helyen, ami a homloknak és a fej tetejének felel meg: az úgynevezett harmadik szem. Ez a tüzes jel, ez a láng az egész koponyatetőt fedi a homloktól a fej tetejéig. Ez az Emberfia jele, amiről a Jelenések könyvének hetedik része beszél. Itt nem valami misztikus jelképről, hanem tudományos tényről van szó. Ez az újszülött lélek jele. Ha a tanuló megnyitja a szívét a Gnózisnak, ha az élet pránája beléphet hozzá, ha elkeveredhet az életközegekkel és felhatolhat a fejbe, a tanuló pedig kitart és őrt állít a gondolatai elé, akkor ez a láng nemsokára megjelenik: ez az Emberfia jele, az újszülött lélek jele, az arany csodavirág, melyről templomainkban énekelünk.

Ha az Emberfiának ez a jele megmutatkozik, vagyis a tanuló az új lélekruhájába kezd burkolódzni, akkor már nagyon is közvetlen kapcsolatba került az élő test új asztrális területével. A természetszerű kapcsolat fennállt már a gnosztikus asztrális térség és az ember szíve között, most azonban közvetlen kapcsolat fejlődik ki e térség és a főszentély, az asztrális tér és az arany rózsa között.

Aki a homlokán viseli az Emberfia jelét, az már megmentett ember, össze van kötve az örök üdvösséggel. Az élő üdvvel való feloldozhatatlan kötelékek a nappali, éber életében is fennállnak. Ha pedig a harmadik szem - ahogyan az arany rózsát, az arany csodavirágot szintén nevezik - fejlődik, akkor szüntelen nézésről, a lélekvilág szüntelen látásáról beszélhetünk, s ennek következtében a felébredt lélek számára nem kell sötétségnek léteznie. Ezt a nézést gnosztikus intuíciónak nevezik: a lélek közvetlenül a dolgok mélyére lát. Ez a lélek látása, ugyanakkor pedig az új értelem, az új-tudatos állapot megjelenése, ami szoros kapcsolatban van az előbbiekkel, mert a harmadik szemközpont összeköttetésben van a tobozmirigy-agyrésszel. És ezt az egészet nevezik misztikusan, például az Efézus­belieknek írt levél hatodik részében az üdvösség sisakjának, míg a Hermészi filozófia Pimanderről beszél.

Mindez mindig is ismeretes volt, ez az ősbölcsesség mindig is itt volt az emberek között. Ahogyan azonban az eredetinek és igaznak az elfajulása a dialektikában mindenhol egyre nyilvánvalóbb lett, úgy tűnt el az üdvösség sisakjával kapcsolatos ősbölcsesség ismerete is. Gondoljanak csak a lovas­katonákra: fejükön sisak vagy csákó, a sisakon nagy tollbokréta, az üdv sisakjának eltorzult ábrázolása. Lehet ezen nevetni, de ez ugyanakkor nagyon tragikus is. Amikor főúri fogadásokon és más hivatalos alkalmakkor a tekintélyek összesereglenek, méltóságuk jeléül a fejüket mindenféle feltűnő dísszel ékesítik. Ezek teljesen elerőtlenített külsőségek, az üdv sisakjának értelmetlen ábrázolásai!

És mit látunk a szívszentéllyel kapcsolatban? A méltóság és érdemek jeléül mindenféle érdemrendet és színes szalagot aggatnak a mellre. Itt is az ősrégi, megváltó bölcsesség hanyatlása mutatkozik meg a teljes tudatlanság bemutatóján. Nem ismerik már az ősbölcsesség múlhatatlan gazdagságát, nem tudják, hogyan kezd ragyogva sugározni a szívszentély, ha az ember rájön az eredetére és rendeltetésére, ha szívét megnyitja a Gnózisnak, s teljes odaadással, önmagának a teljes kiszolgáltatásával elindul az örök atyai házba vezető úton.

Ám ne nyugtalankodjanak, ha szembeállítjuk Önöket a gnosztikus szentelési módszer teljes, dicső végeredményével. Jó ha szinte elhaló érzékekkel látjuk ezt a végeredményt, és e háttér előtt az a tudás fűtsön minket, hogy elindultunk az üdvnek ezen az útján! Ha pedig az ösvény alapvető követelményeit naponta szem előtt tartják és a megvalósításukra törekszenek, akkor már a kezdeti fokon is meg lehetnek győződve arról, hogy - mint valami fonál által - össze vannak kötve az élő test új asztrális terével. De több is van itt, sokkal több. Mert a test alvása a lélek ébersége lesz! Figyelmünket tehát a nappal emberéről most az éjjel emberére tereljük.

Ha a homlokcsont mögötti új központ kezd megerősödni, és a Gnózis világossága ég benne, ha az üdv sisakja, vagyis az Emberfia jele elemi fokon kialakul, és ennek megfelelően az aranyszínű asztrális ruha jelensége kezd kiemelkedni, akkor a jelölt, aki szorgosan ezzel a szent szövögetéssel foglalkozik, a test alvása idején az új asztrális területre jön, hogy ebben az új létállapotban segíthessenek neki és tovább vezethessék. Tudatos lélekéletről, valódi ébrenlétről kezdetben szó sem lehet. Egyelőre csak valami éberségről, az anyag káprázataitól való mentességről beszélhetünk a fiatalság, a tisztaság értelmében.

Amikor új jelöltek érkeznek az élő test asztrális területére újszülött lélekállapotukban és ennek megfelelő asztráltestükben, akkor még egyáltalán nem képesek érzékelve, észlelve reagálni. Újszülöttekhez hasonlíthatók, s a Szentírás alvó lelkekről beszél. Ezért az új asztrális térben sugáráradatba merítik őket. Ifjú tisztaságukban elárasztják őket a Szent Grál világosságerőivel, vagy­is a legmagasabb adománnyal, amit az élő test ajándékozhat. Nem nehéz megérteni, hogy ennek a fényfürdőnek nagyszerű hatásának kell lennie.

Az új asztrális tér munkatársainak az új lelket akkor sem kell elereszteniük, ha az éjszaka órái elmúltak, mert fennáll a kapcsolat az arany rózsán, a harmadik szemen, az üdv alakuló sisakján, a csodavirágon, Pimanderen keresztül, mert ez már létrejött. A megújulás főpapjai ezzel a szüntelen intuíció-áramlattal éjjel-nappal tovább segíthetnek. Ebben az állapotban lehetséges, hogy a zsenge, újonnan keletkezett lélek a test alvásából felébredvén egyáltalán nem emlékszik az üdvösség gyógyfürdőjére, amiben részesülhetett az új asztrális területen, mert a lélek még nem ébredt fel teljesen. Mégis megmutatkozik, hogy az öntudatlan élmény következtében a lélek „a jóval lett terhes”, ahogyan a Pimander fejezi ki. A lélek fényfürdői ugyanis ebben az állapotban bizonyos célokra irányulnak, és ezekre kell a jelöltnek a test éber állapotában reagálnia, amit kétségtelenül meg is fog tenni.

Ennek a fényfürdőnek többek között az a következménye is lesz, hogy az újonnan képződő asztráltestbe erős benyomások vésődnek be. És a megfelelő pillanatokban ezek az impulzusok bejönnek a gnosztikus intuíció huzalán át, vagy belülről, az asztráltest hatására a jelölthöz. Megérintik a fejet, a szívet, a vért, és a jelöltnek gyakran az az érzése, hogy újra felfedezi, amit már régen tudott, vagy hogy egy régebbi elhatározás szerint cselekszik, vagy mintha valami beszélgetésre reagálna, amit azelőtt folytatott, csak már nem tudja mikor és kivel.

Ha aztán így közelednek Pimander könyve 72. szakaszának igazságaihoz, akkor megértik, miért örvendez Hermész ez igazságok áttekintésénél:

Mindez pedig azért történhetett velem, mert Pimandertől, lelkületemtől, a magától létező lénytől megkaptam a kezdet Igéjét. Így teltem be az igazság isteni lélegzetétől. Ezért egész lelkemmel és teljes erőmből dicsérem Istent, az Atyát.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,