Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

III. Vigyázzatok, mert nem tudjátok sem az órát, sem a napot!

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


Újra felhívjuk olvasóink szíves figyelmét az egyetemes, ősi tanra, amelyről Hermész Triszmegisztosz ránk maradt írásai tanúskodnak. Az egyetemes Gnózis két könyve képezte korábbi megbeszéléseink alapját. Az egyiptomi ős-Gnózisban való elmélyülésünket most a harmadik és negyedik könyvvel folytatjuk. Hogy az általunk kiválasztott szövegek az eredeti írásoknak valóban a harmadik és negyedik könyvét képezték-e, azzal nem kell túlságosan törődnünk. A századok folyamán számtalan könyv jelent meg Hermészi szövegekkel: hiteles sorrendről sehol sincs szó. A kutatók azonban megegyeznek abban, hogy régen a Hermészi írások százai - ha nem ezrei - voltak ismeretesek, amelyek azonban a századok folyamán csaknem teljesen elvesztek. Azt a néhányat, ami fennmaradt, saját vélemény és tetszés szerint rendezték el. Ezért elhatároztuk, hogy ebben mi is a saját ismereteinkre támaszkodunk.

Először egy rövid részletet ismertetünk Hermész beszédéből: Az embernek az a legnagyobb baja, hogy Istent nem ismeri, majd Hermésznek Isten dicsőségére tartott beszédében mélyülünk el. Lehetséges, hogy e szövegek olvasásánál az lesz az érzésük, hogy a szöveg nagyon ismerősnek tűnik, mert tanulóságuk éveiben már szembesültek e szövegek tartalmával. Emiatt viszont az olvasó a könyvet ne tegye félre. Inkább úgy értse, hogy habár ezeket a dolgokat ésszel talán már felfogja, egy hatalmas szándék ösztönzésére újra eljönnek Önhöz, mert ennek eljött az ideje, eljött a megnyilatkozás ideje. Hermész beszédének kezdete nem valami hízelgő:

Hová rohantok, ó ti elködösült emberek, akik leittátok magatokat a Gnózist teljesen nélkülöző igével, az abszolút tudatlanság igéjével, amelyet pedig nem állhattok, s most végre kihánytok? Álljatok meg, és józanodjatok ki! Nézzetek újra a szívetek szemeivel! S ha erre nem vagytok mindannyian képesek, akkor legalább azok tegyék, akik képesek rá. Mert a tudatlanság gonoszsága elárasztja az egész Földet, tönkreteszi a testbe zárt lelket, és megakadályozza abban, hogy befusson az üdvösség kikötőibe.

A modern Szellemi Iskolában az utóbbi években részletesen beszéltünk az új asztrál térről, az új gnosztikus birodalomról, mely felkészült a feladatára. Aki tanulóként az ifjú gnosztikus Szerzethez tartozik, azt közvetlenül érinti ez a dolog.

Most pedig figyelmeztetést kapnak, éppen a tanulóság kivételes állapota miatt. Ez az ősi figyelmeztetés évezredek távlatából szól hozzánk. Mert a bölcsesség, amelyről tanúskodhatunk, legalább is 400000 éves. A figyelmeztetést minden csoportnak szánták, amelyik ugyanabban a kivételes helyzetben van, vagy bármikor lesz. Lényege az, hogy a gonosz nem engedheti meg, és nem is engedi meg, hogy a tanuló elérje az üdvösség kikötőit. Ha valóban a Gnózis belső életében való részvételre törekszik, akkor teljesen biztos lehet benne, hogy Önért harcolni fognak. Ha tanulóságában sikere lesz, akkor ezt a küzdelmet nem kerülheti el. E harc kialakulása tényleg annak világos bizonyítéka, hogy a jelölt belépett az új tudatossá válás komoly kezdetébe. Gondoljon ebben az összefüggésben Jézus Urunk megkísértésére a pusztában, tevékenysége kezdetén. A tudatlanság gonoszsága elárasztja az egész Földet.

Amit itt gonoszságnak neveznek, az a dialektika életelixírje, az ellentermészet széruma, a dialektika egész légköre, amelyben minden teremtmény él. Most nem kívánunk azzal a kérdéssel foglalkozni, hogyan keletkezett az ellentermészetnek ez az életelixírje, ez a halállélegzet, hogyan lett a tudatlanság gonoszsága. Az érdekelt olvasó alaposan tájékozódhat erről az irodalmunkból. Korlátozzuk magunkat arra a tényre, hogy az ellentermészet gonoszsága, a dialektikának ez az életelixírje létezik.

Mi, természetben-született lények, beágyazódtunk egy olyan életszférába, mely az üdvösség megnyilvánulása számára abszolút végzetes. A halálnak ebben az életszférájában lélegzünk, s természetünknél fogva teljesen egyek vagyunk ezzel. Annyira egyek, hogy ezt a kötést teljesnek nevezhetjük. Amiről tehát beszélünk, azt mindenki nagyon is személyesen magára veheti. Senki se gondoljon másokra, hanem figyelmét irányítsa elsősorban saját magára.

A halál elixírjével való egységünket mindenekelőtt a vérünk jellege és állapota határozza meg. Ebben nyilatkozik mikrokozmoszunk egész múltja. Mikrokozmoszunkban nem csak minden elődünk beszél a vérünkön keresztül, hanem szerepet játszanak örökölt tényezők is, vagyis szüleink mikrokozmikus elődei is. Mindezek a hangok zengenek a vérünkben, és mindaz, amit elődeink csaknem végeláthatatlan sora tett vagy mulasztott élete folyamán, érezhető nyomot hagyott mikrokozmoszunkban, vérállapotunkban. Ezen dolgok alapján vonzunk erőket, étereket és más befolyásokat, amik a vért táplálják, s a vér lényegével egyek, mert az egyenlők vonzzák egymást.

Továbbá a test vértermelő szerveire kell utalnunk, mint például a csontvelőre. Ezek a vérképző szervek sejtekből állnak, a sejtek pedig számtalan atomból. Az olvasó tudja, hogy minden atom maga is egy kis világ.

Ha tehát véráramlatunk a halál folyója - és valóban az -, és ha véráramlatunk egy az ellentermészettel - és valóban az -, akkor mindezen dolgoknak a magja egész lényünkben benne rejlik. Nemcsak a vérünkbe hatol be, hanem egészen a velőkig, ahogyan a Szentírás is mondja, sőt megvan testünk minden porcikájában és sejtjében is. Ez megcáfolhatatlan tény, amelyet senki sem tagadhat, s amellyel mindannyiónknak érdemben számolnunk kell.

Nos, testiségünk, személyiségünk egy szükségrendi személyiség, mely arra hivatott, hogy magát teljesen az eredeti embernek szentelje, akiből mai mikrokozmoszunkban van még egy maradvány, amelyet a modern rózsakereszt filozófiája ősatomnak, krisztusatomnak, vagy a szív rózsájának is nevez.

Szükségrend-személyiségünknek az a feladata, hogy magát teljesen a mikrokozmoszunkban lévő eredeti lénynek adja oda, mert csakis transzfiguráltan, csakis az eredeti lénnyel teljesen egyesülve mehetünk be az üdvösség kikötőibe. Hogy Istennek ezt a megbízását teljesíthessük, ahhoz a mai személyiség-álla­po­tunkban két szervvel rendelkezünk, melyekkel a hazautazás kezdetét és sikerét biztosíthatjuk. Ez a két szerv a szívszentély és a főszentély.

Mindkettőnek, a szívnek és a fejnek is megvan a nagyon sajátos anyagcsere-folyamata, és e tekintetben nagyon különbözik személyiségünk többi részétől. A szívszentély és a főszentély atomszerkezete eltér a többi szerv atomszerkezetétől. A fej és a szív fontos részeinek anyagcsere-folyamatait, amennyire csak lehetséges, születéstől kezdve szigorúan elkülönítik a többi fenntartó folyamattól. Miért? Hogy lehetőleg sokáig biztosítsák a természetszülte ember rendeltetésének és az ezzel kapcsolatos feladatnak a megtalálását, amely elmerülés az eredeti lényben, énünk átadása a mikrokozmoszunkban lévő eredeti, isteni embernek.

A hétszeres szív a székhely, Ízisz székhelye, az élet anyjáé, ahol az ősatomot őrzik. Itt kell a Hétvilágosságnak, a hét sugár világosságának, a Szent Szellem világosságának is bejáratra találnia. Ezért nevezik a szívet Betlehem fénykapujának is.

A hétszeres fejet a kínai Gnózis „a nefritből lévő városnak”, az evangélium pedig „Jeruzsálemnek” nevezi. A Jelenések könyve hangsúlyozza, hogy ezt a Jeruzsálemet, az új Jeruzsálemet Isten városává kell tennünk. Ebben a városban találjuk meg a mennyei szívet, vagy a bíbor termet, a bennünk lévő Isten tróntermét. Ízisz szívéből, az élet anyjának szívéből kell ezt a bennünk lévő Istent megváltani, hogy elfoglalhassa trónját a bíbor teremben. Ha pedig Ön belsőleg tudatába jutott mindannak, amit tennie és kerülnie kell, hogy ennek az isteni rendeltetésnek megfelelhessen, akkor megjelenik az ellenfél, a vádoló, a tudatlanság gonoszsága. Ez a gonoszság - mondja Hermész - elárasztja az egész Földet. A vádoló pedig nagy erőfeszítéseket fog tenni, hogy Önnek az üdvösség kikötőibe való befutását megakadályozza.

Semmi ok sincsen tehát a misztikus sütkérezésre, hanem megfontoltan és világos belátással lássunk munkához saját lényünkben, határozottan vegyük kezünkbe saját sorsunkat. Mert a gnosztikus üdvnyilatkozat nagyon is személyesen mindegyikőnknek szól. Ha tehát megértjük a hívást, és pozitívan akarunk reagálni, akkor személyes életünkön állhatatosan kell dolgoznunk, amíg napvilág van. Ha Ön ezt teszi, akkor van joga mások megmentésén is dolgozni, s így szólni:

Hová rohantok, ó ti elködösült emberek, akik teleittátok magatokat a minden Gnózistól mentes igével, ami a teljes tudatlanság igéje?

Az ittasság, az érzékek elködösülése tudatközpontunk beteges állapota. Ilyen állandó tudat-elködösülésben tart mindannyi­ón­kat megszokott véráramunk, melyet szívverésünk ritmusa présel át a nefritből lévő városon, a főszentélyen. Emiatt az állandó elködösítés miatt idővel visszafejlődés, elfajulás alakul ki, mely a személyiség különböző életfontosságú működéseit károsítja, végül pedig megsemmisíti.

Ameddig a szükségrendtest még nem került a teljes elfajulás állapotába, vagyis még nem zárta ki véglegesen a felszabadító világosságra való érzékenységet, addig fennáll a lehetősége, hogy a véráram által fenntartott elködösülés állapota néha enyhül, például valami nagyon erős élettapasztalat folytán, mely szinte sokkot okoz. Az ilyen időpontokban lehet a fejet és a szívet a rendeltetésük szerint használni.

Erre mondja Hermész, hogy ezekben a helyzetekben és pillanatokban a tudatlanság igéjét nem bírjátok, s végre kihányjátok. A józanságnak ezekben a pillanataiban Ön a kétszeres szív szemeivel, Ízisz szívével és Pimander szívével világosan felismerheti, hogy mit kell tennie.

Többször is magyaráztuk már, hogy a Gnózis világosságereje, az üdvösség életelixírje újra és újra behatol a tanulóba, és érvényesül a szerkezetében. Ezt a világosságerőt azonban a tudatlanság gonoszsága ismételten elfojtja. Ha Ön például néhány napot tartózkodott konferencián egy gnosztikus fókuszban, akkor itt ezalatt teljesen feltöltődik világosságerővel. Ez aztán egy ideig rezeg még az Ön vérében, de - anélkül hogy észrevenné - hamarosan elszívja ezt a tudatlanság gonoszsága, s a föld rögéhez kötözi.

Így vész el folytatottan a világosságerő a tudatlanság gonoszsága miatt., s emiatt megtörténhet és megtörténik, hogy éppen azokban a pillanatokban van túl kevés olaj életük mécseseiben, amikor szükség lenne rá.

Semmi esetre sem beképzelés, hanem bizonyos, hogy a közeledő időkben egyre gyakrabban hangzik el a felhívás: „Menjetek a vőlegény elé!”, és akkor meg kell mutatkoznia, hogy a menyegzői ruha ékesíti-e Önöket. Gondoljanak a bibliai példabeszédre az okos és a balga szüzekről (Mt.25). Az okos szüzeknek volt elég olajuk a lámpáikban, míg a bolond szüzeknek teljesen hiányzott ebben a fontos lélektani pillanatban.

Akik most akarnak szívesen látott vendégként belépni a menyegzői terembe, azoknak is mondják tehát:

„Virrasszatok, mert nem tudjátok sem az órát, sem a napot!”


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,