Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

V. Karma-Nemezis és a megváltás útja

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


Hogyan menekülhetnek meg saját vértípusuktól és az ebből következő tudati elködösüléstől? Hermész válasza:

Ne hagyjátok tehát, hogy az áramlat magával sodorjon titeket, hanem hagyjátok, hogy akik közöttetek képesek az üdvösség kikötőit elérni, kihasználhassák az ellenáramlatot és megérkezzenek. Keressétek ŐT, aki kézen fog titeket, és a Gnózis kapuihoz vezet majd, ahol a világos fény ragyog, amelyben nincsen sötétség, ahol senki sem ittas, hanem mindenki józan, és a szívével arra néz fel, aki azt akarja, hogy megismerjék.

De tudjátok meg: az Ő hangját nem lehet hallani, nevét nem lehet kimondani, s anyagi szemek nem láthatják Őt, mert erre csak a szellemlélek képes. Ezért először is a ruhát, , amelyet viseltek, szét kell szaggatnotok: a tudatlanság szövevényét, a gonoszság gyökereit, a romlás béklyóit, a sötét börtönt.


Keresnünk kell-e tehát egy tanítót, mestert, adeptust, aki tanítványnak fogad el minket, ahogyan a természet ismert receptje szerint szokásos? Személyes kapcsolatokat kellene teremtenünk? Keressünk talán valakit - egy tekintélyt, akit követhetünk?

Nem. Itt arról van szó, akit csak a szellemlélekkel lehet megpillantani, akinek a hangját természetes fülünkkel nem hallhatjuk, akinek a nevét beszélőszervünkkel nem foglalhatjuk szavakba, s akit látószerveink nem láthatnak.

Arról van szó, aki magát Önnek vagy Önben semmiféle tükörszféra-módszerrel sem fogja megmutatni. Itt arról van szó, akit Pimandernek, vagy alter-egonak, a Másiknak, vagy Szellemnek neveznek!

Ezt a vezetőt kell Önnek keresnie, aki a vízszintes síkon nem található. Ez akarja Önt kézen fogni. Ezt a másikat csak nagyon különös módon tapasztalhatja és láthatja a szellemlélekből, mely a szellemtudat és a Gnózisban megtisztított szív egysége.

Ha Ön megnyitja a szívét a világosságok világossága számára, akkor kibontakozik a szív rózsája, és a rózsa színe és illata fogja Önt vigasztalni. Ha pedig ezt a világosságot az ő szándéka és lénye szerint követi, és így minden ellenállás ellenére forgalomba hozza a szerkezetében, az Ön rendszerében, az elködösítő véráramlattal ellenkező irányban, akkor a már korábban megbeszélt módon le tudja rögzíteni a világosság lényegét a mennyei szívben, a homlokcsont mögötti nyílt térségben: akkor fogja Ön ezt a felső házat, ezt a bíbor termet, ezt a nefritből lévő várost a helyes módon elkészíteni. És a halálos álmából felébredt Pimander helyet foglal a trónján a felső teremben, és ünnepli szent úrvacsoráját Önnel.

Az ilyen vacsorának valójában csak akkor van értelme, ha a felső teremben megy végbe. Pimander, a bennünk lévő Isten akkor Önt a Gnózis kapuihoz vezeti, az Arany Fej kapuihoz, ahol a világos fény ragyog, amelyben semmi sötétség sincsen; ahol senki sem ittas, hanem mindenki teljesen józan.

Ha Ön be akar menni ezen a kapun, és fel akarja tárni az Önben lévő birodalmat, akkor először a tudatlanság ruháját, a naponta megtagadás ruháját kell széttépnie. Ez a modern Szellemi Iskola tanulóságának a lényege. Ha az Ön szándéka komoly, akkor nap mint nap ezzel kell foglalkoznia. Egész vérkultúráját és vértípusát, s ezzel saját dialektikus egyéniségének a bálványozását, amelyből az Ön jelleme és egész tevékenysége magyarázható, meg kell semmisítenie úgy, hogy naponta változzon.

Az Önben lévő Istent a szokásos, mindennapi viselkedésével, a vértípusából magyarázható szokásaival tagadja meg. Itt nem különc viselkedésre, vagy különös gonoszságra, rossz dolgokra gondolunk, hanem nagyon is hangsúlyozottan a közönséges hétköznapi viselkedésére és életvitelére, mely az Ön jelleméből, a lényéből, a vértípusából ered.

Ez az életvitel a bűn belső ereje, magja, és a legmegvetendőbbnek az oka - mondja Hermész. Amikor pedig az Iskolában endúráról beszélünk, a természetes én megszüntetéséről, a másikban való transzfiguráló alámerülésről, akkor ez nem felületes, könnyen megtanulható tantétel, úgyszólván mankó a cél érdekében, hanem rendkívül mély értelme van, mely egész vérlényünket megtámadja. A megtagadás gonoszságát, mely az Ön vérlényében jut kifejezésre, nem tudja egyszerűen akaraterővel lerázni magáról, azt mondván, hogy „ezt többé nem teszem”. Nem; ehhez erős küzdelemre van szükség! Mert az Ön vértípusa teljesen egy a dialektikus világmindenséggel.

A tudatlanság gonoszsága és a megtagadás gonoszsága légköri, s így teljes mértékben megegyezik a dialektikus világmindenség lényegével és törvényszerűségével. Ha meg szeretné érteni ezt, akkor jó tanácsot szerezhet a Hermészi kincsestár negyedik könyvéből.

A nagy tér - mondja e könyv - a hetedik kozmikus terület nagy térsége, amelyet az istenek kertjének nevezünk, egykor a megnyilvánulás hajnalán, egyetlen végtelen sötétség volt a megalkotatlanság értelmében: a káosz volt, amelyet a Szentírás „a mélységnek” is nevez.

Ebben a sötétségben csak az élet vize volt, a kozmikus gyökérönállóság, az alap-önállóság, Abraxasz, vagyis: a tér tulajdonságai. Amikor pedig elkezdődött a teremtés, akkor a sötétségből felszállt a szent világosság, a kozmikus alapönállóság tulajdonságai szabaddá tették magukat, és a sötétség természetéből különböző természeterők váltak szét, amelyeket Hermész isteneknek vagy rektoroknak nevez.

A még alaktalan tér egész területén hét erő, hét sugárzás vált megkülönböztethetővé, láthatóvá, a mindenségi megnyilvánulás Hétszellemének hét sugara. E Hétszellem által áll Isten, a Logosz kapcsolatban a teremtésével és a teremtményeivel.

A Hétvilágosság sugarainak befolyására az egész alkotás, határtalan sokféleségben, lenyűgöző színpompában és sokszínűségben tört ki, mialatt a mindenséget, amelyet a teremtés lélegzete rendezett, isteni szellemsugárzások keringése tartotta mozgásban. A bolygók erői, a bolygók szellemei rendszereikben saját erejükből alakították ki azt, amivel megbízták őket. Így keletkeztek például a mi bolygónkon a különböző természeti birodalmak.

Mindebben pedig, bármennyire különbözött is a forma, az újjászületés vetése benne foglaltatott. Mert a mindenütt kibontakozó életben, melyet az egyetemes szellemsugárzás tartott fenn, az isteneknek ebből a tekintélyes kertjéből kellett kialakulnia mindennek abban, amiből egykor előkerült: az Egyetemes Szellemben. Így jöttek elő az örökkévalóság szülőméhéből azok a lények, amelyeket egykor a szó szoros értelmében embereknek lehetett nevezni. Az „ember” szó több nyugati nyelvben (Mensch, man) a manasz szóból vezethető le. Manasz pedig gondolkodót jelent, vagyis az igazságnak és Isten bölcsességének, Isten egész tervének az ismerőjét.

És ezt a lényt, a kezdet emberét bízták meg a hetedik kozmikus terület tágas világmindenségében az isteni törvények betöltésével, az isteni művek kivitelezésével; hogy az istenterv ismeretében ezt valóra váltsa mindannak a segítségével, amit a természetistenek, a rektorok alkotásai rendelkezésére bocsátottak. Az istenek kertjében mindent, valóban mindent az ember rendelkezésére bocsátottak. És megadatott neki az is, hogy szellemhasadással szaporodjon, vagyis legyen isten istenből, szellem szellemből. Így töltötték el a hetedik kozmikus terület egész világmindenségét pompás dicsőséggel.

Létezik azonban egy általános érvényű természettörvény, mely a tágas mindenségben mindent összeköt: mely az alkotások, erők, mozgalmasságok és hatások sokaságát egyetlen képességbe csoportosítja, foglalja össze. Ezt a természettörvényt az egész mindenség nyitjának nevezhetjük: ez egy kimondhatatlanul hatalmas képesség. Ezt az őserőt, az alkotásnak ezt az alaptörvényét a mitológiában Nemezisnek nevezik, ami azt jelenti, hogy ez az ős-erő változatlanul ugyanaz, érintetlen marad. Ezért mondja a görög gondolatvilág Nemezist a bosszúálló igazságosság istennőjének, aki az erénytelenséget megbünteti, és minden vétket elítél.

Ennek az őserőnek egy másik neve a karma. A mindenségnek ez az ősereje, mint elv, tökéletes és megváltoztathatatlan. Ezért is mondják egy helyütt Karma-Nemezisre az Egyetemes Gnózisban: „Karma-Nemezis népeket és halandókat alkot. Ha azonban egyszer megalkottattak, akkor ők azok, akik Karma-Nemezist a dühös bosszú fúriájává, vagy pedig jutalmazó angyallá teszik. Igazán bölcs, aki Nemezist tiszteli.”

A mindenségtermészetnek ez az ősereje, hajthatatlan megrendíthetetlenségével, a természet Logoszaként, Isten nagy tervét abszolút biztosítja. Isten szelleme egy tervet sugároz ki a mélységbe: a szellem ereje feléleszti a természet erőit, a mindenség megmozdul és megjelenik. Mindehhez pedig társul egy ellenőrző tényező, Nemezis, mely Isten nagy tervét szabályozza. Ez az erő nem ismer alkudozást, sem bölcsességet, sem jót, sem rosszat, sem pozitivitást, sem negativitást. Ez az erő csak a Logosz akaratát tartja szem előtt, és biztosítja azt minden eltérő és ellenkező befolyás ellenére, ezeken keresztül. Ez, ha helyesen látjuk, lenyűgözően nagyszerű! Isten terve örökké helytáll, sérthetetlen, teljesülni fog.

De mily nagy veszély rejlik ugyanakkor ebben! Mert ha Nemezis törvényét megszegjük, akkor kijavít, akkor bosszú formájában, a sors képében lép fel. Leginkább ezen a néven ismerjük Nemezist a mi dialektikus rendünkben. Ez a sors, a vak sors. Ezért is ábrázolják Nemezist bekötött szemű istennőnek.

Az olvasó most már talán megérti, mi történt a ködös régmúltban.

Az emberiségnek egy része megszakította a kapcsolatot a szellem bölcsességével, és önfejűen elkezdett kísérletezni. Nemezis azonnal fellépett és kijavította ezt egy természettörvény segítségével, mert Isten nem hagyja el kezeinek alkotásait.

Így gyulladt meg a tágas mindenségben a végzet tüze. A törvény áthágására a sors tüze felelt, és ebben az örvényben az ember elszakadt a szellemtől. Ettől kezdve, ebben az állapotban már csak a neve volt ember, manasz, gondolkodó.

Hiányzó bölcsessége folytán a természet különböző isteneit szolgálta. De minden bolygói istenség, minden bolygói természeterő minden másiktól különbözik. Ezek a természeterők nem tehetnek semmit egyebet a saját teremtő feladatuk teljesítésén kívül. Mivel a bolygói erők is az embert szolgálják, nem nehéz elképzelni, hogy egy elfajult emberiség a bolygói erőviszonyokat is szakadatlanul kibillenti az egyensúlyukból, s a sors, Nemezis, így szüntelenül javítgatja mindezt. Így múlnak el világok tűz által, így hívnak fel a szentségtelenségek újabb szentségtelenségeket és természetellenes erőket.

Így állunk életünkben a tudatlanság gonoszságának légkö­ré­ben. Mivel szemben tudatlan az ember? Az eredeti emberi állapottal szemben! Így aztán minden mikrokozmosz aurikus lényében van még egy adósság, amelyet az utolsó fillérig ki kell majd fizetni. Amikor azonban ennek a számlának a kifizetésén fáradozunk, a haláltermészeten át vezető sorsunk útján szüntelenül újabb és újabb adósságokat is csinálunk. Karma-Nemezist mindannyian nagyon is jól ismerjük!

Hogyan menekülhetünk el tehát az elátkozottak e körhintájáról? Nemezis nem segít. Ezt soha nem is tette. Csak kijavít. Bosszút áll, de gyűlölet nélkül.

A megváltásnak azonban megvan az útja! A modern Szellemi Iskola minden alkalmat megragad arra, hogy beszéljen erről. Ezt pedig nem prédikálva teszi, nem épületes beszédeket akar tartani, nem ajándékozza meg Önöket dogmákkal, hanem azzal a ténnyel szembesíti, hogy ha el akarnak menekülni a sorsuktól, akkor a megváltás útját valóban be kell járniuk. Akkor a tudatlanság-gonoszság ruhájának szétszakításával, vértípusuk megsemmisítésével kell ezt a munkát elkezdeniük, mert ez a dolog lényege.

A megváltás egyetemes ösvényét újra megmutatják Önöknek. Térjenek hát erre az útra! Tépjék szét a mindennapi megtagadás ruháját, amelyet viselnek.

Ha ezt teszik, akkor elindulnak a Nemezissel, a büntető igazságosság istennőjével kötendő békeszerződés felé.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,