Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

VI. Isten tervének megvalósítása

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


Újra Nemezissel szembesítjük Önöket, a igazságosság büntető istennőjével, azzal a természettörvénnyel, amelyet világunkban általában sorsnak neveznek. Mert ennek az istennőnek, embertársainkkal együtt mi is adósai vagyunk. Kifizetésre intő rendszeres figyelmeztetései szüntelenül érkeznek, hatnak a vérükben, egész életükben sors, veszélyeztetés, fájdalom és nyomorúság, gyengeség, betegség és halál formájában. Bántalmazásuk az ő számára nem valami kegyetlen kedvtelés, mert Nemezis olyan istennő, akinek a szeme be van kötve. Teljesen személytelenül javít, s mindaddig ezt teszi, amíg rá nem lépünk újra az igazi emberség ösvényére.

Ha az olvasó mindezt meggondolja, akkor elképzelheti, mily kimondhatatlan fájdalomra ítéltetett bolygónk, a Föld, mily szenvedés árasztja el az emberiséget, milyen fájdalommal vannak tele a természeti birodalmak. Igen: az egész bolygó, a mi életterületünk, szinte kibírhatatlan fájdalmakat szenved. Nemezis tüze pedig dúl tovább!

Ez az a nagy pillanat, amikor felhívhatjuk figyelmüket az egyetemes Gnózis rendkívüli szerepére, a világunkban ismeretes különböző irányzatok közepette. A világon azt kérdezik az emberek egymástól: „Ön milyen felekezethez tartozik? Mi érdekli, mi a kedvtelése? Kedveli a filozófiát vagy az okkultizmust? Milyen érdekes!” Így fecseg az ember, ugye? Mert megszállta a tudatlanság gonoszsága. Mert személyiségünk és egész létállapotunk teljesen megkristályosodott, elfövenyesedett. Mert személyiségünk az igazi, eredeti ember pompás dicsőségének már az árnyékát sem birtokolja. Ezért keresünk az emberiség legnagyobb szenvedése közepette is csupán kedvtelést és időtöltést. Megpróbálunk elrejtőzni az időtöltések mögé, és valami látszatot fenntartani.

Be kell azonban látnunk, hogy Nemezis követelményeinek csak egyetlen módon tehetünk eleget, vele csak egyetlen úton lehet megegyezni: ez az Egyetemes Gnózis útja és módszere. Más megoldás nincs!

A Gnózis Önt nem csak arra kéri fel, hogy vegyen részt valami istentiszteleten vagy szolgálaton, hogy üljön be komoly arccal a templomba. Nem csak arra kéri, hogy hű tagja legyen egy közösségnek, vagy imákat küldjön a magasba, előírásokat és gyakorlatokat tartson be. A Gnózis nem elégszik meg az Ön érdeklődésével, hanem az Ön egész énjét követeli. Mindent vagy semmit!

Fel lehet tenni a kérdést: lehetséges-e még egyáltalán a világegyetem őstörvényével, Nemezissel egyenesbe jönni? Nem fajult-e odáig a dolog, nem haladt-e előre a visszafejlődés annyira, hogy a helyreállítás már lehetetlen lesz?

Ha ez így lenne, akkor az Ön életmenete valójában nagyon tragikus lenne. Azt mondjuk, „valójában”, mert Ön ezt a tragikumot már nem érezné, már nem lenne képes végzetesnek látni. Akkor az életet csak úgy venné, ahogyan jön, ahogyan ezt számtalan ember teszi. Teljesen együtt rohangálna a többiekkel az önfenntartás törvénye, a szemet szemért, fogat fogért törvénye szerint. Nemezis markának szorítását természetesnek venné, és engedelmeskedne, azt mondván: „Hát, ilyen az élet”.

Ilyen hozzáállás esetén a Gnózisnak az Ön számára nincs és soha nem is lenne már semmi mondanivalója. Ekkor ugyanis Ön már nem tudna kiszállni az elködösültségből, már nem tudna kijózanodni. Ilyenkor a Gnózisnak az Ön halálára, a mikrokozmoszában lévő személyiség feloszlására kell várakoznia. S miután a mikrokozmoszban később újra felépül egy személyiség, a Gnózis újra megismétli kísérletét, hogy az új személyiséget elérje. De mennyi időnek kell eltelnie, míg mindez megtörténhet?! Ezért mondja Hermész: hagyjátok legalább azokat reagálni, akik még képesek erre.

Egy gnosztikus Szellemi Iskolában mindenekelőtt olyan emberek gyűlnek össze, akik már az „egóban is szenvednek”. Az előzőkben olyan dolgokat kellett Önnek mondanunk, amik esetleg fájdalmat okoztak. Mégis kérdéses, hogy megsebeztük-e annyira, hogy fájdalma egészen az egóig hatolt! Sokan szenvednek szinte kibírhatatlanul, de e fájdalom fölött még ott lobog, ott lángol az egó, a dialektikus én, s mindent megtesz azért, hogy a gyötrelmektől valamiképpen megmenekülhessen. Amikor az Iskola - annak érdekében, hogy tanulóit elvezesse a felszabadító belátáshoz - az igazságokat nevükön nevezi, ami a természetlénynek fájdalmat okoz, akkor talán ez egészen az énig megkeményít egyeseket, akik majd a bajtól megpróbálnak a Gnózistól eltérő úton megszabadulni.

A kijelentés, hogy sokan az egóban szenvednek, arra utal, hogy az ilyen emberek a dialektikus létállapotuk, énlényük, a tudatuk minden nézetéig megteltek az abszolút kilátástalanság fájdalmával. Ők azok, akik a dialektikus dolgok folyását annyira tragikusnak, olyan embertelennek látják, hogy felháborodnak, és kiutat keresnek. Talán még semmit sem tudnak egy kijavitó Nemezisről, de ösztönösen sejtik, hogy az általános élethelyzet teljesen helytelen, reménytelen és visszás.

Ekkor pedig az egóban egyre erősebb fájdalmakat szenvednek, és az ösvényt keresik. Ha az ilyen ember megtalálta az ösvényt, akkor egy pillanatra sem tétovázik. Egyenesen rálép az ösvényre, minden következmény elfogadásával. Mert a kiutat az ösvény bejárásában látja, ezt az egyetlen lehetőségnek, az Atyához való örömteli hazautazásnak érzi.

Örvendetes, ha ez Önnel is így van, mert akkor Önnek is szólnak a negyedik könyv utolsó szavai:

Kezdettől fogva ez az útjuk: élettapasztalatokat gyűjtenek és bölcsességet halmoznak fel sorsukkal és rendeltetésükkel kapcsolatban az istenek keringéséből. Végül megszabadíttatnak, s a Földön nagy emlékműveket hagynak hátra, melyek azokra a fenséges művekre emlékeztetnek, amelyeket felszabadultakként vittek véghez. Mindaz pedig, amitől az idők folyamán a fényessége elvétetett és most sötétséget terjeszt: a lélekkel ellátott test egész keletkezése, a fiatal állatok módjára létrehozott utódok keletkezése, minden emberi hatás keletkezése, mindaz, ami elhervad - ami az Isten által elrendelt gyarapodás és szaporodás ellentéte -, mindez a végzet és az istenek megújulása és a természet körforgása által - ha betelt az ideje - megújíttatik. Mert az „isteni” nem más, mint az egységgé olvadó kozmikus mindenség, amit a természet megújított. Mert a természet is Isten mindenhatóságában gyökerezik.

Próbáljuk meg ezeket a kijelentéseket elemezni, hogy a komoly dolgok és nyomasztó tények mellett, amelyeket Önök elé kellett tárnunk, valami biztos támaszra is találjanak, és világos belátásra tegyenek szert az úttal kapcsolatban, amelyet az ifjú Gnózis jár be a tanulóival.

Meg kell érteniük, hogy itt nem közönséges élettapasztalatról és bölcsességről van szó. Az Ön szívszentélye és főszentélye egy nagyon kivételes élet székhelye. Ez az élet még talán csak szunnyad Önben, de jelen van.

Az Ön hétszeres szíve, mint Ízisz anya, képes ezt az életet megnyilvánítani, ezt az életet élni, ebbe az életbe belépni. És miután Ön bement az életbe, mennyei szíve a főszentélyben - a nefritből lévő város bíbor terme - megajándékoztatik az egyetlen bölcsességgel.

Ezt a betlehem-születést és ezt a golgota-diadalt azonnal elkezdheti, ha a tudatlanság ruháját, a megtagadás ruháját, az Ön vérlényruháját - amely mögé, mint valami erődítmény mögé, elbarikádozza magát - hajlandó azonnal szétszaggatni. Az Ön egész jellemét, gondolkodását és cselekvését, egész anyagszülte lényét vérpadra kell vinnie. Mert ez az Ön gonoszságának a gyökérzete, a megbilincselő veszedelem, a sötét börtön, az élő halál, a szervekkel ellátott hulla, a sírbolt, melyet magával cipel.

Az Ön és mikrokozmikus elődeinek Nemezissel szembeni ellenszegülését és ennek minden következményét azonnal és teljesen meg kell semmisítenie.

Mert a virradat feltárul előttünk. Az Új Gnosztikus Birodalom valóra vált, s megnyilatkozik egyre növekvő, hatalmas élményben. Akar Ön ebben részt venni? Akar-e ehhez tartozni? Ezt csak akkor teheti, ha egy teljesen új lénnyel rendelkezik, ha az Önben még alvó élet ajtóit megnyitotta, és azok tárva-nyitva állnak.

Ezért állítottuk a fentieket kertelés nélkül az Ön tudata elé. Az a fontos, hogy időben felkészüljön a menyegzőre, a Bárány menyegzőjére, atyánk Rózsakereszt Keresztély testvér alkémiai menyegzőjére, melyet így megünnepelhet.

Nyissa meg a szívét a Gnózis világosságának, s a lehető legrövidebb időn belül próbálja meg ezt a világosságot önmagában forgalomba hozni, és áramát fenntartani szüntelen, irányított figyelemmel. Új módon éljen együtt embertársaival. Ha ezt teszi, ha a világosságot forgalomba hozza, akkor a felszabadult Pimander kiszáll a sírjából, és elfoglalja helyét a trónján a mennyei szívben. És ettől a pillanattól kezdve veszi át a szellem, az Önben lévő Isten az Ön életének vezetését.

Mindenekelőtt azt értse meg, hogy nem prédikálunk, nem akarjuk ismételten tantételeinknek valami más nézetét ismertetni.Magában kell hordoznia annak tudatát, hogy a teljesülés ideje, életkorszakunk aratási időszaka a szó legszorosabb értelmében eljött.

Ha pedig be akarja járni a Gnózis útját, akkor az is világos, hogy Nemezis és Ön között, Isten Édenkertjének őstörvénye és Ön között helyre kell állítania az összhangot, a békét! Csakis így tudja megtörni az istenek keringését, a ter­mé­szet­eo­nok körforgását, amely fogva tartja Önt. A természeteonok megmaradnak, és örökké be fogják tölteni feladatukat. Ha azonban Ön az őstörvénnyel ki tud egyezni, akkor mindezek a természeteonok, az erők, melyek körülveszik, megfélemlítik és fogva tartják, Önre nézve megszabadulnak rontó befolyásuktól és az Önnel vívott nagy tusától.

Az idők megújítása nemcsak bizonyos korszakokban megy végbe a hét sugárnak a világra kifejtett hatása szerint, hanem a megújulás minden egyes ember számára bármely pillanatban létrejöhet, ha valóban az egyetlen életet és igazságot keresi, amelyet megtalálhat, ha képes Nemezissel egyetérteni.

A Hermészi filozófia segítségével pillantást vethetünk annak a következményeire, ha Önnel együtt egyre többen járnak a felszabadulás és helyreállítás ösvényén.

Ha Ön belép az élő lélekállapot világába, akkor azonnal megszabadította magát a születés és halál kerekétől. A lélek nem fűződik többé a dialektikus természet testéhez. Ha pedig sokan megszabadítják magukat az élet és halál kerekétől, akkor a lelkes test, ennek a természetes, nemi fenntartása, és az ember mindezekkel összefüggő művészi tevékenysége jelentősen lecsökken.

A Föld, mint sötét dialektikus jelenség, egyre jobban elnéptelenedik. A bolygó pedig - mivel a természet mindig megpróbálja a teremtmények szükségleteit kielégíteni - ha ez az időszak megkezdődik, ha tehát „a természet körforgásának száma teljes lett”, belép a nyugalom, a Logosszal való egyensúly helyreállításának időszakába. Minden nyers anyagi eltűnik, s az erőszak következtében keletkezett természetszükséglet teljesen megszűnik.

Ha Ön az ösvényre térve egy csoporttal jár együtt, akkor ez a fejlődés gyorsabban halad. A természeteonokat a végzet megújítja, s a természet keringése más formában újra kezdődik, megújul.

A nyugalmi időszakból, a régi eltűnése után, anyabolygónk megújultan ébred fel, mert ekkor az egész Föld egyenesbe jött az őstörvénnyel, Nemezissel, az isteni igazságosság istennőjével.

Csak ekkor teljesül igazán borús bolygónkkal és sötét lakóival kapcsolatban az istenterv. A Föld újra szent Föld lett, egy isteni, határtalan munkahely, amelyről ezért mondja a Szentírás: „s az egész földet töltse el Isten dicsősége”.

A születések, és Isten minden műve tökéletesen helyre lesz állítva a Földön. Nem lelkes hústestek, hanem élő léleklények fogják az egész világot örökségül kapni, hogy ezt a munkahelyet teljesen megszenteljék és rendeltetése szerint használják.

Így lesz minden, amitől az idők folyamán elvétetett a fénye, s most sötétséget terjeszt, minden, ami most az isteni feladattal ellenkezvén hervadozik, a végzet által, az istenek megújítása által és a természet körforgása által újjá teremtve, és így jön minden egyensúlyba a Logosszal.

Az isteni ugyanis az egységgé olvadó kozmikus mindenség, amit a természet megújított. Mert a természet is Isten mindenhatóságában gyökerezik.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,