VII. Az egyetemes Gnózis szíve kiált

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

Az előzőekből kiderül, hogy miért van „örvendezés egyetlen bűnös ember megtérése” miatt, ahogyan a Biblia közli. Ha a bukott emberiség visszatér az üdv régi ösvényeire, ha újra keresi és megtalálja az életet és a bölcsességet, akkor a dialektika létjogosultsága természetesen megszűnik! Majd a Földkozmosznak egy nyugalmi és helyreállítási időszaka után ez a dialektika teljesen el is fog tűnni, és a hetedik kozmikus terület egész térségét újra teljes mértékben az Istenek kertjének lehet majd nevezni. A Gnózis az ehhez vezető út, az igazság és az élet.

Legyen az olvasó mélyen tudatában tehát a dolgok és értékek kimondhatatlanul nagy jelentőségének, amelyekkel a Hermészi filozófia szembesít. A Gnózis útja nem csupán az Ön megváltását, hanem ugyanakkor az emberiség és a világ megváltását is jelenti a szó szoros értelmében! Erre figyelmeztet a Rómabeliekhez írt levél 8. része: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtés ugyanis most a múlandóságnak van alávetve, ezért nyög és fohászkodik szinte szülési fájdalmakban mind a mai napig.”

Az egész teremtés - ez megdönthetetlen törvény - teljesen Önöktől és tőlünk függ. Mindannyian, egyénenként és együtt, lényegünk révén kezünkben tartjuk a világ és az emberiség sorsát. Ezért beszélhetünk egy Új Gnosztikus Birodalomról is. Mert nemcsak a saját megváltásunkra törekszünk, hanem világos a számunkra és érezzük, hogy a Gnózis a világért és emberiségért van.

Ezért alaposan meg kell érteniük a Gnózis és a Gnózishoz való viszonyuk hatalmas jelentőségét, mert felhívásunkkal nem magunkhoz szeretnénk vonzani Önöket: ezennel az Egyetemes Gnózis közli Önökkel szívének sóhaját; az egész teremtés hallatja szíve kiáltását!! Azért kiált, hogy jöjjenek tevékenyen és tetterővel segíteni Isten fiainak megjelenésénél. És ha a kiáltás visszhangra talál Önökben, akkor a munkát önmagukban kell elkezdeni. Mert hogyan is segíthetnének egy elsüllyedt embernek Isten fiává válni, amíg maguk is a dialektika posványában turkálnak?

Figyelmüket végül Hermész negyedik könyvének 16. szakaszára irányítjuk, mely kijelenti, hogy az isteni akkor jelenik meg, ha a kozmikus mindenség egységgé olvadt, miután a természet által megújult. Az Egyetemes Tan és minden idők szentírásai a legkülönbözőbb módon beszélnek az egységgé olvadás különös hatékonyságáról, egy olyan hatásról, mely időnként erősen érvényesül. Ez a légkörnek egy változása révén, Krisztus világosságának a légkörben való megjelenése által megy végbe. Ez az emberfia megjelenése az ég felhőiben.

Az új asztrál tér, mely kiterjedt és beborította az Új Gnosztikus Birodalmat Európában, előhírnöke annak az eljövendő természet-megújulásnak, amely a teljesen annak rezgésére hangolódó testvérekben nyilvánul meg, akiknek köszönhetően ez az új természet újra az Istenségben fog létezni. Az Új Gnosztikus Birodalom az eljövendő nagyszerű dicsőség előrevetett árnyéka. Ebben a megvilágításban kell látnunk az utóbbi néhány év eseményeit is a modern Szellemi Iskola életében. Itt például az ifjú gnosztikus Szerzet új erőközpontjainak építésére és felavatására gondolunk.

Nos, az új asztrál térben megnyilvánuló Egyetemes Gnosz­ti­kus Lánc segítségével véghezvihetik a megszabadulás nagy folyamatát, a szentségtelennek, a halandónak a halhatatlanná, istenivé változtatását igazi élethivatásuk teljesítéseként Isten, a világ és az emberiség szolgálatában. Ennek első feltétele, hogy viselt ruhájukat, a tudatlanság, a gonoszság és megtagadás ruháját szét kell szaggatniuk.

Merjék tehát a Gnózis világosságával feltárni, tágra nyitni a szív hét kamráját. Vágják a fejszét saját életvitelük gyökereibe, a saját vértípusukba, és még ma, azonnal kezdjék el. Ha pedig már elkezdték ezt a munkát, akkor új erővel és erőfeszítéssel folytassák, mert egész tanulóságuk ezen alapul.

Döfjék a kardot a saját lényükbe, hogy széthasíthassák a tudatlanság, a gonoszság és megtagadás burkát.