Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

X. Krisztus követése

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


Láttuk tehát, hogy aki az igazi tanulóság életét éli, s így igaz istenfélelmet gyakorol, és aki a Hétszellemet ezzel beengedi a szívszentélyébe, s ebből a tényből a jámborság bátorságával levonja a következtetéseket, az a lélekszületés nagy megváltozási folyamatában naponta gyarapodik kegyelemben és bölcsességben.

A Szellemi Iskolát valóban fenyegeti annak a veszélye, hogy ha bizonyos tantételeket konferenciákon és templomszolgálatokon ismételget, akkor a tanulók ezeket bizonyos mértékben megszokják. A tantételeket aztán mondogatják: természetesen tisztelettel és őszintén. Ám így legfeljebb vallásos értelemben élik át és tapasztalják meg azokat. A dialektikus természetű vallásosság azonban sohasem lehet megszabadító.

Az ilyen vallásosság, ahogyan megbeszéltük, legfeljebb kezdet, az első kő lerakása. Mindig térbeli és időbeli elválasztást hoz magával, válaszfalat emel a vallásos ember és a Logosz között, a vallásos ember és a cél között, az idő és az örökkévalóság, a most és az azután között, a halál és az élet között, az itt és az ott között.

Az igazi istenfélelem viszont egyből megszüntet minden elválasztottságot! Ha pedig ezt az istenfélelmet gyakorolják, és tanulóságuk igaz, akkor közvetlenül az Önökben lévő Isten megszabadításán dolgoznak. Akkor a célt azonnal a saját jelenjükbe helyezik. A végeérhetetlenül élő lélekállapot örökkévalósága leereszkedik az időbe. A jövőtől remélt megszabadulás azonnal jelenné válik. Az éntermészet halála azonnal a lélekember életévé válik, s a dialektikus jelen az élő lélekállapotba való transzfigurálás lesz. Így lesz mindennapi meghalásuk mindennapi feltámadás, valódi húsvéti esemény.

Jámbor, istenfélő embernek lenni a Gnózis értelmében tehát egészen más dolog, mint vallásos embernek lenni. A vallásos ember, aki egy istenséget valamiképpen elismer és elfogad, olyan, mint egy állampolgár, aki elismer és elfogad egy kormányt. Istenével szemben bizonyos tiszteletet tanúsít, ennek megfelelő háláról és kötelességtudásról tanúskodik, egyébként azonban kötött ember marad, földről való, földi. Megünnepli vallása nagy ünnepeit, ismeri egyháza jeles napjait, vallási évfordulóit, elismeri Jézust, az Urat halálával és feltámadásával együtt, ám azt, hogy halálában őt követnie kell és feltámadásában részesülhet, sőt részesülnie kell, az nem jut eszébe. Meg kell azonban érteniük, hogy éppen ezen áll vagy bukik az Önök igazi gnosztikus tanulósága! Látják, a Hermészi filozófia megpróbálja Önöket áthatni annak tényével, hogy az istenfélelemmel, ha bátorkodnak jámborok lenni, üdvösségük, boldogságuk a saját kezükben van. Aki ezt megérti, valóban átéli és alkalmazza, az szótlanul hálás lesz az isteni építőmesternek. Ez az igazi ön-szabadkőművesség eredeti elve. Mindenki képes az egyetlen szegletkövön felépíteni saját üdvösségének örök építményét. Meg kell érteniük: minden embernek megadatott, bármilyenek is a körülményei, hogy rátérjen a visszavezető útra. Kivétel nélkül mindenki képes erre. Azonban e lehetőség elméleti megállapítása még nem jelenti a megszabadulást. E tény elméleti megállapításának abszolút semmi értelme.

Az elméletet életükben kell megvalósítaniuk! Az ajándékba kapott lehetőségeket életre kell kelteniük azzal, hogy mernek jámborok lenni. Miután mindezt feltártuk, hagyjuk abba a panaszkodást, ne ecseteljük tovább egymásnak rossz helyzetünket, azt mondogatván, hogy mindez milyen nehéz és körülményes. Hiszen egyáltalán nem nehéz, és valójában nem is körülményes. Ha bátrak lesznek, akkor az azt követő tapasztalat révén megerősödik a biztonságuk. A hála pedig, mely az ilyen élő igazság tapasztalatának a következménye, a jelölt istenfélő irányulását még fokozni fogja, még nyíltabbá, még lendületesebbé és rendíthetetlenebbé teszi.

Az embernek átvillanhat az agyán, hogy „ah, ki vagyok én? Mit is tehetek, én csupán egy...” ez vagy amaz vagyok, s valami közhely következik. Ha így beszélnek, akkor azok maradnak, akik mindig is voltak. A megszabadulásnak minden lehetőségével rendelkeznek már születésük óta! És hallgassák csak, mit akar a Hermészi filozófia megmagyarázni Önöknek:

Mert, fiam, a lélek, ha a testben van is, sohasem fog tudni az ellenkezőjére lecsúszni, ha egyszer enyhítette bűnterhét, hogy megragadhassa a valóban jót és igazat.

Ha a lélek az istenfélelem miatt megszületett Önökben és az Önök halandó létében növekszik - s ennek következtében a mennyei szív megnyílik, és a jelölt gyarapszik belátásban és az első kézből eredő ismeretben az egyetlen jóságot és egyetlen igazságot illetően -, akkor eljön az a pillanat, mondja Hermész, amikor az istenfélelem, vagyis az eredmény oly nagy hatósugárra és erőre tesz szert, hogy a jelölt már nem siklik le, nem eshet vissza az ellenkezőjére.

Ha ugyanis a lélek megtanulta ismerni Azt, aki létrehozta őt, ha találkozott Pimanderével a nyílt térben, akkor határtalan szeretet tölti el, elfelejt minden rosszat, és a jótól nem lehet már elválasztani.

Mert ha a lélek így az eredetéhez fordult és ebben feltámadott, akkor nem tehet mást, csak szerethet, mert a szeretet az élő lélekállapot lényege.

Így éri el az ember az igaz jámborság, az istenfélelem célját. Az istenfélelem célja a lélekszületés és ennek következményei által feltámadni a haláltermészetben anélkül, hogy az ember továbbra is a haláltermészettől való lenne. Ez az igazi húsvéti esemény, a saját, belső, örök húsvét ünneplése, vagyis a világban, de már nem a világból valónak lenni.

E kijelentésnek, „a világban van, de nem a világból való”, mély értelme lesz a mi számunkra. Ez nem csak a vege­tári­ániz­must jelenti, vagy hogy már nem dohányzunk, nem iszunk szeszesitalt. Ennek nem csak vallásos értelme van, hanem azt állítja tényként a tudatuk elé, hogy ha valóban élni akarnak a lehetőségekkel, akkor megadatott Önöknek a teljes megszabadulás, holott még a haláltermészetben vannak - és mindez az istenfélelem következményeként.

Ha aztán így elérték az istenfélelem igazi célját,

ha visszatérsz ehhez az állapothoz, helyesen élsz és boldogan halsz meg, akkor a lélek tudni fogja, hová irányítsa a röptét. Ez az egyetlen út vezet az igazsághoz, fiam, amelyen az előttünk járók is mentek,

és amelyen mindazok, akik a világtörténelemben ezen az úton jártak, megkapták a jót.

Tehát mindannyian, kivétel nélkül rendelkezünk az igaz jámborság gyakorlatának lehetőségével. Ennek az erőfeszítésnek az eredménye pedig, ha valóban vállalkozunk rá, örökre biztosítva van: aki bejárta ezt az utat, az mind megkapta a jót. Minden rosszat elfelejtett, és a jótól már nem tud eltérni. Mindez pedig egyetlen emberöltőben, az Ön életében megvalósítható! Ez az örökkévalóság, amely bizonyíthatja magát az Ön idejében.

Száműzzön tehát minden misztikus frázist, minden misztikus fecsegést... mert bármiféle szentírásrészlet ismételgetése oly reménytelenül jelentéktelen. Minden másodpercet használjon ki a jámborság gyakorlására! És megéli, hogy az örökkévalóság képes bizonyítani magát az Ön idejében.

Miért kell a feltámadásnak bebizonyosodnia az időben? A feltámadás miért előzi meg a mennybemenetelt? Azért, hogy Önt, mint egy Tátiuszt, egy papi embert, mint egy királyi papságra hivatottat előkészítse a szolgáló szeretet művének tökéletes véghezvitelére.

„Szeresd Istent mindenekfölött, és felebarátodat mint tenmagadat.” Ha az istenfélelem miatt Ön az isteni szeretetben kiemeltetett és birtokolja az élő lélekállapot tüzes szeretetét, akkor már képtelen abbahagyni az emberiségért végzett szolgálatot. Akkor szenvedélyesen vágyik arra, hogy másoknak segítsen a megszabadulásnak azt az útját bejárni, amelyen Ön is járt.

Ezt a segítséget egy olyan megszabadult lélek nyújthatja legjobban, aki ennek ellenére még rendelkezik a természetszülte személyiségével, mert így a bukottak között mozoghat. Az istenfélelem gyakorlata tehát egy olyan út, amelyet Ön a János-születéssel kezd el, majd a Jézus-születéshez, a Krisztus-ünneptől a feltámadás reggeléhez, a feltámadás reggelétől pedig az Ön mennybemeneteléhez vezet.

Még egyszer nyomatékkal hangsúlyozzuk: Krisztusnak ez a követése teljesen az Ön lehetőségei határán belül fekszik. Ha ez nem így lenne, akkor a gnosztikus Szellemi Iskola a mai napon megszűnne létezni. Mert vallásos intézményekből van elég a világon, és ezekhez egyet sem kell már hozzátenni. A Gnózis jelenléte, fellépése és ereje azonban abból a tényből magyarázható, hogy Ön „tehetős”, hogy Ön az időben, az Ön idejében valóban képes megvalósítani az örökkévalóságot. Amit a vallásos ember tele tisztelettel és alázattal önmagán kívül lévő eseménynek lát, azt az igazán istenfélő ember a saját lényében viheti véghez. Erre valóban képesek, Barátaink: ezt a feladatot mindannyian létvalóságosan megkezdhetik, és belemerülhetnek, ha hajlandók vallásosság helyett istenfélők lenni.

Az egyház vég nélkül ismételgeti az istenfiaság élményének bemutatóját, azzal az eredménnyel, hogy a tömeg teljesen eltompul és éljenezve örvendez az egyházi ünnepek lakomáin. A legjobb esetben akadnak néhányan, akik a Krisztus-eseményt nem tudják elfeledni, mígnem felfedezik, hogy a Krisztus-út olyan út, amelyet maguknak kell bejárniuk, mégpedig istenfélelemben és istenfélés által.

Aki elhatározza, hogy vallásos beállítottságát istenfélő gyakorlatra cseréli, azt a klasszikus rózsakeresztesek szavai szerint abban a pillanatban „lángra lobbantja Isten szelleme”. A megváltozás nagy folyamata akkor azonnal elkezdődik. És ez a folyamat, a követelménynek megfelelően, a természetszülte léleklény aláhanyatlásával jár.

Meghalás ez tehát az élet érdekében: meghal, hogy élhessen. A „Jézusban, az Úrban elpusztulni” után aztán egy felébredés következik, egy teljes újjászületés a Szent Szellemből és a Szent Szellem által.

Reméljük belátják, hogy mily fontos volt mindezt közölnünk Önökkel az ős-Gnózis alapján. Átadjuk ezt a húsvéti üzenetet, mivel az idő megérett erre, és az új-gnosz­ti­kus birodalom vár Önökre, hogy megvalósítsák életükben a szükséges megfordulást. A vallásosságtól az istenfélelemhez fordulást. A közönséges tanulóságtól az igazi, lényeges, valló-tanulósághoz fordulást.

Ha ennek a gyakorlatához kezdenek, akkor lépnek - mond­ja Hermész - a magasztos és elkészített útra, a mélységes béke ösvényére, mely Betlehemből Golgotára vezet.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,