Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

XI. A Betlehemből Golgotára vezető ösvény

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


Amint láttuk, a mélységes béke ösvénye, a Betlehemből Golgotára vezető ösvény mindannyiónk számára nyitva áll. A Jézus-ige: „kövessetek”, nem egy teljesíthetetlen követelmény. Ezért mondja Hermész Triszmegisztosz: Magasztos ez az út, és készen áll. Habár, teszi hozzá a helyzettel számoló Hermész, fáradalmas és nehéz a léleknek, amíg még a testben él. Ezeket a nehézségeket szeretnénk most közelebbről megvizsgálni.

Mert a léleknek először maga ellen kell felvennie a harcot, egy nagy elválasztást véghezvinnie, és egyik részének meghagyni a győzelmet maga fölött. Harc keletkezik ugyanis egy rész és két másik rész között, amelyből az első menekülni próbál, mialatt a másik kettő alulról le akarja húzni. Ennek az eredménye küzdelem és nagy erőpróba lesz az egyik rész, mely menekülni akar, és a másik kettő között, amelyek le akarják fogni.

Nem mindegy azonban, hogy melyik fél győz. Mert az egyik minden erejével a jóhoz törekszik, a másik kettő pedig a vesztébe rohan. Az egyik rész a szabadságra vágyik, a másik kettő a rabszolgaságot szereti. Ha a kettő veszített, akkor magukba zárva maradnak, hatástalanul és magányosan, mert aki uralkodik, az magukra hagyja őket. Ha viszont az egyet győzik le, akkor a másik kettő fogolyként vezeti el őt, mindentől megfosztják, és megbünteti őt az élet, amelyet itt él.

Nézd fiam, az vezessen a szabadsághoz vivő úton: fel kell adnod a testet, mielőtt meghal, és az életet, mely részese a küzdelemnek, le kell győznöd. Ha ebben győztél, akkor térj vissza a magasságba.


Talán megértik, hogy ez a szöveg a lélek igazi feltámadása elé, a léleknek a természetben-születettségtől való megszabadítása elé állít minket. Ez nehéz feladat, de éppen ez teszi a győzelmet annál szebbé.

A harcot, a belső harcot, amelyet minden jelöltnek meg kell vívnia, az evangéliumokban Jézus Urunk foglyul ejtésével ecsetelik, kihallgatásával Pilátus, Heródes és a Szanhedrin előtt, majd megaláztatásával a keresztútján, és a meghalásával; végül pedig a harmadik napon aratott pompás győzelmével, a feltámadási reggel ünnepével ábrázolják. Jézus szenvedésének és feltámadásának egész evangéliumi elbeszélése, a legkisebb részletek feljegyzése is megtalálható Hermész ötödik könyvének fent idézett részében. A Jézus-dráma, a Jézus-eposz pontosan jellemzi a lélek születését és menetét az anyagban, az anyagtól való megszabadulását és felmenetelét az élő lélekállapotba, ahonnan visszatér az emberek szolgálatára, hogy a többi megkötözöttnek segédkezzen.

Ha Önök az ifjú Gnózis tanulói, akkor tudják, hogy a lélek a világosság hármas szövetségéhez, az igaz lény: szellem, lélek és test hármas szövetségéhez tartozik. E lény mindhárom nézetének megvan a saját szerepe, hogy hármójuk együttműködését tökéletessé és harmonikussá tegye. Eközben a lélek közvetítőként lép fel a szellem és a test között. Pozitívan a szellemre, negatívan a testre irányul. Így, ezen a közbülső tagon, a lelken át áramlik be a szellemerő a testbe.

Vegyünk például egy olyan esetet, amikor az ifjú Gnózis tanulója elhatározza, hogy az istenfélelem ösvényére lép. Ennek a következménye ezen az ösvényen egy új lélekszületés. Mit értünk ezen? Azt, hogy egy nagyon derűs világosságerő-sugárzás, egy nem ebből a világból való fényerősugárzás behatol természetszülte lényünkbe a szívszentélyen át, és ebbe beköltözik. Ez az új lélek születése. Ha pedig ez történik, akkor azonnal egy fokozódó belső harc, egyre növekvő feszültség jön létre.

Sok tanuló jelenti nekünk gyakran, hogy ebben a feszültségben él, és nem tud megszabadulni tőle. Ez magától értetődik! Ha az élő lélekállapot új sugárzása betör a szívszentélybe, akkor ezzel a kardot az Ön lényébe döfik, aminek következménye a fokozódó belső tusa és feszültség, mely bizonyos pillanatban kibírhatatlan lesz és nagy válsághoz, hatalmas krízishez vezet, melynek végül az új lélek feltámadásán keresztül a megszabadulásához kell vezetnie.

Ha az új lélek megszületett, akkor ez azt jelenti, hogy a testet egy új fényerő befolyásolja. Ugyanakkor azonban még sok más erő is hat ebben a testben, sok természetes erő, amelyet a kígyótűz gyökérrendszere szív fel a környezetünket képező dialektikus térből. Ha aztán az új fényerő a testben marad, és hajlandó közvetítő elvként fellépni, akkor szinte azonnal fogságba kerül, az új világosságot üldözni kezdik a természetes erők: Heródes katonái, természetállapotunk főpapjának bandái, Pilátus zsoldosai.

Az új lélekelv nem tudja és nem akarja - még ha lehetséges lenne is - kivonni magát ebből, tehát önkéntesen rendszerünk fogságába vonul. Mert az a feladata, hogy önként ennek a testnek ajándékozza magát, hogy közvetítőként az egész lényt megmenthesse, és transzfigurációhoz, átváltozáshoz vezesse. Ezért kell az Úr Jézusnak a legnagyobb nyugalommal fogságba ejtetnie magát.

Ebben rejlik egy lehetséges transzfiguráció üdvténye! Ezt nem teheti meg más Önért. Egy kimagasló ember, aki kétezer évvel ezelőtt élt, nem tehet Önért semmit, legfeljebb példakép lehet. Ezt az utat Önnek kell bejárnia. Ezért kiált hozzánk az Úr Jézus: „Kövessetek”!

Így esetleg könnyen megértik, mily heves küzdelmet kell folytatnia az új lélek-tényezőnek kezdetben, mielőtt megvalósíthatja a nagy, abszolút elválasztást, és ki lehet mondani, hogy „consummatum est”, „elvégeztetett”. Mert az igaznak, a tisztának, a folttalannak tudatosan és akarattal oda kell adnia magát a tisztátalannak, a bűnösnek, a dialektikus-természetesnek, és össze kell kötnie magát vele. Teljes szeretettel fogságba kell ejtetnie magát. Kell, hogy leköpködtesse, megrugdaltassa és megostoroztassa magát, ez alól nem akarja és nem tudja kivonni magát. Az új léleklény az emberben e fájdalmas folyamat kezdetén imádkozva kérdezheti: „Nem múlhat-e el ez a pohár tőlem? Nem lehet-e ezt másképpen megoldani?” De a poharat az utolsó cseppig ki kell inni, hogy el lehessen érni az egyetlen célt, el lehessen nyerni a minőséget.

Az új lélek-elem kétsarkú. Az egyik sarka a haza felé, a szellem, az Atya, a közeledő Pimander felé irányul. A másik sarknak azonban az egész természetszülte személyiséghez kell fordulnia, hogy az üdvösség új erejét, a halhatatlant beáramoltassa a halandóba. Ennek az eredménye ez az abszolút, belső harc attól a pillanattól kezdve, amikor Ön igazi tanulóságát ünnepelheti.

Évekig kellett várnunk, míg végre beszélhettünk erről. Az ifjú Gnózis fejlődésében azonban eljött az a pillanat, amikor az igazi tanulók ezt megértik, és belsőleg oly erősnek vehetők, hogy ezzel meg tudnak birkózni, ezt el tudják viselni. Képzeljék el a következőt.

Két teljesen különböző létállapotot kötnek össze. A Gnózisban vállalkoznak a mennyeinek a dialektikussal való összekötésére minden Nagy példája nyomán, aki azt mondta: Kövessetek! Ha ezt a két különböző létállapotot a saját rendszerükben összekapcsolják, akkor ez nagy fájdalmat okoz. Az új lélekelem egyik sarka a szellemhez, Pimanderhez menekül. A másik sark köteles a haláltermészettel találkozni. Mialatt egyrészt az új lélekelem teljes erővel a jóhoz, vagyis a szellem lényéhez törekszik, másrészt el kell szenvednie az összeütközést a két lényeges természeterővel, az ösztönnel és a vágyakozással. Igen, mily nagy fájdalom ez! Egyrészt szinte minden szívdobbanással erősen a megszabadulásra vágyni, másrészt a tisztátalanság és rabszolgaság erőivel való érintkezést elszenvedni.

Így áll fel a kereszt! A függőleges és a vízszintes össze van kötve, szilárdan a földbe ültetve, földi; a mennyei a földhöz hajlik és a földön keresztútjára megy; a kereszt útját kell bejárnia. A kereszt csúcsa a mennyeire irányul, és a kereszt szívében a lélek rózsája a keresztre van szegezve.

Érzik-e egy ilyen rászegezés elkerülhetetlen fájdalmát? Mert a függőlegest ebben az önkéntes önátadásban szüntelenül ostorozzák és kínozzák; a szellem ezt nem bírja, alig tudja elviselni! Ha pedig a vízszintesen hatásos lélekerőt egy időre felvonják a függőlegesbe, akkor az is egy lehetetlenség. Mert erre égető fájdalom következik. Az elégés fájdalma. A vízszintes nem bocsáthatja el az ő természetlényét, és a függőleges nem válhat honossá a haláltermészetben, holott ezt mégis önkéntesen meg kell tennie. Látják, ez a folyamat, ez a keresztút - így foglalja össze a Hermészi filozófia -, ez a folyamat a fontos; a vezető, mely a szabadsághoz vezérel:

Fel kell adnod a testet még mielőtt meghal, és az életet, mely részese a küzdelemnek, le kell győznöd; ha ebben győztél, akkor kell a magasságba visszatérned.

Ez a vezető a kereszt, a kereszt a vérvörös rózsával, az önkéntes önfeláldozás keresztje, a megtisztulás keresztje. Erre a keresztre szegezve kell a fiatal léleknek küzdenie és feladatát elvégeznie. Nem szabad tehát csodálkozniuk, ha az istenfélelem ösvényén életükben mégis küzdeniük kell, ha annyit kell önmagukkal viaskodniuk. Mert itt két ellenkezőnek a szükséges találkozásáról van szó, melyek oly tökéletesen kibékíthetetlenek, hogy érintkezésükkel nagy belső égést okoznak, a kereszt tüzét. Ez a tűz nem maradhat el, ennek dúlnia kell. Az új lélekállapotnak először le kell győznie a halandó életet. És ezt - mondja Hermész - jól meg kell értened, és belső lényeddel kell átvészelned, kiharcolnod.

Vannak, akik az életharccal - amelyre az ösvény tanít minket - az énjüket, az öngyilkosság énjét állítják szembe. Ők ezt a belső tusát nagyon személyes jellegű harccá teszik. Ezek abból a teljesen helytelen meggondolásból indulnak ki, hogy mindez a kín és baj, mindez a fájdalom azon tény miatt sújtja őket, hogy még van énjük, és alantas természetük még valamiképpen csapdába csalja őket; hogy még oly rosszak és bűnösök. Mindezeknek azonban semmi közük a megbeszéltekhez. Lássák a helyzetet világosan:

Egyrészt, mint tanulók, szívszentélyüket megnyitották egy új erőnek, a hatodik kozmikus terület erejének, az élő lélekállapot erejének. Ez az erő behatol Önökbe, a vérükbe és az idegközegükbe, és áthatol a főszentélybe, megtölti egész lényüket és megszületteti a lelket. Másrészt van azonban egy másik erő is, amelyet a kígyótűzrendszer gyökérrendszere vesz fel, és ez az erő is utat talál az Önök lényébe. Ez a két teljesen ellenkező, lényük szerint egymásnak idegen erő okozza az égető tüzet. Ezért szenved a lelkük, de az énjük is. És ne higgyék, hogy ennek az én az okozója; de a lélek sem. Nem. Az égést ennek a két, teljesen ellentétes erőnek, a két, lényegesen különböző feszültségnek, e különböző elektromágneses hatalmaknak a találkozása okozza az Önök lényében.

Most mit kell tenniük? Az endúrát kell élniük! Az ént ne hagyják beleavatkozni a folyamatba! Ha érzik a fájdalmat és feszültséget, akkor ne másokon vezessék le, hanem érezzék ezt a fájdalmat a tisztulási folyamatnak, a szent rózsa-és-kereszt szükséges tisztító folyamatának. Amikor ezt a fájdalmat a legmélységesebben érzik és élik át, akkor dolgozik a gnosztikus világosságerő a legerősebben és leglendületesebben Önökben. Mindig vannak, akik az ösvény adta életküzdelmet nagyon sze­mélyes jellegű harcnak tekintik. Szinte foggal-körömmel belekapaszkodnak az énjükkel. Bevetik magukat egészen az öngyil­kosságig. De éppen az énnek kell egészen félreállnia. Az énnek semmibe sem kell belépnie, belekeverednie, hanem el kell csendesednie! Csak nyugodtan hagyják dúlni a tisztulásnak ezt a tűzvészét!

Gondoljanak az ősrégi kolostori szokásokra - az önsanyargatással és öncsonkítással - a testtel, a hússal való küzdelem folyamán! A keresztút harca azonban nem a test ellen folytatott harc! Hanem a hatodik és a hetedik kozmikus terület harca, mely Önökben zajlik le. Ha ezeket a dolgokat az énnel veszik kézbe és próbálják megtámadni, akkor győzelemről szó sem lehet. Az ilyen énelölés mindig is öngyilkosság. Az ember ezt nem bírja ki, és ez a biztos halálhoz vezet. Ezért még egyszer hangsúlyozzuk: nem kell eszeveszetten önmaguk ellen harcolniuk. Mert ha így csatáznak, akkor mindenféle erőket hívnak fel, melyek így szüntelenül Önökkel foglalkoznak. Akkor énjükkel az egyik fél szolgálatába állnak, aminek következménye az erők gyors elhasználódása, míg be nem következik a halál.

Akkor hát mit kell tennünk? Nos, a jámborságot kell gyakorolni, míg meg nem találják az istenfélelmet! Erre kell helyezni életük hangsúlyát. Az én számára, a természetszülte én számára ez az endúra. Vonuljanak vissza a két természet belső harcától, ne pártoskodjanak benne, és hagyják az új lélek önkéntes munkáját, áldozatmenetét elvégezni Önökben. Ez volt az, amire a beavatott misztikusok céloztak, amikor azt mondták nekünk: „Hagyjátok, hogy Jézus Krisztust végezze el a munkáját bennetek”.

Ezek szerint azonban nem szabad dacosan visszavonulni lényük egyik sarkába, hogy énjük onnan lesse a dolgokat, amiknek el kell jönniük, hanem az endúrát már most szívből kell kívánniuk. Erre irányuljon legmélységesebb vágyakozásuk, önfeledten és szolgáló szeretetben. Ha ezt teszik, akkor megszületik Önökben az új lélek-elem, és elkezdi keresztútját, a rózsa­ke­reszt­utat, a két kibékíthetetlennek a találkozását. Nem a lélek keresi a viszályt, mert a lélek csakis szeretet, és nem az én akar veszekedni, mert az én ekkor már csak az endúrát akarja. Ami elkezdődik, az két összeegyeztethetetlen mágneses erő elkerülhetetlen találkozása. E találkozás miatt keletkezik kavarodás, fájdalom, küzdelem Önökben, a magát magasba lendítőnek a harca, akinek egy áldozatmenet tüzét kell tapasztalnia és elviselnie. Azt senki sem tudja, hogy ez a tűz, ez a küzdelem, ez a fájdalom meddig tart; azt sem, hogy e keresztút következményei életükben meddig érvényesülnek. Ezt nem lehet kikényszeríteni. Ez egy folyamat, amelynek önkéntesen és vidáman kell alávetniük magukat. A folyamat teljesen mikrokozmoszuk fajtájának, lényüknek és az abban lévő karmának, valamint az ebben ható kegyelemsugárzásoknak megfelelően halad, és tartamát is ezek határozzák meg. Ám bizonyos pillanatban, amelyben egyáltalán nem várják el, esetleg egy baj kellős közepén hirtelen megmutatkozhat, hogy a halandó legyőzetett és a consummatum est-et ki lehet és ki szabad mondani.

Keresztútjukkal szemben legyenek tehát teljesen tárgyilagosak, és ne avatkozzanak be az énlényükkel. Akkor egészen biztosan eljön a megszabadulás órája. Lelkük felszáll, és ünnepli feltámadása reggelét. Ez lesz az első új nap, a felébredés az Arany Fejben, ez lesz az új reggelnek, az örökkévalóság reggelének kezdete.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,