Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

XIV. A mindenség mozgásának lényege és hatása

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


A IX-XII. fejezetben szabad volt megtárgyalnunk a Corpus Hermeticum ötödik könyvének első harminc szakaszát. A többi szakaszt jelenleg nem vizsgáljuk tovább, mert úgy vesszük, hogy eddigi fejtegetéseink alapján az olvasó a szöveg többi részét bajlódás nélkül megértheti.

Nézzük meg Hermész Triszmegisztosz hatodik könyvét, mely Hermész és Aszklépiosz általános beszélgetésével foglalkozik. Aszklépiosz, vagy Aesculapius az ókorban az orvoslás istene volt. Tágabb értelemben Aeskuláp valóban a segítő, a gyógyító. Hermész ezzel a beszéddel olyan tanulót oktat, aki, mint neve is mutatja, hivatottnak érzi magát arra, hogy a Gnózis szolgálatának ösvényén járjon, és hogy képessé váljon a beteg emberiség meggyógyításán, a bukottnak a felemelésén, az összetörtnek a helyreállításán való együttműködésre. A hatodik könyvben Aszklépioszt ezzel kapcsolatban alaposan bevezetik a mozgás lényegébe, a mindenségmozgás okába és okozatába.

A Hermészi filozófia, amint észrevehettük, bizonyításait úgy fejti ki, hogy egy elemi kezdet alapjától haladva megy fel a legelvontabbhoz. Aki ezt a kulcsot alkalmazza és ettől a módszertől soha sem tér el, az mindig tovább mehet lépésről lépésre; tovább gondolkodhat, és végül megérti a megértendőt.

Sokan hajlamosak gondolatmeneteiket az elvontnál, az ismerhetetlennél kezdeni, s onnan kísérelnek meg leereszkedni a határozotthoz. Az ilyen gondolkodásmód soha sem vezethet kielégítő eredményhez, s mindig is találgatásba és elködösítésekbe torkollik. Így például a misztikus ember gyakran azt mondja, hogy ezt vagy azt kell tenni vagy mellőzni, hogy azonban miért kell, az teljesen határozatlan marad, s ezért gyakran megtagadást, vagy éppenséggel alázatos helyeslést okoz. Azt állítják például, hogy a Biblia Isten igéje. Ebből egyetlen betűt sem tagadunk. Azt azonban, hogy miért éppen a Biblia lenne Isten igéje, senki sem tudja. Ennek következtében az egyik parancsolva helyesli, amit a másik hevesen tagad, míg a harmadik sem ezt, sem azt nem teszi, hanem teljesen közömbös. Ezzel a gondolkodásmóddal, ez világos, az igazságnak a legcsekélyebb szolgálatot sem teszik. Emiatt keletkezik határozatlanság, hazugság és veszekedés. A Hermészi gondolkodásmód - és ezért tértünk ki erre - az egyetlen biztos és helyes, mert a gondolkodásnak a felismerhetőtől, a határozottól biztos utat mutat az elvonthoz. Ezért alkalmazza az ős-Gnózis mindig ezt a módszert. Ezt megkapja minden vágyakozó és megszabadulást kereső ember, mert ez ajándékoz meg a legvilágosabb eredményekkel.

Erről a gondolkodásmódról lehet felismerni, hogy valaki igazi igazságkereső-e vagy sem. Nagy példa volt erre Hollandiában többek között Benedictus Spinoza. Ő kétségtelenül a Her­mészi gondolkodásmódot alkalmazta.

E bevezető után nézzük meg a szöveget, melynek kezdete maga az egyszerűség: Ami mozog, az valamiben mozog és valami mozgatja. Amiben valamit mozgatnak, az nagyobb a mozgónál. Ami a mozgást kelti, az erősebb a mozgatottnál.

Tekintsék például önmagukat: testük képes mozogni. Egy térben és a tér által mozog, és van egy erő, mely ezt a mozgást kelti. A tér tehát, amelyben testük mozog, nagyobb a testüknél. Továbbá az erő, mely a testüket mozgatja, erősebb a testüknél. Ezt mindenki logikusnak tartja és belátja.

Így tehát, állapítja meg a 4. szakasz, amiben és ami által a testük mozog, annak ellenkező természetűnek kell lennie. Ez is helyes, mert testük egy többé-kevésbé kristályosodott forma, van tehetetlensége és töménysége. A tér azonban, amelyben és amelyen át mozognak, nagyon finom és áttetsző; az erőt pedig, amely által mozognak, ugyanez jellemzi. Ezért mondja a modern Rózsakereszt filozófiája, hogy világrendünket az ellentétek mozgatják, hogy világrendünk dialektikus. Ahogyan a Cor­pus Hermeticum hatodik könyvéből kitűnik, évezredekkel ezelőtt ugyanezt az ötletet közölték az igazságkeresőkkel. Ha ezt megértették, akkor tovább mehetünk egy lépéssel.

HERMÉSZ: Ez a világegyetem nagyobb-e minden más testnél?

ASZKLÉPIOSZ: Igen, ez biztos.

HERMÉSZ: És nincsen-e teljesen tele? Tele minden más nagy testtel, jobban mondva minden létező testtel?

ASZKLÉPIOSZ: Így van.

HERMÉSZ: A világegyetem, ezek szerint egy test, és szintén mozgatják. Mily nagynak kell akkor a térnek lennie, amelyben a világegyetemet mozgatják! És minemű ez a tér? Sokkal nagyobbnak kell lennie a világegyetemnél, hogy ezt az állandó mozgást lehetővé tegye anélkül, hogy a világegyetem beszorulna és megállna.

ASZKLÉPIOSZ: A térnek ezek szerint rendkívül nagynak kell lennie, Triszmegisztosz.

HERMÉSZ: És minő lehet a fajtája? Ellenkező jellegű, ugye, Aszklépiosz? Nos, a test jellegével ellenkező fajta a testetlen.


Minden test együtt egyetlen testet, a világegyetemet, a mindenséget képezi. Ebben minden testnek van tere maga körül, és van egy ereje, melynek segítségével a test mozoghat. A tér és az erő jellege ellentétet képez a test jellegével szemben. Arra következtethetünk, hogy minden test, mely lényegében együtt egyetlen nagy testet, egyetlen rendszert képez, rendelkezik az ellentétesség természetével. Mivel pedig minden test - holott egyet­len nagy testet képez - más és más, megállapíthatjuk, hogy a természetek milliárdszoros különbözősége létezik, tehát a mindenséget az ellentétek végeláthatatlan sora mozgatja. Az egész mindenség-megnyilvánulást így olyan testnek nevezhetnénk, amelyben a számtalan-természetű nyilvánul meg.

Mindannyian rendelkezünk testtel, és térben mozgunk, egyéni életterünkben, mely ezek szerint az az erő, mely mozgat minket. Holott mi, mint emberek, egyetlen életrendszert képezünk, holott ugyanahhoz a bolygói testhez tartozunk, aligha állíthatjuk, hogy mind ugyanabból a minőségből, ugyanabból a fajtából indulunk ki. Nem, természeteink nagyon is különbözők. Az ellentétek végeláthatatlan sora mozgatja az egész mindenséget. Tehát, ismételjük, az egész mindenség-meg­nyil­vá­nu­lást annak a testnek nevezhetjük, amelyben a számtalan emberi természet megnyilatkozik.

A mindenség-megnyilvánulás óriási teste azonban - minden kozmikus terület együttesen - szintén valamiben és valami által mozog! Ugyanazon gondolatmenet alapján elkerülhetetlenül erre következtethetünk. Tehát valamelyest elképzelhetjük a kifejezhetetlenül nagy teret, amelyben és amely által a mindenség-megnyilvánulás mozog, amelynek mint láttuk, szükségszerűen ellenkező természetűnek kell lennie. Emiatt vonja le a következtetést a hatodik hermétikus könyv, hogy a mindent átfogó tér, amelyben és amely által a mindenség-megnyilvánulás mozog: a testetlen. A mindenségnek ezt az ellentétes természetét bizonyos értelemben meg lehet vizsgálni, közeledni lehet hozzá. Az előzők alapján arra következtethetünk, hogy az anyag végtelen különbözőségét az anyagtalan, a testetlen határolja és fogja körül. A testi csak a testetlenből magyarázható meg - Hermész szavaival: a teremtett a teremtetlenből lett. És erről a teremtetlenről, mely mindent átölel, áthat és mozgat, erről mondja Hermész, hogy isteni, hogy Isten.

Ezt a mindent-átfogót sem szabad minden további nélkül térszerűségnek venni. A mi életrendszerünkben megkülönböztetünk tereket és testeket. Minden teremtett dolog milliárdnyi változatát azonban olyasmi fogja körül, amit térnek már nem, hanem pusztán csak erőnek lehet nevezni. Nem szabad tehát a modern asztronómia példájára végtelen térről beszélni, hanem tudatába kell jutnunk, hogy magát a teret erő veszi körül. Ez a mindent átfogó erő Isten! Ez az isteni erő a mozdíthatatlan, az ismerhetetlen, a megtámadhatatlan, és az érthetetlen is. A hermétikus gondolkodásmód segítségével meghatározhatjuk ugyan Isten fajtáját, minőségét, és azt mondhatjuk Istenről, hogy a forrás, amelyből minden jön. Soha sem szabad azonban abba a tévedésbe esnünk, hogy Istent a testi térben akarjuk megtalálni. Itt egészen bizonyosan nincsen. A testi térben, a különböző kozmikus területeken legfeljebb az istenit, vagyis az isteni erő hatását találhatjuk meg. Isten maga azonban a mindent körülvevő erőtér, amelybe a nagy tér van beágyazva.

Egy hatás mindig megnevezhető, meghatározható, de - éppen ezért - mindig korlátozott is. Emiatt arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a mozgó legmélyebb értelemben nem olyas­miben mozog, ami maga is mozog, hanem valami mozdulatlanban, és a mozgatóerő maga is mozdulatlan, mert nem részesülhet a mozgásban, amelyet maga kelt. Ezért beszélünk a klasszikus rózsakeresztesek nyomán a mi modern filozófiánkban is a Mozdulatlan Birodalomról. Hermész ezt a 13. és 14. szakaszban világosan kifejezésre juttatja:

Amikor így gondolkodásunkban az egyetemes teret szemléljük, ezt nem térnek, hanem Istennek gondoljuk, s ahogyan gondolkodásunkban a tér Istennek mutatkozik, nem tér már a szó közönséges értelmében, hanem Isten hatóereje, mely mindent átfog. Ami mozog, az nem olyasmiben mozog, ami maga is mozog, hanem olyasmiben, ami maga mozdulatlan; és maga a mozgatóerő szintén mozdulatlan, mert nem részesülhet a mozgásban, amelyet maga kelt.

Az isteni tehát benne lehet a dolgok mindenségmozgásában, de maga Isten az erőforrás, melynek mozdulatlanságából az isteni hatás buzog. A modern Szellemi Iskolának egy igazán megvilágosult tanulója tehát megnyilvánulhat ugyan az isteniben, de amíg el nem érte a hosszú visszaút végét, a jó véget, addig nem lehet Isten maga.

Újra azt látjuk tehát, hogy van egy munkahely, a testeknek egy tere, és látjuk, hogy ezen a munkahelyen hogyan fejlődhet ki egy isteni hatás. Ezt a hatást azonban, ezt a hatékonyságot soha sem lehet, soha sem szabad Istennek nevezni, mert maga Isten a mi számunkra a felismerhetetlenbe merül. A felismerhetetlenbe, mely mégis a mindent átfogó.

Így már tudjuk a hermétikus logika alapján elvont formában, hogy milyen, mi és ki Isten. Lényét valamelyest meg tudjuk határozni, hatását fel tudjuk fedezni. De Őt legmélységesebb valóságában ismerni lehetetlen, amíg el nem értük a Fiúságot, a jó véget.

Ezért áll a Szentírásban, hogy „Az Istent soha senki nem látta. Az egyszülött Fiú, aki az Atya szívében van, az jelentette meg őt nekünk”. Az Atya szíve a szeretet sugárzása, a Hétszellem második sugara, mely a forrásból árad. Aki ebben a szeretetben ébred isteni hatásra, kezd isteni tevékenységhez, az lett Isten gyermeke, Istennek egy Fia. Azaz Istennek egy ténykedő hatása lett. Az isteni erők felszabadulnak benne, és erős mozgás fejlődik ki. Aki ebben a tevékenységben áll, az ismeri és meg is magyarázhatja Istent, ahogyan Hermész Trisz­me­gisz­tosz teszi hatodik könyvében.

Ha azonban az olvasó eddig követte gondolatmenetünket, akkor felmerülhet egy probléma, amelyet Aszklépiosz a 15. szakaszban azonnal szavakba is foglal. Ezt a problémát a következő fejezetben próbáljuk majd megoldani.

A hatodik hermétikus könyvhöz adott bevezetőnket röviden összefoglalva megállapíthatjuk, hogy létezik az erőnek egy mindent átfogó, mindent átható forrása, amelyben minden kozmikus terület benne foglaltatik. Logikusan szükségszerűnek tűnik, hogy ezzel a forrással kapcsolatot kell tudni teremteni. Her­mész Trisz­me­gisz­tosz hatodik könyve erről akar mélységesen meggyőzni minket, anélkül, hogy mély értelmű filozófiai elmefuttatást szándékozna nyújtani az Istenlényről és az isteni erő hatásáról. Csakis arról van szó, hogy a tanulónak, Asz­klé­pi­osz­nak - aki ráébredt, hogy az ember Isten által mily magasztos feladatra hivatott, s aki teljes odaadással a Gnózis ösvényének akarja szentelni magát - világossá tegye, hogy ezt a kapcsolatot neki kell megteremtenie.

Jelentéktelen létünk, melyet öntudatlan természetlényként élünk Földanyánkon, a legkevésbé következetes dolog, ami csak létezhet a mindenség-meg­nyilvá­nu­lás­ban. Aki az üdv sugárzásaival, az erő forrásával kapcsolatban van, az megszenteltetik, azaz meggyógyul! És gyógyulása kegyelemcsodája révén maga is gyógyítóvá válik a Gnózis szolgálatában, vagyis érett Aszklépiosz lesz!

Hermész hatodik könyve mindenekelőtt a belátásunkhoz, belső gondolkodásunkhoz folyamodik. Nem csak azt kéri tőlünk, hogy meghallgassuk, hanem hogy vele együtt gondolkodjunk és együtt szálljunk le saját lényünkben egészen odáig, ahol derűs nyugalomban és csendben meghallhatjuk és megérthetjük az emberi élet igaz rendeltetésének örök hívását.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,