Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

XVI. Az én utolsó halála: az önkéntes átadás

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


Újra az élet nagy válaszútja elé állítjuk Önöket, arra a pontra, ahol a két út, az együttmozgás és az ellenmozgás útja találkozik.

Akik a modern Szellemi Iskola tanulóiként az ifjú Gnózisnak egy részét képezik, azok teljes mértékben tájékozottak arról, hogy az Iskola fejlődése, mint Élő Test, mint Ifjú Gnózis, mint az előttünk haladók egyetemes láncába felvettek fejlődése a Hétszellem hét sugarának nagyon erőteljes és pozitív beáramlásával jár. Isten sugaraival, az Ő Szent Szellemével való együttmozgás hajlama a mi közösségünkben rendkívül erős lett. Velünk és rajtunk tehát egy pünkösdi ünnep teljesedik be.

Mindez, amíg még az ellenmozgásban állunk, rendkívül nagy ellenállást kelt bennünk. Ez az ellenállás tehát nem kívülről jön hozzánk, hanem, mint láttuk, magunk okozzuk. Életvitelünkkel, létállapotunkkal egyre erősödő ellenállást fejlesztünk ki, ennek következménye pedig a szüntelen megöletés, a meghalás. Ezt azért közlik Önökkel, hogy a lehető legrövidebb időn belül igazi gyógyítóvá, igazi Aszklépiosszá váljanak. Ehhez viszont némi előismeretre van szükség a mindenség lényegét illetően, mondja szövegünk 44. szakasza.

Önök mind élő sejtek az ifjú Gnózis élő testében. Ez a test olyan állapotba került, olyan szintre fejlődött, hogy nagy kegyelemben részesül, nagy megbízásokat kapott, és nagy erőket töltenek ki rá. Itt olyan feladatokról és olyan erőkről van szó, amelyeket csak akkor lehet kivitelezni, amelyekre csak akkor lehet pozitívan reagálni, ha az Istenségből kilépő, a Mozdulatlan Birodalomból hozzánk jövő sugarakkal tökéletesen együtt mozgunk.

Önök képezik az „Ifjú Gnózist”, mivel élő sejtek ebben a testben, és ennek a testnek a sejtjei. És mert úgy látszik, hogy a Gnózis egész testét ennek a pozitív mozgásnak a tüze ragadta meg, egy ellentálló mozgalom fenntartása mindannyiónk számára nagy veszélyt jelenthet. Ezt jól lássák be, és soha többé el ne felejtsék, hogy a legcsekélyebb ellenmozgás ellenállást kelt, mert végeredményben minden mozgást Isten birodalma fog körül. A mozgásnak ez az ellenállása bizonyos pillanatban összetöri az ellenmozgás eredményét.

Az Én ösztönzésére, a haláltermészet ösztökélése miatt, természetállapotunk alapján gyakran foglalkozunk valaminek a kifejlesztésével, megvalósításával. Amikor aztán eljön a dolgok megvalósulásának a pillanata, pontosan akkor, amikor úgy tűnik, hogy álmunkat végre valóra válthatjuk, a dolgok hirtelen az ellenkezőjükre fordulnak, és utolér minket a halál. Ez azt jelenti, hogy amiről azt hittük, hogy felépítettük, az összetörik. Ez a folyamat azt mutatja, hogy természetes irányulásunkkal valójában körben forgunk, újra és újra ugyanarra a pontra jutunk, s gyakran előlről kell kezdenünk.

Ha Ön megmarad az ellenmozgásban, holott sejtként felvétetett egy gnosztikus Iskolába, egy olyan rendszerbe, amely nagyon erőteljesen az együttmozgás útján halad, akkor ennek nem olyan folyamat a következménye, aminél Ön végül üres kezekkel áll itt, hanem akkor egy baleset fejlődik ki, egy elégés, súlyos sérülés, lélekállapotunk megsemmisítése. Azért mondja és int minden szentírás, hogy a Szent Szellem ellen elkövetett bűnök súlyos következményekkel járnak. Megbosszulják magukat a lelkületben és az értelemben, a szívszentélyben és a főszentélyben.

Önök lelkes lények, lélekkel rendelkeznek. Bizonyos nem anyagi erő mozgatja Önöket. Erre reagál a kedélyállapotuk éppúgy, mint az eszük. A fejet és a szívet az hajtja, az mozgatja, ami lelket ád Önöknek. Ha ez a lelkesülés az ellenmozgásban áll, akkor ennek következménye ismételten a halál lesz, vagyis az ellenmozgalom eredményének a megsemmisítése. A léleknek ezt sokszor meg kell tapasztalnia, míg végül elhatározza, hogy az utolsó halált halja: az önkéntes átadás, az endúra halálát. Az együttmozgásnak adja át magát, Isten szellemének és hét sugarának, az igaz istentervnek, mely alakulásunk alapja. Aki ezt teljes éntelenségben teszi, az abszolút biztonsággal új lélekállapotot fejleszt ki. Mert a jelölt így egy új mozgásnak ad teret. Így születik meg az új lélek, és fejlődik ki egy új értelem; s ebből a Logosszal való megmásíthatatlan együttmozgás, valamint egy tökéletes átváltozás, a transzfi­gu­rá­ció lesz.

Képzeljék el ezt: Önök az újjászületetlen lélekkel és értelmükkel teljesen tudatosan belépnek egy gnosztikus testbe, egy Szellemi Iskolába, mely egyértelműen a Hét Sugárban létezik. Ekkor természetszülte lényükkel felvétettek egy nagyon különös minőségű sugártérbe, amilyet eddig nem ismertek, s ezáltal Önök egy teljesen új mozgásba kerülnek. Tegyük fel például, hogy ebben az új mozgásban, a hét sugárnak ebben a kitöltésében továbbra is fenntartják és érvényesítik természetszülte létüket, úgy cselekszenek, akarnak, éreznek és gondolkodnak, mint eddig, mert nem hajlandók az Én utolsó halálát, az endúra halálát halni. Továbbra is kőkeményen és határozottan ragaszkodnak az énjükhöz, megszokott természetükhöz, jellemükhöz és jellegükhöz, miközben olyan sugártérben tartózkodnak, ahol nagy és új erők nyilvánulnak meg.

Ekkor azt kérdezzük Önöktől: Hol találja el Önöket először az ellenállás, amit maguk okoztak önmaguknak? A hibáik következményeiben, ahogyan a dialektikában szokásos? Vagy hibáik tudatosan fenntartott okában, okozójában? A válasz kézenfekvő: a hibáik okában! A természetlélekben és az értelemben. Önök így szinte elégnek, és ebben a lelki és testi elégésben természetellenessé válnak, elfajulnak. Azaz egy nagyon szélsőséges rendellenességbe kerülnek. Ennek következtében pedig messze a lemúr kezdet alá csúsznak vissza. Mennyi de mennyi ilyen lelki megzavarodott ember van a világon máris! Mennyi beszámíthatatlan van, akik közül nagyon sokan hatalmas szellemi erőkkel játszadoztak!

Magától értetődik tehát, hogy az Iskola most nagy válságról, krízisről beszél: annak tényéről, mely mindannyiónkra, az Élő Test tagjaira vonatkozóan a hét pecsét széttörését jelenti, ahogyan a Jelenések könyve is mondja.

Mint Szellemi Iskola egy apokalipszisben, egy megnyilvánulás-tűzben állunk. És semmiképpen sem szükséges, hogy a hét pecsét felnyitása nálunk a hét „jaj”, a hét vész kitöltését hozza magával; a hét fájdalmat, a hét nagy szenvedési folyamatot és a hétszeres megsemmisítést, amelynek a hétszeres természetrendünk alá van rendelve. Ellenkezőleg! Egy gnosztikus beavató-iskolában az a cél, hogy Önöket meggyógyítsák, Önök­ből Aszklépioszt csináljanak. Ehhez azonban abszolút szükséges - ha eddig még nem így lenne -, hogy mostantól kezdve együttmozgatók legyenek, és az ellenmozgást egy utolsó halálban, az endúrában azonnal, egyszer s mindenkorra beszüntessék.

Tudjuk, hogy lelküket pillanatnyilag nehéz dolgokkal terheljük. Bizonyára szívesebben hallanának tőlünk valami mást. Mindezt azonban a mindenség lényegének előismereteként kapják. És ezzel tesszük Önöknek a legnagyobb szolgálatot. Ezért mondja Hermész Triszmegisztosz a 25. szakaszban:

Látod mennyire meg van terhelve a lélek, ha egyedül két testet kell hordoznia!

Önök mindannyian mozgásban vannak, és mi azt kérdezzük: Miből magyarázható pillanatnyilag ez a mozgás? Életük zajlik, nagyon mozgalmas, mindannyian nagyon elfoglaltak. Szüntelenül foglalkoznak valamivel. De mivel?

Vizsgálják csak meg egyszer, hogy mivel foglalkoznak oly szorgalmasan! Tekintsék csak át teljesen tárgyilagosan ténykedésüket, mely annyira elfárasztja Önöket, s annyira megterheli természetlelküket!

Együttmozgás-e ez, vagy ellenmozgás? Olykor nem szüntelen ellenmozgás-buzgóság-e, hogy elkerüljék a nehézségeket, hogy a dolgok nehogy félresikerüljenek? Nem úgy van-e, hogy a legőrületesebb rohangászás és fáradozás ellenére valójában semmilyen vasat sem kovácsolnak, sőt az ellenállás növekszik, úgy hogy időnként hirtelen helyben topogás jön létre, vagyis a halál valamely formája: kimerülés, kétségbeesés vagy betegség? Nem csak intézkedéseikkel, taktikájuk kivitelezésével s a célszerű viselkedéssel foglalkoznak-e szüntelenül, miközben a dolgok homokként peregnek ki ujjaik közül és válnak élettelen semmivé? Önök pedig újra és újra felteszik a kérdést: Hol a hiba? Miért marad végül csak fájdalom, szenvedés, fáradtság és kilátástalanság? Miért nem megy másképpen és jobban, holott mindent megtettem a dolog rendbehozása érdekében?

Látják, Barátaink, a dolgok úgy mennek, ahogyan menniük kell, mert az ellenmozgásban topognak, vagyis a viszályban, az ellentétek mindenség-mozgásában! Mi pedig azért beszélünk Önöknek oly részletesen a megszabadító együttmozgás világosan felismerhető szükségességéről és logikájáról, hogy erre az együttmozgásra, mint a mindenki számára szükséges nagy életmegfordításra egyértelmű cselekvéssel határozottan elszánják magukat. A sors abban a pillanatban nyugton hagyja Önöket. És rátérhetnek idejük és erejük célszerűbb és irányítottabb használatba vételére.

Az együttmozgás, az ifjú Gnózis igazi tanulójának új élet­vi­tele megajándékoz a csoportrezgés egyenlőségével, nagy belső nyugalommal és csenddel; eltüntet minden feszültséget, megvált a fogságtól és a modern idők mértéket nem ismerő munkakedvének őrült nyüzsgésétől. Nyissuk meg tehát magunkat teljesen az együttmozgás kegyelmének, a Hétszellem hét sugara kimondhatatlan és hatalmas üdvösségének, az örökkévalóság azonnali beereszkedése számára: nyissuk meg magunkat a Szent Szellem kitöltésének: egy új pünkösdi ünnepnek, melyet az ifjú Gnózison vittek végbe. Illeszkedjenek bele az üdvösségnek ebbe az új közösségébe.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,