Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

XVII. A szent Grál rejtélye

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


Megmagyaráztuk, hogy mihelyt a hét sugár, mely a Mozdulatlan Birodalomból, az érinthetetlenből árad, behatol az őstermészetbe, ebben azonnal mozgás keletkezik. Ez a mozgás akkor együttmozgás. Ekkor az őstermészet az őbelőle előkerülővel bizonyítja, hogy az Istenségben mi van elrendelve. Egy gnosztikus élő testnek a folyamatos fejlődése során bizonyos pillanatban egy új asztrális teret kell maga köré vonnia. Ez az asztrális tér egyenesen az őstermészetből, Ízisz-anyából buzog. Ez a tér aztán a világnak azon területeire terjed ki, ahol a gnosztikus test leginkább hat.

Ha egy ilyen új gnosztikus birodalom megalakult, és a szükséges gyújtópontok létrejöttek benne, akkor ebben az élő testben egy új mozgatás fejlődik ki, melynek ereje a hét pecsét feltörésének eredményeként egyre fokozódik. Amint az igaz életfolyamat, az igaz emberi fejlődésmenet hét pecsétjét feltörik, az Istenség hét sugara nagyon közvetlen módon bizonyítja magát, majd a Gnózis, mint közvetítő, visszalép a Szent Szellem gazdagsága előtt.

A János-evangélium szerint Krisztus azt mondja tanítványainak, a csoportjának:

„Jobb néktek, hogy én elmenjek; mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt hozzátok. Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot.”

Érthető tehát, hogy amikor a Gnózis, mint közvetítő, a Szent Szellem kitöltésének bősége előtt visszavonul, egy egészen új állapot áll elő. Ekkor az érintettek számára, akik e hatás alá kerülnek, egy egészen más életvitel és életszükséglet lép életbe elutasíthatatlan erővel.

Máté 24. fejezetében - olvassák csak el - egy olyan állapotra világítanak rá, amilyet most élünk át. A Máté-evangélium szerzője azt mondja: „Bizony el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek” .

Ezen a kijelentésen sokat nevettek, és gúnyosan mondták: mennyi de mennyi nemzedék múlt el időszámításunk óta anélkül, hogy mindezek megtörténtek volna.

A Máté-evangéliumban bejelentett dolgok azonban a Gnózis fejlődési menetével vannak kapcsolatban. Ahogyan pedig ama napok Gnózisa szükségszerűen megtapasztalta és átélte ezeket a nagy dolgokat, most minket állítanak ugyanazon fejlemények elé.

A Szentírás a hét pecsét negatív értelemben való feltöréséről is beszél az emberiséggel és világgal kapcsolatban. Ezt az összetörést azonban, amelyet a Jelenések könyve szintén megmagyaráz, most nem vizsgáljuk.

Ugyanebben az összefüggésben azt a kérdést is fel lehetne tenni: mit értsünk a hét pecsét lezártságán? A válasz: az ideiglenes semlegesítés állapotát az őstermészet bizonyos területein, a Hétszellem korlátlanságának a csökkentését. Európa területén a Hétszellem közvetlen befolyásai hétszáz évig alig voltak felismerhetők, mert ezen a világrészen egy ilyen semlegesítés volt folyamatban. Most azonban a Hétszellem sugárzásai a világon ismét fokozódnak. Az ifjú Gnózisra vonatkozóan mind a kiterjedés, mind a hatás fokozódása is teljes pontossággal megfigyelhető, s meg kell érteni, hogy egy gnosztikus fejlődésben a semlegesítés megszüntetésének bizonyos pillanatban tökéletesen végbe kell mennie, és pontosan ez történik most az ifjú Gnózissal.

Nézzék például a Krisztus-drámát. Krisztus jön és kiválasztja a tanítványait, vagy a mi nyelvezetünk szerint: megalapítja a csoportját. Előttük megy a rózsakeresztúton. Közli velük az ösvényt és annak követelményeit, és élete példájával mutatja be azt. A csoport közösség lesz, élő test, eklézsia. Ebben az időpontban vonul vissza az Úr Jézus mint közvetítő: „jobb nektek, hogy én elmenjek” mondja, mert utánam eljön a Vigasztaló. Akkor pedig Jézus, a Gnózis, előre megy a csoport előtt az új életterületre. Jézus Urunk visszavonulása bizonyos értelemben csak látszat: a Gnózis előre megy a csoport előtt az új életterületre, és ott fog újra találkozni vele!

Miután a Gnózis mint közvetítő, mint sugártényező félrevonul, visszahúzódik, azonnal a Hétszellem sugárzása lép előtérbe. Azonnal megtörténik a Szent Szellem kitöltése, kiáradása. Semmiképpen sem erőltetett vagy hatáskeltő kijelentés, hogy az ifjú Gnózis csoportjaként, mint akiket az Egyetemes Gnosztikus Láncba felvettek, most mi is ugyanazon tapasztalat előtt állunk, mint minden előttünk haladó csoport.

Mi is ennek a teljesen új életállapotnak a kapui előtt állunk. Ebben az életállapotban egy új rejtély rejlik: az új, magasabb tudatossá válás, az istenivé válás rejtélye. Mert minden együttmozgásnak az istenivé válásba kell torkollnia. Ismételjük, teljesen logikus, hogy miután a mindenség lényegéről némi ismeretre tettünk szert, azzal biztatjuk egymást: értsük meg, mit akar tőlünk a Hétszellem, hogy mi is teljesen felkészülhessünk a felső teremben.

A hét sugár továbbá megköveteli tőlünk először is a tökéletes életet; másodszor a tökéletes szeretetet; harmadszor a tökéletes intelligenciát; negyedszer a tökéletes harmóniát; ötödször a tökéletes bölcsességet; hatodszor a tökéletes odaadást, és hetedszer a tökéletesen megszabadító cselekedetet. Mivel ez a hét sugár meghatározza egymást, világos, hogy hétszer hét, vagyis negyvenkilenc nézet vagy sugár van, amelyeknek minden jelöltnek az új rejtélyben meg kell felelnie.

Aki belép az Iskola haarlemi főtemplomába, az felfedezi, hogy ezt az elutasíthatatlan ötletet a szolgálat helye fölött a falon az ötágú csillag, Betlehem csillaga jelképezi, mely az újjászületett lélek jele. Ezt hétszer hét sugár veszi körül, amelyek a Mozdulatlan Birodalomból indulnak ki, és az érintett lényt az isteniséghez ösztönzik és hajtják tovább. Ezért adott helyet Iskolánk főszékhelyén az ősrégi rózsakeresztes templom - az előbb említett hét pecsét feltörése után - a Szent Szellem templomának, a Szent Grál szerzete szentélyének.

Most szeretnénk beszélni a Szent Grál negyvenkilenc nézetéről, mindenekelőtt pedig arról, amit most elvárnak tőlünk mint a gnosztikus test élő sejtjeitől.

A jelölttől mindenekelőtt mélységes őszinteséget és becsületességet várnak el. Teljesen késznek kell lennie az elégés megbeszélt veszélyének az elkerülésére, a legfőbb halállal, az én halálával, az endúra-folyamatával való találkozásra. Aki önmagában kiküszöböli a legfőbb ellenállás okát, az lelkét illetően azonnal megújul. Aki pedig lelkileg megújult, az azonnal fogékony a Szent Szellem beszédére. Ez felfedi Önnek, hogy nagy őszinteséggel és mélységes tisztasággal kell ennek a Szellemnek a vezetésére reagálnia.

Ha a Szellem teljes bőségét még nem is tudja megérteni, de ha egyszerű marad, ha indítékai tiszták, valamint teljesen őszinte, akkor soha sem hibázik. Így egy gyermek nyíltságával és elfogulatlanságával lesz képes a lélek-újjászületés alapján növekedni a szent­té­vá­lás­ban.

Bizonyos pillanatban gyermeksége tisztaságában áll majd megújult lelkével a szent Hétvilágosság trónja előtt, és az első sugár, a tökéletes élet előtt térdel. Mi a tökéletes élet? Ez az eredeti ember élete, az igaz lélekemberiség élete. A tökéletes élet egy dicső és pompás dolog! Ez az Ön tökéletes, mindent átfogó rendeltetése! Ön azért született szükségrendtestében a haláltermészetben, hogy az ellentétesség tapasztalatai révén megérjen a tudat felébredésére, és felemelkedjen a tökéletességhez. Isten dicsősége csakis így válhat nyilvánvalóvá.

Ezért kell Önben hatalmas vágyakozásnak lennie, mely minden áron arra ösztönzi, hogy hozzájusson az igaz élethez, melynek végeredményben minden más, minden amit birtokol és amit ismer teljes mértékben alá lesz rendelve. Ha ezzel a hatalmas vágyakozással, ennek a tökéletes életnek az elérésére irányuló vágyakozással közeledik a Hétszellem első sugarához, akkor jó. Akkor a Szent Szellem azonnal pozitívan besugárzik. Akkor elemi fokon össze van kötve a pünkösdi tűzzel, a mindent magában foglaló jóval. És megtanulja ezt a jót, a Hétszellemet, akiben és aki által az Ön egész üdvösségének meg kell nyilvánulnia, Atyának szólítani. „Mert az Atyát a teremtés jellemzi”, mondja Hermész.

Emiatt a helyesen irányuló tudatú ember életében a Fiú megszülettetése a legnagyobb komolyság és szorgalom, valamint a szoros Istenhez-fűződés dolga, míg a legnagyobb szerencsétlenség és vétek, ha valaki e gyermekség nélkül hal meg, és a halál után a démonok ítélik el. Mert az a büntetés, hogy ennek a gyermektelennek a lelkét egy olyan test felvételére ítélik, mely sem nem férfi, sem nem nő. Ez az ítélet a Napból jő. Örülj Aszklépiosz, ha senki sincsen gyermekség nélkül, de burkold szánalomba azt, aki a szerencsétlenségben áll, mert tudod, hogy arra milyen büntetés vár.

Az egyiptomi ős-Gnózis itt is világosan rámutat életünk céljára, Isten akarata szerinti rendeltetésünkre: a Fiú, a belső Krisztus, a bennünk lévő igazi halhatatlan ember megszülettetésének szükségességére.

Ha ezt a rendeltetést megtagadjuk vagy elutasítjuk, ha továbbra is a vak önfejűség útján járunk, akkor elkerülhetetlenül felhívjuk a szellemi Napból, az egyetemes világosságból jövő ítéletet. Akkor hétszeres sugárereje negatívan fog hatni bennünk most, és később a fejben és a szívben is, üdvözítő hatásainak hímnemű, alkotó nézete, és a nőnemű megnyilvánító nézete számára sem leszünk hozzáférhetők többé. Akkor a magunk választotta utat, a szenvedés és bosszúság végtelenül hosszú útját végig kell járnunk a sötétségben.

Ha viszont Ön hatalmas üdvrevágyásban a tökéletes életet átöleli, akkor felfedezi, hogy a Hétszellem első sugara annyira kegyes Önhöz, hogy ez a gyermekség, a fiúság tapasztalatát kelti. Ez a tudat, ez a gyermekség-élmény a jelöltet egyenesen és pozitívan összeköti a Szent Szellem többi hat sugarának a kezdődő hatásával. A hat láng előtör!

Mert a tökéletes életben szeretet van. Aki belépett az első sugár kapuin, csak az fogja joggal megtanulni, hogy mi a szeretet. Többek között igazi megértésről tanúskodik a lélektárs iránt és igazán megérti a természetlelket is az ő egyelőre újjászületetlen állapotában, megértő az ember küzdelmével szemben, megérti a hibáit, amelyeket tudatlanságában követ el. Az ilyen ember szeretetből határtalanul türelmes; ha szükséges, végtelenül türelmes lesz. Hiszen tudják, legalábbis elméletileg, és erről szól a Korinthusbelieknek írt első levél 13. része: A szeretet képes várni és elfedezni, a szeretet mindent eltűr.

Most már érthető, hogy a bőségnek egy ilyen fia, aki a Hétszellemet pozitívan fogadja és megkapja, intelligens is lesz. Ahol megvan az igazi megértés, az igazi szeretet és a végtelen türelem, ott az útnak és a megoldásnak is meg kell születnie: az útnak és a tudásnak, hogy a szeretetet hogyan kell tökéletesen teljesíteni. Észreveszik-e, mennyire magától értetődik, mennyire szükséges, hogy a hét sugár egymást kiegészítse?

Mindezt felsorolván nem válik-e az is nyilvánvalóvá, hogy egy ilyen életmenetben a tökéletes összhang és a nagy, mélységes, belső nyugalom is előtérbe lép?

Az ilyen ember a bölcsesség kapuit is tárva-nyitva találja. És magától értetődőnek tartja a minden teremtett iránt érzett odaadást. Mindez pedig együtt egy teljesen megszabadító cselekedetben folytatott életvitelről fog mélységesen tanúskodni. Ez az új rejtély mindannyiójuk számára feltárult. Olyan ez, mint egy Arany Fej, amely fölött a pünkösdi tűz lángol. Mi gátolhatná meg, hogy belépjenek? Menjenek be tehát Uruk békességébe!


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,