Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

XIX. A hetedik könyv: Hermész Tátnak a kráterről és az egységről

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


1. HERMÉSZ: Mivel a Demiurgosz a világot nem kezeivel, hanem az Igével alkotta meg, lásd Őt jelenlévő és sohasem változó valóságnak, minden dolog teremtőjének, az egyes-egyetlennek, aki minden létezőt akarata szerint alakított.

2. Mert bizony ez az ő teste, mely érinthetetlen, láthatatlan, mérhetetlen és oszthatatlan, valamint semmilyen más testhez sem hasonlítható. Mert ő sem tűz, sem víz, sem levegő, sem lélegzet, hanem ezek és minden más belőle és általa vannak.

3. Mivel ő a jó, ezt az áldozatot nem önmagának akarta szentelni, és a Földet nem csakis önmagának díszíteni, hanem emez isteni test díszeként az embert küldte le, egy halhatatlan lény halandó alkotását. Ahogyan pedig a Föld az ő teremtményeit felülmúlja örökkévalósági életével, úgy múlja felül az ember a Föld teremtményeit az értelem és a szellem által.

4. Mert az ember Isten műveinek meggondolója lett, és elcsodálkozott azokon, és megtanulta belőlük a teremtőt megismerni. Isten tehát, Tát, az értelmet minden embernek kiosztotta, a szellemet azonban nem. Nem egyesekkel szemben érzett irigységből, mert az irigység nem a magasságból jön, csak itt lent keletkezik azoknak a lelkében, akik a szellemet nem birtokolják.

5. TÁT: Ó atyám, Isten miért nem osztotta ki a szellemet minden embernek?

6. HERMÉSZ: Azt akarta, fiam, hogy a szellemkapcsolat a verseny díja legyen a lelkek körzetében.

7. TÁT: És hol helyezte el ezt?

8. HERMÉSZ: Egy nagy, a szellem erejével töltött krátert küldött le a mélységbe, és egy követet bízott meg a feladattal, hogy az embereknek kihirdesse: Merüljetek bele ebbe a kráterbe, lelkek, akik képesek vagytok erre: ti, akik hiszitek és bíztok, hogy majd felszálltok ahhoz, aki ezt a keverőedényt, ezt a tégelyt küldte a mélybe, ti, akik tudjátok, hogy milyen célra lettetek teremtve.

9. Akik hallgattak erre a nyilatkozatra, és a szellem erejében való elmerüléssel megtisztultak, részesültek a Gnózisban, Isten élő ismeretében; s mivel megkapták a szellemet, tökéletes emberek lettek.

10. Akik azonban vétkeztek a kinyilatkoztatás ellen, mert nem hallgattak rá, azok megálltak az értelem határánál, mert nem kapták meg a szellem erejét, és nem tudják, hogy milyen célra teremttettek és ki által.

11. Az ilyen emberek érzékszervi észlelése csaknem egyenlő az oktalan állatokéval. Mivel pedig a szenvedély és harag keverékei, és nem csodálják mindazt, ami meggondolásra és elmélyülésre méltó, a test kéjeinek és vágyainak szentelik magukat, mert azt hiszik, hogy az embert ezért hozták létre.

12. Akik pedig részesültek Isten adományaiban - ahogyan műveikből kitűnik -, azok már nem halandók többé, hanem isteni emberek, akik mindent, ami a Földön és a mennyben és esetleg a menny fölött is van, a szellemlélekkel fognak fel.

13. Akik így felemelték magukat, azok a jót szemlélve megtanulták a földi tartózkodást bánatnak látni. Minden testi és testetlen dolgot elvetendőnek tartanak, és buzgón az Egyhez és egyetlenhez igyekeznek.

14. Ez, ó Tát - a szellemlélek megnyilvánulása, az isteni dolgok alakot öltése és Isten szemlélése - a kráter, az isteni tégely adománya.

15. TÁT: Én is meg akarom tapasztalni ezt az alámerülést, ó atyám!

16. HERMÉSZ: Ha nem gyűlölöd meg először a te testedet, fiam, akkor nem tudod igazi önmagadat szeretni. Ha azonban igazi önmagaságodat szereted, akkor birtokolni fogod a szellemlelket. Ha aztán birtokolod a szellemlelket, akkor részesülsz az ő élő ismeretében is.

17. TÁT: Mit akarsz ezzel mondani, atyám?

18. HERMÉSZ: Fiam, nem ragaszkodhatsz ugyanakkor anyagi és isteni dolgokhoz is. Mivel két létállapot van, a testi és a testetlen, a halandó és az isteni, meggondoltan választanod kell a kettő közül: mert nem lehet mindkettőhöz egyidejűleg ragaszkodni. A döntés után az elutasítottnak a csökkenése bizonyítja a választottnak a hatóerejét.

19. A jó döntés tehát az ő dicsőségét nemcsak annak az embernek az isteniesedésével mutatja meg, aki választott, hanem azt is bizonyítja, hogy az Istennek adja oda magát.

20. A rossz választás viszont az ember pusztulásához vezet; s ha egyébként nem is vétkezne Isten ellen, már csak ezzel a választással is vétkezik. Ahogyan az emberek egy felvonuláson az út közepén menvén akadályozzák a többieket a menetelésben, így ezek sem tesznek semmi mást, minthogy vonulnak a világon át testi vágyaik ösztönzésére.

21. Ezért, ó Tát, az Istenből jövő adományok mindig rendelkezésünkre álltak, és mindig is így lesz. Nekünk kell arról gondoskodnunk, hogy ami tőlünk jön, az megfeleljen azoknak és ne maradjon el tőlük. Gonoszságunk oka nem Isten, hanem mi magunk; mi, akik előnyben részesítjük azt a jóval szemben.

22. Látod fiam, mennyi testi állapoton, a démonok seregén, az anyag fátylain és csillagutakon kell átmennünk az Egyhez és egyetlenhez vezető fáradságos utunkon? A jóhoz nem vezet könnyű gázló. A jó határtalan és végtelen, és magát illetően kezdete sincsen, még ha nekünk úgy is tűnne, hogy a jónak kezdete a Gnózisban, Isten teljes ismeretében lenne.

23. A Gnózis nem is a jónak a kezdete, hanem megajándékoz minket azzal, amit a jóból meg kell ismernünk.

24. Ragadjuk meg hát ezt a kezdetet, és haladjunk át mindazon, ami ránk vár; mert bizony nehéz a megszokottat s vele mindenünket elhagyni, hogy visszatérjünk az ősrégi és első dolgokhoz. Mert ami látható, az örömet szerez, míg a láthatatlan hitetlenséget és kételyt kelt. A közönséges szem számára a gonosz a jól ismert és nyilvánvaló, a jó ellenben láthatatlan. A jónak ugyanis sem formája, sem alakja nincsen. A jó változatlanul önmagával egyenlő, s emiatt minden mástól különbözik. Ezért láthatatlan a testetlen a testi ember számára.

25. A változatlan, mely önmagával szüntelenül egyezik, a változónál magasabb rendű; és a változó szegényes a változatlanhoz képest.

26. Az egység, az egy és oszthatatlan, minden dolog eredete és gyökere mindenben jelen van. Semmi sincsen eredet nélkül. Az eredet eredete azonban, mint minden másnak a kiindulópontja, csakis önmagában található.

27. Az egyes szám, mint eredet, az összes többit magába foglalja, anélkül, hogy bármelyik másik magában foglalná őt. Ő hoz létre minden számot, anélkül, hogy őt bármelyik szám is létrehozná.

28. Ami létrejön, az nem tökéletes, az osztható, szaporítható vagy csökkenthető. A tökéletes azonban egyik sem ezek közül.

29. Ami szaporodni tud, szaporodását az egységtől kölcsönzi, s így azonnal elpusztul, ha az egységnek nem tud többé helyet adni.

30. Így tehát, Tát, amennyire lehetséges, példát adtam Isten ábrázolására. Ha belsőleg gondosan elmélyülsz ebben, és szíved szemeivel kitartóan szemléled, akkor, hidd el fiam, megtalálod a mennybe vezető utat. Helyesebben: Isten ábrázata maga vezet majd téged erre az útra. Ha az ember belsőleg erre a képre irányul és ezt az odafordulást egyszer elkezdte, akkor ennek ereje a hatalmában tartja és magához vonzza, mint mágnes a vasat.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,