Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

XX. A verseny díja

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


A Corpus Hermeticum hetedik könyve annak az embernek szól, aki a dialektikus természetben teljesen megrekedt, e lét kilátástalanságának és reménytelenségének teljesen tudatába jutott, de van elég belső ereje ahhoz, hogy őszintén és kitartóan a kiutat és a megoldást keresse. Ezért nevezik a tettnek ezt az emberét a hetedik könyvben Tátnak: ő királyságra, magasabb, igazi emberré válásra hivatott. Neki nyújtják át a krátert, az isteni tégelyt, vagyis a kelyhet, a szent Grált. Ha kész kiinni, akkor megtalálja a megoldást, amire a szíve vágyik; nagy életproblémája megoldódik.

Ha Ön, kedves olvasó, ezzel az emberrel eléggé azonosítani tudja magát, ha belsőleg ilyen állapotban van, akkor a hetedik hermétikus könyvnek nagyon sok mondanivalója van Önnek. Mert egy örök igazságot ábrázol, melyet már évezredekkel ezelőtt kihirdettek, és amely mindannyiónknak nagyon fontos és megszabadító lehet.

Próbáljuk ezt az igazságot megérteni és közben észrevenni, hogy a hetedik könyv nemcsak a szent Grál leírását adja, hanem tartalmával, felszólításával a szent Grál erejét, a Hétszellem hetedik sugarának erejét akarja felszabadítani.

Mivel a Demiurgosz a világot nem kezeivel, hanem az Igével alkotta meg, lásd Őt jelenlévő és soha sem változó valóságnak, minden dolog teremtőjének, az egyes-egyetlennek, aki minden létezőt akarata szerint alakított.

A János-evangéliumban ezt olvassuk: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige”. Ezt az Igét nem a gége hatásának, nem kimondott szónak kell gondolniuk, hanem a Logosznak kell látniuk, aki mindenen kívül áll, és minden létezőt körülfog, beburkol.

Számunkra, teremtmények számára az Ige az Istenség leglényegesebb tényezője: hatalmas alkotó hatás, mely az Atyából lép ki. Ezt az alkotó hatást az isteni gondolkodóképesség közvetlenül megvalósító kifejezésének kell látnunk.

Mi, teremtmények, elgondolkodunk valamin, majd az ötletből, gondolkodásunk tárgyából kiindulva sok esetben rátérünk a cselekvésre. Isten gondolatereje azonban közvetlenül alkotó, megvalósító, vagyis tett-teljesítő. Azért mondja a 33. zsoltár: „Mert ő szól, és meglesz; ő parancsol, és az előáll”. Azért olvastuk azt is, hogy „Isten, a Demiurg a világot egyáltalán nem kezeivel, hanem az Igével alkotta meg”.

Ezen nem a mi gondolat-tevékenységünket, a mi agymunkánkat kell érteni; ez egészen másra vonatkozik. Ezzel a megállapítással a mi gondolkodási tevékenységünket nem akarjuk lebecsülni. Gondolkodó-képességünket azért kaptuk, hogy megértsünk valamit, és ennek vezetése alatt valamelyest értelmes cselekvéshez kezdhessünk. Ezért nagyon hálásaknak kell lennünk. Az ember különböző részei összetartoznak ugyan, de még nincsenek helyesen összerakva. Ennek az az oka, hogy még hiányzik egy lényeges tényezőnk.

Van egy érzelem-tevékenységünk, amelyet legtöbbször gondolatmunka követ, majd az akarat indul meg. A beszéd segítségével aztán kifejezésre juttatjuk, ami az érzelmünkben, a gondolati működés során és az akaratunkban kifejlődött. Ennek eredménye általában cselekedet lesz. Mindez az emberi lehetőségeknek olyan működésére vonatkozik, mely olykor sikeres, gyakran azonban fölöttébb siralmas következményekkel jár. Ellenben az Igénél, a Logosznál mindezek a nézetek, mindezek a tulajdonságok mindig együtt és összhangban működnek, és tökéletes eredményben nyilvánulnak meg. A Logosz teljesen korlátlan, amelyhez az emberi lény semmilyen tekintetben sem hasonlítható.

Mert bizony az alkotó Ige az ő teste, mely érinthetetlen, láthatatlan, mérhetetlen és oszthatatlan, valamint semmilyen más testhez sem hasonlítható. Mert ő sem tűz, sem víz, sem levegő, sem lélegzet, hanem ezek és minden más belőle és általa vannak. Mivel ő a jó, ezt az áldozatot nem önmagának akarta szentelni és a Földet nem csakis önmagának díszíteni, hanem emez isteni test díszeként az embert küldte le, egy halhatatlan lény halandó alkotását: és ahogyan a Föld az ő teremtményeit felülmúlja örökkévalósági életével, úgy múlja felül az ember a Föld teremtményeit az értelem és a szellem által.

Ezt jól meg kell jegyezniük: Az ember megkapta az értelmet és a szellemet. Az értelmet azért, hogy megtanuljuk megérteni bukott állapotunkat, és a Gnózis világosságának hatására Isten akarata szerinti rendeltetésünket. A szellemet vagy Pimandert pedig azért, hogy az állatok állapotából felemelkedjünk az igazi emberi léthez, Isten igazi gyermekeinek minőségéhez. Időzzünk el kissé ennél a két különösen alkalmas, mindenekelőtt emberi nézetnél. „Mert az ember - mondja Hermész - Isten működésének meggondolója lett, elcsodálkozott azokon és megtanulta belőlük a teremtőt megismerni.”

Az ember a világ alapkőletétele óta tele volt csodálattal és teljesen eltelt vallásossággal is. Az emberek csodálkozása minden lehető és lehetetlen irányban kiterjed. Beszélnek és írnak, szüntelenül tanúskodnak erről. A csodálat és a titkok magyarázatára keletkezett filozófiák egymást követik a századok folya­mán. Az élet értelmét kutató kísérletek megszámlálhatatlanok.

Emiatt a természet szintjén egyfelől elégedettséget, vidámságot, hálát és életörömet látunk kifejezésre jutni. Gondoljunk csak a századelő nagy sikerű flamand szerzőre, Félix Tim­mer­mans­ra, a telhetetlen életkedv, az evés-ivás emberére. Másrészt viszont korszakunkban a csalódás került előtérbe. A kétségbeesés és nem kevésbé a tiltakozás hangját hallani - például amiatt, hogy létezhet olyasmi, mint a halál és az emberiséget érő bajok számtalan fajtája; csodálkozást tehát e nyomorult állapot miatt érzünk, ami az életről kiderült.

Ezért keletkeztek a nyelvünkben olyan mondások, mint például: „a halál után minden jobb lesz”, mely a világtól való menekülést tükrözi; vagy a következő: „ha Ön valóban képzi és műveli magát, akkor igazán minden rendbe jön” - amely pedig a személyiséghasítás és a személyiségművelés nyelvezetére utal.

Negyedszer pedig ismerjük nyelvünkben a sok reménytelen zagyvaságot és fecsegést. Ez a sok változat, a nyelveknek ez a zavara, éppoly szemmel láthatólag értelmünk meg­vi­lá­go­su­lat­­lan­sá­gát bizonyítja.

Milyen körülményt okolhatunk emiatt az óriási, oly káros és reménytelen fogalomzavar miatt? Hermész világos választ ad erre: Értelmet Isten minden embernek adott, de szellemet nem.

Az a helyzet, hogy nem minden ember rendelkezik Piman­der­rel, a szellemmel. Emiatt mindazok, akik a szellemet nem birtokolják, megrekednek a csodálkozás káoszában. Egyik csodálkozás a másikat követi, s így a tömeg fogalomzavara megmarad. Pimander nélkül mije is lehetne az embernek az értetlen csodálkozáson kívül?

Azt kérdezhetnénk, miért tartják vissza az emberiség nagy részétől a szellemet, Pimandert? Miért nem kapja meg minden ember a szellemet? Pimandert egyetlen embertől sem tartják vissza! Hiszen világosan kijelentik: Isten azt akarta, hogy a szellemmel való kapcsolatot minden lélek létrehozhassa, de a verseny díjaként.

Ezért van a legendánk Isten Paradicsomáról! A tiszta, eredeti alkotás közepén, Isten Paradicsomának közepén ott állt az élet fája, a lelkek díja, Pimander, a szentelő szellem.

Lássák be jól ezt a helyzetet. A szellemszikra-hordozó, a rózsaszívű ember Isten lehetséges gyermeke; ő képviseli a magasabb rendű felébredésnek az emberben egysarkúan, egypólusúan nyugvó képességét.

Amikor a rózsát birtokló ember - természetére nézve halandó, elhivatottságára nézve halhatatlan - újra az életben találja magát, akkor először csodálkozásnak kell lennie benne: miért vagyok az életben, milyen célból vagyok itt? Erre a csodálkozásra imádat következik. Mert a „miért vagyok ebben az életben” kérdésre azonnal az ősatom, a rózsaszív reagál. Egy sugárzás árad szét a lényben, a hang megszólal, és szót emel a tudatban: „Azért vagy ebben a halandó életben, hogy Isten akarata szerinti hivatásod, a halhatatlanságodra való felhívás tudatába jussál, hogy teljesen ennek a magas rózsalélek-hivatásnak szenteld magadat, s foglalkozz a verseny és a lelkek díjával, Pimanderrel”.

Akkor a negatív elem, Istennek bennünk elhatározott vetőmagja - Jézus magva, a rózsaszív, az ősatom - megkapja a pozitív elemet. Ez befelé lobban: a Mária- vagy Ízisz-elv fogadja a Szent Szellemet, az Ozirisz-elvet, és így születik meg az Istenség Fia.

Akik viszont - folytatja Hermész - az élet elcsodálkozását nem ismerik, és a világosság hívását nem veszik figyelembe,

azok megálltak az értelem határán, mert a szellem erőit nem kapták meg, és nem tudják, ki által és milyen célra teremttettek. Érzékszervi észlelésük csaknem az oktalan állatokéval egyenlő; mivel pedig a szenvedély és harag keverékei, és nem csodálják mindazt, ami meggondolásra és elmélyülésre méltó, a test kéjeinek és vágyainak szentelik magukat, mert azt hiszik, hogy az embert ezért hozták létre.

Így keletkeznek az eltévelyedések, a zavarok, a bonyodalmak, az elvakultság, a megkristályosodás és az elsüllyedés a sivatag homokjában. A nagy, isteni ajándék mégis vár minden elsüllyedtre. Miránk is. Csak pozitívan és világosan a hivatásunknak kell szentelnünk magunkat. Ennek érdekében először is rendet kell teremtenünk. Mert azokhoz tartozunk, akik kezdetben megrekedtünk a csodálkozásban, eleinte nem láttuk szükségét, hogy az egyetlen elhivatottsághoz forduljunk. A századok folyamán és mostani életünk során nagy mennyiségű kristályosodás torlódott fel mikrokozmoszunkban. Ezért sok mindent meg kell változtatni és le kell bontani bennünk. Elsősorban arra van szükség, hogy a lelket elvezéreljük az újjászületéshez.

Ezért állítja az ifjú Gnózis is tanulóit a feladat elé, hogy - mint természetben-születettek és a múlt üledékével terheltek - először szabadítsák meg magukat ettől a nyomasztó páncéltól, szabaduljanak meg és tegyenek szert új lélekállapotra. Ha elértük a tökéletes lélekállapotot, akkor számunkra is itt van a tökéletes lelkek díja. Akkor az eredet paradicsomi lelkét újra méltónak találták a lelkek díjának, a szellemnek, a magas, isteni ajándéknak, Pimandernek, a szent Grálnak az elnyerésére, amelyet Hermész hetedik könyve keverőedénynek vagy tégelynek nevez. Most erről a tégelyről szeretnénk Önöknek beszélni.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,