Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

XXII. A szent Grál elnyerése

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2








Akik hallgattak erre a nyilatkozatra, és a szellem erőiben való alámerüléssel megtisztultak, részesültek a Gnózisban, Isten élő ismeretében, és mivel megkapták a szellemet, tökéletes emberek lettek.


A megfordulás, a megtérés, az első keresztelő folyamata ismeretes. Az Iskolában sokszor megbeszéltük, és irodalmunk is részletezi. A modern Szellemi Iskola tanulóságának ez az első nagy feladata.

Aki a Gnózis - tehát az Egyetemes Gnosztikus Lánc - világosságerejében elvégzi ezt a megfordulást, az személyiségrendszerében transzmutációt, az öt lélekközeg átváltozását eredményezi. Már korábban is utaltunk arra, hogy az atomok összetételét és fajtáját - amelyekből a személyiség épül fel - a lélekközegek határozzák meg. Ebben a transzmutációban aztán a lélek megtisztul és újjászületik. Ez olyan újjászületés, mely mindenekelőtt a főszentélyt befolyásolja, és a szerkezetét megváltoztatja. Ennek következtében a lény megnyílik a Szent Szellem kitöltése számára.

Az evangélium ennek a folyamatnak a kezdetét az emberfia jele elnyerésével ábrázolja. Ezzel tehát azokra a transzmutáló változásokra utal, melyeknek a főszentélyben kell végbemenniük, ha részesülni akarunk a Szent Szellem kitöltésében.

Így készítik elő a jelöltet Pimanderével való találkozására. Így kapja meg a megtisztult lélek a tökéletes lelkek díját. Ha az ember valóban birtokolja Pimandert, csak akkor igazán ember. Csak akkor szállt ki az állatállapotból, csak akkor manasz, gondolkodó, Istenteljesítő értelemben.

Mi tehát valójában Pimander, vagy lelkület, vagy a Szent Szellem? Meg lehet-e határozni ezt a szellemet, ha megnyilatkozott? Igen, ez lehetséges. Ehhez a következő magyarázatok álljanak rendelkezésükre.

A Logosztól hét sugár, hét hatás, hét óriási erőáramlat árad ki, amelyek a világmindenséget mozgatják. Világmindenségen az ősanyag értendő. Az egész egyetemes teret ősanyag tölti ki, és ezt, meg az egész ebből keletkező életet a hét áramlat, a hét sugár, vagy - ahogyan a klasszikus rózsakeresztesek nevezték őket - a sors hét ura mozgatja. Az egész természet minden biológiai működése - az állati lényekét is beleértve - a hét sugár hatásaiból magyarázható.

Ami a dialektikus mindenségben történik, minden mozgás és fejlődés, egy terv alárendeltje. Mindent keltenek, majd újra felőrölnek; minden keletkezik, majd elpusztul; az emberbirodalom is, amely az értelem kivételével semmiben sem különbözik az állatok birodalmától. Minden, valóban minden egy terven alapul, melynek az a célja, hogy az egész biológiai életben egy új fejlődés lehetőségét hozza létre. Ha ez még nem sikerül vagy még nem sikerülhet, akkor a teremtett az adott pillanatban elpusztul, hogy később az egyetemes örökkévalóság anyaméhéből újraéledjen, és egy újabb lehetőséget kapjon.

A Logosz és az ő Hétszelleme mindannyiónkban egy új lehetőséget próbál kelteni. Ha ez nem sikerül, akkor elpusztulunk, s annak a törvénynek a hatása jelenik meg számunkra, hogy „porból lettél, porrá leszel”. Így megmaradunk a természet és halál kerekének hatásaihoz való kötöttségben.

A kozmikus napoknak és éjszakáknak, a mindenség apály- és dagálymozgásainak ritmusát és időszakosságát a Logosz hét sugara szabályozza és végzi. Ha helyesen értjük, akkor a hét sugár a teremtésre felemelő hatással van. Ha ez a felemelő folyamat sikertelen, akkor a teremtmény természetellenessé válik: „porból lettél, porrá leszel”. Az állati, a természetes embert úgy szerkesztették meg, hogy kiemelhető; a hét sugárra pozitívan reagálhat, tehát a halálra már nincsen szükség. A tökéletes lelkek díja a halál legyőzése. A tökéletes lelki győzelem, a tökéletes lélekké-alakulás bére tehát a haláltól való megszabadulás.

Ha aztán a lélek megtisztítja magát és újjászületik - s így a személyiség transzmutálása a lélekszületéssel együtt megvalósul - akkor a lélekember a Logosz hét sugarához is teljesen másképpen viszonyul.

Mihelyt próbálkozik a gnosztikus világossággal, és kezd rálépni az ösvényre, az Ön természetszülte állapotában, a testben, mellyel most rendelkezik, egy transzmutáció, egy atomi átalakulás jön létre, mely mindenekelőtt a szívszentélyre és a főszentélyre vonatkozik. Az Ön főszentélye elő lesz készítve a Hétszellem pozitív befogadására. S amikor a lélek megszületett, a Hétszellem hét áramlata behatol a hét agyüregbe. Világos tehát, hogy a tökéletes lélek a hét sugarat egészen másképpen fogadja és kapja, mint a közönséges természetember.

Ha a Hétszellem sugárzásai beáramlanak, akkor a szívben találkoznak az ősatommal, a rózsával. A rózsában nyugszik az igaz emberré-alakulás képe, a bennünk nyugvó szellemi elv. Ha aztán a Hétszellem sugarai az embert megérintik újjászületett lelkében, akkor a rózsa életre kel. Az ősatomban nyugvó kép egy erővonal-szerkezet, a magasabb rendű, igaz emberré-alakulás képe. Ha Ön valamilyen tervet forgat a fejében, akkor annak az Ön asztrál testiségében is megvan az erővonal-szerkezete. Ha aztán azt mondják Önnek, hogy „mondjon valamit a tervéről”, akkor Ön szinte befelé pillantva belenéz ebbe az erővonal­-szerkezetbe, és tanúskodik e tervéről. Akkor ezeket az erővonalakat követi, és hallgatói számára a kép láthatóvá válik.

Így van ez az ősatommal, a szív rózsájával is. Ebben nyugszik az igaz emberré-alakulás képe. Ezt a képet pedig csak akkor lehet életre kelteni, ez csak akkor támadhat fel, ha a Hétszellem a megérett lélek segítségével hathat bennünk, ha belénk áradhat.

A Hétszellem hét agyüregre ható sugárzásai képezik tehát Pimandert, ha a tevékenységet a főszentély szempontjából nézzük; míg a lelkületet, az igazi emberré-alakulás erővonal-szerkezetét képezik, ha figyelmünket ezzel kapcsolatban különösen a szívszentélyre irányítjuk. Ez az új emberré-alakulás képe, a lelkület vagy a teremtett szellem Pimandere. És ez az, ez a pimandrikus ember, ez az erővonal-­szerkezet, mely Ön előtt áll, amely bennünk van és minket felriaszt; ez emel ki minket az állatiból az élő lélekállapot világába, a mikrokozmoszt egy új életvalóságba, egy új törvény alá állítván. Akik pedig így megkereszteltettek és megtisztultak a szellem erőiben, azok tökéletes emberléthez jutnak, és részesülnek a Gnózisban, Isten élő ismeretében. Ez azt jelenti, hogy egy új tudati állapotot érnek el, amelyben az ismeret tökéletes képesség lesz.

Dialektikus ismeretünk szintén képesség következménye. Dialektikus állati állapotunkban rendelkezünk egy gondolkodási képességgel, melynek révén több-kevesebb ismerethez jutunk, nagyon hiányos és a körülményektől függő ismerethez. Ha viszont a pimandrikus állapot hatalmasodik el fölöttünk, akkor az abszolút ismeret válik birtokunkká, képességünkké. Akkor nem az értelem edzésének segítségével jutunk ismerethez, hanem az ismeret lényünk abszolút része.

Az ellenkező fejleményeket Hermész ecseteli:

Akik azonban a kinyilatkoztatás ellen vétkeztek, mert nem hallgattak rá, azok megálltak az értelem határánál, mert nem kapták meg a szellem erejét, és nem tudják, hogy milyen célra teremttettek és ki által. Az ilyen emberek érzékszerveken alapuló észlelése csaknem egyenlő az oktalan állatokéval: mivel pedig a szenvedély és harag keverékei, és nem csodálják mindazt, ami meggondolásra és elmélyülésre méltó, a test kéjeinek és vágyainak szentelik magukat, mert azt hiszik, hogy az embert ezért hozták létre. Akik pedig részesültek Isten adományaiban - ahogyan műveikből kitűnik - azok már nem halandók többé, hanem isteni emberek, akik mindent, ami a Földön és a mennyben és esetleg a menny fölött is van, a szellemlélekkel fognak fel. Akik így felemelték magukat, azok a jót szemlélve megtanulták a földi tartózkodást bánatnak látni. Minden testi és testetlen dolgot elvetendőnek tartanak, és buzgón az Egyhez és egyetlenhez igyekeznek.

Ha az új állapot a Szent Szellemből és a Szent Szellem által létrejött, és a jelölt össze van kapcsolva Pimanderével, akkor egy egészen új életállapotba lép be. Mert a tudatos állapot az élő állapot!

Ha így a Logosz hét sugara pozitívan érinti meg a hét agyüreget, belép azokba a megtisztult lélekállapot alapján, és Ozi­risz találkozik Ízisszel, vagyis szellem a lélekkel, akkor ebből a találkozásból megszületik az örök bőség fia, az új tudatállapot: ez a tudatosság a világon van ugyan, de már nem világi. Ez az alakulási folyamat és a pimandrikus ember megnyilvánulása a természetben született alakban, a személyiségben megy végbe. Természetalakja miatt az illető még a világon van ugyan, de pimandrikus emberléte miatt már nem világi.

Ha a dialektikus ember nagyon lazán ül a járművében, s ennek következtében a személyiség könnyen elhasadhat, akkor az ilyen ember gyakran a legalkalmatlanabb pillanatokban inkább a dialektika tükörszférájában, mint anyagszférájában van. Ekkor úgy pillant az anyagszféra életébe, hogy az számára gyakran nagyon valótlannak tűnik. Talán tudják, hogy ugyanez a helyzet adódik az elalvás pillanataiban.

Ha ilyen kimondottan érzékeny emberek - ilyen lélekhasadás nőknél gyakori - először hallanak a gnosztikus ösvényről, vagy a természet-énnel vetik rá magukat, nagyon gyakran annak a súlyos tévedésnek esnek áldozatul, hogy állapotuk már pimandrikus. Így olyan következtetésekhez, viselkedéshez és cselekvésbe kezdenek, amelyek nagyon sajnálatra méltók. Nem nehéz megérteni, hogy ez az énközpontúságnak egy rendkívül veszélyes és bonyolult állapota. Ezt példának mutattuk be, hogy a következőkre világíthassunk rá.

A pimandrikus állapotot még szintén sok nehézséget okoz, és távolról sem nevezhető tökéletesnek. Mert a jelölt ebbe az állapotba nem transzfigurált, hanem egy transzmutált személyiséggel lép be, vagyis egy természetszülte személyiséggel, mely néhány változtatásnak lett alávetve. A transzfigurációt mindig transzmutáció előzi meg. A fent említett pillanatban tehát a jelöltnek még nincs meg az az új személyisége, amelyet teljes mértékben az új lélekállapot világából, a hatodik kozmikus területről kell kiemelnie. Ennek az új személyiségnek még meg kell jelennie, még ki kell alakulnia. Csak egy új lélek van, egy arany menyegzői ruha, mely a jelöltet beburkolja. A szellemlény behatolása létrejött, aminek következtében a menyasszony találkozik a vőlegénnyel, tehát kezdetét veheti C.R.C. atyánk kémiai menyegzője, a transzfiguráció.

Képzeljék el ezt az állapotot. A szellem behatolt. Pimander egy lett a lélekkel. És az újszülött lélekember kiemelve érzi magát. Tudatában van a hét sugárnak, és a hét sugárral fel tud szállni a mindenségbe, és le tud szállni bárhová, ahová a tudata akarja vezetni őt. Tudja, hogy halhatatlan, átéli a halhatatlanságot. Szellemlelkével, a kedéllyel vagy elmével valóságosan felfog és megismer mindent, ami a földön, a mennyben és a menny fölött van. Átlátja a magasztos Istenség dicsőséges és nagyszerű tervét: mert ezt a tervet az ilyen kiváló, az ilyen kiemelkedett minden dologban meglátja. Tehát látja a jót, az egyetlen, önálló jót. Ebben az állapotban azonban mégis tudatában van egy természetszülte személyiséggel való kapcsolatának. Ismételten a haláltermészetben találja magát, egy oly határtalan társadalmi megzavarodásban, oly butában és rettenetesben, hogy ez számára szinte kígyókkal és férgekkel teli veremnek tűnik. Ezért a haláltermészetben való tartózkodását a sors csapásának érzi. Emiatt minden előző helyzetnél erősebben, határozottan és elvből elutasítja a hamuszürke valóságot. Levon belőle minden következtetést, hogy feljuthasson az Egyhez és egyetlenhez.

Ugye érthető, hogy a „testi és testetlen dolgok elutasítása” itt a dialektika anyagszférájára és tükörszférájára vonatkozik? A haláltermészet minden talmi aranypompája és aranyfüst díszlete a kiemelt testvér számára az abszolút semmit jelenti.

A fent ecsetelt legnagyobb dicsőség állapotában azonban, holott mellette van ijesztő árnyként a rettenetes nyomorúság tapasztalata is, amelyet legtöbbször egy nagyon gyenge testben kell átélnie, a testvér elnyerte, megkapta a szent Grált. Mert a Szent Szellem kitöltése a főszentélybe, ami által a lelkület megérinttetett: ez a Grál.

A Grál megajándékoz egy új reggelre-ébredéssel, ugyanakkor nyilvánvalóvá, láthatóvá válik a kimondhatatlanul fekete éjszaka is. Ez persze nem véletlen. Ebben az állapotban, hogy nem világi, mégis a világban van (de mennyire!) az illető testvér két területen hathat, két területen szolgálhatja a Logoszt. Az élő lélekállapot világában, az Arany Fej területén, de a haláltermészetben is. Az ilyen ember ettől a pillanattól kezdve egészen más módon tehet szolgálatokat; és tesz is, mert erre örömmel mond igent. Íme, ez a szent Grál. Ez tehát az isteni pohár. Egyrészt megszabadulás, másrészt szolgálat. Szolgálni tudni a megszabadultság miatt, és megszabadulni a munka alapján. Egyrészt új fájdalom tapasztalata, belépés egy újabb fájdalom állapotába, másrészt mérhetetlenül fennkölt, nagy megdicsőítés. Egyrészt a kérelem: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár”, másrészt a pohár teljes kiürítése: „mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied”.

A keresztút elfogadása egészen a feltámadás reggeléig; a feltámadás reggele után pedig újra leszállni önként, panasz nélkül. Ez a szent Grál. A szabadság, a megszabadultak bére mindig is áldozatban és áldozat árán születik.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,