Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

XXV. Egység (I)

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


(I)









Az egység, az egy és oszthatatlan, minden dolog eredete és gyökere minden dologban jelen van. Semmi sincsen eredet nélkül. Az eredet eredete azonban, mint minden másnak a kiindulópontja, csakis önmagában található. Az egyes szám, mint eredet, az összes többit magába foglalja, anélkül, hogy bármelyik másik magában foglalná őt. Ő hoz létre minden számot anélkül, hogy őt bármelyik szám is létrehozná.

Ami létrejön, az nem tökéletes; osztható, szaporítható vagy csökkenthető. A tökéletes azonban egyik sem ezek közül. Ami szaporodni tud, szaporodását az egységtől kölcsönzi, s így azonnal elpusztul, ha az egységnek nem tud többé helyet adni.

Így tehát, Tát, amennyire lehetséges, példát adtam Isten ábrázolására. Ha belsőleg gondosan elmélyülsz ebben, és szíved szemeivel kitartóan szemléled, akkor, hidd el, fiam, megtalálod a mennybe vezető utat. Helyesebben: Isten ábrázata maga vezet majd téged erre az útra. Ha az ember belsőleg erre a képre irányul s ezt az odafordulást egyszer elkezdte, akkor ez őt a hatalmában tartja és magához vonzza, mint mágnes a vasat.


Fenti fejtegetéseinkkel részleteztük a Corpus Hermeticum hetedik könyvét. Bármilyen részletes is volt ez a megbeszélés, mégis további magyarázatokra lesz szükség, hogy a megszabadulás üzenetét, Hermész Triszmegisztosz nagy üdvlegendáját teljesen megérthessük. Az olvasó figyelmét most különösen a hetedik könyv fent idézett utolsó öt szakaszára irányítjuk, mert ez rejtegeti a halál legyőzésének titkát.

Hogyan győzhetjük le a halált? Most ezzel a kérdéssel szeretnénk foglalkozni. Olyan kérdés ez, mely az őszinte keresőt kétségtelenül nagyon is érdekli. Mert, valljuk csak be őszintén, senki sem tartja valami különösen értékesnek azt a fakó kísértetet, amely elé a végén mindenkit odaállítanak. A természetszülte emberbe beleoltották, hogy ereje teljes bevetésével, minden lehető és lehetetlen eszközzel és módszerrel az utolsó pillanatig küzdjön az ellen, ami elkerülhetetlen. Aránylag kevés ember üdvözli a halált barátjaként. A nyomorúságnak és a fájdalomnak, a test bajainak bizonyára nagyon nagyoknak kell lenniük, mire az ember valóban vágyik a végre, mire a véget vidám nevetéssel köszönti.

Az állatember, azaz a természetszülte ember számára a halál nagy valóság, tagadhatatlan tudományos tény. Azonnal hozzá kell azonban fűznünk, hogy az újjászületett ember számára viszont a halál tökéletesen kizárt dolog, csak káprázat, olyan fogalom, mely a szótárból törölhető, és ebben az értelemben szintén tudományos tény.

Nos, mint ismeretes, a világ tele van metafizikai, okkult és úgynevezett vallásos irodalommal is. Ez az irodalom az én­em­berhez, a különböző jellegű természetszülte emberhez fordul azzal az üzenettel - a minden hangnemben és minden lehető és lehetetlen módon felpántlikázott üzenettel -, hogy „ne nyug­ta­lankodjék, a halál csak egy átváltozás”. Mily gyakran olvasták vagy hallották már Önök is: „a halál csak egy átváltozás, más környezetben való születés. Ezt a környezetet már most befolyásolhatja és előre meghatározhatja”. Az új környezetnek, ha szabad így mondanunk, már most megvásárolhatja a berendezését, ha ezt vagy azt teszi és amazt kerüli. Az „ez vagy az” aztán valami erkölcsteológia vagy ezoterikus gyakorlat, vagy önhipnózis, amivel az ént az „én vagyok” boldog révületébe helyezik.

Ez azonban misztifikáció, alapos csalás! Mert az énember, a természetszülte ember számára halottnak lenni azt jelenti, hogy semmi, abszolút semmi sem marad belőle: ez a mikrokozmosz maradéktalan kiürítése.

Az olvasóhoz tehát már fejtegetésünk kezdetén komoly figyelmeztetést kell intéznünk. Ha azt, amit a következőkben közölni szeretnénk a hermétikus filozófiáról, az énjével fogja fel, akkor ez az ő számára csak nyomasztó malomkő lesz. Akkor ez a megbeszélés az ő számára rettenetes hazugság lesz. És engedje meg, hogy nyomatékkal kijelentsük: önmaga megtévesztéséért ne minket okoljon. Mert a haláltermészetben a halál az ilyen esetben még nagyobb ijedelem lesz, mint amilyen valaha is volt. A következő megbeszélés értelmét, melyet Hermész és Tát párbeszéde mutat be egy gnosztikus szellemi iskolán keresztül, helyesen kell értelmeznie.

A természetszülte ember ugyanazokkal a testi elvekkel ellátott lény, mint bármely más állat. Minden ember úgy él és cselekszik, mint egy állat, mindegyik a fajtája szerint. Az állat azt eszi, amit megkaparinthat, és mások életét semmibe veszi. Ebben a természetember sem kivétel. Más állatfajokkal szemben ésszel és beszédképességgel rendelkezik, és ezért uralkodhat fölöttük.

A természetember egy őt fenyegető, ellenséges világban köteles ahhoz igazodni és annak alávetni magát, amit kultúrának szoktak nevezni. Bármilyen művelt is azonban - s hogy fejét fenn hordja-e, rangját a neve elé vagy mögé írja-e, életét könnyek között vagy vígan éli-e, van-e pénze vagy nincs, egyre megy -, természetszülte lényként állati létet él, és abban is marad. Önt ebben az állapotban hívja a Gnózis. Miért? Mert kivétel nélkül mindannyiójuknak megvan a lehetősége az állat­ál­la­po­tából való kiemelkedésre. Ennek lehetősége abban a tényben rejlik, hogy az Önt körülvevő mikrokozmosz közepén - a szív táján - egy isteni, anyagtalan elv fekszik.

Ha Ön ezt a rózsának vagy ősatomnak, olykor krisztus­atom­nak nevezett elvet és ennek hatását fel akarja fedezni saját lényében, akkor egész állati énjét, egész természeténjét - mindennel, ami ezt képezi és ami ehhez tartozik - teljes önátadással, vagyis tökéletes odaadással, mélységes érdeklődéssel és erős vágyakozással saját mikrokozmosza közepének, a krisztusatomnak kell szentelnie. Csakis ekkor születik meg az igaz és halhatatlan lélek. Ekkor lesz a természetemberből lélekember.

S amikor Ön a lélekember ösvényén jár, komolyan, következetesen, kitartóan, és a természetember bizonyíthatóan a lélekemberbe olvadt, ekkor - mondja Hermész Triszmegisztosz - ezt a lélekembert megajándékozzák a lelkülettel, az elmével, Pi­manderrel, a Szellemmel, az istenemberi elvvel, a szent Grál­lal.

A Gnosztikus Szellemi Iskola, az Ifjú Gnózis Élő Teste azt javasolja, hogy járjon a Grálnak, a katároknak és a rózsákkal tűz­delt keresztnek ezen a háromszoros ösvényén, menjen tovább a természetszületéstől a lélekszületéshez, a lélekszületéstől a léleknövekedéshez, és a léleknövekedéstől a szellem születéséhez. Az Ifjú Gnózis Szellemi Iskolája mindenkinek abban szeretne segíteni, hogy rálépjen erre a háromszoros ösvényre. Az Iskola képes erre a segítségre, s ha Ön is úgy akarja, kísérni fogja Önt a háromszoros ösvény minden rejtélyén át, és támogatja egészen a megszabadító életig.

De meg kell érteni, hogy lennie kell egy negyedik rejtélynek is. Mint mondtuk, van először is egy ösvény, mely a természetszületéstől a lélekszületéshez vezet. Másodszor: van egy ösvény, mely a lélekszületéstől a lélek növekedéséhez és megéréséhez vezet. Harmadszor: van egy ösvény, mely a léleknövekedéstől a szellem megszületéséhez vezet. Ezután következik a szellemben születettnek egy fejlődési menete a szellem növekedéséig. És erről a fejlődési menetről, erről a negyedik fázisról még nem akartunk vagy nem tudtunk beszélni Önökkel, s erről eddig csak határozatlan kijelentéseket tettünk. Beszéltünk például Merkúr-­tudatról, vagy a mindenütt-jelenlét fogalmáról és más ilyen közhelyekről. Most azonban kötelesek vagyunk belépni ebbe a rejtélybe, hogy világos képet alkothasson magának az egészről, és így végeredményben a hetedik könyv harmincadik szakasza az Ön számára is szó szerint valóra válhasson:

Így tehát, Tát, amennyire lehetséges, példát adtam Isten ábrázolására. Ha belsőleg gondosan elmélyülsz ebben, és szíved szemeivel kitartóan szemléled, akkor, hidd el fiam, megtalálod a mennybe vezető utat. Helyesebben: Isten ábrázata maga vezet majd téged erre az útra. Ha az ember belsőleg erre a képre irányul s ezt az odafordulást egyszer elkezdte, akkor ez őt a hatalmában tartja és magához vonzza, mint mágnes a vasat.

Ha most Ön önmagára nézve őszinte és józan, akkor kétségtelenül azonnal kétely keríti hatalmába. Például azt mondhatja: „nézd, a legjobb esetben a lélekszületés fázisában állok. Akkor tehát befejeztem az első rejtély ösvényét, és most a második rejtély kapuja előtt állok. Van-e valami értelme, hogy már most fogalmat alkossak magamnak a negyedik rejtélyről, amelyet még távolról sem értem el?” „Akkor - kérdezzük vissza - Her­mész ezt miért közli Táttal, aki ugyanabban a helyzetben van, mint Ön? Miért?” Nos, tegyük fel, hogy Ön már legalább is eljutott a lélekszületésig. Vagy ha ez a kijelentés túlságosan hízelgő lenne, akkor úgy fogalmazunk, hogy Önben egy bizonyos lélekminőség nyilvánul meg és kezdi követelni jogait. Egyébként miért fordult volna a gnosztikus Szellemi Iskolához a tanulóság elkezdése érdekében?

Tegyük fel tehát, hogy Önben bizonyos lélekminőség kezd világítani. S mivel egy szellemsugárzás kizárólag a lélekhez fordul, és az emberben csakis lelki minőség alapján találhat visszhangra, egyáltalán nem kizárt az, hogy legtisztább pillanataiban, például egy templomszolgálaton vagy egy konferencián a negyedik rejtély szelleme Önt valamelyest megérintheti.

Ez valószínűleg még nem oszlatta el a kételyeit. Esetleg azt az ellenvetést teszi: „Amint Ön mondta, a negyedik rejtély szelleme a felnőtt léleknek nagyon is egyéni dolga, és Pimander csak egy felnőtt léleknek nyilatkozik meg. Akkor a szellem hogyan is hathatna pillanatnyilag másképpen énbennem, mint valami követen keresztül, aki nekem a szellemről beszél, aminek következtében valószínűleg az üzenet gyenge visszhangját kapom, és erről talán egy homályos képet alkotok magamnak?”

A helyzet azonban az Ifjú Gnózis tanulói számára egészen más! Mert a szellem az Iskola Élő Testében valóban létezik, Önök pedig, nemde, mindannyian ennek az Élő Testnek az élő sejtjei. Tanulóságuk miatt képesek lettek az Élő Test élő sejtjeivé válni.

Az Ifjú Gnózisnak azonban nemcsak szervezeti intézménye, nemcsak természetes teste van, hanem az Iskola testében lélek is lakozik. Az Iskola mint Élő Test elérte a lélekállapot felnőttségét. Ebben a Testben tehát a Logosz világosságában áll a szent Grál. Az Élő Testnek ebben a Gráljában megnyilvánul az Iskola Pimandere. Így tehát e csodás üdvtény miatt Isten szelleme beszél Önökhöz, az Élő Test részeseihez, élő sejtjeihez, és világosan megnyilvánulhat Önökben elképzelhetetlen következményeivel. A negyedik rejtély szelleme megnyilatkozik Önöknek. Ennek a szellem-megnyilvánulásnak a mágiáját pedig tudatosan alkalmazzuk szellemi összejöveteleinken. Önök tehát részesülnek abban az óriási kegyelemben, hogy holott szellem tekintetében még nem élnek, mégis megkapják a szellem életét, mely megérinti Önöket.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,