Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

XXXI. Az égi hajó és legénysége

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


Ha alaposan elmélyültek Hermész nyolcadik könyvének szövegében, akkor valószínűleg felfedezték, hogy tanulmányozóját egy megrendíthetetlen, sérthetetlen és magasztos istenfogalommal szeretné megajándékozni. Ezt páratlan ajándéknak nevezhetjük, mert az igazán emberi meggondolás alapját képezi. Szikla ez a hullámverésben, támasz az élet veszedelmei közepette.

Az egyetlen helyes Isten-fogalomból mindent le lehet vezetni, és ez a jelöltet tévedhetetlenül a jó véghez vezeti. Ezért kell a gnosztikus rejtélyek tanulóját bevezetni Isten megértésébe. Az is világos, hogy egy ilyen beavatáshoz - mert erről van szó - az emberben lennie kell egy alapnak, egy szilárd talajnak, amelyre a beavatás alapozható. Ezért lehet már kezdetben megállapítani, hogy egy ilyen megszabadító Isten-fogalmat csak úgy lehet megvalósítani, ha a jelölt ehhez a fogalomhoz képes az újjászületett lélek szemeivel közeledni, mert Isten ismeretének alapja a lélek-újjászületés.

Meg kell értenünk, hogy a hermétikus Isten-fogalomnak a legcsekélyebb köze sincs az értelemmel való felfogáshoz. Ezek azok a kételyek, melyeket be kell jelentenünk a dialektikus természet észtornájával és azzal a legendával szemben, hogy az edzett eszű ember fölényben van. Ellenkezőleg!

Amikor kijelentjük, hogy a művelt, iskolázott ember nincsen fölényben, bizonyára nem az értelmet kifogásoljuk. Mindannyiójuknak sok értelmet, bölcsességet és körültekintést kívánunk ahhoz, hogy átlábaljanak a világnak ezen a sötét és nehéz életén. Ha azonban az értelem fejlesztését az emberiség-megszabadítás eszközének tekintik, és ennek következtében az értelmet a modern világunkban szokásos módszerekkel fokozzák, akkor felülkerekedés helyett az agy súlyosan megsérül. Ebből pedig a fény minden megszabadító érintésével szembeni elzárkózottság fejlődik ki. Emiatt nagymértékű hanyatlás következik be, az illető, a világ és az emberiség számára egyaránt nagyon veszélyes következményekkel.

Ellenben a lelkület, az elme annak az ismeretnek, annak a bölcsességnek az alapja, mely szabadsággal ajándékoz meg. A megbeszéltekből már tudják, mit ért a Corpus Hermeticum lelkületen. Ez az újjászületett lélek, mely találkozott és egyesült Pimanderével. Ezzel meghatároztuk a gnosztikus tudatossá válás kezdeti folyamatát.

A gnosztikus bőség megérinti a tanulót a szívszentélyében, aminek következtében megnyílik a szív rózsája, a szellemszikra-atom, és a tanuló ráléphet via dolorosájára, rózsakeresztútjára. Ez a koponya helyére, a főszentélyhez vezető út, amelyben különböző új képességek bontakoznak ki az endúra ösvényén. Így fejlődik ki az új tudatossá válás. Ekkor a lélek, mely újra bensőségesen egyesült a szellemmel - és ennek megfelelően a szív- és fejközpontokat magas rendeltetésükre nemesítette -, birtokolja az elme szemeit.

Az elme vagy lelkület fogalma egészen új értelemben mutatja be a szív- és fejműködések kapcsolatát. A helyes, magas szintű, tiszta lelkesülés a még nyugvó agyközpontokat teljesen megnyitja a világos gondolkodás és megértés számára. Hermész nyolcadik könyve ezért a megszabadult lélekemberhez szól, és a komoly tanulót, Tátot, erre az állapotra ébreszti rá; semmilyen tekintetben sem csatlakozik a természetszülte ember közönséges gondolkodásához.

Persze most megjegyezhetik: „Ha ez a magas kedélyállapot még nem jellemző rám, akkor a nyolcadik könyv mond-e egy­ál­talán bármit nekem? Mert Hermész engem csak az én közönséges értelmemen keresztül érhet el”.

Erre azt válaszoljuk, hogy ez teljesen Öntől függ. Az ős-Gnózis kijelentései az ifjú Gnózis tanulóinak szólnak. Az ifjú Gnózis pedig rendelkezik egy Élő Testtel, valamint az előttünk haladók örökségével és a szellem kitöltésének erővonalrendszerével. Mert az ifjú Gnózis Élő Teste már ünnepelhette a szellemlélek kapcsolatnak ezt a létrejöttét. A tanulóság előjoga abban áll, hogy a természetszülte ember úgy, ahogyan van, közvetlen kapcsolatba léphet az Élő Testtel a fenntartás nélküli teljes önátadás révén, az én nap mint nap igazán kivitelezett elhalálozásával. A tanuló így élő sejtté válik az Élő Testben. Ekkor áll elő az a helyzet, amelyet Pál a kibékülés szentségének nevez. Ez a kiemelkedés, a kiszállás folyamata úgy, hogy a teljesen Új elhatalmasodhat fölöttünk, aminek a jogosultság lesz a következménye.

Meg kell mondanunk, hogy nagyon sok tanuló még vajmi keveset él az Élő Testben rejlő lehetőségekkel. Aki pedig ezeket a lehetőségeket és az ezeket mozgató törvényt nem hasznosítja, az tulajdonképpen kívül marad.

Valóban fennáll tehát annak lehetősége, hogy a nyolcadik könyv mondanivalója megszabadítóan hat Önre, már csak azáltal is, hogy az ifjú Gnózis élő tanulóságának szenteli magát. Nem elég a Gnózist csak elvont értelemben szolgálni, hiszen milliók mutatnak bizonyos érdeklődést egy gnosztikus tudatossá válás, gnosztikus irányulás vagy gnosztikus filozófia iránt. Az elérés titka nem ebben rejlik, hanem a megjelenő Gnózisnak való tényleges odaadásban, a jelenlegi, közvetlen, teljes önátadásban. Ez pedig az Önök számára a Lectorium Rosi­cru­ci­a­num ifjú Gnózisa.

Ha ezt képesek így látni, és ehhez a kérdéshez így közelednek, akkor valóban fennáll annak a lehetősége, hogy a nyolcadik könyv lényege Önökben megszabadítóan hathat, akkor is, ha a szellemlélekben-kiemelkedés állapotát még nem érték volna el. Az Élő Test viszont ezt az állapotot valóban elérte. És kinek készült volna az Élő Testnek ez a kegyelme, ha nem azoknak, akik tökéletesen a csoport Élő Testéhez akarnak tartozni? Ennek az igazságnak az egyszerűsége remélhetőleg vonzó lesz az Önök számára.

Nem ragadnánk meg újra az alkalmat, hogy beszéljünk ezekről a dolgokról, erről a nagy üdvtitokról, ha nem az lenne a helyzet, hogy az embernek valóban nagy szüksége van egy igazi Isten-fogalomra. Mert mennyi, de mennyi zavart okozott már a dialektikus emberiség úgynevezett Isten-felfogása a századok folyamán! És mennyi zavar keletkezik még ebből a jövőben is!

Néhány szakaszt idézünk Hermész Táthoz intézett beszédéből:

A következők jelentőségét, ó Tát, szintén részletesen megmagyarázom neked, hogy megnyíljanak a szemeid Isten rejtélyei számára, mert Isten minden értéken felül magasztos. Belső szemlélődéssel értsd meg, hogy Ő, aki a nagy tömeg számára láthatatlannak tűnik, számodra mégis a legnyilvánvalóbb. Mert nem létezne valóban, ha nem lenne láthatatlan. Mert ami látható, az lett, egyszer megjelent. Az észlelhetetlen azonban mindörökké létezik, mert nem kell megjelennie: örök és minden mást megjelentet. Mindent megjelentet, anélkül, hogy maga megjelenne: alkot, anélkül, hogy őt alkották volna. Semmilyen észlelhető alakban nem mutatkozik meg, hanem minden dolgot észlelhető alakkal ajándékoz meg, Mert csak a megalkotott dolog észlelhető jelenség. A születés, az alakulás semmi más, mint belépés a láthatóságba.

A nem született Egyetlen ugyan észlelhetetlen jelenség, tehát láthatatlan; mivel azonban mindennek alakot ád, így minden által és mindenben láthatóvá válik, mindenekelőtt azoknak, akiknek meg akar nyilvánulni. Ezért, fiam, Tát, mindenekelőtt arra kérd az Urat, az Atyát, az Egyetlent, aki nem az Egy, hanem az Egy eredete, rendelje úgy kegyesen, hogy ezt az Istent, aki oly kimondhatatlanul nagy, megláthassad, ha csak egyetlen sugarát is hagyná fényleni tudatod fölött. Mivel csakis a lélektudat látja a láthatatlant, mert maga is láthatatlan.


Csakis a szellemlélek szemeivel, a lélektudat szemeivel lehet megnyilvánultnak látni, ami az e szemeket még nem birtoklók számára titok. A mindenség-megnyilvánulásban azonban valójában semmi sincs és nem is lehet elrejtve. Az úgynevezett rejtélyek csak azért láthatatlanok, mert hiányoznak a látásukra alkalmas szemek. Amit Isten a lényéből a műveiben és művei által meg akar jelentetni, az mind észlelhető. Ha lényegében rejtett lenne, akkor tulajdonképpen nem is létezne. Gondolkozzanak el ezeken a dolgokon, mert ez nagyon tanulságos és megszabadító, s véget vet oly sok rögeszmének, és elhárít különböző veszélyeket.

A tágas, örök világegyetem hét kozmikus területén az örök Logosz minden művét nyilvánvalóvá tette; és még mindig ezen dolgozik. A megnyilvánulás megszületés. Ami megnyilvánult, ami nyilvános, azt fel lehet ismerni, meg lehet vizsgálni, tapasztalni lehet. Amikor a tanuló teljesíti a szellemlélek kialakulásának törvényét, akkor a mindenség valamennyi megnyilvánulását észlelheti. Számára akkor nincsenek akadályok. Ha ezt belátják, akkor már szó sem lehet arról, hogy az evilágon oly gyakori, bűnöző rejtett kizsákmányolásnak esnek áldozatul, ami az emberi hiányosságnak, tökéletlenségnek a kihasználása.

Amikor ezt így kijelentjük, akkor biztosak vagyunk, hogy valaki felteszi a kérdést: „az Ön ismételt utalása a feltétel nélküli önátadásra, az ifjú Gnózis Élő Testének való odaadásra nem kizsákmányolás-e a rejtélyek segítségével?” Azt válaszoljuk, hogy nem. Ugyanis az Élő Testnek való odaadás csak akkor lehet teljes, és akkor vezethet célhoz, ha az elhatározás önállóan, teljesen szabadon született. Minden kikényszerített önátadás erkölcstelen.

A Szellemi Iskola központi csoportja, amely az Élő Testet megépítette, nem zsákmányolja ki Önöket. Mert az Élő Test nem egy embernek, hanem egy csoportnak a hatásossá vált életlégköre. Régi kifejezéssel élve: egy égi hajó, mely útnak indul. Ha pedig elhatározzák, hogy felszállnak erre a hajóra, és a csoporttal akarnak menni annak céljáig, akkor valójában az a helyzet, hogy nem az Élő Test zsákmányolja ki Önöket, hanem Önök az Élő Testet! Hiszen élnek vele, és az Élő Test segítségével próbálnak célhoz érni. Akik természettörvényszerűen szenvednek amiatt, hogy Önök mind használatba veszik az Égi Hajót, akik az Önök érdekében szüntelenül tevékenyek, hogy a hajó üzemeltetését biztosítsák, a hajót tengerjáró állapotban tartsák, akik ezért rendkívüli erőfeszítéseket tesznek, s emiatt, Önök miatt, fájdalmakat tűrnek el, ezeknek legalábbis azt szabad elvárniuk, hogy a hajón Önök teljes értékű legénységnek mutatkozzanak.

A legkomolyabb fájdalom, amit az égi hajó legénységének okozhatnak az, hogy Önöknek nem nyilvánul meg, ami teljesen megjelenhetne. Ez a körülmény okozza egyes tanulók gyakran oly különös viselkedését. Az ifjú Gnózishoz csatlakozott tanulónak első kézből, közvetlenül teljesen nyilvánvalóvá válhat, hogy az Élő Test mit tesz és mit tehet őérte. Ha pedig ez számára nem jelenik meg, ha ilyen megnyilvánulásról szó sem lehet, akkor ennek oka a túlságos önérvényesítésben, énközpontúságban vagy valami rejtett szándékban rejlik, ami miatt az illető beférkőzött az Iskolába. Az ilyen viselkedés a hajó sebességét fékezi, és a legénység szenvedését fokozza. Ilyenkor okos-erkölcsös követelmény lenne megvizsgálni, hogy a legénység eme tagjait nem kellene-e elbocsátani. Fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy a méltatlan tag nemcsak a hajót fékezi, hanem más helytelen befolyásokat is gyakorol.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,