Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

XXXIV. A világ bölcsessége és Isten bölcsessége

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


Az olvasó figyelmét most a hetedik szakasz végére irányítjuk:

...hogy ezt a kimondhatatlanul nagy Istent megláthassad, ha csak egyetlen sugarát is hagyná fényleni tudatod számára.

A Corpus Hermeticum sok tájékozatlan fordítója ezt sorozatosan helytelenül fogalmazza meg a következőképpen: Ajándékoztass meg azzal a kegyelemmel, hogy Istennek csak egyetlen sugara is világítson a tudatod előtt. Ez bizonyos szempontból helyes, de Hermészt így félreértik. Ugyanis a gnosztikus rejtélyek minden jelöltjét kezdetben a Hétszellem hétszer hét sugarából csak egyetlen egy világosítja meg. Hét sugár van, melynek mindegyike hétfelé oszlik, úgy, hogy minden fősugárnál a hét másik is szerepel. Minden egyes sugár tehát nagy bőséget jelent.

Amikor majd a dialektikus emberiség teljesen bevonul a megszabadító életbe, akkor hét faj fogja jellemezni, amelyek harmonikusan együttműködnek, és amelyek mindegyike világosan az egyik fő típus jellemvonásairól tanúskodik a viselkedésében. Ha ez a hét faj teljesen megérti majd egymást, akkor együttműködve Isten egész bőségét ki tudja sugározni. Egy sokkal közelebbi jövőben az Élő Testben egyesült csoport szintén a hét embertípust, ezek lehetőségeit és együttműködését fogja mutatni. Ez akkor lesz különösen szembetűnő, ha a hét különböző gnosztikus Szerzet testülete megtalálja egymást a világtérségben.

Ha egy lelkileg megszületett lény először egyesül Piman­de­rével, akkor eleinte jellege sugarának hat alsugara közül az egyik kezd működni benne. Erre céloz Hermész kijelentése a hetedik szakaszban. Holott benned jelleged sugarának hat alsugara közül csak egy működik, használd ezt az állapotot Isten lényének a megismerésére. Amikor Önben a Hétszellem befolyása hatásossá válik, ez megérinti főszentélyét és abban különösen a gondolkodó-képességet. A gondolkodó-képesség pe­dig, ez a lélektudat, lát majd a láthatatlanban, mert maga is megnyilvánulatlan. Mivel a megnyilvánulást a gondolkodás előzi meg.

Amikor az agy még teljesen a születés véréből él, mint az egészen kicsi gyermeknél, akkor még semmiféle gondolati munkára nem képes. Gondolkodás csak akkor válik lehetségessé, amikor jellegének alapja, ez a sugárzás az agyon kívülről képessé teszi erre.

Talán ismeretes, hogy a főszentélyben hét agyüreg található. Az embernél mindig ezeknek egyike működik különösen erősen. Itt mindenekelőtt egy asztrál befolyásról van szó, amelynek folyamán visszatükröző éter, gondolatéter szabadul fel. A dialektikus természetben egy korlátolt asztrális térben élünk, melynek a főszentélyt megérintő befolyásai először gondolatéterekké változnak, majd ezek keltik az agyműködéseket.

A közönséges természet gondolatéterei viszont az agyműködést semmilyen tekintetben, a legcsekélyebb mértékben sem tehetik képessé arra, hogy a láthatatlanban lásson, a megnyilvánulatlanban nézzen. Ami nem nyilvánult meg, és nem vonható a megszokott észlelés körzetébe, azt a természetszülte ember nem láthatja és nem értheti meg, legfeljebb keresheti. Ezzel csak azt akarjuk mondani, hogy Ön a természetszülte állapotában, mint dialektikus ember, nem gondolkozhat szabadon és függetlenül.

A dialektikus ember gondolatai emiatt csak olyan forrásokból származhatnak, amelyek az ő életterén belül vannak. Nem nehéz megérteni, hogy ebben valami nagyon rossz, veszélyes és tökéletlen rejlik. Ha az Ön gondolkodása ezekből az összehordott dolgokból ered - tankönyvekből, tanfolyamokból és konferenciákból, amelyeket olyanok írtak és tartanak, akik a dolgokat szintén csak tankönyvekből és tanfolyamokból tudhatják -, akkor soha sem lehet biztos, hogy a hallottak megállják-e a helyüket avagy teljesen helytelenek, esetleg feltevéseken alapulnak. Ezt azonban senki sem veszi észre, legalábbis kezdetben nem. Hiszen a tekintélyek tekintélyesek, tanárnak nevezték ki őket, s az Ön gondolkodását táplálják. Ez a gondolkodás az Ön életét bizonyos irányba tereli. Ebből adódik, hogy a természetszülte ember gondolkodása nem őtőle származik, hanem külső forrásokból ered. Hermész azt mondja rá: egy intelligens, idomított állat. A gondolatéter ugyanis nem teljes értékű. Az ember így a nevelőinek esik áldozatul. Ez minden új korosztály tragikuma. Egy új nemzedéket felnevelnek, beidomítanak, és bizonyos pillanatban éppúgy zátonyra fut, mint az előzőek.

Az Ön gondolkodása semmiképpen sem szabad, nem független. Ezért rejlik minden vezető korosztály dolgainak menetében oly sok nyomorúság és baj; és a civilizált világ ezért küszködik szüntelenül valamilyen kísérleti állapotban, míg egy életrendszer teljesen meg nem reked, s könnyek és vérontás árán meg nem próbálnak szabadulni tőle. Ezért mondja a nyolcadik szakasz, hogy csak a megszabadult értelem, csak a lélektudat nézhet a megnyilvánulatlanba. Aki rendelkezik az elme szemeivel, az képes megnyilvánítani a megnyilvánulatlant.

Miután a gondolkodás felszabadult Önben, ezen keresztül kapcsolatban lesz Isten tágas világmindenségével, és mindent megnézhet, amire figyelmét irányítja. Az értelem belenézhet a meg nem nyilatkozottba, a láthatatlanba, mihelyt Pimander megszületett, vagyis a lélek megszületésének kieszközlése végbement. Akkor az arany csodavirág, a lélek szeme megnyílt a főszentélyben, és a lelkileg megszületett ember belenézhet a nyílt térségbe. Akkor a jelölt kapcsolatba került az új asztrál térrel, amelyből új gondolatéter szabadulhat fel.

Értsék meg, hogy figyelmüket miért tereljük ismételten az ifjú Gnózis Élő Testére! Mert ebben az Élő Testben összpontosul az új asztrális! Mert az új, a tiszta asztrális terület a modern Szellemi Iskola Élő Testén keresztül jelentkezik!

Ezért látnánk oly szívesen, ha teljes odaadással ennek az Élő Testnek ajándékoznák magukat. Nem miattunk, hanem önmagukért, hogy képessé váljanak a világos, tiszta asztrális kegyelmének az elnyerésére, mely aztán főszentélyükben megvalósítja az új gondolatétert. Ugyanakkor a szellem első sugara megérinti az agyat megújító, megváltoztató értelemben, hogy működésbe hozza a főszentély sok, most még nyugvó alkotóelemét. Ekkor létrejött a kapcsolat a szellemtérrel, a megnyilvánulatlan Istenséggel, valamint a megnyilvánult Istenség hét kozmikus területének mindenségi megnyilvánulásával.

Csak ekkor válik lehetségessé, ekkor születhet meg az új, tiszta, független gondolkodás, amelyet annyian kerestek. Ehhez nem kellenek tekintélyek, sem dialektikus források, s így minden hamisításnak elejét lehet venni. Így válhat az ember Isten igaz szolgájává, mert a Gnózisban önmaga mestere lett.

Ezzel kapcsolatban még egy pontra szeretnénk felhívni a figyelmet: értelmét nem szabad összetévesztenie az úgynevezett emlékezettel.

Tételezzük fel, hogy hamarosan Hermész minden könyvének kifogástalanul pontos fordítását bocsátanánk a rendelkezésére, minden részletet kidolgozva, tökéletes magyarázatokkal. Tegyük fel, hogy kap egy ilyen ajándékot, s ezen kívül óriási emlékezőképességgel rendelkezik. Tudnia kell, hogy a dialektikus ember emlékezetét a szülőkön és gyermekeken, nemzedékeken át folytatódó edzéssel éppúgy ki lehet tágítani, mint a gyomrot a sok evéssel. A nagyevő hozzászokik a sok evéshez, és kitágul a gyomra, melynek megtöltéséhez aztán sokkal több táplálékra van szüksége, mint másnak, anélkül, hogy a szervezetének ebből bármi haszna lenne.

Amikor - óriási emlékezetével - egy teljes Hermész-fordí­tás­hoz jutott, ha akarja vagy kérdezik, bárhol és bármikor idézhet abból. Akkor a világ szempontjából egy hermétikus lángész lenne, és ezek alapján a felületes ember Önt valószínűleg Hermészi beavatottnak tarthatná.

Ismeretes, hogy az egész modern nevelési rendszer az emlékezet puttonyát akarja tágassá tenni, tömik és tömik. Minden tanító erre törekszik, és a szülők is segítenek ebben. Ha a gyerek nem tudja a leckét, akkor számíthat a következményekre. Látják-e ebben a nagy hibát?

Ezzel a rengeteg dologgal telt emlékezettel valójában még semmit sem fog igazán tudni! Lényegében becsapják magukat és a világot is. Amikor belenyúlnak emlékezetük zsákjába, akkor az ész mint egy robot lép működésbe. Ezzel a dialektikus természet legnagyobb tévedésére akarunk utalni: azt hiszik, hogy az emlékezés edzésének és feltöltésének köze van a bölcsességhez. Így Ön professzor lehet ugyan, de bölcs semmiképpen sem. Ha tehát a megszabadító bölcsességet keresik, akkor teljesen meg kell válniuk attól a téveszmétől, hogy az emlékezet megtöltése Önöket szabad, független, új gondolkodókká, Isten kegyelméből filozófussá teszi.

Az ilyen bölcsesség - amit a világ tart annak -, a butaságnál is súlyosabb következményekkel jár, ugyanis rombolja a rendkívül finom agyszerkezeteket. Aki ennek a bölcsességnek az igájába hajtja a fejét, az többek között egy rögeszme, egy erős megkristályosodás rabja lesz, míg a tudatlanság - az emlékezetműveléstől és ennek következményeitől való mentesség értelmében - az embert idővel kutatásra készteti. A testi állapotot illetően, a szervezet szempontjából jobb a világ szerint butának, mint a világ szerint bölcsnek lenni. Kegyes sors jutott azoknak a gyermekeknek, akik a társadalmi körülmények miatt, vagy mert a szokások taposómalmában nem tudnak lépést tartani, megmenekülnek a túlfeszített észműveléstől. Így ugyanis megmenekülnek egy haláltánctól.

A fentiekkel semmiképpen sem a butaságot akarjuk propagálni, vagy hogy gyermekeiket tartsák távol az iskolától. Csak azt akarjuk a tanulóság szempontjából világossá tenni, hogy ne csináljanak nagy gondot maguknak abból, ha gyermekük valamilyen okból nem tud tanulni, és nem érdemes viharosan lelkesedniük, ha gyermekük az iskolában kitűnő tanuló.

Nagyon reméljük, hogy látnak valamit a nagy, gnosztikus üdvtanokból. Ajándékba kapták annak a lehetőségét, hogy megszabaduljanak minden tekintélytől, és bemenjenek magába az isteni bölcsességbe, a Gnózisba.

Fedezzék fel, hogy ebben a fejlődésben minden korlátozás megszűnik, mert az új gondolkodás segítségével a jelölt bármivel kapcsolatba léphet! A kívánt dolgot a nyílt térbe vonja, megnyilvánítja a homlok mögötti térségben, a nefritből lévő városban; itt megnézheti, elemezheti és hatását tanulmányozhatja. A jelölt ekkor kapcsolatban van vele. Ha pedig hasznos és szükséges, akkor felvilágosítás céljából beszélhet róla.

A gnosztikusan megvilágosultaknál az emlékezet is egészen más feladatot kap, még pedig az eredeti feladatot és rendeltetést. Ezért ismételjük: Ne rontsák el, ne kényszerítsék a gyermekeiket! Ha még valamelyest lehetséges, adjanak alkalmat nekik az emlékezet eredeti rendeltetéséhez való közeledésre. A gnosztikusan tájékozott embernek az emlékezet semmi más, mint ismétlő-szerv. Amikor a figyelmet bizonyos dolgokra kell irányítani, akkor az emlékezés arra fordul, létrehozza a kapcsolatot és felvilágosítja az értelmet.

Végül még egy dologra szeretnénk rámutatni. Aki még nem találta meg a lelki újjászületés ösvényét, tehát még nem hatolt be az öntekintély lényegébe, az a kutató élet kétségbeesett és olykor veszélyes állapotában van. Az ilyen keresőt jelentős mértékben jó irányba lehetne terelni, ha bizonyos segítséget megkapna. Ugyanis ha az ember igazán, belső ösztönből keres, akkor megérinti az elemi Gnózisvilágosság, mely mindig keresi az elveszettet. Az emberek milliói pedig, akiket újra és újra ebbe az állapotba hoznak, megnyílnak a szent gnosztikus jó szó és a múlt tanúbizonyságai számára. A múlt tanúságaiból azonban nincs haszon, ha azok nem ölthetnek alakot a jelenben.

Mi hasznuk van egy előttünk haladó szerzetből, ha az nem léphet fel napjainkban egy ifjú gnosztikus szerzet formájában? A kereső számára csak akkor fejlődhet ki élő tanúbizonyság, akkor találja meg élete vezérfonalát, ha eleven ismerettel, mai Gnózissal kerül kapcsolatba. Azt is tudják, hogy a gnosztikus múlt tanúbizonyságait és maradványait a századok folyamán rendszeresen megsemmisítették, meggyalázták, ellopták vagy elrejtették. Ezért kell újra belátniuk, mennyire szükséges, hogy felkészüljenek a fent megbeszélt szabadságra. Mert ebből a helyzetből kifolyólag, a lélekszemek birtokosának állapotában lesznek papi emberek, Európa gnosztikus birodalmának élő tanúi, messze ennek határain túl is; így jelentenek vigaszt és áldást a kereső, szenvedő és félrevezetett emberiség számára.

Nem elsősorban az irodalomra van szükség, bármennyire hasznos is. Nem elsősorban egy megszervezett testületre van szükség, holott ez rendkívül fontos, és többek között erre is törekszünk. Mindenekelőtt birtokolniuk kell a lélek szemeit és a megvilágosult, új gondolkodást. Ennek elérésénél pedig semmi sem áll az útjukban! Az ifjú Gnózisban papi emberekre van szükség. Ezt a gnosztikus papságot pedig csak a szív rózsájának való teljes önátadással, a nagy, szent művel, a teljes endúrával valósíthatják meg. Azzal, hogy cselekszik, amit vallanak, s nem csak beszélnek róla.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,