Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

XXXV. A tisztulás kulcsa

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


Hermész nyolcadik könyve a nyolcadik szakasz után ujjongva ünnepli mindazt, amit a lélek láthat a lélektudat megvalósulása következtében. A dialektikus természet nagyon sok mindent tartalmaz, ami nem magyarázható a haláltermészetből, hanem Isten csodás megnyilvánulásáról tanúskodik. Ez akkor válik szemlélhetővé, ha a jelölt elnyerte a lélektudatot, az elme szemeit. Isten megnyilvánulását a dialektikus természetben fagyos hideg veszi körül, ez a megnyilvánulás a megkövesedés rabja, s emiatt részben helytelenül működik. Isten lénye azonban az egész megnyilvánult természetben szóhoz jut, még a pokoli szférákból is kiviláglik.

Minden idők szentírásai bőségesen tanúskodnak erről. A dialektikus emberek azonban ezt általában nem értették meg. Az a vélemény uralkodik, hogy a természet egész lényege és élete - ahogyan az a dialektikus tudatnak, az érzékszervi észlelésnek megmutatkozik - már teljes mértékben Isten szándékát juttatja kifejezésre. Az ellentétek összeütközésében is, és a természet olykor kimondhatatlanul bestiális kegyetlenségében is. A földi ember számára mindez „a természet”, Isten szándéka, és ezért utánzásra ösztönöz.

Istent nemcsak a vallásos ember szentségteleníti meg, hanem a tudós is. Gondoljanak csak a biológusra, aki a megjelenő természet életét vizsgálja, és lelkesen gyönyörködik benne. A Szentírás és az Egyetemes Tan azonban mindig is azt hangoztatja, hogy a valóság csakis az elme, a lélektudat szemeivel látható. Azzal ugyanis megkülönböztethető a lényeges, annak szándékát meg lehet nyilvánítani, és meg lehet állapítani, hogy az ellentermészet milyen elfajulást okozott.

Megmutatkozik, hogy mennyire kívánatos, sőt szükséges a lélek szemeinek birtoklása, ha az ember meg akarja különböztetni a lényegest a lényegtelentől. Megismételjük a figyelmeztetést: Hermész nyolcadik könyve kizárólag a lelkileg kiemelkedett embernek szól.

Jó lesz tehát a gnosztikus fejlődés titkairól teljesen eltávolítani a misztika leplét, és világosan belátni, hogy igazi emberi kultúráról csak akkor lehet majd szó, ha a lélek megszületett és üdvözölhette Pimanderét. Az ember csak ekkor tér vissza, és kerül ismét az igazán emberinek a kezdetéhez. Csak ekkor léphet az evolúció, a fejlődés ösvényére. A mikrokozmoszban lévő személyiség csak a lélekszületés után mehet be Isten örökkévalóságába, miután transzfigurációval, átváltozással levetett minden megkristályosodást és minden halált. A lélektudat feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ember beléphessen ebbe az igazi kulturálódási folyamatba, és letérések nélkül az ösvényen maradhasson. Ha emlékeznek a dialektikus értelem fent megbeszélt kiskorúságára és a dialektikus emlékezet haszontalanságára, sőt veszélyességére, akkor belátják egy hibátlanul működő új szerv fontosságát.

Egy gnosztikus csoportnak, mint amilyen az ifjú Gnózis, fel lehet tenni a kérdést: mi az oka annak, hogy a lélekszem még sokaknál nem ébredt fel? Ez az élethez irányító vezető miért nem született meg még Önökben?

Már korábban utaltunk arra, hogy a lélekszületés után és az Élő Testnek való átadás révén a halál teljesen legyőzetik. Megállapíthatjuk, hogy sok tanulónk belépett a lélekszületésbe, sokan bőven rendelkeznek lélekminőséggel, és az Élő Testnek való feltétel nélküli teljes átadásuk által már az időben az örökkévalósághoz jutnak.

Ez azonban még nem a kívánt állapot. Isten gyermekének lenni - a hangsúly itt a gyermekségre esik - még nem a végcél. A gyermekség csak akkor haladhat tovább a felnőttség állapotába, ha felébred a lélekszem, a lélektudat. Most az a kérdés: a nagy lehetőségek alapján, amellyel a legtöbb tanuló rendelkezik, miért van az, hogy Önök közül sokan még nem üdvözölhették a világos reggelt?

Ennek az az oka, hogy nem ügyeltek eléggé az átlagembernél a nagyagy és a kisagy összeszólalkozásaira. Szóval a lelki és a testi folyamatokat még nem hangolták egymásra, viszonyuk rendezetlen, vagy a rend csak részleges, azaz a lélek és a test szüntelenül veszekszik.

A közönséges, merev dialektikus természetember ezt a viszályt nem ismeri, mert az ő lelke egy állatlélek, és teljesen egy a testtel. Egy gnosztikus Szellemi Iskola átlagtanulójánál azonban nincs már egység. Ellenkezőleg! Őnála a lélek szakadatlanul ütközetet vív a testtel. A harc pedig a lélekmegújulás folyamata miatt egyre hevesebb.

Ha bizonyos ideig az ifjú Gnózis Élő Testében éltek, néhány hónapig - esetleg évekig - velünk együtt a Gnózis üdvösségére irányultak, akkor biztos, hogy az új lélekközeg felszabadul Önökben, vagy legalábbis fellép a vérükben. Ettől a pillanattól kezdve fokozottan kifejlődik a lélek és a test ellentéte.

Ettől kezdve erre különösen ügyelniük kell, mert ami az új, alakuló lelkük számára egészséges, természetes és magától értetődő, az egyáltalán nem az a test számára, melyet a természet szült és amelyet a természet erői mozgatnak. Vagyis testiségük fellázad, fellép új lelkiségük ellen; az alakuló lélek nem lel helyet Önökben, ahol kibontakozhatna. Így valójában két életet élnek, egy lelki és egy testi életet. Egyfajta életet vasárnap délelőtt, amikor templomunkban együtt vagyunk, vagy egy konferencián és centrumotthonainkban találkozunk; amikor az irodalomban elmélyülünk, vagy az Iskoláról és a tevékenységéről beszélgetünk. Emellett pedig a test természetes életét is élik.

Képesek-e belátni, hogy ez a két dolog így hátráltatja és károsítja egymást, s hogy egy ilyen helyzet testi nehézségekhez vezethet? A test csak akkor egyesülhet a lélekkel, ha belépett a transzfiguráció időszakába. A természetesnek, a testnek alá kell rendelnie magát, és a léleknek kell uralkodnia.

Szeretnénk továbbá felhívni a figyelmüket arra, hogy az önátadásnak - amelyről ismételten beszélünk - az egészségre vonatkozó szempontjai is vannak. Ha ugyanis az önátadást valóban teljesítik, akkor ez az egészségükre nézve előnyös lesz. Az átadás nélkül viszont - ez most már világos - egyik nehézségből a másikba keverednek.

Ezért dönteniük kell, őszintén és pozitívan. „Nem szolgálhatnak két urat” - mondja a Hegyibeszéd. Vagy elhatározzák, hogy a lélek ösvényét követik, ennek minden következményével, vagy pedig kijelentik, hogy a természetszülte test szolgálatában állnak. Az egyik helyzet mellett kell dönteniük megalkuvás nélkül.

A lélek ösvénye az örökkévalóság ösvénye; a test útja a végesség. A döntés így elméletileg nem nehéz, mert mindannyian önkéntelenül a lélek ösvényét választják. A gyakorlatban azonban más a helyzet! A megújuló lélek és a természetszülte test közötti tusa folytán kialakult erős feszültségek krízist okoznak. A gyakorlat gyakran elsepri, sőt el is feledteti az elméletet. Ezt a helyzetet kivétel nélkül mindannyian ismerik.

Minden fizikai szükséglet, testi nehézség és indíttatás központja a kisagyban található. A kisagy közvetlen kapcsolatban van a szívvel, a májjal, a kígyótűzzel és a szimpatikusszal (amely a vegetatív idegrendszer része), a plexusz szakrálisszal és a karmával, mindazzal, ami a korszakok folyamán az aurikus lényben felhalmozódott. A gerincvelő felső részén át a kisagy az egész testrendszert ellenőrzi, s hogy ezt kellő mértékben tehesse, a belső elválasztású szervek munkájába is beleszól. Például a tobozmirigy és az agyalapi mirigy is döntő szerepet játszik a test működésében. A kisagy uralkodik tehát az egész fizikai rendszeren, így a nagyagyon is, s ezen keresztül az akarat és a gondolkodás nagy központjain is.

Most gondoljanak ismét a lélek alakulására. Ebben a keletkezésben a tudatnak, az érzékszervrendszernek, a kígyótűznek, a szimpatikusznak, a nyúltagynak, a szívnek, a májnak, a plexusz szakrálisznak, az aurikus lénynek és a belső elválasztású rendszernek óriási szerep jut, a vérről, az idegközegről és a többi közegről nem is beszélve. Világosan látjuk tehát, hogy a tanuló új, alakuló lelke és a fizikai szerkezete különböző csatatereken szembekerülnek egymással. Ezt az összeütközést nem lehet egyszerűen elkerülni.

Ezért ennek a dolognak a mélyére hatolunk. Tegyük fel, hogy Ön belső tusát folytat, ami miatt viszont másokkal is összeütközésbe kerül, s esetleg emberek tucatjával van feszült viszonyban. Ennek oka Önben keresendő, testi és lelki állapotának konfliktusából következik. A harctér pedig sok tekintetben a főszentély, ahol a nyúltagy nagy nyomás alatt áll!

Ilyenkor egyes tanulók fájdalmakra panaszkodnak, melyek a tarkóból a vállakba is kisugároznak. Ha ezzel orvoshoz mennek, akkor az masszírozást rendel el, vagy fájdalomcsillapítót, netán injekciót ad, mert a lelet meszesedésre vagy csigolyaközi porcképződésre utal.

Ez lehetséges, mert a meszesedés folyamata már a há­rom­hónapos gyereknél elkezdődik. Ha tehát kezdünk korosodni, akkor a meszesedés megállapítása egy közhelynek vehető. Ha viszont a komoly tanuló panaszkodik fájdalmakról a gerinc felső végében, akkor ennek az oka: a jogait egyre erősebben követelő új lélek és a testi állapot összeütközése. Erre a viszályra Önnek megoldást kell találnia, nem pedig - ahogyan sokan teszik - valami kiegyezést keresnie természete és lélekélete között. A kiegyezés lehetetlen, itt nincsen közös nevező. Az egyezkedésnél még a Szellemi Iskola elhagyása is jobb lenne. Ha viszont ehhez a konfliktushoz ragaszkodik, ez a feszült helyzet megmarad, akkor szó sem lehet a lélekszem felébredéséről. Ekkor Ön két, szüntelenül egymás ellen hadakozó életet él, és a testét idő előtt elhasználja.

Az a tanuló, aki ezt belátja, és a helyzet tragikumát felismeri, gyakran hajlamos a test ösztönének az elfojtására, megpróbál a testiség, a természet ellen harcolni, és ezt önmaga kényszerítésével foglyul ejteni. Ez a páni félelem és az ebből következő kétség jele. Az ilyen kísérlet elkerülhetetlenül még nagyobb feszültséghez vezet. Amit ugyanis elfojtunk, az emiatt még nem tűnt el, hanem a felület alatt egyre erősödik, míg ki nem robban.

Erről a nyomorúságról nem beszélnénk, ha nem létezne egy olyan életmód, mellyel a test és a lélek harcát el lehet kerülni, anélkül, hogy a természeten erőszakot követnénk el, és hogy természetellenesen élnénk. Az egyetemes Gnózis ezt illetően a tisztulás általi lélek-kibontakozásról beszél. Aki ezt az életmódot alkalmazza, az lelkét növekedésre késztetheti, a lélekszemet felkeltheti, s így a lélek-kibontakozást gátló legnagyobb veszélyt semlegesítheti.

Az a fontos, hogy a tanuló valóban világosságkereső legyen, s hogy legyen meg benne az új életállapotra irányuló, mindenen uralkodó vágyakozás, mert az irányulás a mérvadó. Ha megvan benne a megszabadulásnak ez a hatalmas vágya, akkor ez a természetember állapota, egy fizikai állapot. Ekkor a természetlélek megváltásért könyörög.

Ez az állapot, valamint ennek a képességnek a fenntartása, ez a tisztulás nyitja. Ha ugyanis a természetemberben megvan a megváltás vágya, akkor a fent említett fizikai életközpontok, melyek a kisagyban futnak össze, szintén erre ösztönöznek bennünket szinte a fizikai törvényszerűség értelmében.

Ezért fontos, hogy mint tanuló uralomra jusson a kisagy működése fölött; ne hagyja, hogy az éljen Önnel, és minden további nélkül a természete uralkodjon. Saját kezébe kell vennie a gyeplőt, és hatalomra kell jutnia a kisagy fókuszai, a fizikai élet gyújtópontjai fölött. Ha ez sikerül, akkor a kisagy nem kezdeményezhet csatát a nagyagy szervei és működése ellen, amelyben például a szellemi dolgok elgondolása megy végbe.

Ebben az összefüggésben utalunk a hegyibeszéd egyik kijelentésére: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják.” A folyamatnak a szív megtisztításával kell elkezdődnie, mert a szív tisztasága - melyről az Iskolában gyakran beszélünk, s amire az Önök figyelmét oly nyomatékosan rá akarjuk irányítani - a kisagyműködés ellenőrzésének a kulcsa. Ha tisztasága révén a szív szert tesz erre az uralomra, akkor a Merkúr-létrának, Merkúr életfájának két kígyója, Pingala és Ida tanúskodni fog erről a kialakult harmóniáról. A test pedig egészséges marad, amennyire ez még lehetséges.

Figyeljék meg azokat, akik a Szellemi Iskolát megtalálták, akik évekig kerestek és megrekedésüket a világban valóságosan átérezték. Ha bizonyos pillanatban a gnosztikus megnyilvánulás előtt állnak, akkor szinte ujjongva vetik bele magukat az Iskola kellős közepébe, és ez nagyon is az egészségük javára válik, testükben kialakul egy eddig ismeretlen összhang. Miután oly sokáig kerestek és végre találtak, a szív szinte hálásan felismerve felugrik, és átöleli a Gnózist, ugyanakkor az erős vágyakozás és a szív megtisztulása által - amelyhez egyelőre persze nem ért tudatosan - önkéntelenül uralkodni kezd a kisagy működésén, és a nemrégen még sóhajtozó és kutató emberben, aki megtalálta Istenét, elterjed az összhang az egész szervezetben és jelentősen elősegíti az egészségét. Sokan tanúskodnak erről az állapotról az Iskolába való bekerülés után a következőképpen: „Nem tudom mi történt velem, de az az érzésem, hogy egy évek óta ólomként nyomasztó teher került le a vállamról” .

Az igazán megszabadító világosságra és erre az életre irányuló pozitív vágyakozás után természetünk önátadása már nem okoz problémát. Ha erre az útra térnek, akkor egész természetük belső szükségletből ebbe a mindent uraló megszabadító menetbe fog merülni, így a fizikai szervezet sem tud már feszültséget okozni.

Röviden ez a kulcsa természetes rendszerük megtisztításának, amelynek következtében a lélek megszületik Önökben és jó véghez viszi utazását, egészen a feltámadás reggeléig. Ezért mondja a boldognak-mondás: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják.” Találkoznak Pimanderükkel. A lélek pillantásával, a lelkület sze­mé­vel szabad szellemlélekként fognak belépni Isten meg­nyil­vánulásának teljességébe. Istent meglátják. Istent felismerik. Istent megértik. Bensőségesen egyesülnek Hermész Trisz­me­gisz­tosz nyolcadik könyvének egész szintézisével.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,