Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2

XXXVIII. Újjászületés a lélek által

Teljes könyvek az Iskola irodalmából > Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 2


Figyelmünket most arra irányítjuk, amit a léleknek kell véghezvinnie. Itt nem a lélek újjászületéséről, hanem a lélek általi újjászületésről van szó. A lélek újjászületése, újraélesztése ugyanis csak az első lépés, a kezdet. Ezt a modern Szellemi Iskola sok tanulója, sőt a tanulók legnagyobb része elérte. Most aztán a lelket a céljára kell irányítani. Az igazságot kereső őszinte, tiszta érdeklődéssel lép be a Szellemi Iskolába. Önök nincsenek nagyon megelégedve a közönséges, természetszülte életállapotukkal, és a belépésükkel azt bizonyítják, hogy lelkük újjáélesztésének a lehetőségét keresik, sőt az újraélesztési állapot egyes fázisaiba már beléptek. Mihelyt a lélek újraéledt, először is az új, egyetlen célra, az élet igaz céljára kell irányítani.

Ezért beszélünk az Iskolában a lélek általi újjászületésről. Ez egy olyan folyamat, amelyben a lélek veszi át a kezdeményezést, az egész élet vezetését, és ezzel áttör az egyetlen célhoz. Itt most erre a folyamatra irányítjuk a figyelmüket, hogy beléphessenek a zökkenőmentes feloszlathatóságba, a transz­fi­gu­rá­ci­ó­ba, az eszményi anyagcsere folyamatába, szóval az örökkévalóságba. Önöknek szól tehát kezdettől fogva a felriasztó kiáltás: mentsd meg a lelkedet! Mert mi hasznuk lenne abból, ha az egész világ kincseit elnyernék, de lelkükben kárt szenvednének?

Életük forrása, életük magja a mikrokozmosz középpontjában található, mely nagyjából a szívvel esik egybe. Az élet székhelye úgyszólván a szívben van. A szív tudata ezért egészen más, mint az a tudat, amellyel a test többi része rendelkezik. A fejben lévő tudat például teljesen különbözik a szív tudatától.

A születés előtti életben, az alakuló magzatnál van egy kis folt a szívben, itt jelenik meg először az élet. Ezen a ponton közeledik a lélek az alakuló lényhez, itt kezdi megérinteni, s a szívnek ez a pontja az élet székhelye, a szív rózsája, mikrokozmoszunk középpontja. Amikor az ember meghal, akkor az élet a szívnek ugyanezen a pontján tart ki az utolsó pillanatig. Ha az ember fejét levágják is, az élet a szívnek ezen a pontján órákig megmarad.

Ami fejükben kering és dúl, minden gondolat, mely a fejben viharzik, amit intellektuális ismeret vagy más érték képében a fejben felhalmoztak, amit nap mint nap felvesznek és amin elgondolkoznak, ez mind csak az állati életre, az állati tudatra vonatkozik, arra az életre, amely testük minden atomjában jelen van.

Testük minden atomjában van bizonyos élet és erő. Ezeknek a testüket képező atomoknak az együttese okozza ezt az állati tudatot, a testtudatot. Ennek a tudatnak - csakis ezt akarjuk ezzel világossá tenni - semmi köze a szívben lévő élethez.

Most pedig az a kérdés, hogy a szívben lévő élet valóban él-e és teljesen hatásos-e? Hogy ez a mikrokozmikus középpont, amely a szívükkel esik egybe és szívükben nyilatkozik meg, valóban ki tud-e bontakozni, tehát a szó szoros értelmében él-e. Ez nemcsak pszichológiai, hanem fizikai, testi probléma is.

Ennek a belátásához meg kell érteniük, hogy a szív az emberi test legfontosabb szerve. Szívünk egy csodás szerkezet. És a ma élő ember teste azt bizonyítja, hogy valóban szükség-rendtestről beszélhetünk. A szívszentély sejtszaporodása és sejtszerkezete lényegesen eltér a test többi részétől. A szív emiatt a testben kivételes helyzetben van. Olyan a szerkezete, hogy együttműködhessen a lélekkel, a mikrokozmikus középpel.

A gyermek kicsiny teste megszületésekor még kevésbé lényeges tényező. Ami igazán él, az a szívben lévő lélek. A többi életjelenség csak annak a ténynek a következménye, hogy a lélek egyetlen sugara a kis testet lélegezteti. Így lesz a durva anyagtest a lélek első burka. A szív a lélekkel esik egybe, a mikrokozmosz magjával, és a szíven keresztül nyilatkozik meg a lélek ebben a kicsi, éppen megszületett testben. Így lesz a test valóban, a szó szoros értelmében az ő első köpenye.

A lélek vagy a rózsa hétszeres. A rózsának hét szirma van, és ennek megfelelően az ember szíve is hétszeres képződmény. Az Egyetemes Tan a szív hét üregéről, három magasabbról és négy alantasabbról beszél. A szívet tehát az építmény mágikus szőnyegéhez hasonlíthatják és beszélhetnek háromszögről és négyzetről, a szív háromszögéről és négyzetéről.

Az ember fejében szintén hét üreg található. Hét agyüregről és hét gyertyatartóról beszélünk. A hét agyüreg vagy gyertyatartó azonban csak akkor kezdheti el a munkáját, csak akkor világíthat teljesen a Gnózisban, a szellem világosságában, ha a hét szívüreg teljesen kibontakozhat a rózsa hét szirmának megfelelően. Tehát teljesen képtelen dolog a szívvel úgy foglalkozni, ahogyan a jelenlegi orvostudomány teszi. Bizony helytelen a szívszentélyt megműteni.

A hétszirmú rózsa és a szív hét ürege között a sternum, a mellcsont a közvetítő. Sternum, mint korábban is említettük, sugárzót jelent. A mellcsont egy sugárzási tényező a rózsa és a szív, a lélek és a szív együttműködésénél. Ha a lélek hét szirma a hétszeres szívben a szív hétszeres rózsáján keresztül teljesen meg tud nyilvánulni, akkor a főszentély hét fénye is éghet. Ekkor a főszentélyben, mivel rendeltetése szerint ez a szellem székhelye, a Hétszellem hét sugara is megnyilvánulhatna. Így a Szellem hét nézete a lélekkel együttműködve megjelenhetne a fejben és a testben is. Szellem, lélek és test így újra tökéletesen szép egységgé válhat.

A valóság azonban nem ezt a képet mutatja! Szó sincs arról, hogy természetszülte főszentélyünkben a hétkarú gyertyatartó Isten előtt állna. Szó sincs egy bentlakó hétszeres Pi­man­derről. A tény, hogy a mai, természetes ember él, azt bizonyítja, hogy lélekkel ellátott teremtmény, de távolról sem tud a szívszentélyben a léleknek mind a hét sugara teljesen megjelenni. A rózsának legalábbis három szirma marad zárt állapotban, a szív három magasabb ürege. A természetszülte embernél ezek nem működnek kedvezően. A szív négy alantasabb ürege közül pedig több csak részben hatásos. Ennek következtében a hétszeres lélekerő a testben nem tud megnyilvánulni, a Hétszellem nem tud megmutatkozni, nem tud beköltözni a főszentélybe és a hét gyertyatartó nem éghet.

A főszentély hét gyertyatartója, a hét agyüreg a természetszülte embernél egy villódzó, fluoreszkáló erőt választ ki ugyan, ez azonban pusztán eonikus asztrális tűz. Az élet ennek következtében csupán állati.

A gyermek az apa és az anya eredménye. A lélek a testben lakozik, de a szív hét nézetében nem tud teljesen megnyilatkozni. A gyermek elkezd növekedni. Az anyagtest után egyre világosabban megjelenik éteri mása, majd az évek során megjelenik az asztrális jármű, végül pedig fellobban a gondolkodás lángja is. Ezek azonban nincsenek teljesen a lélekre hangolva, hanem inkább ennek a természetszülte embernek az esetleges karmikus lehetőségeihez igazodnak. Ezért gondolkodik, érez és akar úgy, ahogyan teszi. Ezért olyan, amilyen. Ezért oly siralmas a világ.

Csak azt szeretnénk világossá tenni, hogy a természetszülte ember gondolkodó-képessége egyáltalán nincsen kapcsolatban az igazi lélekkel. Amit a fejükkel tesznek, ami megfordul az Önök főszentélyében, amit ezzel tesznek és gondolnak, annak a lélekhez semmi köze sincs. Hébe-korba itt ott megmutatkozhat valami a főszentélyben a lélekből, de ezeket a léleknyilatkozatokat, a léleknek ezeket a gyenge megnyilvánulásait legtöbbször háttérbe szorítják.

Nem nehéz tehát elképzelni, hogy az ember lélekirányulása és lélektudata teljesen megzavarodott. Ha pedig a lélekműködés zavaros, akkor az igazi testműködés is az. A gyermek növekvő teste és más járművei, melyek ebből fejlődnek ki, teljesen a megzavarodott lélekhez igazodnak.

Megértik-e most már, miért képes a karma a felnőtt embernél teljes mértékben kifejezésre jutni? Miért képesek a szülők és a gyermek esetleg földhözkötött ősei a felnövekvő gyermekben szóhoz jutni? Túl kevés a lélekerő! A lélek, mely Istenből van, nem tud megnyilatkozni. Ennek a következménye pedig kivétel nélkül mindig a feloszlathatóság, az anyagcsere-folyamatok zavara, mivel a lélek, a tudatmag nem tud teljesen megnyilvánulni. A lélek-megnyilvánulás tehát nem tökéletes, a lélek vétkezik. Az élet folyamán így kristályosodások fejlődnek ki, aminek a halállal, a forma szétesésével kell végződnie. Ennek a folyamatnak az elkerülhetetlensége és logikája kezdettől fogva szemmel látható.

A lélek minősége határozza meg tehát egész életüket. Énjük állapota és minden, ami ezzel összefügg, pl. jellemük és típusuk a lélekállapotuk eredménye, terméke. Ha lelkük a születés időpontjától kezdve szorult helyzetben van, és attól kezdve fogoly - a szív hét ürege tehát nem képes megnyílni, a négy alantasabb szívüregnek csak egyetlen szikrája tud érvényesülni - akkor ez joggal nevezhető velük született állapotnak. Az emberiség legnagyobb részénél pedig az a helyzet, hogy élete végéig ebben az állapotban marad, változatlanul olyan, úgy cselekszik és él, ahogyan fiatal korában megszokta. Idősebb lett, önálló lett, elfoglalta helyét a társadalomban, de jellegét illetően ugyanaz a kis négykézláb mászó, mint a bölcsőben volt. Ha ezt képesek belátni, akkor feltehetik a kérdést: ha velem született énállapotom, tudatállapotom már közvetlenül meghatározó a lélekállapotom számára, akkor miért törekedjek megszabadító életre? Miért küszködjek? Akkor mit keresek ebben az Iskolában? Nem reménytelen-e az esetem? Hiszen a lelkem nem tud kibontakozni a testemben. Megöregszem, megőszülök, szemeim előtt lebeg a forma szétesése, a halál. Együnk, igyunk, vigadjunk, mert a dolgon nem változtathatunk! Tegyük meg, ami egyáltalán lehetséges, és várjuk a véget.

Ha így reagálnak, akkor abban szenvednek, amit a Szentírás a szívek megkeményedésének nevez. Tegyük fel, hogy Önöknél a rózsa három magasabb szirma még zárva van, és a négy másikból csak egyesek nyíltak meg, úgy, hogy Önökkel kapcsolatban még mindenben a lélek teljes kedvezőtlenségéről, teljesen állati életről beszélhetünk. Lélegzünk, élünk, de ez minden. Emellett nem az-e a helyzet, hogy szívük ugyanakkor időnként, olykor naponta, vádat emel? Időnként nyugtalanít az úgynevezett lelkiismeretük, a szívük olykor fellázad, s ekkor belső felindulásból azt mondják: micsoda fejetlen gazdálkodás ez, milyen zűrzavar! Mit teszek én reggeltől estig, miért küszködök? Ez lenne az élet értelme?

Hogyan jutnak ilyen gondolatokhoz? Ez a szív panasza! Ez az egóban fájdalmat-szenvedés. Ekkor szinte maró fájdalmon, nyomorúságon kell átlábalniuk, mert tapasztalják a pusztaságot, az Istentől való elhagyatottság ijedelmét. Ilyenkor nagyon nehéz az életük, mert egyik pillanatban a bűntudat mardos, a másikban tele vannak ellenállással; egyszer kételkednek, másszor összeszorított fogakkal és ökölbe szorított kézzel tombolnak. Mert eszükkel nem találnak megoldást, és akaratuk is a legvégzetesebb pillanatokban mondja fel a szolgálatot.

Ismerik ezt az állapotot? Ismerik-e a szívnek és a lelkiismeretnek ezt a panaszát, a mérhetetlen fájdalmat, amelyet legfeljebb alvás idején képesek elfelejteni? Megtapasztaltak-e már valamit ebből, mely fiatal koruktól öreg korukig üldözi Önöket?

Ha ezt ismerik, akkor legyenek kimondhatatlanul hálásak. Köszönjék meg Istennek ezt a kegyelmet. Legyenek nagyon boldogok, mert ez azt bizonyítja, hogy szívük még nem keményedett meg, még nem kövesedett meg. Legyenek hálásak, ha ez még megvan Önöknek, mert a lélek hangja így még megszólalhat Önökben. A lélek, a mikrokozmosz közepe nyög, és szinte nap mint nap segítségért, megmentésért, megváltásért kiált. A hétszeres szellem sugárzása pedig utat vág a sternumon keresztül a szívig, a szíven keresztül pedig megérinti minden tudatszervüket. Így beszél a lelkiismeret, a panaszkodó szív, a lélek hangja Önökhöz.

Lássák be, hogy szívük egy csodás szerkezet, s az a sajátossága, hogy amikor a lélek a természetes születés miatt a testben nem tud teljesen megnyilatkozni, akkor a lélek hangja, a rózsa hangja mégis megszólal, és cseng az utolsó leheletig. Ha nem keményítjük meg a szívünket, ha - ahogyan a zsoltárok költője mondja - nem hagyjuk elkövéredni, akkor a hangját mindig hallani fogjuk. Innen ered a megbánás kínja, a maró lelkiismeret is. Minden a szívből jön, állapítja meg például Helena-Petrovna Blavatsky is.

Ha viszont a lélek hétszeres hangját még képesek meghallani, akkor azt is tudják, hogy ezt a hangot mi ösztönzi: a Gnózis, mely Önöket meg akarja menteni. A századok folyamán milliók figyeltek fel erre a hangra, mely azért beszél, hogy megtérítse az emberek szívét. Akik hallották, mondja a Szentírás, azok megszívlelték. Ő pedig, így áll máshol, ezeket a szavakat a szívébe zárta. És: azért küldött engem az Úr szelleme, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket.

Amíg a szív még nem keményedett meg, addig megszívlelhetik az üdvösség erőit és hatásait, megfordíthatják vagy megtéríthetik a szívet, és szívükbe zárhatják az üdv esszenciáját, azzal a feltétellel, hogy beállnak a megtört szívűek soraiba.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,